A BP plc, ismert, használt régebbi nevén a British Petroleum, a világ egyik legnagyobb olaj- és gázvállalata, a hét supermajor egyike. Egy londoni székhelyű brit multinacionális vállalat, mely 2012-es eredménye alapján 2012-ben piaci kapitalizáció alapján a világ hatodik legnagyobb olaj- és gázvállalatává, valamint a hatodik energetikai vállalkozásává vált. Ennek a cégnek volt az évben az ötödik legnagyobb bevétele a földön. Egy vertikálisan integrált vállalat, mely az olaj- és gázpiac összes részterületén jelen van, így részt vesz a feltárásba, a kitermelésben, a finomításban, az elosztásban és a marketingben, jelen van az olajszármazékok piacán, részt vesz az energiatermelésben és annak kereskedelmében is. Kis mértékben megújuló energiával is foglalkozik, így van bioüzemanyaggyára és szélerőműparkja is. A BP-nek 2015. december 31-én több mint 70 országban van érdekeltsége, kitermelésének nagyságrendje napi 3,3 millió hordó olajekvivalensnyi, bizonyított készlete pedig 17,18 milliárd hordónyi. A cégnek világszerte 17200 töltőállomása van, melyek közül 7000 az USA-ban található.
Legnagyobb részlege az USA-ban üzemelő BP America. A BP a világ legnagyobb olajtartalékokkal rendelkező és legnagyobb kitermelési mértékkel bíró, szabadpiacon kereskedett olajipari vállalatának, az orosz Rosneft tulajdonosa 19,75%-nyi arányban. A BP részvényeivel elsősorban a Londoni Értéktőzsdén kereskednek, részvényének árfolyamváltozása pedig hatással van az [FTSE 100 Index alakulására. Másodlagos forgalomban megtalálható a frankfurti és a New York-i értéktőzsdéken is.
A BP gyökerei 1908-ig, az Anglo-Persian Oil Company megalapításig nyúlnak vissza, mikor a Burmah Oil Company Iránban fellelt olajkészletének kitermelésére hoztak létre. 1935-ben lett belőle Anglo-Iranian Oil Company, 1954-ben pedig British Petroleum. A Közel-Keleten először 1959-ben terjeszkedett túl, mikor megnyitotta alaszkai kitermelő egységét. 1965-ben ez volt az első cég, mely az Északi-tengeren elkezdett olajat kitermelni. A British Petroleum 1978-ban szerezte meg a Standard Oil of Ohio meghatározó többségét. Az addig brit kormányzati kézben lévő céget 1979 és 1987 között több lépésben privatizálták. A British Petroleum 1998-ban egyesült az Amocóval, s innentől BP Amoco plc majd 200-tól, miután felvásárolta az ARCO és a Burmah Castrol vállalatokat, BP plc lett a neve. 2003 és 2013 között az oroszországi TNK-BP résztulajdonosa volt.
A BP közvetlenül kapcsolatba hozható több nagy környezetvédelmi és biztonsági katasztrófával. Ezek közé tartozik a 2005-ös texasi olajfinomító felrobbanása, ahol 15 ember vesztette életét, és ami miatt az amerikai Munka-egészségügyi és Munkabiztonsági Hatóság az addigi legmagasabb büntetését szabta ki. Nagy-Britannia legnagyobb olajfoltja, a Torrey Canyon elsüllyedése nyomán kialakult szennyezés és a 2006-os Prudhoe-öböli olajfoltok a 25 millió dolláros polgárjogi bírságot maga után vonó szennyezés is a cég nevéhez kötődik. Utóbbi korának legnagyobb, olajszennyezéshez kapcsolódó bírsága volt
A Deepwater Horizon olajszennyezése 2010-ben egy olyan esemény volt, melynek következtében balesetből kifolyólag legnagyobb mennyiségű olaj ömlött tengerbe. Ennek több, a környezetre, az egészségre és a gazdaságra gyakorolt következménye is lett, a BP pedig sok jogi és PR-problémával volt kénytelen szembesülni. A tisztítási munkálatok során 1,8 millió gallon Corexit olajfelszívót használtak el, ezzel ez lett a történelem legnagyobb felhasználása ebből az anyagból az USA területén. A vállalatot 11 rendbeli emberölésben, kétrendbeli vétségben és egy rendben a Kongresszus előtti hazugság miatt találta bűnösnek. A társaság 4,5 milliárd amerikai dollár büntetést fizetett ki, ezzel ez volt az USA történetében kiszabott legnagyobb pénzbírság.
2015. januárban újra éledtek a jogi eljárások, hogy megállapítsák, a Tiszta Vízről szóló törvény, illetve a Nemzeti Értékek megrongálásáról szóló törvény értelmében mekkora bírságot kell még fizetnie a cégnek.Richard Thompson for NOLA.com and The Times-Picayune. 16 April 2013 BP oil spill trial continues as demonstrators note upcoming 3-year anniversary of disasterDeon Daugherty for the Houston Business Journal. 5 April 2013 Judge dismisses latest BP injunction in oil spill settlement disputeAndrew Callus and Braden Reddall for Reuters. 20 February 2013 U.S. judge accepts BP collected 810,000 barrels in spill 2014. szeptemberben első fokon a bíróság megállapította, hogy a BP vakmerő volt, semmit nem vett figyelembe, és eszerint a legrosszabb esetben a BP-bek az addig megfizetett 28 milliárd USD-n felül további 18 milliárd USD-t kell fizetnie. Ekkor a BP jövőjét többen is megkérdőjelezték. A végleges büntetés az eredeti összegen felül további 19 milliárd USD megfizetésére kötelezte a vállalatot.
Története
1909-től 1954-ig
thumb|right|A BP Motor Spirit egyik reklámja 1922-ből
1908-ban brit geológusok egy nagy csoportja jelentős mennyiségű olajat tart fel Irán Masjed Soleyman megyéjében. Ez volt az első, kereskedelmileg is jelentős mennyiségben fellelt nyersolaj a Közel-Keleten. Az iráni sah koncessziót biztosított a briteknek, hogy azok megkezdhessék az olajkitermeléshez szükséges fúrásokat.
Rögtön a cég megalapítása után nekiálltak az Abadani finomító és a Masjidvól Abadanba vezető vezetékrendszer megépítésének. Az olajfinomítót 1912-ben vették használatba. A brit kormány 1913-ban irányító befolyást szerzett a cégben, miután megvásárolta részvényeinek 50,0025%-át, és Winston Churchill javaslatára a brit haditengerészet a széntüzelésről átállt az olajalapú üzemanyagok felhasználására. A brit érdekeltségeket leginkább megtestesítő Brit Tengerészet ezután 100%-ban Iránban kitermelt olajból fedezte az üzemanyagszükségletét. 1915-ben az APOC megalapította a hajózási leányvállalatát, a British Tanker Companyt, 1916-ban pedig felvásárolta a német Europäische Petroleum Union brit marketing részlegét, a British Petroleum Companyt. 1919-ben a Scottish Oil megalapításával a társaság belépett az olajpala iparba.
Az első világháború után az APOC elkezdte terjeszteni a kontinensen is a termékeit, és több európai országban számos, marketinggel kapcsolatos társaságba bevásárolta magát. Az Egyesült királyságban Walesben ők építették az első olajfinomítót Llandarcyben, majd ezt követően elkészítették üzemüket Skóciában, a Grangemouth olajfinomítót. Többségi befolyást szerzett Franciaországban a Courchelettes melletti finomítóban is, Ausztrália kormányával pedig olyan partnerségi megállapodást kötött, melynek értelmében Laverton mellett meg tudta építeni a terület első olajfinomítóját. 1923-ban a Burmah tanácsadóként alkalmazta Winston Churchillt, hogy meggyőzze a kormányt, az APOC-nak kizárólagos jogosultsága legyen a perzsa olajkészletek kitermelésében, melyeket az iráni vezetőség már az országnak adott.
1911-ben az APOC és Calouste Gulbenkian amerikai üzletember részvételével a mezopotámiai (ma iraki) olajkincsek kinyerése érdekében megalapították a Turkish Petroleum Company (TPC) társaságot. 1914-re a részvények 50%-a az APOC kezébe került. A TPC 1925-ben koncessziós jogot kapott a brit mandátum alatt álló Iraki Királyságtól a mezopotámiai olaj kitermelésére. Az alapanyag kinyerésének 1927. október 14-én álltak neki. A geopolitikai helyzet megváltozása, az Oszmán Birodalom felbomlása és a Vörös Vonal Megállapodás hatására az akkor már Iraq Petroleum Company (IPC) működő cégben az APOC tulajdonaránya 23,75%-ra csökkent. Az irakiak egyre nagyobb részt akartak megszerezni a vállalatból, illetve egyre több jogdíjat akartak szedni, de ennek ellenére békés viszonyok alakultak ki a nyugatbarát Haszemita Iraki királyság között. 1928 és 1968 között a vörös vonal megállapodás értelmében az IPC kisajátította az olajkitermelési jogokat, így sem Szaúd-Arábia, sem Bahrein nem fért hozzá az erőforrásokhoz.
1932-ben az APOC és a Royal Dutch Shell az Egyesült Királyságban Shell-Mex and BP közös marketingcéget hoztak létre. 1934-ben az APOC és a Kuwait Oil Company megalapította a Gulf Oilt, melyben a feleknek egyenlő részesedése volt. Az olajipari koncessziókat 1934. december 23-án kapta meg a cég, a fúrásoknak ppedig 1936-ban álltak neki. 1935-ben, Reza sah azzal a kéréssel fordult a nemzetközi közvéleményhez, hogy országát ezentúl Mezopotámia helyett Iránnak nevezzék. Ennek megfelelően a cég nevét is átírták Anglo-Iranian Oil Company-ra (AIOC). 1937-ben az AIOC és a Royal Dutch Shell megalapította a Shell/D'Arcy Exploration Partners társaságot, melynek célja a nigériaI olaj feltárása volt. A céget egyenlő arányban birtokolták, de az üzemeltetésért a Shell volt a felelős. Később a Shell-D'Arcy Petroleum Development Company és a Shell-BP Petroleum Development Company, a mosttani Shell Petroleum Development Company vette át a helyét.Bamberg (2000), pp. 109–110
A II. világháború után a Közel-Keleten éledezni kezdett a nacionalista érzékenység, melyek közül kiemelkedik az iráni és az arab nacionalizmus. Iránban az AIOC és Ali Razmara nyugatbarát kormánya ellenállt a azoknak a nacionalista hangoknak, melyek szerint felül kellene vizsgálni a cégnek adott koncessziókat, és azokat Irán javára módosítani kellene. 1951. márciusban Razmarát meggyilkolták, és helyét a nacionalista Mohammed Mossadeq vette át, akit, az iráni parlament megválasztott az ország miniszterelnökévé. 1951. áprilisban az iráni kormány egyhangúlag államosította az iráni olajipart, és megalapították az AIOLC helyét átvevő National Iranian Oil Company (NIOC) vállalatot. Az AIOC kivonta iráni eszközeit, Nagy-Britannia pedig hatékony, világszintű embargót léptetett életbe az iráni olajjal szemben. Az AIOC tulajdonosa, a brit kormány beperelte Iránt a hágai Nemzetközi Bíróság előtt, de a kérvényüket visszautasították.
Churchill miniszterelnök Eisenhower elnök segítségét kérte Mossadeq elmozdításában. Az iráni miniszterelnök elleni terveket a CIA Ajax hadművelet, a Brit Titkosszolgálat pedig Csizma Hadművelet név alatt dolgozta ki. A CIA és az MI6 segített megteremteni egy puccskísérlet alapjait, s ezeken az alapokon vitték véghez az 1953-as iráni puccsot. Így került hatalomra az új nyugatbarát miniszterelnök Fazlollah tábornok, és ennek hatására megnőtt Mohammad Reza Pahlavi sah politikai ereje. Így már vissza tudott térni az országba az AIOC.
1954 és 1979 között thumb|right|200px|A BP egyik teherautója 1967-ből 1954-ben az AIOC-ból létrejött a British Petroleum Company. Az 1953-as iráni puccs után, 1954. októberben Londonban megalapították az Iranian Oil Participants Ltd holding vállalatot (IOP), melynek a fő feladata az iráni olaj újbóli elérhetővé tétele volt a nemzetközi olajpiacon. A British Petroleum 40%-os részaránnyal a vállalat alapítói közé tartozott. Az IOP az NIOC nevében és javára üzemeltette az iráni olajlétesítményeket. A Saudi-Aramco 1950-es "50/50"-es megállapodásához hasonlóan a konzorcium beleegyezett, hogy nyereségének a felét átadja Iránnak, de “könyveit nem nyitja meg az iráni hatóságok előtt, és nem hagyja, hogy az igazgatóságnak iráni tagja legyen.”
1953-ban a Calgary-ban székelő Triad Oil Company kisebbségi részének megszerzésén keresztül a British Petroleum belépett a kanadai olajpiacra. 1959-ben tovább terjeszkedett Alaszka felé, majd 1969-ben ez vezetett a Prudhoe-öbölben rejlő olajmező feltárásához. 1956-ban a D'Arcy Exploration Co. (Africa) Ltd. négy olajkitermelési koncessziót szerzett meg Líbiában. 1962-ben a Scottish Oils megkezdte az olajpala kitermelését. 1965-ben ez lett az első cég, mely olajat nyert ki az Északi-tengernél. 1969-ben a Sinclair Oil Corporation keleti-tengeri kitermelő és marketing egységeinek megvásárlásával belépett az USA piacára.https://books.google.com/books?id=LVC0VlPOJxEC&pg=PA273&lpg=PA273#v=onepage&q&f=false 1969-ben a British Petroleum kanadai leányvállalatát átnevezték BP Canadára, majd 1971-ben megszerezte a Supertest Petroleum részvényeinek 97,98%-át.