Kazahsztán (, hivatalos nevén: Kazah Köztársaság) független ország Közép-Ázsiában. Északon és nyugaton Oroszország, délnyugaton Türkmenisztán és a Kaszpi-tenger, délen Üzbegisztán délkeleten Kirgizisztán és keleten Kína határolja.

A világ 9. legnagyobb területű országa és egyben legnagyobb területű, világtenger nélküli országa. A Kaszpi-tengertől az Altaj hegységig nagy kiterjedésű sztyeppék és félsivatagok borítják a felszínét. Népsűrűsége az egyik legalacsonyabb a világon, mintegy 7 fő/km². 1997 óta a fővárosa Asztana. A népesség nagy része kazak, de jelentős az orosz etnikumhoz tartozók aránya is.

Gazdaságilag és politikailag vezető állam Közép-Ázsiában; a régió GDP-jének 60 százalékát állítja elő, elsősorban kőolaj- és földgáziparán keresztül, és hatalmas ásványkincs készletekkel is rendelkezik. Az ENSZ, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO), a FÁK, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO), az Eurázsiai Gazdasági Unió, a CSTO, az OSCE, az Iszlám Konferencia és a Türk Államok tagja.

Földrajza Hatalmas, 2,7 millió km² területével Kazahsztán több mint kétszer akkora, mint a másik négy közép-ázsiai volt szovjet állam, és 60%-kal nagyobb Alaszkánál. Az országot északról és nyugatról Oroszország, keletről Kína, délről Kirgizisztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán, délnyugatról pedig a Föld legnagyobb tava: a Kaszpi-tenger határolja.

Domborzata Nyugat–keleti irányban a Kaszpi-tengertől az Altaj hegységig húzódik. Területét nagy kiterjedésű sztyeppterületek és félsivatagok (Turáni-alföld, Turgaj-kapu, Kizil-kum, Kara-kum, Rin-sivatag) tarkítják, a Kaszpi-tenger mentét pedig mocsarak jellemzik. Az ország keleti részén, a Balkas-tótól északra a Szariarka húzódik.

Délkeletről (Tien-san) és keletről (Altáj) magas hegységek nyúlnak be. Legmagasabb pontja a Han Tengri (7010 m) a Tien-sanban található.

Az ország változatos domborzata a következő egységekre osztható: Nyugaton a Kaszpimenti-síkság felszínét tengeri, tavi és folyóvízi üledékek töltötték fel; két része a Kaszpi-alföld és a Kaszpi-mélyföld; Mangistau (Mangislak), DNy-i részén a Karagije (Karaga)-árokkal. Északon az Urál dombvidékké alacsonyodó, erősen kontinentális, félsivatagi jellegű folytatása a Mugaldzsar (Mugodzsár) kettős dombháta, délebbre a Kaszpimenti-síkságot és a Turáni-alföldet elválasztó Üsztirt (Usztyurt)-plató agyag- és törmeléksivatagai találhatók. Középen a folyók és szél által feltöltött Turáni-alföld terjeszkedik: magában foglalja az Aralontúli-alföldet, a Kis- és a Nagy-Barszuk-sivatagokat és a Szir-darjától délre az Északi-Kizil-kum homoksivatagait. Kelet északi részét a Kazak-hátvidék foglalja el. Északon ehhez csatlakozik a Nyugat-szibériai-alföld benyúló déli szegélye, nyugaton a Turgaj-kapu és a Torgaj (Turgaj)-fennsík illeszkedik hozzá. A Kazak-hátvidéktől délre a Betpak-Dala letarolt síksága, a Mujun-kum homoksivataga és a Balkas (Balhas)-medence található. A medence északi részét a Balkas (Balhas)-tó tölti ki, délen a folyóvízi és tavi üledékekkel feltöltött, nagyrészt szélformálta homoksivatagokkal jellemezhető Hét-folyó-alföldje fekszik. Az ország keleti és délkeleti részét magashegységek határolják. Északon az Altaj Ny-i láncai, a Zajszan-medencétől délre a Tarbagataj-hegység, majd a lefolyástalan Ala-köl-medencétől délre a Dzsungár-Alatau vonulatai találhatók. Végül az Ili folyó keskeny medencéjétől délre a Tien-sanhoz tartozó röghegységek húzódnak (Kara-tau, Ilintúli-Alatau). A kazak-kirgiz határ a Kirgiz-hegyláncon és a Kungej-Alatau gerincén fut.

Vízrajz Az ország területének nagy részéről nincs lefolyás a tengerekbe, ezért nagy, lefolyástalan pusztai tavak alakultak ki: a Kaszpi-tenger, az Aral-tó és a Balkas-tó. Ezeknek önmagukban is tekintélyes méretű vízgyűjtő területük van. A Kaszpi-tengerbe ömlik az Urál folyó, az Aral-tóba a Szir-darja. Kazahsztán északi részéről az Irtis és mellékfolyói a Jeges-tengerbe vezetik le a vizeket.

Az Aral-tó vízszintje az utóbbi 30 évben 15 méterrel csökkent, mivel a tavat tápláló folyók vizét gyapotföldek öntözésére használták el. A kiszáradt tófenéken felhalmozódott só és hulladék ökológiai katasztrófát okozott.

Éghajlat bélyegkép|Éghajlati térkép Köppen osztályozásán (angol)

Kazahsztán éghajlata kontinentális, illetve a magas hegységekben magashegyi. A csapadék mindenütt kevés, a Kaszpi-tenger közelében valódi sivatagok is kialakultak. Az ország északi tájain több a víz, mint a középső vidékeken, de nem a csapadék több, hanem a párolgás kisebb.

Az ország viszonylag alacsony csapadékaránya és száraz földrajzi adottságai ellenére az északi és középső vidékein nem szokatlanok a tavaszi áradások, amelyeket esetenként heves esőzések és hóolvadás is okozhat. 2017 áprilisában, miután a téli hómennyiség 60 százalékkal meghaladta az átlagot, a heves esőzések széleskörű károkat okoztak, és emberek ezrei kényszerültek otthonukat ideiglenesen elhagyni.

{| class="navbox mw-collapsible mw-collapsed" style="text-align: left; border: 0px; margin-top: 0.2em; background-color: transparent; clear:none; width:40%;" |- ! class="navbox-title" style="background-color: #f2dfce;" | Éghajlattáblázatok

Környezeti problémák Kazahsztán környezetét súlyosan károsította az emberi tevékenység. A vizének nagy részét ipari szennyvizek, növényvédőszer- és műtrágyamaradékok, valamint egyes helyeken radioaktív anyagok szennyezik. A leglátványosabb kár az Aral-tót érte, amely még az 1970-es években hatalmas területű volt, de azóta a vízszintje drámaian lecsökkent, a területe a töredékére zsugorodott, nagy városok kerültek távol a víztől. Mindez súlyos gazdasági károkat is okozott.

Az ipari szennyezés nagy aggodalomra ad okot az ország városaiban és környékén, ahol az elöregedő gyárak hatalmas mennyiségű szűretlen szennyezőanyagot engednek a levegőbe, a folyó- és talajvizekbe. Az egykori főváros, Almati különösen veszélyeztetett.

Már a szocialista időkben súlyos környezeti károkat okoztak. Az 1950-es és 1960-as években a kazahsztáni sztyeppék hatalmas területeit felszántották Hruscsov mezőgazdasági projektjének részeként. A szűzföldek feltörése Észak-Kazahsztánban azonban csak átmenetileg növelte a gabonatermő területet, a feltört, növénytakarótól megfosztott földeket elvitte a szél. Átgondolatlanul kezdtek nagy területeket öntözni, a következmény a talaj szikesedése lett.

Radioaktív vagy mérgező vegyi telepek vannak országszerte. Súlyos környezeti veszélyt okoz a nukleáris sugárzás, különösen az északkeleti Szemej (Szemipalatyinszk) régiójában, ahol az egykori Szovjetunió csaknem ötszáz nukleáris fegyvert tesztelt, ebből 116-ot a föld felett. Az ilyen teszteket gyakran a helyi lakosság evakuálása vagy akár riasztása nélkül hajtották végre. Bár a nukleáris kísérleteket 1990-ben leállították, a sugármérgezés, a születési rendellenességek, a súlyos vérszegénység és a leukémia nagyon gyakori a térségben.

Élővilág, természetvédelem Nemzeti parkok Kazahsztán nemzeti parkjai:http://www.kazakhstan.orexca.com/kazakhstan_nature_parks.shtml

Altinemel – Kazahsztán legnagyobb nemzeti parkja. Ma holdbéli táj, de sok ókori emlék található itt. Bajanauil Nemzeti Park – Festői táj a Pavlodari területen. Burabaj Nemzeti Park – Fenyvesek és óriási sziklák. Karkarali Nemzeti Park – Fenyvesek és nyírfaerdők. Katonkaragaj Nemzeti Park – Hófödte csúcsok között a selyemút maradványai. Köksetau – Hegyi erdők. Szajram-Ögem – Jégformálta táj.

Történelem

bélyeg|A hsziungnu nomád birodalom az i. e. 2 században és a mai országhatárok

A 10. században a szeldzsuk török birodalom területe elérte egészen a mai Kazahsztán déli részét, majd a 13. században Dzsingisz kán birodalma alá tartozott. Területén a 15. században alakult meg a Kazak Kánság. A kalmükökkel harcoltak, ezért orosz protektorátust kértek, mely 1730-tól 1750-ig volt érvényben. A 19. század közepétől került orosz uralom alá. 1920-ban csatlakozott Kirgiz ASZSZK néven Szovjet-Oroszországhoz. Nevét 1925-ben változtatták Kazah ASZSZK-ra. 1936-tól a Szovjetunió tagköztársasága volt 1991-ig. A függetlenség kikiáltása után csatlakozott a FÁK-hoz.

bélyeg|Az Arany Horda területe 1300 körül

Kazak Kánság Kazahsztán a kőkor óta lakott: éghajlata és domborzata a nomád állattartás számára a legkedvezőbb. Lehetséges, hogy az itteni tágas sztyeppéken háziasították a lovat. Ősi városai hosszú ideig a keletet nyugattal összekötő Selyemút fontos megállóhelyei voltak. Tartósabb állam csak a 13. század eleji mongol hódítással keletkezett. A Mongol Birodalomban közigazgatási egységet szerveztek itt, ebből fejlődött ki a Kazak Kánság.

Történelmi periódusokon keresztül a hagyományos nomád élet, az állattenyésztésen nyugvó gazdaság dominált a sztyeppen. A 15. századtól kezdve alakult ki a török törzsek között a különálló kazak öntudat. A folyamat a 16. század közepére különálló kazak nyelvet, kultúrát és gazdaságot eredményezett. A régióban folyamatos volt az összeütközés a bennszülött kazak emírek és a délről szomszédos perzsa nyelvű népek között. A korai 17. századra a Kazak Kánság a törzsi vetélkedés színtere lett, és gyakorlatilag felosztották a népet Nagy, Középső és Kis Hordára (jüz). Politikai széttagolódás, törzsi vetélkedés, az országon átvezető nyugat–keleti kereskedelmi utak jelentőségének csökkenése meggyengítette a Kazak Kánságot.

A 17. században a kazakok az ojrátokkal, a nyugati mongol törzsek szövetségével harcoltak, akik a dzsungárokkal együtt egyre agresszívebbek lettek. A 18. század elején ért a Kazak Kánság hatalmának csúcsára. Ebben az időszakban a Kis Horda részt vett a Dzsungár Kánság elleni 1723–1730-as győztes háborúban. Ezt a dzsungárok „nagy katasztrófának” nevezett, a kazak területekre történt betörése előzte meg. A kazakok ugyanakkor folyamatosan szenvedtek a volgai kalmükök portyáitól.

Orosz Birodalom A 19. században az Orosz Birodalom terjeszkedése közben behatolt Közép-Ázsiába. Az orosz cár uralma alá hajtotta a mai Kazak Kánság területét. Az Orosz Birodalom kiépítette közigazgatását, katonai helyőrségeket, laktanyákat épített, hogy megerősítse jelenlétét Közép-Ázsiában. Az első orosz támaszpont, Orszk 1735-ben épült. Oroszország az orosz nyelv használatát erőltette minden iskolában és kormányzati szervezetben. Az orosz törekvések rendkívüli ellenszenvet váltottak ki a kazak népben, és az 1860-as években sok kazak ellenállt az orosz megszállásnak, leginkább azért, mert az a hagyományos nomád életmód és az állattenyésztésen alapuló gazdaság megszűnését jelentette, aminek nyomán a kazak törzsek egy részét nagyon gyorsan elérte az éhínség. Az 1800-as évek végén kialakuló kazak nemzeti mozgalom a hazai nyelv és identitás megőrzéséért harcolt, ellenállt az Orosz Birodalom asszimiláló törekvéseinek.

bélyegkép|Kép egy kazak jurtában az 1910-es évekből

Az 1890-es évektől nagyszámú szláv telepes telepedett be a mai Kazahsztán területére. A telepesek száma különösen gyorsan nőtt azután, hogy átadták 1906-ban az Orenburgból Taskentbe vezető vasutat. A földért és a vízért az újonnan érkezők és a kazakok versenyeztek egymással. Ez a kazakok körében erős ellenszenvet váltott ki a gyarmati uralommal szemben a cári rendszer utolsó éveiben. 1916-ban sorozatos felkelések törtek ki. A kazakok orosz és kozák falvakat támadtak meg, válogatás nélkül ölték az ott találtakat. Az oroszok könyörtelenül visszavágtak. A katonák 300 000 kazakot űztek a hegyek közé vagy Kínába. Amikor a következő évben nagyjából 80 000 visszatért közülük, sokakat lemészároltak a cári erők. Az 1931–1933-as éhínség idején kazakok milliói haltak éhen.

A Szovjetunióban bélyegkép|260px|Kazahsztán területe a Szovjetunióban