A Billboard egy hetente megjelenő amerikai zenei magazin. Számos, nemzetközileg elismert és etalonnak számító slágerlistát tartalmaz, amelyeken a legnépszerűbb zeneszámok, illetve nagylemezek szerepelnek, különféle kategóriákba sorolva. A legjelentősebb listája a Billboard Hot 100 („A 100 legforróbb”), amely a 100 leghallgatottabb dalt szerepelteti, műfajtól függetlenül. Ennek megfelelője az album kategóriában a Billboard 200 lista, amely a 200, az Egyesült Államokban legtöbb példányban eladott zenei albumot tartalmazza. A Billboard hivatalos honlapja angol és spanyol nyelven érhető el.
A magazint Billboard Advertising címmel 1894-ben alapította William H. Donaldson és James H., eredetileg havonta megjelenő, nyolcoldalas hirdetőújság volt. Néhány évvel később bővült a profilja, címe „The Billboardra” rövidült, és cirkuszi mutatványokkal, karneválokkal, vásárokkal, fesztiválokkal és vidámparkokkal kapcsolatos eseményekről szólt. Később egyre nagyobb teret kapott benne a zene is, olyannyira, hogy az 1950-es években az összes többi témát kivették belőle, és egy másik, független magazinba tették át.
Története
A Billboard első száma 1894. november 1-jén jelent meg Cincinnati városában, Ohio államban, William Donaldson és James Hennegan kiadásában. Kezdetben a reklámiparral és a plakát‑, illetve falragasz‑kihelyezéssel foglalkozó ágazattal foglalkozott, és Billboard Advertising néven volt ismert. Abban az időben a hirdetések elsődleges formáját a közterületeken elhelyezett óriásplakátok, poszterek és papíralapú reklámok jelentették.
Donaldson az újság szerkesztését és a hirdetéseket felügyelte, míg Hennegan – a Hennegan Printing Co. tulajdonosa – a magazin gyártásáért felelt. Az első lapszámok mindössze nyolc oldalasak voltak. A lap olyan rovatokat közölt, mint The Bill Room Gossip és The Indefatigable and Tireless Industry of the Bill Poster. 1896-ban külön rovatot hoztak létre a mezőgazdasági vásárok számára. A Billboard Advertising kiadványt 1897-ben nevezték át The Billboard névre.
A rövid szerkesztőségi nézeteltérések miatti távozása után Donaldson 1900‑ban 500 dollárért (mai értéken $15,500) megvásárolta Hennegan üzletrészét, hogy megmentse a vállalkozást a csődtől. Május 5‑én Donaldson a kiadványt havi lapból heti újsággá alakította, nagyobb hangsúlyt helyezve a friss hírekre. Javította a szerkesztőségi minőséget, és új irodákat nyitott New Yorkban, Chicagóban, San Franciscóban, Londonban és Párizsban, valamint a magazin fókuszát az outdoor szórakoztatásra helyezte át, például vásárokra, karneválokra, cirkuszokra, vaudeville‑re és burleszk show‑kra. 1900‑ban külön rovatot vezettek be a cirkuszok számára, majd 1901‑ben még hangsúlyosabbá vált a szabadtéri események tudósítása.
A Billboard olyan témákat is feldolgozott, mint a szabályozás, a szakmaiság, a gazdasági kérdések és az új produkciók. Volt „stage gossip” rovata, amely a szórakoztatók magánéletét tárgyalta, „tent show” rovata az utazó előadásokról, valamint egy alcíme: „Freaks to Order”. Donaldson emellett olyan cikkeket is publikált, amelyek ellenezték a cenzúrát, támogatták a jó ízlést képviselő produkciókat, és elítélték a szenzációhajszoló újságírást.
Ahogy a vasúthálózat egyre fejlettebbé vált, a Billboard egy levél‑továbbító rendszert működtetett az utazó előadók számára. Az előadó tartózkodási helyét az újság Routes Ahead rovatában követték nyomon, majd a Billboard átvette a számára érkező leveleket, és értesítést tett közzé a Letter‑Box rovatban arról, hogy levél érkezett neki. Ezt a szolgáltatást 1904‑ben vezették be, és a Billboard egyik legnagyobb bevételi forrásává és kapcsolati hálójának alapjává vált. 1914‑re már 42 000 ember használta a szolgáltatást. Az utazó előadók hivatalos levelezési címeként is szolgált a sorozási értesítésekhez az Első világháború idején. Az 1960‑as években, amikor a szolgáltatást megszüntették, a Billboard még mindig heti 1500 levelet dolgozott fel.
1920‑ban Donaldson vitatott döntéssel felvette a fekete újságírót, James Albert Jackson‑t, hogy heti rovatot írjon a fekete előadókról. A The Business of Culture: Strategic Perspectives on Entertainment and Media szerint a rovat feltárta a fekete előadókat érő diszkriminációt, és hozzájárult karrierjük elismeréséhez. Jackson volt az első fekete kritikus egy országos magazinnál, amelynek közönsége túlnyomórészt fehér volt. Unokája szerint Donaldson olyan szerkesztési irányelvet is bevezetett, amely megtiltotta az előadók faji hovatartozásának feltüntetését. Donaldson 1925‑ben meghalt.
A zenei fókusz A Billboard szerkesztőségi tartalmának fókusza a felvételi és lejátszási technológiák fejlődésével együtt változott, és a „modern technika csodáit” mutatta be, mint például a fonográfot és a vezeték nélküli rádiókat. A magazin 1899‑ben kezdte el a pénzérmével működő szórakoztató gépek bemutatását, majd 1932 márciusában külön rovatot hozott létre Amusement Machines néven. A Billboard 1907‑ben kezdte el a filmipar tudósítását, de mivel erős versenyben állt a Variety című lappal, a hangsúlyt végül a zenére helyezte. Az 1920‑as években saját rádióadót is létrehozott.
A zenegép‑ipar a nagy gazdasági világválság idején is tovább növekedett, és erőteljesen hirdették a Billboard hasábjain, ami még nagyobb szerkesztőségi fókuszt eredményezett a zenére. A fonográf és a rádió elterjedése szintén hozzájárult a magazin egyre erősebb zenei hangsúlyához. A Billboard 1936. január 4‑én tette közzé az első zenei slágerlistát, és 1939 januárjában bevezette a Record Buying Guide című útmutatót. 1940‑ben elindította a Chart Line rovatot, amely a legjobban fogyó lemezeket követte nyomon, majd 1944‑ben megjelent a zenegépekhez készült slágerlista, a Music Box Machine.ref name="Hoffmann 2004 p. 212"/> Az 1940‑es évekre a Billboard már kifejezetten a zeneiparra szakosodott kiadvány lett. A második világháború után a magazin által közölt slágerlisták száma tovább nőtt, ahogy új zenei irányzatok és műfajok váltak népszerűvé. 1987‑re már nyolc különböző műfajt és formátumot lefedő listát közölt, 1994‑re pedig huszonnyolcat.
1943-ra a Billboard körülbelül 100 alkalmazottal rendelkezett. A magazin irodái 1946-ban Brightonba (Ohio) költöztek, majd 1948-ban New York Citybe. 1950 novemberében öt hasábos bulvárlap-formátumot vezettek be, és 1963 januárjában a Billboard nyomtatott kiadásaiban először alkalmaztak mázolt papírt, ami lehetővé tette a fotózsurnalizmust.
A Billboard Publications Inc. megvásárolt egy havi szaklapot, amely édesség‑ és cigaretta‑automaták üzemeltetőinek szólt, Vend néven, majd az 1950‑es években egy reklámipari szakkiadványt is, a Tide című magazint. 1969-re a Billboard Publications Inc. már 11 szakmai és fogyasztói kiadványt birtokolt, továbbá a Watson-Guptill Publications vállalatot, egy önképző hangkazetta‑sorozatot és négy televíziós franchise‑t. Ugyanabban az évben megszerezte a Photo Weekly című lapot is.
Idővel a Billboard által a zenén kívül lefedett témák önálló kiadványok alapjául szolgáltak: a Funspot magazin 1957‑ben jött létre, hogy a vidámparkokkal foglalkozzon, az Amusement Business pedig 1961‑ben indult, a szabadtéri szórakoztatás témájára összpontosítva. 1961 januárjában The Billboard neve Billboard Music Week lett, hogy hangsúlyozza a magazin immár kizárólagos zenei fókuszát. Két évvel később a lap nevét egyszerűen Billboard-ra változtatták. A The New Business Journalism szerint 1984-re a Billboard Publications „prosperáló” szaklap‑konglomerátummá vált, a Billboard pedig a zeneipari hírek „vitathatatlan vezetőjévé”. Az 1990‑es évek elején a Billboard elindította a Billboard Airplay Monitors című kiadványt, amely a lemezlovasoknak és zenei programigazgatóknak szólt. Az évtized végére a Billboard önmagát a hangfelvétel‑ipar „bibliájaként” emlegette.
Tulajdonosváltások A Billboard nehéz helyzetbe került alapítója, William Donaldson 1925‑ös halála után, és három éven belül ismét a csőd felé sodródott. Donaldson veje, Roger Littleford 1928‑ban átvette a vezetést, és „visszaterelte a kiadványt az egészséges működés felé”.
Fiai, Bill és Roger 1946‑ban társkiadók lettek, majd Littleford halála után, az 1970‑es évek végén örökölték a magazint. 1985‑ben eladták magánbefektetőknek, hozzávetőleg 40 millió dollárért.
Az új tulajdonosok költségcsökkentésbe kezdtek, és felvásároltak egy, a Broadway színházi iparág számára készült szaklapot, a Backstage című kiadványt. 1987-ben a Billboard‑ot ismét eladták, ezúttal az Affiliated Publications vállalatnak, 100 millió dollárért. A Billboard Publications Inc. az Affiliated Publications leányvállalatává vált, BPI Communications néven. A BPI Communications több kiadványt is felvásárolt, köztük a The Hollywood Reporter, Adweek, Marketing Week és Mediaweek ( magazinokat, valamint megvásárolta a Nielsen Broadcast Data Systems vállalatot, amely fejlett technológiát kínált a zenei sugárzási adatok követésére. A Boston Ventures magánbefektetői és a BPI vezetői később visszavásárolták a Billboard Publications kétharmados tulajdonrészét, ismét 100 millió dollárért, és újabb felvásárlások követték. 1993-ban létrehoztak egy új részleget, a Billboard Music Groupot, amely a zenei témájú kiadványokat fogta össze.
1994-ben a Billboard Publications vállalatot 220 millió dollárért eladták a holland médiakonglomerátumnak, a Verenigde Nederlandse Uitgeverijen‑nak. A VNU 1997-ben felvásárolta a reklámipari Clio Awards díjat és a National Research Groupot, majd 1999-ben az Editor & Publisher kiadványt. 2000 júliusában 650 millió dollárt fizetett a Miller Freeman, Inc. kiadónak. A BPI-t 2000-ben a VNU más egységeivel összevonták, és létrehozták a Bill Communications Inc. nevű vállalatot. Amikor Gerald Hobbs vezérigazgató 2003-ban visszavonult, a VNU jelentősen megnőtt, ugyanakkor az akvizíciók miatt nagy adósságot halmozott fel. A vállalat 2005-ben megkísérelte a IMS Health 7 milliárd dolláros felvásárlását, ám a részvényesek tiltakozása miatt a tranzakció meghiúsult; végül 2006-ban elfogadott egy 11 milliárd dolláros befektetői felvásárlási ajánlatot.
A VNU 2007-ben felvette a Nielsen N.V. nevet, annak a vállalatnak a nevét, amelyet 1999-ben 2,5 milliárd dollárért vásárolt fel. Az új vezérigazgató, Robert Krakoff eladta a korábban megszerzett kiadványok egy részét, átszervezte a vállalatot, és további felvásárlásokat tervezett, mielőtt 2007-ben hirtelen elhunyt. Halála után Greg Farrar került a helyére.
A Nielsen 2009‑ig volt a Billboard tulajdonosa, amikor a lapot nyolc másik kiadvánnyal együtt eladták az e5 Global Media Holdingsnak. Az e5‑öt a Pluribus Capital Management és a Guggenheim Partners hozta létre kifejezetten a felvásárlás céljára. A következő évben az új anyavállalat nevét Prometheus Global Media‑re változtatták. Három évvel később a Guggenheim Partners felvásárolta a Pluribus részesedését a Prometheusban, és a Billboard egyedüli tulajdonosává vált.
2015 decemberében a Guggenheim Digital Media több médiamárkát – köztük a Billboard‑ot – leválasztott, és saját vezetőjének, Todd Boehly‑nek adta át. Az eszközök a Hollywood Reporter–Billboard Media Group égisze alatt működnek, amely az Eldridge Industries holdingvállalat egyik egysége.
1990 –jelenleg is Timothy White‑ot 1991-ben nevezték ki főszerkesztőnek, és ezt a pozíciót egészen 2002-ben bekövetkezett váratlan haláláig töltötte be. White heti rovatot írt, amelyben az „művészi értékkel” bíró zenét népszerűsítette, miközben bírálta az erőszakos vagy nőgyűlölő témájú zenéket, és átdolgozta a magazin zenei slágerlistáit is. A korábbi, zeneüzletektől származó adatok helyett az új listák a bolti pénztárszkennerekből származó, Nielsen SoundScan által szolgáltatott adatokat használták. White emellett részletes portrékat írt zenészekről, de helyét Keith Girard vette át, akit később, 2004 májusában elbocsátottak.