alt=Dante és Beatrice a kertben, 1903, pre-rafaelita stílusú mű, a tortonai Cesare Saccaggi festőművész|bélyegkép|354x354px|Dante és Beatrice a kertben, 1903, pre-rafaelita stílusú mű, a tortonai Cesare Saccaggi festőművész Dante Alighieri, eredetileg Durante Alighieri, gyakran csak Dante (Firenze, május 29. 1265. május második fele – Ravenna, 1321. szeptember 14.) itáliai költő, filozófus, az olasz és a világirodalom nagy klasszikusa. Főművét, az Isteni színjátékot Babits Mihály a „világirodalom legnagyobb költeményének”, Jorge Luis Borges a „valaha írt legnagyobb irodalmi műnek” nevezte. Műveiből életbölcsességek, axiómák bonthatók ki.
Dante társadalmi hatása már életében is széles körű volt, köszönhető volt ez annak, hogy eltért a humanizmus nyelvétől, a latintól, s inkább a hétköznapi ember nyelvén, anyanyelvén, olaszul írta műveit, amelyek nemcsak nyelvezetileg álltak közel a hétköznapi emberekhez, de a nép gondolkodásmódját is tükrözik. Életműve rendkívüli mértékben komplex: összegzi kora tudományának, teológiájának, poétikájának, kultúrájának, hiedelmeinek és társadalmának szinte minden aspektusát.
Származása bélyeg|220px|A hagyomány szerint ez Dante szülőháza Firenzében Dante ősi nemesi család leszármazottja volt. Első, Firenzében letelepedett őse Rómából származott, a Frangiapanik nemzetségéből, és mindenki Eliseónak hívta, leszármazottai pedig az Elisei családnevet viselték.Boccaccio (1986) 46. o. Apai ükapja Cacciaguida (kb. 1091–1148) volt, akit III. Konrád német király lovaggá ütött, s aki a második keresztes hadjáratban vesztette életét.Dante az Isteni színjáték XV-XVII. énekében említi őt. Felesége, Alighiera Alighieri a Pó völgyéből, a ferrarai Alighieri családból származott. A házaspár az Alighieri ősök iránti tiszteletből egyik gyermekét Alighieri Duranténak nevezte el. Alighieri leszármazottai idővel elhagyták az Elisei nevet, s csak az Alighierit használták.
Dante apai nagyapjáról csupán annyit tudunk, hogy Bellincionénak hívták. Apja neve Alighiero di Bellincione d’Alighiero volt és körülbelül negyvenöt éves lehetett Dante születésekor. Számos birtokkal rendelkezett Firenze környékén, ugyanakkor pénzkölcsönöket is adott kamatra, s ebből tartotta el a családját.Reynolds (2008) 19. o. Édesanyját, aki Durante Scolaro lánya volt, Bellának hívták. Dante még gyermekkorában elvesztette édesanyját, apja pedig újra megnősült, egy Lampa nevű asszonyt vett feleségül, aki még három gyereket szült neki: egy Francesco nevű fiút, egy Tana nevű lányt, valamint egy másik lányt is, akinek a neve nem maradt fenn.Charles Allen Dinsmore 63-64. o.
Az Alighiero család guelf szimpatizáns volt. A család háza a San Martino piactérrel szemben állt (jelenleg Via Dante).
Élete Gyermekévek Dante 1265. május 29-én született Firenzében. Boccaccio elmondása szerint születése előtt terhes anyja különös álmot látott: „Ez a kedves asszony mintha álmában egy nagyon magas babérfa tövében állott volna, zöld rét közepében, egy kristálytiszta forrás mellett, és itt szült egy fiúgyermeket, ki igen hamar, csak a babérfáról hulló bogyókkal táplálkozván és a tiszta vizű forrásból oltván szomját, felcseperedett, pásztor lett belőle, s mintha mindenképpen azon törte volna magát, hogy a babérfa lombját, melynek gyümölcséből úgy felgyarapodott, a maga erejéből érje el; s ahogy ácsingózott érte, úgy tetszett az asszonynak, mintha elesett volna, s hogy felállott, nem is ember volt immár, hanem páva. S ezen az asszony úgy elcsodálkozott, hogy felriadt álmából; nem sok idő telt el, hogy a szülés szükséges ideje elérkezett, és egy fiúgyermeket szült, akit közös akarattal az atyával, Danténak neveztek el: és méltán, sőt legméltóbban, mint ahogy azt a jövendő megmutatta, mikor e nevet teljes mértékben igazolta.”
Dantét a születését követő évben keresztelték meg a firenzei Szent János-kápolnában, ahol állítólag ősét, Cacciaguidát is. Gyermekkorának egy részét egy ferences kolostorban töltötte. Valószínűleg elemi tanulmányait folytatta itt, s itt tanult meg latinul is.Michelle Barbi pp. 4 Más feljegyzések szerint dominikánusok teológiai leckéit is hallgatta Firenzében.Kardos Tibor utószava Dante Alighieri összes művei; Magyar Helikon, 1965 kötethez, 969. o. Apja valamikor 1281 és 1283 között meghalt, ezt követően a gyermek Dante huszonöt éves koráig gyámság alá került.
Beatrice bélyeg|220px|Dante első találkozása Beatricével a Ponte Santa Trinita hídnál. Henry Holiday 1883, olajfestménye (140 x 199 cm, Walker Art Gallery, Liverpool)
Dante kilencéves korában, 1274 tavaszünnepén ismerte meg a nyolcéves, bíborszínű ruhát és virágkoszorút viselő Beatricét.Boccaccio (1986) 52. o. Az Új élet című művében a következőképpen ír erről a pillanatról: „Ettől fogva számíthatom, hogy Ámor eluralkodott lelkemen, mely tüstént meghódolt neki, s képzeletem adta erejénél fogva oly erősen hatalmába vett, hogy mindent kénye-kedve szerint kellett cselekednem.”Dante Alighieri összes művei. Jékely Zoltán fordítása. Budapest, 1965, 9. o. Beatrice egy tehetős firenzei polgár, Folco Portinari bankár lánya volt, akinek egyik fiútestvérével, Manettóval vagy Ricoveróval Dante jó barátságot ápolt. Így történhetett meg az, hogy egy májusi ünnep alkalmából hivatalos volt a Portinari-házban rendezett ünneplésre és megismerhette Beatricét.
Hozzá fűzött szerelme azonban nem teljesült be, a lányt apja egy Simone de Bardi nevű férfihoz adta feleségül. Dante szerelmi bánatát végképp az növelte meg, hogy Beatrice huszonnégy éves korában, 1290. június 8-án meghalt. Boccaccio elmondása szerint Dante hónapokig vigasztalhatatlan volt: „Dante úgy megrendült, oly nagy s könnyhullató bánatba borult, hogy sokan a szerettei, rokonai és barátjai közül már-már azt hitték, hogy szüntelen való siralmainak csak halála vethet véget: s úgy vélték, hogy ennek hamarosan áldozatul esik, mert semmilyen enyhületet sugalló és vigasztaló szóra nem hajlott. Nappalai az éjszakákkal és az éjszakái a nappalokkal folytak össze, amikor is egyetlen órát sem töltött el jajgatás, sóhajtozás és könnyeinek bőséges hullatása nélkül; s már két szeme kiapadhatatlan forrásnak látszott, úgyhogy mindenki csodálkozott, honnan árad belőle ez a szüntelenül sok könny, hogy sírását táplálja.”Boccaccio (1986) 55. o.
Dante 1291 és 1294 között harmincegy költeményt írt Beatricéhez. Ezek az édes új stílus (dolce stil nuovo) elnevezésű irodalmi irányzat legkiemelkedőbb termékei közé tartoznak. Beatrice iránt érzett szerelmének mértéke főként az Isteni színjáték című műben jut kifejezésre: a szerelmespár a Purgatórium csúcsán, Ádám és Éva egykori lakhelyén, az Édenkertben találkozik újra.
Ifjúkora bélyeg|bal|220px|Luca Signorelli Dante freskója (részlet), katedrális, Orvieto Mivel Dante szülei jómódúak voltak, így a kor szokásainak megfelelően egyaránt részesítették a gyermeküket a trivium (latin nyelvtan, logika, retorika) és quadrivium (aritmetika, geometria, asztronómia, zene) oktatásában. Főként Vergilius, Horatius, Ovidius és Statius műveit olvasta, de más költőket, írókat is szívesen tanulmányozott. Tanulmányai során mind az autodidakta elsajátítási formát, mind tanítók segítségét igénybe vette. Elmondása szerint verselni saját magától kezdett. Kora mesterei közül a legnagyobb hatást Brunetto Latini, a kor jelentős politikusa és tudósa, a köztársaság kancellárja, a klasszikus szerzők és az ókori filozófia kiváló ismerője gyakorolta rá.
Tanult Bolognában is, ahol nem a kora divatos jogi iskoláit látogatta, hanem a retorikai ismereteket nyújtó iskolákat részesítette előnyben.Michele Barbi, 5. o. Itt ismerkedett meg és kötött szoros barátságot Guido Cavalcantival. Természettudományos ismereteit a Paradicsomban is emlegetett, Hippokratész-követő Taddeo di Alderatto bővítette. Ezen ismereteit használta fel Dante a Színjáték című művében, amikor némely testi jelenségeket lelki folyamatokkal párosított össze: szinte orvosi leírását adja az indulatoknak, betegségeknek, szenvedéseknek. Ekkortájt annak érdekében, hogy politikai hivatalhoz jusson, Dante belépett az orvosok, gyógyszerészek és festők céhébe.
Beatrice halálát követően Dante filozófiai és teológiai tanulmányokba temetkezett és főként Boethiust, Cicerót és Arisztotelész metafizikai és pszichológiai műveit tanulmányozta. Ekkoriban kötött jó barátságot Guido Cavalcantival, Lapo Giannival, Cino da Pistoiával és Brunetto Latinivel, akik költőtársai voltak az „édes új stílus” műfaj művelésében. A fiatal Dante azonban nem csak az irodalom területén próbálgatta szárnyait, Az új élet egy részéből arra következtethetünk, hogy tudott rajzolni is. A Színjáték című művében pedig arról is bizonyságot tett, hogy jól ismerte a színezés technikáját, a miniatúraművészetet, a szobrászaton belül pedig a domborművek készítéséről és az építészeti díszítőelemekről is átfogó ismerettel rendelkezett.
Dante ifjú éveiben különféle sportokat is űzött, mint például a kutyákkal vagy sólymokkal űzött vadászatot. Nem vetette meg az erotikus irodalmi műfajt, az úgynevezett tenzonét sem: egyik barátjával, Forese Donatival több szexuális célzásokkal tarkított, vulgáris nyelvezetű szonettet váltottak. Egyes Dante-kutatók vitatják a szonettek eredetiségét.
Házassága
bélyeg|bal|Justus van Gent és Pedro Berruguete 1473-1475 között készült, Dantét ábrázoló olajfestménye (Louvre)
Beatrice halálát követően Dante szülei akaratának engedelmeskedvén megnősült. Felesége Manetto Donati lánya, Gemma Donati lett. A házasságot a szülők már 1277-ben elhatározták, az esküvő 1293 körül volt.Giulio Ferroni: Dante e il nuovo mondo letterario: la crisi del mondo comunale (1300-1380), 2006, Mondadori, Milánó SBN=IT\ICCU\IEI\0250845 Boccaccio Dante-életrajzában Dante feleségét gyanakvó, önző asszonynak írta le, olyannak, aki megtiltotta férjének, hogy más emberek társaságában töltse idejét, és mint aki korlátozta férjét abban, hogy a tudománynak, az irodalomnak szentelje magát. Azonban Boccaccio beszámolóján kívül semmi más nem tanúskodik Dante boldogtalan házasságáról. Valószínűleg az egyébként nőgyűlölő Boccaccio túlzásaival lehet itt dolgunk.
Gemma több gyereket is szült, hogy pontosan hányat, azt nem tudni, csupán annyit, hogy biztosan volt két fiú, Jacopo, aki pap, és Pietro, aki vagyonos bíró lett. Utóbbi leszármazottai Seregni-Alighieri néven ma is élnek a Verona melletti Gargagnagóban.Reynolds (2008) 24. o. Két másik fiúról is maradtak fent feljegyzések, Giovanniról és Gabriellóról, róluk azonban azt tartják, hogy egy Dantéval azonos nevű személy gyermekei voltak. A hagyomány szerint Danténak két lánya volt: Antonia és Beatrice. A Dante-kutatások mai álláspontja szerint azonban Danténak csak egy lánya volt, Antonia, aki azonban amikor apácának állt, felvette a Beatrice nevet.Uo.
Katonai szolgálata 1289-ben, huszonnégy évesen Dante a firenzei lovasság első soraiban harcolt az arezzói ghibellinek ellen folytatott campaldinói csatában. Egy még Bruni által látott levélben leírást adott a csatáról, térképet készített annak helyszínéről, s azt is leírta, hogy bár nem számított újoncnak a fegyverforgatásban, mégis mennyire megrémítette a csata kezdete, majd a félelme diadalmámorba váltott át, amikor a lovasság újabb és újabb rohammal legyőzte az ellenséget.
Az Isteni színjáték Pokol fejezetében Dante megemlíti, hogy részt vett a capronai vár ostromában is.
A közszereplő Dante A tanulmányok és a magánéletének viszontagságai sem mentesítették Dantét az alól, hogy a korának oly viharos politikai életét figyelemmel kísérje. Apja halála után a családja anyagi gondokkal küzdött, ezért neki új bevételi lehetőségeket kellett keresnie. Közszereplői pályafutását 1295-ben kezdte el. Mivel az értelmiségieket és művészeket tömörítő testületnek, az „orvosok céhének” tagja volt, az Igazságszolgáltatási szabályzat alapján közhivatalt vállalhatott. Részt vett több firenzei tanácsban, majd priornak választották és 1300. június 15-étől augusztus 15-éig ő irányította szülővárosa közéletét.