Palesztina,A „Palesztina” terminussal kapcsolatban a Közel-Keleten terminológiai harc folyik. Lásd: Ivo Samson: Közép-Kelet. A tisztázatlan terminológiától a konkrét konfliktusig vagy hivatalosan a Palesztin ÁllamBissio, Robert Remo, ed. (1995). The World: A Third World Guide 1995–96. Montevideo: Instituto del Tercer Mundo. p. 443. . () de jure szuverén állam a Közel-Keleten, amelynek területét Ciszjordánia és a Gázai övezet alkotja. Az ENSZ-ben állandó megfigyelő államként van jelen. 2025 őszén 157 ország független államként ismeri el. Nem ismerte el viszont a területét katonai megszállás alatt tartó Izrael, annak fő támogatója, az Egyesült Államok, és több más nyugati ország, de többnyire hivatalos diplomáciai kapcsolatot tartanak fenn vele.
Területe nagyrészt Izraellel határos, de délnyugatra a Gázai övezet egy rövid szakaszon Egyiptommal, Ciszjordánia pedig keletre Jordániával is határos. Függetlenségi nyilatkozatában kinyilvánított fővárosa Jeruzsálem, adminisztratív székhelye jelenleg Rámalláhban található. Legnagyobb városa a 2023-as Izrael–Hamász-háború előtt Gáza volt.
A Földközi-tenger keleti medencéjének keleti partjai mentén, a Levante térségében fekszik. Hosszú történelme során több különböző birodalom része is volt, ennek következtében jelentős népmozgások érintették, az idők során nagy demográfiai és kulturális változásokon esett át. A terület Jeruzsálem ostroma után, 637-ben került a Rásidún kalifák uralma alá és vált az iszlám világ részévé. Az arab uralom időszakában gyors akkulturáció és arabizálódás zajlott le a terület népességének körében.
Az ország sorsát és életét beárnyékolja az ország földjének több évtizede, az 1967-es hatnapos háború óta tartó törvénytelen izraeli megszállása.
Földrajz
A Palesztin Állam két részterületből, Ciszjordániából és a Gázai övezetből áll. Ciszjordániát északon az As Samirah 150 méteres fennsíkja, délen pedig a Bibliából ismert Júdea mesés tája jellemzi. Délkeleti határán a világ legsósabb belvízi tava, a Holt-tenger vonz némi idegenforgalmat e területre.
Keleten Ciszjordánia magába foglalja a Júdeai-sivatag nagy részét, beleértve a Holt-tenger északnyugati partvonalát.
Jelentősebb folyója az állam keleti szélén a Jordán.
A Gázai övezetben van az ország legfontosabb kikötője, Gáza városánál. Az Egyiptomot Izraellel összekötő vasút teljes egészében áthalad mindhárom városán.
Domborzat A Gázai övezet többnyire sík, a part közelében dűnék találhatók. A legmagasabb pont 105 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.
Ciszjordánia terepe nagyrészt zord, tagolt hegyvidék, nyugaton némi növényzettel, keleten többnyire kopár.
Legmélyebb pontja a Holt-tenger északi partján található mélypont, a tengerszint alatti 429 méter, amely egyben a Föld legmélyebb szárazföldi pontja is.
Legmagasabb pontja a Júdeai-hegységhez tartozó, Hebron közelében húzódó, 1030 méter tszf magas Nabi Júnisz-hegy csúcsa.
Éghajlat Ciszjordánia éghajlata többnyire mediterrán, a magaslati területeken hűvösebb a gázai partvonalhoz vagy Ciszjordánia keleti részéhez képest. Ciszjordániában a középső és déli részek félszárazak. Keleten Ciszjordánia magában foglalja a Júdeai-sivatag nagy részét, amelyet száraz és forró éghajlat jellemez.
Hegyvidék
Jordán völgye Jerikó a Jordán völgyével együtt a hegyvidékes, belső területhez képest melegebb és itt az évi csapadékmennyiség kevesebb, csak körül alakul, amely zömmel a téli hónapokban hull le.Climate data for Jericho , Arab Meteorology Book A napsütéses órák száma igen magas, Jerikóban évi mintegy .
Gázai-övezet A Gázai övezet forró, félszáraz éghajlatú (Köppen: BSh), enyhe telekkel és száraz forró nyárral. A csapadék általában november és március között hull le, az éves csapadékmennyiség körüli.
</div>
Környezeti problémák A Gázai övezet problémái közé tartozik az elsivatagosodás, a nem megfelelő szennyvízkezelés, a talajromlás és a felszín alatti vízkészletek kimerülése és szennyeződése. Ciszjordániában hasonló problémák jelentkeznek, de az édesvízkészlet bőségesebb. Jelentős probléma a környező országok vízelszívása és hogy nagy mennyiségű kezeletlen szennyvíz kerül a Jordán folyóba.
A környezeti problémákat tovább rontotta az izraeli invázió a 2020-as években, amely elpusztította a Gázai övezet növényvilágának jelentős részét, a föld minőségét tönkretette, szinte élhetetlenné téve a terület északi részét.
Története Ókor A terület az ókori Egyiptom XIX. dinasztiája idején a Hettita Birodalom, Babilónia és az Egyiptomi birodalom közti határterületként többnyire egyiptomi fennhatóság alatt állt, Kánaán országaként utaltak rá. Babiloni szövegekben a Kánaánnak megfelelő szó Kinahhu-nak hangzik, s ez jelentette eredetileg a piros bíbort, amelyet a tengerből halászott bíborcsigából nyertek. Eszerint Kánaán azt jelenti, hogy „Bíbor ország”, ugyanaz, mint a görög Fönícia név.
A kádesi csata után, II. Ramszesz és a hettiták közötti békeszerződés értelmében a határokat kölcsönösen elismerték.bélyegkép|balra|180px|Filiszteus hadihajó ábrázolása III. Ramszesz Medinet Habuban álló templomából
Merenptah fáraó még sikerrel védi a területet a tengeri népek támadása ellen (i. e. 1208). Az erről szóló leírásban, a Merenptah-sztélében említik először az izraeli népet, ez az Izrael név első írásos emléke, egyúttal Izrael egyetlen említése régi egyiptomi szövegekben. „Kánaán népe nyomorult fogoly, Askelon meghódítva, Gezert elfoglaltam, Janoám elpusztult, Izrael puszta, magva nincs többé.” A szöveg rövidsége miatt nem vonhatók le messzemenő következtetések, megállapítások, de míg a többi név után az országot jelentő determinatívum áll, Izraelé után a népet jelentő, ami arra utal, ebben az időben nem országként, hanem népként (esetleg nomádokként), állandó városállam nélküli csoportként tekintettek rájuk.Carol A. Redmount, 'Bitter Lives: Israel in and out of Egypt' in The Oxford History of the Biblical World, ed. Michael D. Coogan, (Oxford University Press: 1999), p.97
III. Ramszesz idejében a tengeri népek elsöprik a Hettita Birodalmat, megszerzik a tengerparti területeket, de a Nílus deltáját és az Egyiptomi Birodalmat III. Ramszesz egy elkeseredett csatában megvédi a tengeri népek támadásával szemben (i. e. 1174 vagy 1178). E tengeri népek egyikét magyarul filiszteusoknak nevezik. E nép nevéből származik a mai palesztin népnév és Palesztina elnevezése is.
A Földközi-tenger partvidékén i. e. 1200 körül letelepedő filiszteusok számos kisebb-nagyobb települést, köztük öt jelentős várost emeltek. Ez az öt város, Gáza, Askelón, Asdód, Ekron és Gát pentapoliszt, azaz az öt városból és birtokaikból álló kereskedelmi és védelmi szövetséget alkotott. Róluk és cselekedeteikről a Biblia számos helyen, többek közt a Bírák könyve 3. fejezetében és Sámuel első könyvének 4. fejezetében is megemlékezik. E korban kezdődött a területért folytatott több évszázados izraeli-filiszteus és judeai-filiszteus háborúskodás.
A vaskorban az izraeliták a területen két királyságot alapítottak, az északi Izraeli Királyságot és a déli Júdai Királyságot. Az Izraeli Királyságot az Újasszír Birodalom hódította meg i. e. 722-ben. Szamária elfoglalása után a lakosság egy jelentős részét II. Sarrukín asszír király áttelepítette birodalma más területeire. A Júdai Királyság előbb az Újasszír birodalom, majd annak bukása után az Újbabiloni Birodalom kliensállama lett. A Babilon elleni lázadás nyomán II. Nabú-kudurri-uszur i. e. 587-ben megostromolta Jeruzsálemet, lerombolta a várost és elpusztította a Júdai Királyságot.
Hérodotosz az i. e. 5. században a tengerparti és az azon túli területeket is a Palesztina néven nevezi.bélyegkép|balra|170px|Palesztina Jézus korában A filiszteusok idővel beolvadtak a terület lakosságába, de Palesztina mint földrajzi név fennmaradt.
A makedón király, Nagy Sándor i. e. 332-ben hódította meg a területet Gáza ostroma után. A terület fölött Sándor halála után évszázadokig a vezérei alapította uralkodócsaládok, a Ptolemaida-dinasztia és a Szeleukida-dinasztia uralkodtak, gyorsan hellenizálódott.
Júdea i.sz. 6-tól a Római Birodalom tartománya volt, ezzel megszűnt a Levante területén kisebb-nagyobb megszakításokkal körülbelül az i. e. X. századtól létező izraelita, illetve zsidó államiság. Hadrianus császár, az utolsó zsidó nemzeti szabadságharc, a Bar Kohba felkelés leverését követően (i. sz. 135), Júdea tartományt és a környező területeket Szíria Palesztina néven szervezte újjá, a zsidóknak pedig megtiltotta a jeruzsálemi letelepedést. Al-Quds város (Jeruzsálem) a császár családi nevéről az Aelia Capitolina (isteni Aelius) nevet kapta. A terület eztán évszázadokig viselte a Palesztina nevet. Palesztina Róma, illetve a Bizánci Birodalom uralma alatt állt egészen az iszlám hódításokig. A zsidó vallás a Római és Bizánci Birodalom területén is a bevett vallások közé tartozott, így követői szabadon gyakorolhatták vallásukat, virágzó zsidó közösségek éltek a birodalom számos területén.
Középkor Palesztina Jeruzsálem ostroma után, 637-ben került a Rásidún kalifák uralma alá és vált az iszlám világ részévé. A muszlimok a zsidókat és keresztényeket egyaránt a könyv népeinek tekintették, akik így megtarthatták vallásukat, saját közösségük ügyeit pedig saját törvényeik szerint intézhették (dzimma).
A területet az első ezredforduló, illetve a keresztes háborúk korától Szentföldnek is nevezik.
Az első keresztes háború során az Európából indult keresztény hadak 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet. A győztesek tömegesen mészárolták le a város zsidó és muszlim lakosait, majd elzarándokoltak a Szent Sírhoz, és körmenetet tartottak a város elfoglalásának örömére. A Jeruzsálem visszafoglalásával próbálkozó kalifát a keresztesek Aszkalónnál megverték. A harcok csillapodtával többségük hazatért Európába. 1100-tól Palesztina területének jórésze a katolikus keresztény Jeruzsálemi Királyság birtoka. A keresztes hadjáratok során Palesztina 1099 és 1187 között keresztény kézen volt, majd Szaladin hadjáratai nyomán ismét visszakerült a muszlim uralkodókhoz.
Az arab uralom időszakában gyors akkulturáció és arabizálódás zajlott le a terület népességének körében.
Újkor Palesztina 1516-tól az Oszmán Birodalom része volt. Az oszmánok a muszlim dzimma hagyományát követve meglehetős türelemmel bántak nem muszlim alattvalóikkal. Az oszmán közigazgatásban a vallási felekezetek autonómiát élveztek, belügyeiket saját szokásaik és törvényeik szerint maguk intézhették (millet-rendszer). Virágzó zsidó közösségek éltek a birodalom számos városában.
Bár a középkor folyamán Európa több országában kényszerítették a helyi zsidó közösségeket kivándorlásra vagy hitváltásra, illetve korlátozták jogaikat, idővel számos országban teljessé vált a zsidóság emancipációja, a jogegyenlőség elérése.
A cionisták, a zsidó nacionalizmus hirdetőiként ezt a folyamatot elutasították, mivel meglátásuk szerint ez teljes beolvadáshoz, a zsidóság eltűnéséhez vezet. Herzl Tivadar külön művet szentelt az általa vélt tökéletes megoldásnak; ’’Der Judenstaat’’ című, német nyelvű munkájában arról értekezik, hogy a zsidóság nemzet, amelynek nemzetállamra van szüksége, mégpedig Palesztinában, a zsidóság ősi földjén. Kezdeményezésére hozták létre a Cionista Világszervezetet 1897-ben. A Cionista Világszervezet képviselői eztán számos kísérletet tettek, hogy uralkodóknál és kormányoknál kijárják elképzeléseik támogatását.
20. század
Az első világháború és brit mandátumként