Kísértet Lublón (film)

A Kísértet Lublón 1976-ban bemutatott színes, magyar kalandfilm. Bán Róbert alkotása Mikszáth Kálmán azonos című, 1892-ben írt kisregénye alapján készült, amely először folytatásokban jelent meg a Pesti Hírlapban. A történet alapja egy akkoriban közismert kísértethistória volt egy bizonyos Kaszperek Mihály nevű borkereskedőről, aki a XVIII. század elején hazajáró kísértetként tartotta rettegésben a szepességi Lubló városát. A forgatókönyvet a rendező írta, a párbeszédeket pedig a főleg színikritikusként ismert Molnár Gál Péter. A szereposztás a korszak népszerű magyar színészeit vonultatja fel, Cserhalmi György kettős szerepet játszik. A Kísértet Lublón megfilmesítése korábban kétszer is felvetődött: először 1935-ben,Film Színház Muzsika 1976/46, 1976. november 13., 5. oldal majd az 1960-as évek második felében. A második elképzelés egy magyar–angol koprodukció volt, melyben egy korabeli hír szerint Orson Welles is szerepet vállalt.Filmvilág 1967/4, 32. oldal

A cselekmény

A XVIII. század elején járunk a Szepességben, amely akkor még Lengyelország záloga volt. Hamis pénzek tűnnek fel az országban. A kínos ügybe maga II. Ágost király is belekeveredik, akinek természetesen semmi köze az egészhez. Őfelsége kártyán nyerte a pénzt a lublói sztarosztától, Lubomirszkytől, aki viszont Kaszperek Mihály borkereskedőtől kapta a hamisnak bizonyult érméket. Bonyolítja a dolgot, hogy Kaszperek meghalt, kísértetként jelent meg Lubomirszkynek, hogy megfizesse az adósságát. Strang, krakkói inspektor (nyomozó) kapja a megbízást, hogy derítse fel a rejtélyes ügyet. Természetesen egyes érintettek magas méltósága miatt az inspektornak a legnagyobb diszkrécióval kell eljárnia. Az egész kísértethistória egy peres üggyel vette kezdetét. A tarnówi Csernyiczky Mihályné azzal vádolta meg Kaszpereket a lublói elöljáróknál, hogy a kereskedő a legutóbbi borszállítás alkalmával az üres boroshordókon kívül a pincéből elvitte Csernyiczky arannyal teli hordócskáját is. A bírák kérdései nyomán kiderül, hogy az asszony sosem látta a hordót, annak sem volt szemtanúja, hogy Kaszperek azt elemelte volna. A hordó rejtekhelyéről kizárólag Csernyiczky tudott, aki jól el is verte az asszonykáját, miután nem találta meg az aranyait. Tanúként kihallgatják Kaszperek feleségét, lánynevén Jablonszka Máriát. A szépasszony elmondja, hogy ő bizony már korábban arra kérte a férjét, hogy ne üzleteljen Csernyiczkyvel, mivel ő volt az első kérője, mielőtt Kaszperekhez ment volna. Fajor pincemester, Kaszperek embere sem tud a kincses hordóról. Szerinte Csernyiczkyné látásával amúgyis baj lehet, mert amint megérkeztek a tarnówi házhoz, az asszony majdnem Kaszperek nyakába ugrott, mert azt hitte, Csernyiczky jött meg. Maga Kaszperek természetesen tagadja a vádat. Megesküszik Istenre, hogy nem lopott el semmilyen hordót. Felesége ezután vizet önt neki a kancsóból, hogy férje enyhítse a szomjúságát. Lubomirszky sztaroszta kénytelen elutasítani Csernyiczkyné vádjait. Amikor azonban újra Kaszperekhez szól, a férfi nem válaszol. Mozdulatlanul ül a széken. Meghalt. A városi méltóságok – és természetesen maga Csernyiczkyné – úgy hiszik, a Jóisten büntette meg a kereskedőt a hamis eskü miatt.

Kaszperekné nyugodtan fogadja férje halálhírét. Szeretné, ha a holttestet a tárgyalóteremből a házába szállítanák, ám senki nem vállalja, hogy ezt megtegye, mert mindenki fél az elkárhozástól. Végül maga a sztaroszta siet az özvegy segítségére, hiszen már jó ideje epekedik a szépasszony után, és titkon azt reméli, Kaszperek halálával elhárult minden akadály a boldogsága elől. A Kaszperek-ház felé vezető úton bevallja érzéseit az özvegynek, és kijelenti, hogy miatta arra is kész, hogy feladja a hivatalát. Mária asszony korainak tartja, hogy ilyesmiről beszéljenek, de nem akarja elveszíteni Lubomirszky jóindulatát sem. Kilátásba helyezi, hogy talán a temetés után újra beszélhetnek kettőjükről. A sztaroszta felajánlja, hogy ott marad virrasztani, Mária asszony azonban elhárítja az ajánlatot. Hamarosan megtörténik a temetés. A kitartó Lubomirszky hazakíséri az özvegyet, és bekéredzkedik a házba. Amikor benyit a szobába, a meglepetéstől a lélegzete is elakad. Az asztalnál a nemrég eltemetett Kaszperek ül, és jóízűen falatozik. A sztaroszta ordítva elrohan. A dolognak persze hamar híre megy, másnap Kaszperekné cselédje, AnnuskaA regényben Ancsurka már úgy meséli az esetet, hogy láng lövellt ki gazdája fejéből, és lovon távozott, melyet háttal előrefelé ült meg. Közben Lubomirszky ágynak esik, és úgy véli, hangokat hall. Nem téved, hamarosan tényleg megjelenik nála a kísértet: meghozta az adósságát, 700 aranyat. Ugyanakkor megfenyegeti a sztarosztát, hogy megfojtja, ha még egyszer szemet vet az asszonyára.

bélyegkép|250px|Őfelsége játszik (Kállai Ferenc és Márkus László)

Lubló polgárainak rövidesen nem kell mások elbeszéléseire hagyatkozniuk a kísértetet illetően. Kaszperek fényes nappal is megjelenik: valóban háttal előrefelé üli meg vágtató lovát, melynek orrlukain piros gőz lövell ki. Másnap a templomban misét mondanak a halott lelki üdvéért. Az egybegyűltek azonban egymás között Kaszperekről suttognak. Ha már emlegették, a kísértet újra megjelenik. Fennhangon bejelenti, hogy az elmúlt napokban mindenkinek megadta a tartozását, most viszont eljött az ideje annak, hogy neki fizessenek. Három napot ad az adósainak, hogy elvigyék a tartozásukat a feleségéhez. Senki nem mer ujjat húzni a halottal, ezért minden adós felkeresi az özvegyet, aki annak rendje s módja szerint nyugtát is ad az átvett pénzről. Lubomirszky úgy dönt, hogy lemond a hivataláról, és Krakkóba megy. Az élet ugyan ott sem könnyű, de legalább józan ésszel felérhető. Strang inspektor nem dől be a babonának. Szerinte a hamis aranyak megléte kétségtelen tény, valaki veri azt a pénzt, és ha Kaszperektől származnak a hamis érmék, akkor az azt jelenti, hogy a borkereskedő mégiscsak él. Embereivel elindul Lublóba. Ezalatt II. Ágost király meghallgatja az ügyet Lubomirszky és Nowogradszky rendőrfőnök előadásában. Újra kinevezi Lubomirszkyt sztarosztává, és 30 napra teljhatalommal ruházza fel.

Lublón a Kaszperek-házban ördögűzés zajlik. A szertartást valójában a csuhásnak öltözött Strang végzi az embereivel, s az egész felhajtás igazából arra szolgál, hogy közben az inspektor zavartalanul kihallgathassa Annuskát. A cselédlány kissé butuska és befolyásolható, aki kénytelen volt ágyát megosztani Kaszperekkel. A temetőben kihantolják Kaszperek holttestét. Strang arra számít, hogy üres lesz a koporsó, hiszen nincsenek kísértetek, csak gonosz emberek. Lubomirszky azonban váltig állítja, hogy saját szemével látta a kísértetet. A koporsót felnyitják, és megtalálják benne a holttestet. Van, aki szerint kicsit mintha meghízott volna az elhunyt, de hát ebben nincs semmi furcsa, hiszen kísértetként oly jóízűen szokott falatozni. Strang felfigyel arra, hogy a halott bajszán barna foltok vannak. Szeretné jobban megvizsgálni a tetemet, ezért el akarja halasztatni az égetést. Lubomirszky ebbe nem egyezik bele, hiszen az eseményre óriási tömeg gyűlt össze Lubló főterén. Alig gyújtják meg azonban a halotti máglyát, vihar tör ki. A tömeg szétrebben, a nedves fát pedig képtelenség újra meggyújtani. Lubomirszky utasítást ad, hogy a halottat vigyék a városháza pincéjébe. Éjszaka Strang és két embere behatolnak oda, hogy megvizsgálják az elhunytat. Az inspektor mintát vesz a halott bajszából, és megeteti azt a velük hozott egerekkel. A rágcsálók néhány pillanat múlva elpusztulnak. Semmi kétség tehát, Kaszpereket megmérgezték. (A méreg nyilván arzén lehetett, mivel az képes előidézni a mérgezetnél elhízást, illetve a halál után puffadást, illetve lerakódik a csontokon, a hajban és a szőrzetben).

Másnap újra összegyűlik Lubló népe, hogy részt vegyen az égetésen. A tömegben elterjed a pletyka, hogy üres a koporsó, ezért az emberek követelik, hogy a sztaroszta nyittassa azt fel. Lubomirszky enged az óhajnak. A koporsó most sem üres. A máglyát meggyújtják, és mindenki nagy megkönnyebbülésére Kaszperek teste elhamvad. A tömeg már-már szétoszlana, amikor a kísértet váratlanul megjelenik az egyik ház tetején. Óriási riadalom támad, ám a még mindig csuhát viselő Strang az egyik katona puskájával rálő a kísértetre. Úgy tűnik, el is találta. Strang az embereivel a nyomába ered, ám a kísértetnek sikerül kereket oldania a lován. A sebesült Kaszperek a feleségéhez megy, aki betámogatja őt a házba. Közben Pawlovszky uramnak az a gondolata támad, hogy boszorkányos dolgokban boszorkányhoz kell fordulni. Azt javasolja, hogy menjenek el a lublói erdőben élő boszorkányhoz, Pirityi Pannához, és tőle kérjenek tanácsot Kaszperek ügyében. Strang ezúttal is inkább a józan eszére próbál hagyatkozni, és levonja az egyszerű következtetést: Kaszperek tényleg meghalt, kísértet viszont valóban van, vagyis a kísértet nem Kaszperek. A megoldás kulcsát az özvegy jelenti, el kell tehát menni hozzá. Kaszperekné ezalatt a padláson rejti el a sebesültet. A férfi azt mondja, balsejtelmei vannak, menjenek el Lublóról mihamarabb, úgyis mindent megszereztek, amit akartak. Mária asszony szerint várniuk kell, mert ha ő most tűnne el, mindenki a nyomába eredne. Egyébiránt pedig nem akar osztozni Mihályon, márpedig jelenleg nem ő az egyetlen asszony a férfi életében. Váratlan vendégek érkeznek, az inspektor az embereivel. Kaszperekné lemegy hozzájuk. Rögtön felismeri, hogy Strang volt az, aki korábban csuhásként járt a házában. Az asszony nem tagadja, hogy éjszaka nála volt a kísértet. Az inspektor szerint viszont talán még most is ott van. Át akarja kutatni az egész házat. A pincével akarja kezdeni, ám Mária asszony túl készségesen indul, hogy odakalauzolja őt. Strang ezért inkább a padlásra akar először menni. Az özvegy viselkedésén rögtön látja, hogy most jól választott. A padlás azonban üres, bár vannak nyomai a kísértet ottjártának.

Az inspektor következő útja Fajor pincemesterhez vezet, aki éppen a szőlőben dolgozik. Az idős férfi rendkívül érdekes történetet mesél neki. A néhai Kaszperek Mihály apja szintén borkereskedő volt, aki a tarnówi Csernyiczky apjával üzletelt. Egy idő után igen furcsa fordulatot vett a dolog, mert kevesebb pénzért adta neki a bort, mint amennyiért ő maga vette. Az öreg Kaszperek bővérű ember volt, állítólag szemet vetett Csernyiczky szép feleségére, és azért adta ráfizetéssel a bort, hogy minél gyakrabban láthassa a takaros menyecskét, aki mellesleg litván származású volt. Azt is beszélték, hogy Csernyiczky fiának valójában Kaszperek volt az apja. A gyerek Csernyiczky és Kaszperek fia állítólag úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. Hogy ez így maradt-e később is, azt Fajor nem tudja, mert már jó ideje nem látta a Csernyiczky fiút. Amíg Strang a rejtély nyomában jár Fajor szőlőjében, addig Pawlovszky uramék valóban felkeresik Pirityi Pannát. A vénasszony számított az érkezésükre, mert macskája keresztbe feküdt a küszöbön, ezért ennivalót is készített a városi vendégeknek. A jövevények előadják látogatásuk okát. Pirityi Panna semmit nem kér fizetségül a maga számára, a lánya részére kér 100 tallért és két tehenet, amikor majd férjhez megy. Pawlovszky nagylelkűen hármat is megígér, ha az öregasszony tanácsa segíteni fog rajtuk. Panna szerint az okot kell megszüntetni, amiért a kísértet visszajár. Vagy inkább: akiért, mert ugyebár Kaszperek a szépséges feleségéért jár vissza a túlvilágról. Őt kell tehát megölni.

jobbra|bélyegkép|250px|Jablonszka Mária (Bordán Irén)