Radics András (1640 körül – Kassa, 1711. február 13. után) köznemes, a később kurucoknak nevezett bujdosók egyik portai követe; Munkács, majd Kassa várkapitánya.
Élete A bujdosók között Részese a Wesselényi-összeesküvésnek, amelynek – és az 1670-ben kirobbant, Habsburg-ellenes felső-magyarországi felkelésnek a bukása után – menekülnie kellett a császáriak elől, mint sok más társának, részben Erdélybe, részben a törökök uralta hódoltsági területekre. A bujdosók mozgalmába bekapcsolódva, a törökökkel való kapcsolattartásban jutott neki jelentős szerep. (Egyes adatok szerint – idősebb Petrőczy Istvánnal és Szepessy Pállal együtt – már 1671-ben járt a Portán.) Az azonban biztos, hogy 1677-ben a bujdosóknak a Portára küldött, tekintélyes követségének a tagja (Kende Gáborral, Keczer Menyhérttel és Kubinyi Lászlóval együtt). A bujdosók az 1678. március 7-én, Somkúton tartott gyűlésükön Teleki Mihályt választották fővezérükké, aki mellé tizenkét tagú tanácsot és más tisztségviselőket is választottak, továbbá különböző udvarokhoz követek küldéséről határoztak, megerősítve Radics Andrásnak a Portához szóló megbízatását.Az 1678. március 7-én megválasztott tanács tagjai: Fáy István, Ilosvay Péter, Ispán Ferenc, Keczer Menyhért, Kende Gábor, Sulyok János, Szalay Pál, Szepessy Pál, Thököly Imre, Ubriczy /Ubrizsy?/ Pál, Wesselényi László és Wesselényi Pál voltak; Szuhay Gáspár „erőtlenségre” hivatkozva a megbízatást elhárította. Tisztségviselők: A tanács titkára Klobusiczky Pál, „pecséttartója” Faygel Péter, strázsamester Farkas Fábián, tábormester Gálfi János. Követeknek választották a Portához Radics Andrást, Lengyelországba (és a francia udvarhoz) Absolon Dánielt, az erdélyi fejedelemhez Hamvay Pétert, a budai pasához Pécsi (Péchy?) Gáspárt, az egrihez Mikolay Boldizsárt és a váradihoz Jankovics (Jankovich?) Györgyöt.
Thököly oldalán Később Thököly Imre, az 1682-ben Felső-Magyarország fejedelmévé lett „kuruckirály” követe volt a Portán (garamszegi Géczy Istvánnal, Thököly udvari hadainak akkori főkapitányával, és Tunyogi Sámuellel együtt, 1681-ben indultak és 1682-ben tértek vissza). Thököly megbízásából 1685-ben a katonai erényekkel is rendelkező Radics lett Munkács várkapitánya. Zrínyi Ilonának, Thököly feleségének vezetésével majdnem három évig védték Munkácsot a császáriak ellen. A vár védelmében részt vett Absolon Dániel, Thököly kancellárja is. A hosszantartó ostrom alatt megváltozott Absolon álláspontja: A Thökölytől érkezett egyik levelet félreértve, abból a császár oldalára történő átállásának szándékát olvasta ki. Absolon ezért elfordult Thökölytől, és elérte azt, hogy Zrínyi Ilona 1688. január 14-én kötött megállapodással Munkácsot átadta Antonio Caraffa császári tábornoknak, amit Radics András ekkor már nem ellenzett. Ezután Radics a birtokaira vonult vissza.
Részvétele a Rákóczi-szabadságharcban 1704-ben csatlakozott II. Rákóczi Ferenchez, aki ez év szeptember 10-én birtokadományban részesítette,De nem lett a fejedelem Udvari Tanácsának tagja, ezt csupán R. Várkonyi Ágnes említi az irodalomjegyzékben szereplő monográfiájában. Az Udvari Tanács összetételét, működését feltáró Heckenast Gusztáv viszont forrásadat híján nem említi. Lásd tanulmányát: II. Rákóczi Ferenc Udvari Tanácsa. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, XXXVII. Szerk. Veres László, Viga Gyula. Miskolc, 1999. 559–570. old. novemberben pedig a nem sokkal korábban felszabadult Kassa kapitányává nevezte ki. 1705. április 7-én ezredes és egy reguláris gyalogezred parancsnoka lett, 1706. február 13-án pedig brigadérossá lépett elő. Az év őszén sikeresen megvédte Kassát Jean Rabutin császári lovassági tábornok támadásával szemben.
1707 szeptemberében a diplomáciai megbízatást teljesítő Berthóti Ferencet helyettesítette a kassai kerületi vicegenerálisi beosztásban. 1710 őszétől kora és súlyos betegsége ágyhoz kötötte, de névlegesen ő maradt a kassai kapitány, miközben a parancsnoki teendőket Náray László brigadéros látta el. 1711. február 13-án levelet írt az akkor már lengyel földön tartózkodó Rákóczinak. Ez az utolsó adatunk életéről, valószínűleg még Kassa kapitulációja (1711. április 26.) előtt elhunyt.
Jegyzetek
Források Trócsányi Zsolt: Teleki Mihály. Erdély és a kurucmozgalom, 1690-ig, Budapest, 1972. Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. S. a. r., kiegészítette és az előszót írta: Mészáros Kálmán. Budapest, 2005. 352. old. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak, 8.) Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc, Gondolat, Budapest, 1976. Mészáros Kálmán: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai. A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája, 1703–1711. Budapest, 2006. 80., 131–132. old. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára.)
Külső hivatkozások Thököly Imre Késmárki Tököly Imre naplója 1693. 1694. és 1676-1678. évekből Angyal Dávid: Késmárki Thököly Imre, I-II. kötet. Budapest, 1888-1889. SZILÁGYI: A MAGYAR NEMZET TÖRTÉNETE
Kapcsolódó szócikkek Kuruc brigadérosok listája
Kategória:17. századi magyarok Kategória:18. századi magyarok Kategória:A Rákóczi-szabadságharc fontosabb alakjai Kategória:Az 1640-es években született személyek Kategória:1711-ben elhunyt személyek Kategória:Munkácsiak