A szilveszteri puccs ".. a Közép-afrikai Köztársaság hadseregének a vezetője, Jean-Bédel Bokassa és munkatársai által végrehajtott puccs volt, amellyel David Dacko kormányát akarták megdönteni 1965. december 31-én és 1966. január 1-jén. Dacko, Bokassa unokatestvére 1960-ban vette át az ország irányítását, míg Bokassa, addig egy francia hadseregben szolgáló katona, 1962-ben lépett be az afrikai ország hadseregébe. 1965-re nyugtalanság tört ki az országban – ezt tovább szította a korrupció és a lassú gazdasági növekedés. Mindeközben a szomszédos országokból lázadók törtek át a határokon. Dacko pénzügyi segélyt kapott a kommunista Kínától, de ennek ellenére az ország gondjai nem enyhültek. Bokassa a kormányzás átvételét tervezte, amitől Dacko félt, és folytatta a Jean Izamo vezette csendőrség megszervezését. Izamo Dacko legközelebbi tanácsadójává vált.
Alexandre Banza kapitány segítségével Bokassa 1965 szilveszterének éjszakáján nekilátott a puccs kivitelezésének. Először Bokassa és emberei elrabolták és egy Camp de Roux-i pincébe zárták Izamót. Ezt követően elfoglalták a fővárost, Banguit, legyőzték a csendőrséget és az ellenállókat. Dacko éjfél után tért vissza a fővárosba, ahol azonnal letartóztatták, lemondatták tisztségéről, majd Camp Kassaïban bebörtönözték. Hivatalos jelentések szerint nyolc ellenállót öltek meg a puccsot végrehajtók. 1966 január végére Izamót halálra kínozták, de Dacko a francia kormány közbenjárására életben maradt. A francia kormánynak Bokassa megpróbált megfelelni. Bokassa azzal indokolta az államcsínyt, hogy az országot meg kell védenie, nehogy a kommunizmus magával rántsa, és ezért meg kellett szüntetnie a Kínával fenntartott diplomáciai kapcsolatokat. Kormányzásának első napjaiban feloszlatta a Nemzeti Tanácsot, eltörölte az alkotmányt, és számos rendeletet hozott, amelyekkel többek között megtiltotta a koldulást, a vulva hagyományoknak megfelelő eltávolítását és a poligámiát. Bokassa kezdetben nem tudta elismertetni nemzetközi szinten az új kormányt, azonban a csádi elnökkel történt sikeres találkozót követően rezsimjét mind az afrikai államok, mind az egykori gyarmattartó Franciaország is elismerte.
1969-ben Bokassa korábbi segítője, Banza is puccsot tervezett, de az egyik szövetségese tájékoztatta az elnököt a tervekről. Banzát eltávolították a katonai bíróságról és agyonlőtték. Dacko, akit továbbra is elzárva tartottak Camp de Roux-ban, 1969-ben levelet küldött Kína brazzaville-i nagykövetének, ám ez a levél Bokassához került. Bokassa az állambiztonság megsértésével vádolta Dackót, akit emiatt a hírhedt ngaragbai börtönbe küldött. Itt számos, az államcsíny idején elfogott rab ült még ekkor is. Egy helyi bíró értesítette Bokassát, hogy Dacko ellen nincs elég bizonyíték ahhoz, hogy meggyanúsítsák, ezért csak házi őrizetbe vették. 1976 szeptemberében Dackót az elnök személyes tanácsadójává nevezték ki, majd később a francia kormány azzal gyanúsította meg, hogy részt vett egy Bokassa elmozdítására irányuló puccs megszervezésében. Ekkoriban az elnököt gyakran kritizálták igazságtalan diktátori magatartása miatt. A puccsra 1979. szeptember 20–21-én került sor. Ekkor Dacko ismét elnök lett, ám ezt a hatalmát is egy puccs döntötte meg, két évvel kinevezése után.
Háttér thumb|right|A Közép-afrikai Köztársaság zászlaja 1958-ban, miután a Negyedik Francia Köztársaság önállóságot kezdett biztosítani az afrikai gyarmatoknak, Barthélemy Boganda nacionalista vezető találkozott Charles de Gaulle-lal, Franciaország miniszterelnökével, hogy megbeszéljenek néhány kérdést Ubangu-Sari, a Közép-afrikai Köztársaság elődjének a függetlenedésével kapcsolatban.. De Gaulle elfogadta kéréseit, s 1958. december 1-jén Boganda bejelentette az autonóm terület megalakulását, amit hamarosan a teljes függetlenség követett.. Ő lett az autonóm terület és a független állam első miniszterelnöke. Azonban 1959. március 29-én, a fővárosba, Banguiba visszatérve repülőgép-balesetben meghalt..
A poszton Boganda tanácsadója, Abel Goumba követte, akiről Brian Titley, a Dark Age: The Political Odyssey if Emperor Bokassa szerzője a következőket írta: „intelligens, hűséges, erősen nacioalista”... 1959 májusában, mikor Goumba idejéből még csak egy hónap telt el, David Dacko átvette a kormány irányítását. Dacko Boganda kormányának egyik tagja és a Fekete Afrika Társadalmi Fejlődéséért Párt (MESAN) vezetője volt, aki élvezte a francia főmegbízott, a bangui kereskedelmi kamara vezetőjének, Roger Barberot-nak és Boganda özvegyének, Michelle Jourdin-nek a támogatását.. Két hónappal később menesztette Gounbát új, pénzügyminiszteri posztjáról. Goumba és a Nemzeti Tanács volt elnöke, Pierre Maleombho – akit Dacko szintén menesztett – kilépett a MESDAN-ból, és 1960. június 25-én megalapították saját ellenzéki pártjukat, a Közép-Afrika Demokratikus Fejlődéséért Mozgalom (MEDAC) pártot.. Közben 1960. augusztus 13-án megvalósult Boganda álma: a Közép-afrikai Köztársaság hivatalosan is függetlenné vált Franciaországtól..
A mérsékelten populáris MEDAC-ot Etienne Ngounio, MESAN vezére, akit Dacko nevezett ki, elismerte,. és a szeptember 20-án megtartott időközi választásokon jelentős támogatottságot tudhatott magáénak.. Dacko a MEDAC-oot egy disszidens pártnak tekintette, és fel akarta oszlatni. Nem sokkal ezt követően a Nemzeti Tanács felhatalmazta, hogy ellenfeleivel belátása szerint cselekedjék. 1960-ban Dacko feloszlatta a MEDAC-ot, s Goumbát azzal vádolták meg, hogy feszültséget szít azzal, hogy a hatalmat magáénak gondolta. Goumbát életfogytiglani börtönbüntetésre is ítélhették volna, ha nem disszidál Franciaországba.
1962. január 1-jén Dacko unokatestvére, Jean-Bédel Bokassa elhagyta a francia hadsereget, és belépett a Közép-afrikai Köztársaság haderejébe, ahol zászlóalj-parancsnokként kezdett.. Egy év múlva már ő volt az ország 500 katonájának a főparancsnoka. Dackóhoz fűződő kapcsolatának és a francia hadseregben eltöltött éveknek köszönhetően gyorsan haladt előre a ranglétrán, és 1964. december 1-jén ő lett a közép-afrikai hadsereg első ezredese..
Bokassa célja az volt, hogy ismerjék el, hogy elismertesse magát a hadsereg vezetőjének. Közszereplésein úgy jelent meg, hogy az összes katonai jelvénye ki volt tűzve. Ünnepségeken gyakran próbált meg Dacko elnök mellé ülni, hogy ezzel is jelezze a kormányon belüli fontosságát.. Bokassa emiatt rendszeresen összetűzésbe került Jean-Paul Douate-tal, a kormányzati protokollért felelős vezetővel is. Eleinte Dacko szórakoztatónak találta unokatestvérének a hatalommal és az elismeréssel való bohóckodását. Az Afrikában egyre gyakoribbá váló puccsok ellenére Dacko lehetetlennek találta, hogy Bokassa egy nap megpróbálja átvenni az ország fölött a hatalmat. Egy állami vacsorán a következőket mondta: „Bokassa ezredes csak érmeket akar gyűjteni, és túl hülye ahhoz, hogy egy puccsot véghez tudna vinni.”. A Dacko-kormány más tagjai Bokassát a rezsim egyik ellenségének tekintették. Jean-Arthur Bandio belügyminiszter azt tanácsolta, hogy Bokassát vegyék be a kabinetbe, ami kielégítené az ezredes elismertség iránti vágyát, és megszakítaná a közte és a hadsereg többi tagja közti kapcsolatot. Hogy megakadályozzon egy esetleges katonai puccsot, Dacko létrehozott egy 500 fős csendőrséget, amelynek élére élére Jean Izamót nevezte ki. Emellett Prosper Mounoumbaye vezetésével létrehozott egy 120 fős kormányőrséget is.
Kezdetek Dacko kormányának 1964-ben és 1965-ben számos problémával kellett szembenéznie. A gazdaság stagnált, a bürokrácia elkezdett szétesni, az ország határait délről lumumbisták, keletről pedig a Szudáni Népi Felszabadító Hadsereg felkelői rohamozták meg.. A MESAN radikálisainak nyomására és hogy külföldi támogatást szerezzen az országnak, valamint hogy jelezze az ország független külpolitikáját, 1964. szeptemberében Draco diplomáciai kapcsolatokat épített ki Kínával. Meng Yieng és ügynökeinek vezetésével a kínaiak körbejárták az országot, és kommunista propaganda filmeket vetítettek. Nem sokkal ezt követően Kína az afrikai országnak 1 milliárd CFA-frank (20 millió francia frank) értékben nyújtott kamatmentes kölcsönt,. azonban a segély nem mentette meg az országot a pénzügyi összeomlástól. A kormány előtt tornyosuló másik probléma a széles körű korrupció volt.. Bokassa már ekkor úgy érezte, hogy át kell vennie az ország irányítását, hogy megszüntesse a kommunista befolyást és megoldja az ország más problémáit is. Ezzel szemben Samuel Decalo, afrikai kormányokkal foglalkozó tudós véleménye szerint a puccs megindításában Bokassa személyes ambíciója játszotta a legfontosabb szerepet..
Dacko 1965-ben a Bastille napja alkalmából tartott francia nemzeti ünnepre Párizsba küldte Bokassát. Miután július 23-án részt vett az ünnepsorozatot záró eseményen, egy katonai iskola végzőseinek eskütételén, úgy gondolta, hazautazik. Ezt azonban Dacko megtiltotta, így Bokassa a következő néhány hónapot azzal töltötte, hogy megpróbált a francia és a közép-afrikai fegyveres erőknél szolgáló barátaitól segítséget kérni. Később Dacko enyhített a nyomáson, és októberben megengedte Bokassának, hogy visszatérjen.Bokassa azt állította, hogy miután Charles de Gaulle francia miniszterelnök érdekében közben járt, Dacko megengedte, hogy hazatérje..
A Dacko és Bokassa közötti nézeteltérés tovább mélyült. Dacko decemberben javaslatot tett Izamo csendőrsége költségvetésének kiegészítésére, miközben elutasította Bokassa hadseregének a többletforrás-igényét.. Ekkor Bokassa kijelentette a barátai előtt, hogy elege van Dacko fenyegetéseiből, és puccsot fog végrehajtani. Dacko úgy tervezte, hogy Bokassa helyett Izamo lesz a személyes hadügyi tanácsadója, és azt akarta elérni, hogy a hadsereg támogassa a kormányt, és ezzel egyidejűleg Bokassát és társait lefokozza. Dacko ezekről a terveiről már tett célzásokat Bobangui falu vénjei előtt, akik azonban tájékoztatták Bokassát, aki szembesült azzal, hogy gyorsan tennie kell valamit, amivel megállíthatja Drakót. Gyorsan intézkedett, hogy 500 fős állománya hűsége felől biztos legyen, hogy sem a csendőrséghez, sem az elnöki gárdához nem fognak csatlakozni. Attól is tartott, hogy az 1964. február 23-án végrehajtott gaboni puccshoz hasonlóan – ahol akkor Léon M'ba volt az elnök – a franciák Dacko oldalán beavatkoznak. (Gabonban az történt, hogy a puccs után Párizs órákon belül ejtőernyős egységet küldött Gabonba, s ennek köszönhetően M’ba gyorsan visszaszerezhette a hatalmát.)
Bokassa segítségére sietett társa, Alexandre Banza kapitány, aki a Bangui északkeleti részében fekvő Kassaï katonai bázis vezetője volt, és aki Bokassához hasonlóan a világ számos részén szolgált a francia hadsereg kötelékében. Banza intelligens, ambiciózus, terhelhető ember volt, akinek nagy szerep jutott a puccs terveinek kidolgozásában. Decemberre sok ember egy potenciális nyugtalanságot várt, ami be is következett. Dacko személyes tanácsadója jelezte az elnöknek, hogy Bokassa az értelmi kiszámíthatatlanság jeleit mutatta, és le kellene tartóztatni, mielőtt még el akarná távolítani a kormányt, de Dacko nem vette komolyan a figyelmeztetéseket.
Államcsíny (december 31 – január 1.) thumb|left|A Közép-afrikai Köztársaságtérképe