A Távoli tűz Zsoldos Péter tudományos-fantasztikus regénytrilógiájának középső kötete. A három könyvet Avana-trilógiaként is szokták említeni, mert a regények leginkább egy távoli bolygó Avana nevű ókori városkájában játszódnak. (A főszereplő után Gregor Man-trilógiaként is ismert.) A trilógia első kötete A Viking visszatér, utolsó kötete pedig Az utolsó kísértés.

Az 1967-ben született Távoli tűz eddig öt kiadásban jelent meg Magyarországon.

Előzmény – A Viking visszatér

A Föld felfedező útra küldi Viking nevű űrhajóját a tau Ceti csillaghoz, és ott leszállnak egy bolygóra, amely sokban hasonlít a Földhöz, élőlényeket, sőt, embereket találnak. Az egyik űrhajós, Gregor Man geológus elszakad a többiektől, és hosszú, kalandos úton jut el Avanába, egy tengerparti városkába, ahol a Vikingre is rábukkan. A város lakói egy lázadásban megölik a királyukat, aki az űrhajósok ellen támadt. Ez a története A Viking visszatér című regénynek.

Bevezető

Avana a tau Ceti második bolygójának egy tengerparti városa, amelyet emberekhez teljesen hasonló lények laknak, a földi bronzkor technikai szintjén, földművelésből, halászatból élnek. Kereskedelmet is folytatnak a part többi, hasonló királyságával, városával, akik mindannyian a Tenger Fiainak nevezik magukat, és a nyelvük sokban hasonlít egymáshoz. Avana isten-királya, Mazu a lázadásban meghalt, a város uralkodó, vezető nélkül maradt.

A Viking űrhajósai kijavították a hajó sérüléseit és a visszainduláshoz készülődnek. A hajó orvosa viszont megállapítja, hogy Gregor Man geológus szervezete az első regényben elmesélt megpróbáltatások miatt annyira megromlott, hogy súlyos kockázatot jelentene számára a felszálláskor fellépő erős túlterhelés. Választhat a valószínű halál és az ittmaradás között, és Man nem akarja, hogy barátai a halott társuk testével a fedélzeten utazzanak hazáig. Avana népe hálás az űrhajósoknak, és királyukká fogadják az idegent, aki az isten-királyoknak kijáró Égből Jött Isteni Úr címre szó szerint méltó.

Az űrhajó visszaindul, az új király pedig egyedül marad, a Földtől talán végleg elszakadva. Ha az emberiség a Viking visszaérése után azonnal új expedíciót indít a csillaghoz, ő akkor is három évtizeden át lesz a bolygó, a Gáma lakója. Ha életben marad addig. Fájdalmát hamarosan felváltja a szembesülés azzal a teherrel, hogy a magasan fejlett földi társadalomban már ismeretlen uralkodói feladatot neki kell betöltenie egy ókori technikai és társadalmi berendezkedésű kis nép kormányozására. Ez a feladat súlyos kötelesség, sok emberért vált felelőssé hirtelen. Ahogy ő maga fogalmazza meg: "Senki nem kérhette rajtam számon, mit teszek, de akarva, nem akarva, több ezer ember élete, boldogsága, jövője függött minden szavamtól és tettemtől. A lázadás vezérei nagyon jól tudták, ha meg akarják őrizni mindazt, amiért azon az éjszakán harcoltak, csak engem tehetnek királlyá. És én is tudtam – ha ilyesmiről egyáltalán beszélni lehet –, csak úgy van értelme itteni éveimnek, ha vezetni tudom őket, azzal a hatalommal, melyet ők adtak a kezembe."

Zsoldos Péternek ez a műve tulajdonképpen egy regény az ókori Földközi-tenger keleti partján vagy a hellén földnyelven egykor virágzott városállamok életéről, mindennapjairól és formálódásáról szól. Az író realista fantáziálása érdekes, különleges esete lett a tudományos-fantasztikus irodalmak, jó példa arra, hogy nem csak a futurisztikus technika és a világűrben esett kalandok adhatnak keretet a sci-fi alkotásaihoz. Az író saját szavaival: "Műfaját tekintve rendhagyó vállalkozás: a történelmi regény irányában kívánja kiszélesíteni a tudományos-fantasztikus irodalom egyébként is tágas útját."

A befejezés

Az író nagyon érdekes, játékos ötlete a regény ötödik fejezetének alapja. Ez nyolc évszázaddal későbbi időben játszódik, ugyanazon a bolygón, az ottani lakók kései utódai között. A technika óriásit fejlődött, vetélkedik a mai Föld lehetőségeivel. Egy régészeti expedíció hosszú kutatómunkával tárja fel az ókori városok romjait az évszázadok során túl forró éghajlatúvá vált, elhagyott tengerparti övezetben. Az olvasó látja azt, amikor az általa már jól ismert helyszínekre, nevekre, személyekre apránként, olykor téves formában, olykor félreértelmezve, a régészek ráakadnak. A kutatók, ahogy az egész bolygójuk, tudnak a földi ember hajdani uralkodásáról, tetteiről, de a töredékes emlékek nem sokat árulnak el a részletekből. Az olvasó szinte azért izgul, hogy a régészek végre megértsék a jelek összefüggéseit, és megtalálják Gregor Man hagyatékát, agyagtáblákon rögzített hosszú beszámolóját az élete eseményeiről.

Ez a fajta játék az olvasó által ismert, a szereplő által viszont még nem ismert egyszerű tényekkel lényeges részét képezi Zsoldos Péter egy másik, Ellenpont című regényének is.

A helyszínek

thumbnail|right|250px|A regény helyszíne vázlatosan

A regény helyszínei a térképvázlaton láthatóak, amely az író által leírt és megrajzolt térkép lényegét foglalja össze. Egy földrész északi peremén, a tenger partján egymástól néhány napi járóföldre kis városok sorakoznak, amelyek mindegyikét egy-egy király uralja. A városok nyugatról kelet felé, a tengerszoros felé haladva: Gir-din, Avana, Beliszu, Anaim, Bitámi, Narat, Hemti. A bronzkori technikájú, gyér növényzetű városok lakói földművelésből, halászatból élnek, kézműveseik termékeit és nyersanyagaikat, agyagedényeket, szövetet, növényi olajat, ónércet, a szappanfőzéshez használt szódát kereskedőhajókkal szállítják egymáshoz.

Gir-din és Avana között ömlik a tengerbe a Giszánu, a Nagy Folyó. A városokat délről a Barkan, egy hosszú hegyvonulat zárja el a földrész belső területeitől. A hegyvonulat mögött, egy dús növényzetű síkságon a naunik, egy nomád, legeltetéses állattenyésztésből élő harcos nép él, kitűnő íjász- és lovaglótudásuk a béke fenntartására ösztönzi a parti királyságokat. A naunik síkságaihoz a hegységen egy völgyszoros vezet át. A hegyekben primitív vademberek laknak, akik az avanai karavánokat, amelyek a Barkan erdőségeit a hajóépítéshez nélkülözhetetlen szálfákért rendszeresen felkeresik, támadásaikkal zaklatják.

A keleten levő tengerszorostól kezdve észak felé egyre távolodó, túlsó tengerpart az abanok földjét szegélyezi, amelynek belsejében áll a főváros, az aban nagykirály székhelye, Akda. A hatalmas birodalom nem áll sem békében, sem háborúban a Tenger Fiaival, a nagykirály nem kívánta meg az általa minden bizonnyal könnyen elsöpörhető parti városok javait. Az aban birodalom egyik tengerparti városa a mesés gazdagságáról és csodáiról híres Lail.

A két szemközti part között félúton van Dis szigetcsoportja. Ennek a királyságnak a hajósai rendszeresen kereskednek a parti városokkal, ellátva őket a nélkülözhetetlen rézérccel. Dis királya és pökhendi, kalózkodástól sem idegenkedő hajóskapitányai tudatában vannak a többi város kiszolgáltatott helyzetének, és saját tengerhajózási fölényüknek.

Vallás

A tengerpart meleg éghajlata négy évszak szerint változik. Az őszi napéjegyenlőség idején kezdődik Gurru, a Tengeristen szeles évszaka, amikor a kereskedőhajók útnak indulhatnak, érkeznek az értékes termékek és a friss hírek. A hajózásnak Esra, a Viharisten évszaka vet véget, tomboló széllel, esőkkel, nyirkos idővel. A szerelem és a termékenység istennője, Erua hozza el a tavaszt, amelyet Nanur, a Gonosz tikkasztó, szélmentes évnegyede vált fel.

A vallás Habamut, az Atyát tiszteli leghatalmasabb istenként, akinek Gurru és Erua a gyermekei, Gáma pedig a Földanya, magának a bolygónak az istennője. Az isteneknek külön papsága és külön templomai vannak, de nem versenyeznek a hívőkért, az emberek bármelyik templomot felkereshetik, hogy ajándékokért cserébe a templom papjainak segítségét megkaphassák. Habamu papjai mesterei a gyógyításnak. Gurru papjai a csillagászat, a matematika kitűnő ismerői, és gondosan szűrt ismereteket gyűjtenek össze a hajósok beszámolóiból, a távoli vidékek leírásaiból. Erua temploma a költészetnek és a szerelem papnőinek a háza. A Tenger Fiai egyetértésben tisztelik ezeket az isteneket, és egy isten különböző városokban működő papsága hatékony kapcsolatot tart fenn egymással.

A történet

A regény öt "könyv"-re van tagolva. Lényegében a Man által írt agyagtáblákra írt krónikát olvashatjuk, amelyet az utókor régészei találnak meg egy sziklakamrában eltemetve.

Mivel az alábbi, részletes összefoglaló a történet minden fontos részletét elmondja, a könyv fejezetei csak akkor válnak láthatóvá, ha a jobbra levő 'kinyit' szóra kattintunk.

Első könyv: AvanaKezdetek

Man elbúcsúzik társaitól, a Viking felszáll, az új Égből Jött Isteni Úr magára marad népével. Uralkodása első heteiben elveszett és tanácstalan, az életét félti. Emberei közül Numda a legértékesebb számára, mert ez a rabszolgából lett tanácsadó jól kiismeri magát a város ügyeiben, és mindig kisegíti megjegyzéseivel a még tájékozatlan királyt. Riámi és Avatella az előző király, Mazu emberei voltak, az előbbi a város rendjéért felel, utóbbi a közel négyszáz fős "hadsereg" és palotaőrség öreg, de háborút sosem látott parancsnoka. Upatu a palotamester, egyben ceremóniamester, Tamizisz a palota kincstárnoka, Mutabi a nyájak, Tarkumi az erdők felügyelője. Medurani a szabad halászok vezetője, Pilagu a hajósok rangidőse, tulajdonképpen a Palota tengeri hatalmának uralója.

Man első jelentős királyi döntésével a Viking rendbehozatalához létrehozott kis öblöt sópárló medencévé alakíttatja át. A sólepárlás Avanában addig kis becsületű mesterség volt, de a naunik Avanán keresztül terelik csordáikat Bitámiba, majd a csorda feléért kapott sót a megmaradt marhákkal szállítják haza, hosszú úton. Avana a betakarított sóval elveszi a piacot Bitámi elől, és gazdag lesz.

Orvoslással Habamu papjai foglalkoztak, a betegektől a pénzként használt rézkarikákból sokat összegyűjtve így. Man magához hívatja Dimmut, a legtekintélyesebb orvospapot, és arra bírja rá, hogy kórházzá alakítsák át a palota üres déli szárnyát, és az orvospapok ott a Palotától kapott fizetségért cserébe ingyen gyógyítsák a betegeket.

A forró évszak végére sok sótábla készült el. Pehnemer, a leggazdagabb és független, otthonának mégis Avanát tekintő kereskedő a naunik egy kisebb karavánját a városba hívja, és sózott halat és sót cserélnek marhákra. A porlepte kis csapat nem beszél sokat, viszont íjásztudásukat egyikük elképesztő mutatvánnyal idézi a város lakóinak emlékezetébe. Akár ez a kis csapat is felperzselhetné és kifoszthatná egész Avanát, de uralkodójuk, Demgal békességet tart fenn a parti népekkel. A csereüzlet jól sikerül, a naunik békével távoznak, a város rengeteg marhát vásárolt, a halászhajók gazdag zsákmánnyal futnak be, sok bőr és sózott hús készülhet, az év jól indul.

Háború

Beliszuból bizonytalan hír érkezik arról, hogy a megölt király, Mazu életben van. Később hadigályák avanai halászhajókat támadtak meg a nyílt vízen. A part többi városa a sókereskedelmük tönkretétele miatt feldühödött Bitámi uszítására háborúra készülődik Avana ellen. Distől nem kell tartaniuk, ők inkább kalóznépség, közvetlen háborúskodásra nekik nincs szükségük. Numda elmondja, hogy már közel van a viharos évszak; a népi bölcsesség szerint "aki Erua idején nincs városában, annak idegen hajtás nőhet a fáján"; Nanur évszaka idején szellő is alig van, a hajózás reménytelen. Vagyis a támadásra még három évnegyedig nem kell számítaniuk.

Avanának nincs ütőképes hadserege, Avatella "deli legényei" sosem láttak háborút. Új kiképzőjük, Mesdu jó harcos, de a hatszor hatvan páncélos katona nem elég a város megvédésére. A városnak azonban nincs elég reze és ónja újabb páncélok készítésére. Man hónapok múltán ébred rá, hogy bronz páncél helyett bőrvértet is használhatnak, és parancsot ad a vértek erőltetett ütemű gyártására.