A Mormon könyve a mormonizmus egyik szent irata, amit Joseph Smith publikált 1830-ban, Palmyrában. Megjelenése óta heves viták kereszttüzében áll. A körülötte levő tudományos viták gyújtópontjában nem a vallás tanításainak helyessége áll, hanem az, hogy Smith állítása szerint a könyvet nem ő maga írta (nem személyesen ő kapta a benne foglalt vallási kinyilatkoztatásokat), hanem egy – mindmáig ismeretlen – Kr. e. 2200 és Kr. u. 421 között íródott eredetiből fordította. Fordítás alatt azt érti, hogy bár az idegen nyelvű szöveget nem értette, az Isten által neki adott képesség, és eszközök által „kapta azt meg” angolul. Noha Smith fenntartotta, hogy az általa közölt szöveg fordítás, annak eredetijét soha nem mutatta be tudományos fórumokon, mindössze néhány, általa kiválasztott szemtanú láthatta (állításuk szerint), mielőtt visszaadta volna – állítása szerint egy angyalnak. A forrásoknak, amelyekből Joseph Smith a fordítást készítette, a mai napig nincs semmi nyoma és a saját korában sem volt (azaz tehát csak kevesen mondhatták el magukról, hogy láthatták az állítólagos aranylemezeket). Emiatt azok forráskritikai szempontból semmilyen elemzésnek nem vethetőek alá. Ez azért problematikus, mert egy angol nyelvű szöveggel a tudomány ebből a szempontból nem tud semmit kezdeni. Így tehát ebből a szempontból ez az egész kérdés lényegében kívül is esik a tudomány látáskörén – források nélkül nincs miről vitatkozni, nincs mit vizsgálni és bizonyítani (lásd még: Keresztény kritika/ Hiteles-e a Mormon könyve?/ Mormon válasz a kritikára, Keresztény kritika/ Változtatások a Mormon könyvében/ Mormon válasz a kritikára).

A könyv körül kialakult kritikai diskurzus, számos részletkérdés mellett, alapjaiban a szöveg fordítás voltát kérdőjelezi meg, a bizonyítékokat kéri számon (Tudományos kritika/ Szövegelemzés, Keresztény kritika/ Hiteles-e a Mormon könyve?, Változtatások a Mormon könyvében), illetve a Smith által leírt eredeti szöveg – közvetlen forrásból szintén nem ismert – nyelvével, írásjeleivel kapcsolatban fogalmaz meg kételyeket (Smith azt állította, hogy noha az Izrael területéről érkező amerikai őslakosok anyanyelve a héber volt, a szövegeket egyiptomi írásjelekkel rögzítették fémtábláikon) (Tudományos kritika/ Nyelvészet, Nyelvezet).

Tudományos kritika Nyelvészet NyelvészetKritikus álláspontMormon válasz a kritikáraAz állítólagos amerikai héber nyelv – paradox módon – nem hatott más amerikai nyelvekre, a ma ismeretes indián nyelvekben, azok alapnyelvi rétegében pedig még nyomokban sem fedezhetők fel héber hatások

Nyelvi, nyelvtörténeti összehasonlítások esetén (ha két nyelv esetleges rokonságát kutatják) mindig az illető nyelvek alapnyelvi rétegét (bizonyítottan legősibb szavait) kell vizsgálni (nem pedig bármelyik szót), kizárandó a későbbi nyelvi lelemények és az átvételek esetleges véletlen hasonlóságaiból származó félreértéseket. Az azték-héber kapcsolatokra talált szómegfelelések nyelvészetileg nem állnak meg, mivel ezekben a vizsgálatokban a mormon kutatók nem az alapnyelvi réteget vetették össze következetesen. Már a két nyelv alapkaraktere is élesen különbözik, amennyiben az azték egy erősen agglutináló (bekebelező) nyelv (amelynek több mint húsz változatát beszélik, többnyire kétnyelvű beszélők), a héber pedig flektáló sémi nyelv.

Tehát az, hogy Brian Stubbs a kelta nyelvekhez hasonlítja az állítólagos amerikai hébert, amit A mormon válasz a kritikára-rész említ, semmiképpen sem állja meg a helyét {még ha létezett is a Smith által említett nyelv}. A kelta nyelveket ugyanis ma is beszélik különböző közösségek, nem is csak Nagy-Britanniában ír nyelv, walesi nyelv, ír gael nyelv, skót gael nyelv, a korni nyelv és a manx nyelv}, de Franciaországban is {a breton nyelvet}. A kelta nyelvek fontos nyomot hagytak számos nyelvben (különösen a francia nyelvben a gall elemek), jól kimutathatók a kelta eredetű átvételek számos európai nyelv esetében.).

Amerikában nem maradt egyetlen írott héber emlék sem.

Smith azt állítja, a könyv szövegét leíró zsidók hieroglifákat írtak. Egyetlen olyan nyelvemlék sem maradt fenn a zsidóktól, ahol ez így lenne, hanem a zsidók héber és arámi nyelvű szövegei héberül maradtak fenn. Reformált vagy megújított egyiptomi írás (melyen állítólag a Mormon Könyvét írták) nem létezett/ annak eddig nem akadtak a nyomára (a mormonok is azt mondják a túloldalon, hogy sehol máshol nem létezett), arról semmiféle dokumentum nem létezik. Az általában hivatkozásként felhozott (mint az egyiptomi nyelv más változatai) hieratikus és démotikus írás nem az (Az utóbbi nem is hieroglifa.) – az első a hieroglifák kurzivált változata, azaz egyszerűen olyan hieroglifák, amiket nem kőbe véstek, hanem papiruszra írtak tintával, utóbbi pedig ennek közvetlen leszármazottja, tehát lényegében mindkettő kézírás. Az egyiptomi nyelvnek a démotikus után nincs semmiféle más változata. A mormonok szerint a zsidók magukkal vitték az óvilágból az egyiptomi nyelv ismeretét, és a szentírásukat 1000 éven át ezen az idegen nyelven írták. Ennyi sok időn keresztül képes volt átadódni az eredeti kultúrkörből elszármazottan ez az „értelmiségi” tudás?

A Mormon könyvében görög szavak és nevek is szerepelnek, például Nefi fivérének a neve Timóteus,3Nefi 19:4 Krisztus úgy mutatkozik be, hogy ő az Alfa és Omega,3Nefi 9:18 továbbá: Irreántum,1Nefi 17:5 a könyv szerint ez "nagy vizet" jelent. Liahona.Alma 37:38Brian Stubbs, a közel-keleti és az ősi amerikai nyelvek mormon specialistája kapcsolatot talált a héber és a juto-azték nyelvek között. A szótári és egyéb nyelvi elemek 30-40% hasonlóságot mutatnak, ami figyelemreméltó. Stubbs eredményeiről pozitívan nyilatkozott Roger Williams Westcott a Kanada és Amerikai Egyesült Államok Nyelvészeti Társaságának volt elnöke, több száz cikk és 40 könyv nem-mormon szerzője: "A Stubbs által felvetett kapcsolat az ó- és újvilág között eléggé meglepő, azonban a felvetést egyéb bizonyítékok is megerősítik: kánaánita feliratokat találtak Georgiában, Tennessee-ben és Brazíliában; továbbá héber és marokkói érméket találtak Kentucky-ban és Venezuelában.",http://www.jefflindsay.com/bme8.shtml Héber és juto-azték nyelvi kapcsolathttp://farms.byu.edu/display.php?table=jbms&id=228 Interjú Brian Stubbs-al

Az egyházi tudósok többsége szerint a Mormon könyvében található események egy viszonylag kis területen folytak le, és több más kultúra és nép is lakott az amerikai kontinensen, melyekről nincs szó a könyvben.Például Hugh Nibley , Janne M. Sjödahl, John L. Sorenson, John L. Sorenson, John W. Welch A Mormon könyvében szereplő, héberül beszélő nép azon része, amely a mormon könyvét is alkotó feljegyzéseket folyamatosan készítette, kipusztult, másik része elvadult ősei kultúrájától. Brian Stubbs szerint, a héber nyelvnek Amerikában ugyanaz lehetett a sorsa mint a kelta nyelvé, ami egyszer egész Európában megtalálható volt, de most már a Brit-szigeteken kívül majdnem kihalt.Was There Hebrew Language in Ancient America? Stubbs szerint, több nyelvi elem is van az amerikai nyelvekben amelyek héber vagy egyiptomi eredetűek lehetnek

Az egyiptomi nyelvvel kapcsolatban "megújított" írásmódokat már régebben ismerünk: démotikus, hieratikus. Nili S. Fox, nem-mormon tudós 1997-ben előadást tartott arról hogy Egyiptom és a zsidók közötti történelmi kapcsolat hosszabb volt mint eddig gondolták.http://www.jefflindsay.com/BMEvidences.shtml#egyptian Reformált egyiptomi írás

Mormon könyve állítólagos szerzői közé sorolt Mormon próféta elmondása szerint (aki kivonatolta a nefita- , s fia, Moróni a járedita szövegeket) ők általuk megújított egyiptomi jelekkel írtak, melyet megváltoztattak a beszédük módja szerint, és ha nagyobb lemezeik lettek volna, héberül írtak volna. Ezt az írást más nép nem ismerte, ezért Isten a lemezeik elolvasásához eszközt (Urim és Tummim) készített. Mormon 9:32-34

Smith-ék az így lefordított szöveg eredetijének egy részét, s annak fordítását nyelvészprofesszoroknak mutatták meg, akik szerint az írott jelek hitelesek, azok egyiptomi, káldeai, asszír és arab írásjelek, és a fordítás helyes. (A szöveget lásd a 62. szakasztól.)

A zsidók a Bibliát lefordították görögre is akik szintén történelmi ellenségeik voltak. A kritika görög nyelvre vonatkozó részének nem látszik kritikus tartalmának lenni.

Szövegelemzés Szövegelemzés, irodalomkutatásKritikus álláspontMormon válasz a kritikáraAz Smith-korabeli, a Mormon Könyvéhez hasonló tartalmú könyvek és cikkek ismeretében nem volt-e meg minden lehetősége Joseph Smith-nek és társainak arra, hogy összeállítsák a Mormon Könyvét?

A stanfordi egyetem egy 2008-as elemzése szerint a Mormon könyve három szerző munkája: Solomon Spalding műve alapján Sidney Rigdon és Oliver Cowdery írták, mindketten a korai mormonizmus kulcsfigurái és vezető egyéniségei voltak.http://llc.oxfordjournals.org/cgi/content/abstract/fqn040

Az egyház több kritikusa úgy magyarázta a könyv keletkezését, hogy Joseph Smith a könyv történetének ötletét, vagy magát a szöveget átvette egy másik írótól. Az egyház és a Mormon Könyve kritikusai két könyvre szoktak utalni.

Már a Mormon könyve megjelenése (1830) után alig 4 évvel kezdtek terjedni azok a nézetek, melyek szerint a könyv története nem eredeti, hanem két műből lett plagizálva: a Solomon Spalding nyugdíjas tiszteletes (író) által az 1810-es évek-ben írt, a nyomdába kerüléskor eltűnt, tehát akkor kiadatlan, hanem az 1880-as években újra előkerült Megtalált kézirat és Ethan Smith Nézet a zsidókról című művekből.A mormon könyve kiadásakor J. Smith még nem ismerte Sidney Rigdon-t.

A mormon álláspont szerint a szövegelemző módszer nem meggyőző nem-eredeti, azaz fordított szövegek esetében.

Kezdettől fogva az egyház hivatalos állásfoglalása szerint ez a kitalált és széles körben propagált Spaulding-Rigdon elmélet Sátán kísérlete volt, hogy Isten szavának a tekintélyét lerombolja. A kézirat hiánya miatt ezt teljeskörűen nem lehetett bizonyítani. Mikor a kéziratot később az 1880-as években felfedezték, az megerősítette az egyház álláspontját, hogy nincs köze a Mormon könyvéhez (az egyház cáfolja a kapcsolatot a két mű között/ az egyház szerint aki elolvassa láthatja, hogy csak felszínes hasonlatosság van köztük),Church History in the Fulness of Times, 1992, 59., 80-81. oldal egyháztagok szerint, -se annak történetéhez, s 1886-ban ki is adta a (Spaulding-) kéziratot hogy több emberhez juthasson el a könyv."Manuscript Found", Salt Lake City: Deseret News Company, 1886

Az egyház több kritikáusa is úgy véli, ez a kézirat nem lehet a Mormon könyve forrása, mint például Fawn Brodie."No man knows my History" Fawn Brodie 1946, lásd még Spaulding Manuscript a kéziratrólMarcus Bach, "Faith and My Friends" ("A Hit és a Barátaim) Indianapolis: Bobbs-Merrill, 1951, 255.

A másik könyv, amire utalnak az egyház kritikusai Ethan Smith "View of the Hebrews" (Nézet a zsidókról) című könyve, melyet Vermont államban adtak ki 1823-ban (majd 1825-ben bővített változatban), alig 5 évvel a Mormon könyve megjelenése előtt. A mormon tudósok szerint csak felszínes hasonlatosságok vannak a két mű között.

Nyelvezet

NyelvezetKritikus álláspontMormon válasz a kritikáraA kiazmus megjelenése a szövegben nem igazolja annak héber eredetét, amennyiben a kiazmus nem egy nyelvi sajátosság, hanem egy retorikai eszköz, a transzmutáció egyik formája, amely a héber mellett a görög és latin irodalomban is gyakran használt eljárás. Az ókor óta a világirodalom általánosan bevett technikái közé sorolódott, és az angol nyelvű irodalomban is nagy hagyományai vannak (fellelhető például a Hamletben, vagy a Canterburyi mesékben is). A magyar irodalomban is szívesen használt eszköz, élt vele Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső és József Attila is.