thumb|150px|right
Kőszeghy Elemér (születése neve: Winkler) (Rózsahegy, 1882. január 3. – Budapest, 1954. szeptember 1.) művészettörténész, festő, restaurátor.
Életútja Winkler Manó és Wieland Elza fia. Jogi tanulmányokat végzett Bécsben, majd Budapesten. A Mintarajziskolában tanult. Pályafutását a kultuszminisztériumban kezdte. 1902-ben ösztöndíjjal Rómában, majd Törökországban járt.
1914–1919 között a kassai múzeum igazgatója, 1923-tól 12 évig a lőcsei múzeum igazgatója volt. Értékes műtörténeti tanulmányokat közölt a Szepesi Híradóban, melynek egy ideig a főszerkesztője is volt. Ekkor fedezte fel a szepesdaróci templom régi falfestményeit, melyeket szakszerűen restaurált. 1939-ben a Magyar Történeti Múzeum Iparművészeti Tárának igazgatója lett.
1946-ban vonult nyugalomba. A magyar ötvösséggel kapcsolatos kutatómunkája alapvető jelentőségű.
Magánélete Második házastársa Breuer Edit (1888–1972) volt, akit 1916. október 23-án Lőcsén vett nőül.
Művei Der älteste Thurzó-Grabstein. Mitteilungen aus der Vergangenheit der Zips, 16, 1934 Magyarországi ötvösjegyek a középkortól 1867-ig. Merkzeichen der Goldschmiede Ungarns vom Mittelalter bis 1867. [Kétnyelvű (magyar-német) kiadás.] Budapest, 1936 A Szepesség újabbkori festői és szobrászai. Budapest, 1937 Kassa műemlékei. Budapest, 1939 2003 Lőcsei éveim, 1924-1936. Széphalom 13
Jegyzetek
Források
Kőszeghy Elemér: Elindulásom a művészi pályán (2007) Széphalom 17., Online elérés
Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:Magyar művelődéstörténészek Kategória:Magyar festők Kategória:Rózsahegyiek Kategória:1882-ben született személyek Kategória:1954-ben elhunyt személyek Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek