A karácsony (, „az Úr születése”) a kereszténység második legnagyobb ünnepe, teológiailag a húsvét után a legnagyobb,Mit érdemes tudni karácsony ünnepéről?, mult-kor.hu amellyel Isten fia, Jézus Krisztus földi születésére emlékeznek. Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepénekAssisi Szent Ferenc szabadalma tartotta.Christmas, Merriam-Webster. Hozzáférés ideje: 2008. október 6,"Christmas ," MSN Encarta. Hozzáférés ideje: 2008. október 31."Christmas", The Catholic Encyclopedia, 1913 Minden évben december 25-én tartják világszerte, habár Jézus születésének tényleges időpontja nem ismert. Talán azért esett erre a választás, mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése, azaz a húsvét, illetve fogantatása az év azonos napján, március 25-én történt, vagy azért, mert ekkor van a téli napforduló a Föld északi féltekéjén, illetve a korai keresztények ezen a napon a kötelező Mithrász- és Sol Invictus-ünnep helyett Jézus születését ünnepelték.Newton, Isaac, Observations on the Prophecies of Daniel, and the Apocalypse of St. John (1733). Ch. XI.A sun connection is possible because Christians consider Jesus to be the "sun of righteousness" prophesied in Malachi 4:2. Ez a keresztény ünnep az első nikaiai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.Jeles Napok - Karácsony
Az Újszövetség leírása szerint Jézus istállóban született, mert senki nem fogadta be a házába a várandós Máriát, aki férjével népszámlálásra Betlehembe érkezett a szülés estéjén. A történet szerint napkeleti bölcsek (később a magyar népnyelvben „háromkirályok”) indultak útnak ajándékokkal köszönteni a születendő Messiást, és egy csillag vezette el őket Jézushoz.
Annak ellenére, hogy a karácsony a keresztények ünnepe, sok nem keresztény ember is megüli világszerte az emberi szeretet ünnepeként.Christmas as a Multi-faith Festival–BBC News. Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 30.Non-Christians focus on secular side of Christmas – Sioux City Journal. Hozzáférés ideje: 2009. november 18. A modern és népszerű ünneppel az adott helyi kultúrától függően együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, írott üdvözletek küldése, templomi ünneplések, a szentestei vacsora és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, mint például karácsonyfa-állítás, karácsonyi gyertyák (helyett újabban égők), színes üveggömbök, girlandok, magyaroknál szaloncukor, fagyöngyök és krisztustövisek elhelyezése, díszítése.
A szó etimológiája bélyeg|250px|Hieronymus Bosch: A háromkirályok imádása. Triptichon, Prado, Madrid, Spanyolország A karácsony szó eredetének magyarázatára több elmélet is született. Eredeztethető a latin incarnatio testetöltés) szóból. A környező népek közül a román (újlatin) nyelvben crăciun szóval illetik a karácsonyt, ami legvalószínűbben a latin calatio (összehívás) vagy creatio (teremtés) kifejezések valamelyikéből származhat.
Eredeztethető még a latin incarnatio (megtestesülés) szóból, mivel ez Isten emberi testben való megjelenésének ünnepe.http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=lambert&pid=1296&blog_cim=Kar%E1csony%20eredete
Hagyományos magyar elnevezés a kiskarácsony és a nagykarácsony, amely a valóságban két külön ünnepet takar: nagykarácsony december 25-e, karácsony első napja, kiskarácsony pedig január 1-je, Újév napja.Kiskarácsony, nagykarácsony – most akkor melyik, mikor?, ma.hu Ez erősítheti a latin kifejezésekből való származtatást, hiszen Jézus „megteremtésének”, azaz születésének ünnepe a korai kereszténység idején Újévre esett.
Kiss Lajos nyelvész, szlavista az 1970-es években azzal a teóriával állt elő a karácsony szó etimológiája kapcsán, miszerint a keleti keresztény egyház szláv nyelvéből kerülhetett a magyarba, valószínűleg bolgár közvetítéssel. Egyes bolgár nyelvjárásokban a kracsun szóMagyar eredetű is lehet az ősi karácsony szó, magyaridok.hu a téli és a nyári napfordulót, illetve az azok körüli ünnepnapokat jelenti. A kracsun szó az (át)lép jelentésű korcs- igetőre vezethető vissza, a szó jelentése pedig a lépő, átlépő értelemtől a fordulónap, napforduló felé fejlődve jutott el mai tartalmáig. Ennek némileg ellentmond, hogy egyetlen környező szláv nyelvben sem használják a 'kracsun' szót a karácsony megnevezésére. A karácsony bolgárul koleda, horvátul, szerbül, szlovénul, macedónul božić, szlovákul: vianoce, ukránul: rizdvo, oroszul rozsgyesztvo, lengyelül boże narodzenie.
Fehér Mátyás Jenő – a tudomány mai állása szerint modernkori hamisítványnak tekintett Kassai kódexre hivatkozva – azt állította, hogy e szavunk a magyar kerecsen/kerecseny szóból származik, visszautalandó a karácsonnyal egy időben tartott, régi magyar szokás szerinti sólyomröptetésre. A sólyom ősidők óta napszimbólum.A művészet mint szimbólum – A művészettan és a művészetszemlélet alapja https://arsnaturae.hu/hu/muveszet-mint-szimbolum-muveszettan-es-muveszetszemlelet-alapja Hozzáférés: 2023. december 11. A magas/mély hangrend változása, vagyis a hangrendi átcsapás egyáltalán nem ismeretlen a magyar nyelvben: pl. szaracén ~ szerecsen; tarján (törzsnév) ~ Terény (helynév, Nógrád). A kerecsen szó a magyarból kikopott, „fekete” jelentésű karacs török vagy kun eredetű szó származéka, ezért kapcsolták össze a sólymot a karácsonnyal.
A karácsony szót egyesek tehát magyar eredeztetéssel a fekete színnel, azaz a sötétséggel és a legrövidebb nappallal tartják kapcsolatosnak, miközben pont innentől kezdve a világosság lesz a jellemző. Hiszen a nappal innentől kezdve egyre hosszabb.
Története Ókor A mai karácsonyi ünnep szellemiségéhez és jellegéhez hasonló ünnepek már a kereszténység elterjedése előtt, az ókorban is léteztek. A téli napforduló környéke a legtöbb vallásban és kultúrában fontos időpont, kezdetben a Nap vagy a természet újjászületésének ünnepe volt. Később erre az időpontra esett Ozirisz, Iuppiter, Pluto és Nimród ünnepe, a germán jul és a római szaturnália.
A Római Birodalom téli napfordulóhoz közeli, december 17–25. között tartott állami ünnepét, a szaturnáliát a földművelés istenének, Szaturnusznak a tiszteletére tartották. Ekkor nagy táncos vigalmakat tartottak birodalomszerte. A fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A régi ünnep vigasságokkal volt tele, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. Számukra fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük múlott rajta. A meleg időszak a bőségé volt, míg a hideg periódus a sötétség és a nélkülözés évszaka, ilyenkor az isteneket igyekeztek jókedvre deríteni. A szolgák megajándékozása is elterjedt volt. A házakat örökzöld borostyánnal díszítették. A szaturnália ünnepe egyre hosszabbodott, és úgy ért véget, hogy a december 25-én bekövetkező napfordulón a szoláris istenek emléknapját megtarthassák.
Aurelianus római császár idejétől december 25-én a szoláris jellegű Mithrász és Sol Invictus (napisten) születésnapját tartották,Hahn István: Istenek és népek, 1980, 286. o. amelyen kötelező volt részt venni. A keresztények számára az jelentette a kiutat ebből, hogy ezen a napon Jézus születésnapját kezdték ünnepelni. A pogány germán népek ekkor tartották a jul (yule) ünnepét.
Miután a kereszténység engedélyezett vallássá vált (313), hamarosan hivatalos ünneppé nyilvánították Jézus születését. A karácsony keresztény ünnepének a célja az volt, hogy lezárja a Jézussal kapcsolatos vitákat, és népszerűsítse a liturgia eszközével az első nikaiai zsinat határozatát (325), mely szerint Krisztus Isten és ember is egy személyben.
Az ünnep napjának megválasztása sok problémát okozott, mert ebben az időben számos egymással ellentmondó nézet uralkodott Jézus születésnapját illetőleg. Így egyesek szerint május 20-án, mások szerint április 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint november 25-én, vagy január 6-án született Jézus. A választás mégis december 25-re esett, hogy ellensúlyozzák az e napon ünnepelt Mithrász és Sol Invictus (legyőzhetetlen Nap) pogány ünnepét azáltal, hogy bevezették Krisztusnak, a Sol Salutisnak (az üdvösség Napjának) ünnepét. Ezzel összefüggésben kapott új tartalmat Jézus születésének korábbi ünnepe, a vízkereszt is.
A keresztény ünnep magába olvasztotta a korábbi pogány ünnepek egyes elemeit (erre még ma is számos népszokás emlékeztet). Különösen fontos ilyen szempontból a Mithrász-kultusz, ami sokáig a kereszténység fő vetélytársa volt. Mithrászt a Nappal hozták kapcsolatba; egyes feltételezések szerint Jézus későbbi alakját jelentős részben róla mintázták (pl. szűztől születés, megváltó szerepe, december 25-i ünnepe stb.).
A Nap mint szimbólum alkalmat adott a keresztény szimbólumok használatára. Krisztus az „Igazság Napja” szimbólum, már a 2–3. századi keresztény irodalomban megtalálható. A Napra vonatkozó egyes ószövetségi szövegeket Krisztusra értették, mint például „Nektek akik félitek ma nevemet, föl fog kelni az igazság Napja.” (Malakiás 4,2) Különösen profetikus és gazdag lesz szimbólumokban a 19. (18.) zsoltár Krisztusra vonatkoztatva.
Karácsony december 25-i ünnepe római eredetű nagy nyugati ünnep volt, amely fokozatosan, a 4–5. században terjedt el az egész kereszténységben és a 6. században vált teljesen általánossá. Fontosságát jelzi, hogy az évek számítását is „ab incarnatione Domini” kezdték számolni.
Újkor bélyeg|220px|A feldíszített karácsonyfa a karácsony ünnepének egyik szimbóluma. Karácsonyfa-állításra először a 16. században, a Német-római Birodalomban került sorA karácsonyfa története , mult-kor.hu 1647-ben a puritánok vezére, Oliver Cromwell minden karácsonyi ünnepséget betiltott és illegálissá nyilváníttatott, mivel erkölcstelennek tartotta a mulatságot a szentnek tartott napon. Angliában a tiltást csak 1660-ban, Cromwell halála után oldották fel.
A 16. században a reformáció új tartalommal töltötte meg a karácsony ünnepét is. Az addigi templomi liturgia kezdett beköltözni a házakba. Az emberek a Biblia otthoni forgatása révén a vallásos ünnepeket és szertartásokat elkezdték otthon is ünnepelni. Kialakult sok karácsonyi szokás, például a karácsonyfa-állítás az evangélikusoknál Németországban. A 18. században már egész Németországban szokás volt karácsonyfát állítani. Innen jutott el a 19. században előbb Ausztriába, majd egész Európába, a kivándorlókkal az Újvilágba, és így kezdett meghonosodni az egész nyugati keresztény világban. A karácsonyfákat kezdetben édességekkel és gyümölcsökkel díszítették fel, később kezdett kibontakozni az üvegdíszek megjelenése. A karácsony megünneplése egyre inkább kezdett szokássá válni a nem vallásos családok körében is, a szeretet, a béke ünnepeként, a vallásos keresztényi rítusok egy részét átvéve.
Magyarországon a szocializmus idején az állami hatalom törekedett az ünnep hangsúlytalanná tételére, vallási tartalmának eltörlésére. Ennek érdekében a hagyományos ünneplés lehetőségeit – különösen az 1950-es években – nehezítették (többek között karácsony másnapjának munkanappá minősítésével, a karácsony előtti bérszámfejtés megtiltásával, az éjféli miséken részt vevők besúgásával), illetve az embereket változatos programkínálattal próbálták elterelni a karácsony megünneplésétől. A hivatalos nyelvezet fenyőünneppé nevezte át (ezen a néven egészen a rendszerváltásig rendeztek ünnepséget az Országházban), de ekkor nevezték át advent harmadik és negyedik vasárnapját is ezüst-, illetve aranyvasárnapra. A hagyomány szerint ajándékhozó Jézuska (illetve a Mikulás) helyett pedig a Télapó figuráját próbálták elterjeszteni. Az 1960-as évek közepétől az ünnepek kezelése az ideológiai síkról fokozatosan kereskedelmi kérdéssé alakult át.
Napjainkban, az európai zsidó-keresztény kultúrkörben a karácsony népszerű és sokakat érintő ünneppé vált, amely azonban családonként más-más jelentést hordoz.
Jézus születésének időpontja