jobbra|270px|keretnélküli
Olaszország történelme legalább 700 ezer évre nyúlik vissza, amióta az Appennini-félsziget folyamatosan lakott. A modern ember körülbelül 45 ezer évvel ezelőtt jelent meg Itáliában, majd i. e. 6000 körül Dél-Anatóliából és a Közel-Keletről érkező csoportok meghonosították a földművelést a félszigeten. Írott történelme az itáliai népek és az etruszkok városainak kialakulása után kezdődött. Az i. e. 8. században megkezdődött Dél-Itália és Szicília görög gyarmatosítása, míg Szicília nyugati partvidékén karthágóiak telepedtek meg. Észak-Itáliát kelták népesítették be.
Az i. e. 4. századtól megkezdődött Római Birodalom rohamos terjeszkedése; az egykori kis városállam meghódította a félszigetet, majd uralmát kiterjesztette az Ibériai-félszigetre, Észak-Afrikára majd az egész Mediterráneumra és Nyugat-Európára. A Római Birodalom kiépülése lehetővé tette a népek és kultúrák keveredését Britanniától egészen Egyiptomig. A kezdetben a kisbirtokosokon alapuló gazdasági modellt később a rabszolgamunkát kihasználó, kiterjedt latifundiumok rendszere váltotta fel; a terjeszkedő városokat sűrű úthálózat kötötte össze. A 4. században a kereszténység vált a birodalom államvallásává, amely a század végén két részre vált: a mai Olaszország teljes egészében a Nyugatrómai Birodalomhoz tartozott.
A Nyugatrómai Birodalom 5. századi bukása után Itáliát germán törzsek hódították meg, majd a 6. században rövid időre a Bizánci Birodalom hajtotta uralma alá. A 8. században a longobárdok alapítottak államot Észak-Itáliában, amely idővel a Frank Birodalomhoz, majd a Német-római Birodalomhoz került. A félsziget déli részét arabok és a bizánciak, a 11. századtól pedig normannok hódították meg. A középkor során számos észak-itáliai város (Velence, Genova, Pisa, Firenze és Milánó) meggazdagodtak a kereskedelemből, és gyakorlatilag függetlenné váltak. Ezzel szemben a Dél végig idegen uralom alatt maradt: a Normann Királyságot a Hohenstaufenek hódították meg; őket a francia Anjouk, majd Aragónia és a Spanyol Királyság váltotta. Közép-Itáliában létrejött a Pápai állam.
A 14. században Itáliából indult ki az európai kultúrát megújító reneszánsz. A 15. század végétől, de különösen a 16. és 17. században az európai nagyhatalmak – Franciaország, Spanyolország és Ausztria – rendszeresen beavatkoztak az itáliai politikába és a félszigetet háborúik színterévé változtatták. Ugyanakkor az Oszmán Birodalom fokozatosan meghódította Velence kelet-mediterrán kereskedőbirodalmát.
A 19. században sok évszázados széttagoltság után – Giuseppe Garibaldi szabadcsapatainak segítségével – a Szárd-Piemonti Királyságnak sikerült politikailag egyesítenie Itáliát és 1861-ben megalakult a modern Olasz Királyság. 1866-ban sikerült megszereznie Ausztriától Venetót és Friulit, az első világháború után pedig Triesztet, Trentinót és Dél-Tirolt. Olaszország belépett a gyarmatosító hatalmak sorába, meghódították Líbiát, majd Etiópiát. 1922-ben Benito Mussolini jutott hatalomra, aki fasiszta diktatúrát épített ki az országban. Mussolini Németország oldalán belépett a második világháborúba, ahol vereséget szenvedett. Miután a szövetségesek partra szálltak Szicíliában és a védelem összeomlott, a németek megszállták Észak-és Közép-Olaszországot, formálisan Mussolini bábkormányának szövetségeseként.
A második világháború után az államforma köztársaságra változott. Azóta az olasz politikai életet gyakori kormányváltások jellemzik. Az 1990-es évek elejéig a kereszténydemokratáké volt a legtámogatottabb párt, amely kisebb politikai formációkkal igyekezett a második legerősebb kommunistákat távol tartani a hatalomtól. 1992-ben pártfinanszírozási botrányok miatt a pártrendszer összeomlott, új szerveződések jöttek létre; nem hivatalosan ezt a rendszert második köztársaságnak is nevezik. Olaszország alapító tagja volt a NATO-nak, az Európai Uniónak, az eurózónának és a mai napig Európa gazdasági, kulturális, politikai és katonai hatalmai közé tartozik.
Őstörténet bélyeg|Az ún. „kis herceg” Liguriában feltárt csontváza, akinek a sírjában egy 400 mókusbundacsíkból készült szőrmeköpenyt találtakArt. Mantel. In: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde, 19. kötet, 239. o. Az apuliai Pirro Nord barlangban találták meg az ember legrégebbi nyomait Itáliában; az itteni leletek 1,3-1,7 millió évesek.Marta Arzarello, Federica Marcolini, Giulio Pavia, Marco Pavia, Carmelo Petronio, Mauro Petrucci, Lorenzo Rook, Raffaele Sardella: L’industrie lithique du site Pléistocène inférieur de Pirro Nord (Apricena, Italie du sud): une occupation humaine entre 1,3 et 1,7 Ma / The lithic industry of the Early Pleistocene site of Pirro Nord (Apricena South Italy): The evidence of a human occupation between 1.3 and 1.7 Ma In: L’Anthropologie 113,1 (2009) 47–58. A félsziget valószínűleg mintegy 700 ezer éve folyamatosan lakott.Margherita Mussi: Earliest Italy. An Overview of the Italian Paleolithic and Mesolithic. Kluwer Academic/Plenum Publishers, New York, 2001, 18. Az itteni emberek egészen az i. e. 6. évezredig vadászatból, halászatból és gyűjtögetésből éltek. Már legalább 230 ezer évvel ezelőtt kunyhószerű építményeket is emeltek; ezenkívül barlangokban is laktak.Paolo Villa: Terra Amata and the Middle Pleistocene archaeological record of southern France. University of California Press, Berkeley, 1983, 54f. Ekkor már ismerték a tüzet is,Wil Roebroeks, Paola Villa: On the earliest evidence for habitual use of fire in Europe. In: Proceedings of the National Academy of Sciences, 108,13 (2015) 5208–5214.
A középső paleolitikumban Szardínia és Szicília szigeteinek kivételével már egész Itália lakott volt. A cro-magnoni emberek 45–43 ezer évvel ezelőtt jelentek meg a térségben, legalábbis ilyen idős az a két fog, amelyeket a Grotta del Cavallóban találtak, és ezek egyben az anatómiailag modern ember európai megjelenésének első bizonyítékai is.Stefano Benazzi et al.: Early dispersal of modern humans in Europe and implications for Neanderthal behaviour. In: Nature. Band 479, 2011, 525–528, doi:10.1038/nature10617 Néhány évezreddel később a korábban itt élt neandervölgyiek eltűntek. A Würm-eljegesedés végével után a népesség egyre inkább letelepedett életmódra váltott, különösen a tengerpartokon, ahol főleg halászatból éltek. Emellett pásztorkultúrák alakultak ki, mind a magasabb, mind az alacsonyabb hegyvidékeken. Az első neolitikus kultúra Dél-Olaszországban a Cardium-kultúra (vagy benyomott díszítésű, impresso edények kultúrája), amely i. e. 6200 körül alakult ki a Földközi-tenger keleti részéből érkező hatásoknak köszönhetően. A hasonló társadalmak területigényével összehasonlítva a kultúra létszáma nagyjából 60 ezer főt tehetett ki.Fulco Pratesi: Storia della natura d’Italia, Soveria Manelli: Rubbettino Editore, 2010 (Abschnitt Un mondo in equilibrio) Csontvázaik alapján a férfiak átlagosan 1,66–1,74 m, a nők 1,50–1,54 m magasak voltak.
Az első növénytermesztők i. e. 6100 és 5800 között telepedtek le a félsziget déli részén. Ők a görög szigetekről (főleg Krétáról), Dél-Anatóliából és a Közel-Keletről érkeztek.Andrea Pessina, Vincenzo Tiné: Archeologia del Neolitico. L’Italia tra VI e IV millennio a.C., Róma: Carocci editore, 1. kiadas, 2008, 2. utannyomás, 2010, 28.R. J. King, S. S. Özcan, T. Carter, E. Kalfoğlu, S. Atasoy, C. Triantaphyllidis, A. Kouvatsi, A. A. Lin, C.-E. T. Chow, L. A. Zhivotovsky, M. Michalodimitrakis, P. A. Underhill: Differential Y-chromosome Anatolian Influences on the Greek and Cretan Neolithic. In: Annals of Human Genetics 72 (2008), 205–214. Északnyugaton még i. e. 5500 körül is egymás mellett éltek a mezolitikus és a kerámiakultúrák.Andrea Pessina, Vincenzo Tiné: Archeologia del Neolitico. L’Italia tra VI e IV millennio a.C., Róma: Carocci editore, 1. kiadás: 2008, 2. utannyomás: 2010, 32. Különböző típusú falvak alakultak ki, amelyek igen nagy távolságokból is kereskedtek egymással, pl. obszidián vagy balták formájában. A neolitikus Itáliában még nem mutatható ki a társadalom hierarchikus rétegződése. Az emberek alacsonyabbak voltak, mint az őskőkorban vagy a középső kőkorban, és a későbbiekben ismét nagyobbra nőttek. A nők ekkor 1,56 m, a férfiak 1,66 m magasak voltak.John Robb: The Early Mediterranean Village. Agency, Material Culture, and Social Change in Neolithic Italy. Cambridge University Press, Cambridge, 2007, 36.
A réz- és bronzkor, a városok kialakulása 170px|bélyegkép|balra|I. e. 4. századi etruszk cista (edény) Liguriában i. e. 4200 körül már megmunkálták a rezet;Im Val Petronio, östlich von Sestri Levante; vgl. Nadia Campana, Roberto Maggi, Mark Pearce: ISSEL DIXIT. In: La nascità della Paletnologia in Liguria. Atti del Convegno, Bordighera, 2008, 305–311. a bronzkor pedig az i. e. 3. évezred végén kezdődött. Megjelentek az első városszerű települések; a campaniai Poggiomarinóban egy ilyen „várost” ástak ki, amely az i. e. 17. századtól az i. e. 7. századig állt fenn. Ennek a „bronzkori metropolisznak” még nem voltak védművei.Der Jahrtausendknall, in: Die Zeit, 10. April 2003. Vgl. C. Albore Livadie: Territorio e insediamenti nell’agro Nolano durante il Bronzo antico (facies di Palma Campania): nota preliminare. In: Actes du colloque L’Eruzione vesuviana delle “Pomici di Avellino” e la facies di Palma Campania (Bronzo antico): Atti del Seminario internazionale di Ravello, 15–17 luglio 1994. Edipuglia, Bari, 1999, 203–245.
A bronzkorban (i. e. 2300/2200-950 körül) számos kultúra jelent meg, amelyeknek a legkorábbi írott forrásokban említett népekhez való hozzákapcsolása sokszor bizonytalan. I. e. 1500 körül újabb népvándorlásra került sor,Harald Haarmann: Die Indoeuropäer: Herkunft, Sprachen, Kulturen, München: Beck, 2010 és a településeket egyre inkább megerődítették. A szicíliai leletanyag alapján ekkor már termesztettek szőlőt.Francesco Carimi, Francesco Mercati, Loredana Abbate, Francesco Sunseri: Microsatellite analyses for evaluation of genetic diversity among Sicilian grapevine cultivars. In: Genet Resources and Crop Evolution 57 (2010) 703–719., 704. o.
A vaskorban (esetleg a késő bronzkorban) kialakultak az írott forrásokban is megjelenő törzsek. A harcos elit növekvő befolyását jelzi a fegyveres síremlékek nagyobb száma. Ugyanekkor kimutatható a Földközi-tenger keleti medencéjéig kiterjedő hosszútávú kereskedelem. A városokba tömörülő etruszkok és görögök jelentős területeket hódítottak meg; ez a tendencia hamarosan egész Itáliára kiterjedt és csúcspontját Róma egyeduralmában érte el.
Az i. e. 5. században Észak-Itáliában az akkoriban bevándorolt kelták (latin nevükön gallok) éltek, meg lepontusok és ligurok, északkeleten pedig a venétek.Thomas Urban Studien zur mittleren Bronzezeit in Norditalien, 1993. Allgemein zu den Venetern: Art. Veneter. In: Reallexikon der germanischen Altertumskunde, Bd. 32, 133–138. Közép-Itáliában etruszkok, umberek (a mai Umbriában), latinok, szabinok, faliszkuszok, volscusok és aequusok (a mai Lazio területén), valamint picenusok éltek (Marche és Észak-Abruzzo).Grundlegend: Luisa Franchi dell’Orto (szerk.): Die Picener. Ein Volk Europas. Ausstellungskatalog Frankfurt am Main, 1999, Róma, 1999 Délen voltak a szamniszok (Abruzzo déli része, Molise és Campania),Grundlegend: Gianluca Tagliamonte: I Sanniti: Caudini, Irpini, Pentri, Carricini, Frentani. Longanesi, Milánó, 1996 Apuliában a japigok és a messzápok, a lucanusok és a bruttiusok. A szikulok Szicília keleti részét népesítették be. E népek közül sokan indoeurópai eredetűek voltak, néhányat pedig az indoeurópai bevándorlás előtti őslakosnak tekintenek. Nem voltak indoeurópaiak pl. az etruszok és valószínűleg a közép-szicíliai szikánok sem. A Szardínián élő szárdok feltehetően az egyiptomi forrásokban szereplő serdanu népnek felelnek meg.