István Tömörkeny, rodným jménem Steingassner (21. prosince 1866 Cegléd – 24. dubna 1917 Segedín) byl rakousko-maďarský spisovatel, novinář, etnograf, archeolog, ředitel muzea a knihovny.
Životopis Narodil se v rodině hostinského Josefa Steingassnera (1825–1883) a Márie rozené Ströblové (1826–1893), otec byl Rakušan, matka Italka. Jeho sourozenci: Gyula (1854), József (1856–1922), Emil (1858–1913), Mária (1859–1949), Béla (1860–1906), Zsigmond (1862–1896), Olina (1863) a Etel (1865–1867). S manželkou Emílií rozenou Kissovou (1871–1945) měl dvě děti: Lászla (1895–1971) a Erzsébet Dénesné (1897–1988).
Kariéra V době jeho narození si jeho otec pronajal hostinec Indóház v Ceglédu. István Steingassner začal svá studia u piaristů v Szegedu, poté tři roky studoval na reformované střední škole v Makó (1877–1880). V 16 letech však musel přerušit středoškolské studium, protože se rodina finančně zruinovala. V letech 1882–1886 byl lékárníkem, ale tato kariéra ho neuspokojovala, toužil po nezávislosti, chtěl být sám sobě šéfem. S pomocí příbuzných vstoupil jako novinář do Szeged Híradó. Změnil si příjmení na Tömörkeny, protože v Maďarsku v době dualismu nebylo možné účastnit se veřejného života pod cizím jménem. Žurnalistika byla vhodná pro rozvoj jeho spisovatelského talentu. Neměl ani maturitu, (v lékárně se tehdy diplom nevyžadoval), a tak musel v roce 1888 jako všichni příslušníci neprivilegovaných sociálních skupin, rolníci a dělníci narukovat do armády. Sloužil dva roky na bosensko-turecké hranici (1888–1889) a musel se naučit srbsky. Sloužil jeden rok ve Vídni (1890–1891), kromě nářeční němčiny přivezené z rodiny se ve Vídni naučil i německý spisovný jazyk. Začínal jako vojín a odešel do civilu jako četař. Seznámení s jeho spolubojovníky, mladými rolníky z regionu Szeged, změnilo jeho dosavadní společenské zkušenosti.
Po demobilizaci si přestěhování do Budapešti rozmyslel, raději zůstal v Szegedu a rozhodl se pracovat jako novinář a spisovatel pro Szegedi Napló, který měl mnohem "svěžejšího" ducha než Szegedi Híradó. V roce 1899 doufal, že bude jmenován šéfredaktorem, ale to se nestalo. Na návrh učence Immánuela Löwa, vrchního segedínského rabína, přijal místo úředníka v Somogyiově knihovně a městském muzeu, kde byl ředitelem János Reizner (1847–1904). Spolu s Reiznerem zvládal knihovnické a muzejní úkoly, účastnil se odborných kurzů pořádaných Národním inspektorátem muzeí a knihoven (MKOF), absolvoval knihovnictví (1900), přírodopis (1901), etnografii a archeologii (1903). MKOF průběžně napomáhalo organizaci venkovských knihoven a muzeí pořádáním odborných kurzů, těchto kurzů se účastnil i zakladatel szentesského muzea Gábor Csallány a později i Ferenc Móra. Po smrti Jánose Reiznera se Tömörkeny stal ředitelem knihovny a muzea až do své smrti v roce 1917.
Jeho práce Úkolem Tömörkenyho společně s Ferencem Mórou bylo rozšířit, zkatalogizovat a poskytnout čtenářům 40 000svazkovou knihovnu kanovníka Károly Somogyi z Ostřihomi, a shromáždit, systematizovat a zabývat se všemi oblastmi muzeologické vědy. Byla to numismatika, přírodopis, archeologie, místní historie, výtvarné umění, vytvoření a rozšíření etnografické sbírky.
Etnografický badatel a historik umění Sándor Bálint, literární vědec a místní historik László Péter a literární historik András Lengyel, muzejník, dokázali ocenit 6000 národopisných muzejních předmětů, o které bylo muzeum díky Tömörkenymu obohaceno. Později, po celá desetiletí, dokázali sbírku navýšit jen zhruba o šestinu této částky. Všechny jeho povídky a novely, které publikoval v Szegedi Naplo, Magyar Hírlap a v samostatných svazcích, byly zachráněny z doby pomíjejícího/transformujícího se rolnického světa. Tömörkény také přispěl ke sbírce lidového jazyka, svými 3 500 neregistrovanými, nesebranými slovy pro velký segedínský slovník Kálmána Szilyho. Až v roce 1957 Sándor Bálint zhodnotil jeho lingvistické dílo, přinesl segedínský slovník pod svou střechu a vydal jej. Tento krásný segedínský dialekt, kterým ještě mnoho lidí mluvilo nejen v té době, ale i v 60. letech 20. století.
Tömörkényho dílo charakterizovalo radikální a důsledné oproštění od ideologie, pracovalo s nástroji naturalismu v literatuře. Vítal modernu, oprávněně se obával poškození morálních hodnot. Jeho literární tvorba a etnografická sbírka nebyly sobecké, vystihl podstatu současného Segedína a ukázal lid, na jehož zádech byl palácový Segedín postaven. Jeho díla byla hodně citována a znovu a znovu vydávána, ale málokdo mu rozuměl, soudobá literární kritika se mu posmívala; tehdejší tisk od něj očekával hlavně humorné spisy, akademická kritika mu vyčítala „rozpínavost“ a přílišnou etnografii jeho detailních kreseb.
Po úmrtí Tömörkenyho, druhý den vyšel Mórův nekrolog v Szeged Naplo, ve kterém se mj. dočtete:
"Tömörkényho váha v kulturních dějinách je nesrovnatelně větší než váha kteréhokoli z jeho předchůdců či nástupců. Dílo, které vytvořil, je nejvýznamnější, jaké kdy bylo ve zdi segedínského muzea."
Členství Člen spolku Dugonics (od roku 1892, generální tajemník od roku 1907) Kruh segedínských spisovatelů a novinářů (předseda v roce 1902) Asociace Árpáda Pusztaszeriho (generální tajemník) Zástupce města v Szegedu Asociace venkovských novinářů (jeden z jejích vůdců) Člen spolku Petőfi (od roku 1906)
Památka Jeho pamětní deska v Makó, na zdi hotelu Korona
Jeho vzpomínka je uchována v životopisných spisech Ference Móry. Od roku 1952 nese jeho jméno Gymnázium a střední umělecká odborná škola Tömörkeny István v Szegedu.
Dílo
Do roku 1917 Szegedi parasztok és egyéb urak; Bába, Szeged, 1893 Betyárlegendák. Az alföldi rablóvilág történetei. Első könyv; Engel Ny., Szeged, 1898 Jegenyék alatt. Elbeszélések; Engel Lajos, Szeged, 1898 Vizenjárók és kétkézi munkások; Engel Lajos, Szeged, 1902 Gerendás szobákból. Elbeszélések; Singer-Wolfner, Bp., 1904 Förgeteg János, mint közerő s más elbeszélések; Singer-Wolfner, Bp., 1905 (Vidám könyvek) Különféle magyarok meg egyéb népek; Singer-Wolfner, Bp., 1907– az 1910-es kiadás a Gutenberg gyűjteményben Napos tájak; Singer-Wolfner, Bp., 1908 Homokos világ. Elbeszélések; Singer-Wolfner, Bp., 1910 Ne engedjük a madarat... s más holmik; Franklin, Bp., 1911 Egyszerű emberek; Élet Ny., Bp., 1912 Bazsarózsák; Singer-Wofner, Bp., 1912 Margit; Légrády Ny., Bp., 1916 Népek az ország használatában; Táltos, Bp., 1917
1918–1944 Célszerű szegény emberek; sajtó alá rend., bev. Móra Ferenc; Délmagyarország, Szeged, 1922 Öreg regruták. Elbeszélések; Stádium, Bp., 1942 Három színjáték; sajtó alá rend., bev. Sík Sándor; Dugonics-Társaság, Szeged, 1942 Gerendás szobák; tan. Gulácsy Irén; Singer-Wolfner, Bp., 1943 Rónasági csodák; sajtó alá rend. Sík Sándor; Szukits, Szeged, 1943 Subavásár és más elbeszélések; előszó Berthe Nándor; Kölcsey-Egyesület, Arad, 1944
1945–1989 Vándorló földek. Válogatott elbeszélések; bev. Sőtér István; Ifjúsági, Bp., 1952 Föltetszik a hajnal. Tárcák, rajzok, elbeszélések; sajtó alá rend. Madácsy László; Tiszatáji Magvető, Szeged, 1955 A tengeri város. Elbeszélések. 1885–1896; sajtó alá rend. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1956 A Szent Mihály a jégben. Elbeszélések 1897–1900; sajtó alá rend. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1957 Új bor idején. Elbeszélések. 1901–1904; sajtó alá rend., utószó Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1958 Hajnali sötétben. Elbeszélések. 1905–1910; sajtó alá rend., utószó Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1958 Fakadó víz. Válogatott novellák; vál., utószó Nagy Pál; Állami Irodalmi és Művészeti, Marosvásárhely, 1959 (Magyar klasszikusok) Barlanglakók. Elbeszélések 1911–1913; sajtó alá rend., utószó Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1959 Öreg regruták. Elbeszélések 1914–1915; sajtó alá rend., jegyz. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1959 Fecskék. Elbeszélések; vál. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1960 (Aranykönyvtár) A kraszniki csata. Elbeszélések. 1916–1917; sajtó alá rend. Czibor János; Szépirodalmi, Bp., 1960 Munkák és napok a Tisza partján. Cikkek, riportok, tanulmányok 1884–1916; sajtó alá rend., utószó Péter László; Szépirodalmi, Bp., 1963 Értetlenek az emberek; Vidám könyvek; Magvető Könyvkiadó, Bp., 1963 A gondolat félénk madár. Elmés mondások Tömörkény István írásaiból; összeáll. Rully János, sajtó alá rend. Kiss László; Tömörkény István Gimnázium, Szeged, 1964 Katona a kötélen; vál., szerk., utószó Péter László; Szépirodalmi, Bp., 1989
Po roku 1990 Gül Baba zarándokai. Írások Makóról; vál., utószó Péter László; KÉSZ Makói Csoport, Makó, 1991 (A makói Keresztény Értelmiségi Szövetség füzetei) Rónasági csodák; Szukits, Szeged, 1993 (Igényes könyvtár) Csata a katonával; vál., szerk. Péter László; Szabad Föld, Bp., 1998 (Szabad Föld kiskönyvtár) Hühü. Válogatott elbeszélések; vál., utószó Péter László; Osiris, Bp., 2000 (Millenniumi könyvtár) Hétről hétre. Publicisztikai írások, 1894–98; gyűjt., gond., jegyz., utószó Péter László; Bába, Szeged, 2000 (Tisza hangja) A nép nem tréfál. Sebőkhögyi elbeszélések; vál., utószó Péter László; Osiris, Bp., 2000 (Millenniumi könyvtár) János a földdel; vál., utószó Péter László; Osiris, Bp., 2001 (Millenniumi könyvtár) Két vénség és más elbeszélések; szöveggond., utószó Csűrös Miklós; Unikornis, Bp., 2001 (A magyar próza klasszikusai) Nehéz emberek és más elbeszélések; szöveggond., utószó Csűrös Miklós; Unikornis, Bp., 2002 (A magyar próza klasszikusai) Mesék amik teremnek (Herbárium könyvek) Bodobács Kiadó, Szentes, 2008 https://web.archive.org/web/20111204202017/http://bodobacskiado.hu/node/5 Rózsa Sándor nálunk (Betyárok és egyebek) Bodobács Kiadó, Szentes, 2009 https://web.archive.org/web/20111204202012/http://bodobacskiado.hu/node/2 Útban fáradozunk; Magyar Szépmíves Céh, Pécs, 2010 Pusztai iskola. Elbeszélések; összeáll. Mester Zsolt; Szt. Maximilian Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2011 (Szent Maximilian családi könyvtár) Tiszai legenda. Elbeszélések; Mozaik, Szeged, 2012 Fakadó szerelmek. Lappangó írások; gyűjt., szerk., szöveggond., jegyz. Urbán László; Napkút, Bp., 2012 (Remekírók retró) Tréfál az idő. Elfelejtett írások; szerk., szöveggond. Péter László; Wesley János, Bp., 2014 Mihály furfangéroz. Kötetben meg nem jelent írások; gyűjt., szerk., szöveggond., utószó Urbán László; Kortárs, Bp., 2017
V češtině Urovnaná záležitost – přeložil Jan Hnátek; in: 1000 nejkrásnějších novel… č. 29. Praha: J. R. Vilímek, 1912
Odkazy Reference
Literatura A Dugonics Társaság Tömörkény-emlékünnepe. 1918. ápr. 28.; Endrényi Ny., Szeged, 1918 Móra Ferenc: Tömörkény; Délmagyarország Ny., Szeged, 1922 Márky Imre: Mécsesek Tömörkény sírjára. Halálának tizedik évfordulóján; Ablaka Ny., Szeged, 1927 Rozgonyi Margit: Tömörkény István; Nagy Ny., Bp., 1932 Ortutay Gyula: Tömörkény István; Magyar Irodalomtörténeti Intézet, Szeged, 1934 (Értekezések a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetéből) Némedy Gyula: Tömörkény István. Emlékbeszéd; Tömörkény Társaság, Szeged, 1937 Juhász Gyula: Tömörkény István élete és művei; Dugonics Társaság, Szeged, 1941 ifj. Tóth László: Tömörkény István irodalomtörténeti sorsa; bev. Némedy Gyula; Szegedi Napló Ny., Szeged, 1942 (A Tömörkény Irodalmi Kör kiadványai) Gulácsy Irén: Tömörkény szobra előtt; Szegedi Új Nemzedék, Szeged, 1943 Péter László: Tömörkény István összegyűjtött művei. Betűrendes mutató; Somogyi Könyvtár, Szeged, 1961 Kispéter András: Tömörkény István; Akadémiai, Bp., 1964 (Irodalomtörténeti könyvtár) Emlékkönyv Tömörkény István születésének centenáriumára; szerk. Kovács Sándor Iván, Péter László, bev. Ortutay Gyula, bibliogr. Reguli Ernő; Városi Tanács–Csongrád Megyei Tanács, Szeged, 1966 Vitányi Borbála: Személynévadás Tömörkény István műveiben; ELTE, Bp., 1981 (Magyar névtani dolgozatok) Sík Sándor: Szegedi klasszikusok; szerk., bev. Péter László; Somogyi-könyvtár, Szeged, 1989 Tömörkény világa. Cikkek, tanulmányok; Lord, Bp., 1997