Zell am See város Ausztriában, Salzburg tartományban, a Zeller See partján. Zell am See-i járás (Pinzgau) székhelye és Saalfelden után második legnépesebb települése.
A bronzkor óta lakott település napjainkban az ország egyik legjelentősebb télisport-központja és a környék jelentős közlekedési csomópontja.
. Ebből a külföldi állampolgárok száma 3252 fő (31,8 %)
Népesség
Földrajz A város a Salzach és a Saalach völgyét összekötő medencében fekszik, a 3,8 km hosszú és 1,5 km széles Zeller See partján. Mellette emelkedik az 1965 m magas Schmittenhöhe.
A település részei: Bruckberg (476 fő, 2011. október 31-énStatistik Austria, Registerzählung vom 31. Oktober 2011) Zellermoos Erlberg (154) Schmitten (596) Thumersbach (974) Prielau (Zell am See-Nord) Zell am See (7328) zelli óváros Zell am See-Süd (Schüttdorf)
Története A 19. században még csak egy kis kereskedelmi település, eredeti neve „Zelle im Pinzgau” volt. A település neve 1810 óta „Zell am See”. A Giselabahn (Salzburg-Tiroler-Bahn) vasútvonal 1875. július 30-ai megnyitásával megkezdődött a turizmus korszaka – megépültek az első nagyobb szállodák. 1928. január 24-én városi rangot kapott, és egy ünnepélyes keretek között megnyitották a Schmittenhöhe-ra vezető felvonót. A második világháborúban a környéken 450 légitámadás volt, de maga a város megmenekült a bombázásoktól. 1973-ban sétálóövezet hoztak létre a főtér környékén. Az idegenforgalom mellett mára több kiskereskedelmi üzletlánc és ipari cég van jelen, a város legnagyobb munkaadója pedig 1100 alkalmazottal a Tauernklinikum egészségügyi intézménye.
Idegenforgalom A városban a nyári és téli turisztikai szezonban sokkal több turista tartózkodik, mint amennyi a helyi lakos. A téli időszakban leginkább a síelés, nyáron pedig a tó miatt keresik fel. A belvárosban történelmi házak mellett elegáns butikok, hagyományos ajándékboltok, kávézók és a modern éttermek is megtalálhatóak.
Az óvárosban körülbelül 3800 lakos él. A Grand Hotel Zell am See szálloda a város jelképének számít, 1894 és 1896 között Belle Epoque stílusban épült és közvetlenül a tó partján található. A Rosenberg-kastély a város központjában található épületegyüttes, 1970 óta polgármesteri hivatalnak ad helyet. Az óváros képét a román stílusú Szent Hippolyt plébániatemplom uralja 36 méter magas tornyával. Mellette emelkedik a hatemeletes Vogtturm torony, amely a városi múzeumnak ad otthont. Az óváros képét a román stílusú Szent Hippolyt plébániatemplom uralja 36 méter magas tornyával. Mellette emelkedik a hatemeletes Vogtturm torony, amely a városi múzeumnak ad otthont. A "Zeller Seezauber" keretében a nyári hónapokban a tavon fényjátékokat szerveznek. Télen karácsonyi vásárt rendeznek.
Amíg 1950-ben évente körülbelül 180 000 vendégéjszaka volt, addig ez mára egymillió fölé emelkedett. Vendégéjszakák száma a 2023/2024-es idegenforgalmi szezonban 1.633.367, amelyből 795.369 a téli időszakban, míg 837.998 a nyári időszakban valósult meg.
Közlekedés Zell am See vasútállomását a Salzburg–Tirol-vasútvonal érinti, továbbá innen indul a Pinzgauer Lokalbahn keskeny nyomtávolságú kisvasút is Krimml felé.
A várost elkerülő útszakaszon 1996-ban nyitották meg az 5111 méter hosszú Schmittentunnel alagutat, amely Zell am See átmenő forgalmának tehermentesítő útjaként szolgál. Ausztria leghosszabb állami fenntartású közúti alagútja.
Képek
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Irodalom Josef Dürlinger: Von Pinzgau. 1. Geschichtliche Übersichten, 2. Orte- und Kirchenmatrikel; Mit chronologischer Tabelle. Salzburg, 1866. Erwin Prodinger: Etwas über die Schiffahrt am Zellersee, 1947 Ferdinand Hölzl: 1200 Jahre Zell am See. Eine Heimatchronik. Selbstverlag; Zell am See, 1975 Franz Fuhrmann: Zur Baugeschichte der Stadtpfarrkirche Zell am See. In: Richard Hirschbäck (Red.): Die Kirche zum Hl. Hippolyth, Zell am See. Renovierung 1972 bis 1975. Hg. vom Katholischen Stadtpfarramt Zell am See. Zell am See, 1975. Stadtgemeinde Zell am See: 1978 – Jubiläumsjahr in Zell am See. Festschrift, 1978 Josef Lahnsteiner: Mitter- und Unterpinzgau: Mitterpinzgau. Saalbach, Saalfelden, Lofer, Salzburgisches Saaletal. – Unterpinzgau. Zell am See, Taxenbach, Rauris. 2. Aufl.(1. Aufl. 1960). Hollersbach, 1980. Christa Mitterrutzner / Gerhard Ungar (Red.): Dokumentationsarchiv des österreichischen Widerstandes (DÖW): Widerstand und Verfolgung in Salzburg 1934–1945. Bd. 1. Österreichischer Bundesverlag: Wien / Universitätsverlag Anton Pustet: Salzburg, 1991 Hermann Hinterstoisser: Das Kriegsende im Pinzgau. In: Bayr, Hans et al. (Hg.): Salzburg 1945–1955. Zerstörung und Wiederaufbau. (Jahresschrift des Salzburger Museums Carolino Augusteum 40/41.) 41–55, 1994/95 Barbara Fink: 1945: Universitätsstadt Zell am See. In: Der Hippolyt. Nr. 20, Dez. Chronik, 2005 Susanne Rolinek / Gerald Lehner / Christian Strasser: Im Schatten der Mozartkugel. Reiseführer in Salzburgs braune Topografie. Czernin: Wien, 2009 Barbara Fink: Der Schmittentunnel. In: Der Hippolyt Nr. 46, Chronik. Juni 2012. Horst Scholz: Pinzgauer Rückblicke. Aus dem Bezirksarchiv. Alpress: Saalfelden, 2012 Rainer Hochhold: Cella in Bisontio – Zell im Pinzgau – Zell am See. Eine historische Zeitreise, Zell am See, 2013. Walter Thaler: Kunst und Literatur im Pinzgau - Die Kraft der Provinz - 43 Portraits. Wien 2015.
Kategória:Salzburg települései