Az erdei béka (Rana dalmatina) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és a valódi békafélék (Ranidae) családjába tartozó faj.
Elterjedése Egész Közép- és Dél-Európában honos, de Ázsia nyugati területein is megtalálható.
Megjelenése Az erdei béka hossza 5-8 centiméter. Általában homokszínű, hátoldalának szélén sötétebb rajzolattal, ami egyszínű. Orra csúcsos. Hátulsó végtagjai feltűnően hosszúak, ezekkel valamennyi békafaj közül a legmesszebbre és legmagasabbra, 1,5-2 méterre tud ugrani.Juhász Lajos: Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó. 2009. 40. oldal.
Életmódja Gyakran található kertekben és emberi településeken. Erdeink békája, ezt neve is sugallja. Főként avarban és fűben van. Főként éjszaka aktív, de napközben is találkozhatunk vele. Táplálékát az erdő avarszintjén vagy erdei tisztásokon, sűrű növényzet között keresi. Rovarokra, férgekre, meztelencsigákra vadászik. Erős hátsó lábainak hosszú ugrásaival halad, menekülés közben a nagyobb példányok 1–2 m-eseket is ugorhatnak. Kirobbanó ugrásainak és rejtőszínének kombinációja miatt könnyen szem elől téveszthető. Az erdei béka többnyire éjjel aktív, de párás, nyirkos időben nappal is mutatkozhat. Szívesen elfoglalja a kerti tavakat. Októbertől márciusig téli álmot alszik.
Szaporodása Peterakóhelyei a tiszta vizű, sokszor időszakos erdei tavak és tavacskák. A szaporodó egyedek az összes rendelkezésre álló víztestet kihasználják. A hímek megfelelő időjárás esetén már február végén-március elején megjelenhetnek ezeknél, a nőstények is hamarosan követik őket. Párzási időszaka elnyújtottabb, mint más korán szaporodó békáké, jellemzően április elejéig-közepéig tart. A hímek nem alkotnak kórust, lágy, halk, gyorsan, ritmusosan kattogó hangjukat nem erősíti hanghólyag. Ahol a gyepi békával együtt fordul elő, sokszor lehet vegyes fajú amplexust megfigyelni, általában az erősebb gyepi hímek karolják át az erdei nőstényeket. A két faj között ugyanakkor hibridizáció nem fordul elő. 400–2000 petéjüket a párok egyenként rakják le gömbölyded csomókba. Az átalakult kisbékák május végén–júniusban hagyják el a vizet, hegyes orrukról, hosszú, csíkos hátsó lábukról többnyire ekkor már jól felismerhetőek. Az erdei béka az ősz legvégéig aktív marad, a szárazföldön, kövek vagy fatuskók alá húzódva telel át.
Táplálkozása Gerinctelenekkel táplálkozik.
Képek
Jegyzetek
Források AMPHIBIAWEB Élet az erdőben. Budapest, LAP-ICS Könyvkiadó és Kereskedő Kft., 2003.
További információk
Kategória:Valódi békafélék Kategória:Kétéltűfajok Kategória:A Kárpát-medence kétéltűi Kategória:Magyarország kétéltűi Kategória:A palearktikus ökozóna élővilága Kategória:Albánia kétéltűi Kategória:Ausztria kétéltűi Kategória:Belgium kétéltűi Kategória:Bosznia-Hercegovina kétéltűi Kategória:Horvátország kétéltűi Kategória:Csehország kétéltűi Kategória:Dánia kétéltűi Kategória:Franciaország kétéltűi Kategória:Németország kétéltűi Kategória:Görögország kétéltűi Kategória:Olaszország kétéltűi Kategória:Luxemburg kétéltűi Kategória:Észak-Macedónia kétéltűi Kategória:Montenegró kétéltűi Kategória:Románia kétéltűi Kategória:Szerbia kétéltűi Kategória:Szlovákia kétéltűi Kategória:Szlovénia kétéltűi Kategória:Spanyolország kétéltűi Kategória:Svédország kétéltűi Kategória:Svájc kétéltűi Kategória:Törökország kétéltűi Kategória:Ukrajna kétéltűi Kategória:Az Egyesült Királyság kétéltűi