Terszati őrgróf Frangepán Flóra (írói álnevén Ozolyi Flóra) (17. század közepe–18. század első fele) apáca, műfordító, író.
Élete Frangepán Ferenc Kristóf és De Naro Lullia (Júlia) leánya volt. Apját 1671. április 30-án Zrínyi Péterrel együtt a Wesselényi-összeesküvésben való részvétel miatt Bécsújhelyen lefejezték. Vagyonukat elkobozták. Apja halála feletti fájdalma miatt a pozsonyi Klarissza rendi apácák közé lépett. A Frangepán nevet császári átok sújtotta, ezért vette fel apja lakhelyéről az Ozolyi álnevet. Az apácarendben kezdett el műfordításokkal foglalkozni. „Fordításait a korhoz képest erőteljes, magyar zamatú nyelv jellemzi.”
Munkái
Lelki oskola és a jó halálnak mestersége. Latinból ford. Pozsony, 1722. A megdicsőitett penitenczia tartásnak eleven példája. Pozsony, 1722. (Seraphicus szent Ferencz élete. Irta Bonaventura kardinális; ford. németből valamely Clarissa szűz.) 440 lap A halandó testben szenvedő halhatatlan Istennek historiája... Pozsony, 1727. (Stanihurstius után ford. 2. jav. kiadás. Nagyszombat, 1770., utolsó jav. kiadás. Eger, 1776.) Az ur kinszenvedése. Pozsony, 1727. (Stanihurtius után latinból ford.) Jó reménységnek hajócskája. Buda, 1743.
Jegyzetek
Források
XIX. kötet, 946. hasáb.
További információk
Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Második, az elsőt kiegészítő kötet. Pest, Szent István Társulat, 1858.
Kategória:Magyar klarissza apácák Flora Kategória:A 17. században született személyek Kategória:A 18. században elhunyt személyek