Szlovákia történelme a mai Szlovák Köztársaság területének történelmét tárgyalja, részben kiegészítve Kárpátalja az első Csehszlovák Köztársaság alatti történelmével. A szlovák nép és a szlovákiai kisebbségek történetét külön szócikkek taglalják. Ezen terület egy része a honfoglalást követő államalapítástól, majd a késő középkor folyamán fokozatosan az egésze a Magyar Királysághoz tartozott (kivéve egy időszakban az elzálogosított városokat), ezért a téma a Kárpát-medence történelmének és a magyar történelemnek is szorosabban vett része. Történelmét Kelet-Közép-Európa tágabb összefüggéseibe ágyazva is követni kell. A kitekintések az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződéssel sem érhetnek véget (a bécsi döntések, Csehszlovákia és az Európai Unióba való belépés miatt sem), hiszen ez a terület a tágabb értelemben vett régió szerves részét képezi.
Őskor A paleolitikum és mezolitikum időszaka
Szlovákia területén az ember jelenlétére utaló legrégebbi nyomokat a őskőkorszakból ismerjük. Ezen időszak még felöleli az utolsó jégkorszak korát is. A nagy állatok vándorlásával jelenhettek meg az első vadászó-gyűjtögető csoportok ezen a vidéken. Ilyen legkorábbi ismert lelőhely a szepesbélai Hučivá diera nevű barlang a magdaléni kultúra idejéből (lásd: magdaléni iskola. A jégtakaró (alpi és skandináv) visszahúzódásával azután hosszabb időre is megtelepedhettek bizonyos helyeken. Ilyenek például a Moraván környéki vadásztelepek.Zdeňka Nerudová – Karel Valoch 2009: Moravany nad Váhom - Katalog paleolitických industrií z výzkumu prof. Karla Absolona. Brno. Az archeozoológiai leleteken kívül (például Barsbese, Pozsony-állatkert, Vágsellye) jelentősek még a kőeszközgyűjtemények, amelyek nagy részét azonban nem tervásatáson, rétegekben találták, hanem terepbejárás alkalmával, így „csupán” tipológiai alapon lehet őket besorolni. A legkorábbi kőeszközleleteket az olduvai kultúra korára teszik, míg a középső kőkorszak időszakára például az alsószerdahelyi,Bárta, J. 1954: Paleoliticko-mezolitická stanica na piesočnej dune pri Seredi na Slovensku. Arch. roz. V/6, 577-584; Bárta, J. 1959: Mezolitické a neolitické kamenné nástroje z dún "Vŕšky" pri Dolnej Strede. Slovenská archeológia 7, 241-259. feketenyéki, hidaskürti,Bárta, J. 1960: Mezolitická industria z Mostovej pri Galante. Archeologické rozhledy 12, 785-790, 817. nagymácsédi,J. Bárta 1954: Paleoliticko mezolitická stanica na piesočnej dune pri Seredi na Slovensku. Archeologické rozhledy 6, 577–583. sopornya-kövecsesi, szered-mácsédi dombok,Bárta, J. 1957: Pleistocénne piesočné duny pri Seredi a ich paleolitické a mezolitické osídlenie. Slovenská archeológia V/1, 5-72; Hromada, J. 1997: Neskoropaleolitická štiepaná industria zo Serede. AVANS 1997, 58, 199. tallósiBárta, J. 1955: Tomášikovo, mezolitická stanica na Slovensku. Archeologické rozhledy 7/4, 433-436. pattintott kőeszközöket.
bélyegkép|jobbra|150px|A moraváni vénusz (szk. Moravany nad Váhom) A leghíresebb leletek közé tartoznak az 1926-ban talált gánóci koponya öntvény (Gánóc-Hrádok lelőhely),Novotný, B. - Novotná, M. - Kovalčík, M. Richard 1991: Popradská kotlina v dávnej minulosti. Košice; Bekessová, Magdaléna 2007: Neandertálec z Gánoviec. Spišská Nová Ves; Bekessová, Magdaléna 2009: Gánovce - nálezisko neandertálskeho človeka a jeho životné prostredie. Spišská Nová Ves. a két vágsellyei neandervölgyi ember koponyatöredékei,Vlček, E. 1969: Neandertaler der Tschechoslowakei. Praha; Jakab, J. 1998: Poodhalené tajomstvo Váhu. Slovensko (újság) 3, 57-59; König, T. 2003: Galantský región v praveku. Dunajská Streda, 2-3. a mocsai koponyalelet,Šefčáková a kol. 2011 A Late Upper Palaeolithic Skull from Moča (The Slovak Republic) in the Context of Central Europe. Sborník Národního muzea v Praze B 67/1-2, 3-22. illetve ezen időszak művészetéből a moraváni vénusz.Vladár, J. - Turčány, V. 1979: Venuše slovenského praveku. Bratislava. Sajnos a korszak kutatását a szakemberhiányon kívül a leletek eltűnése is nehezíti. Ilyen esetre példa az 1936-ban előkerült és azóta elveszett, ezért sokat vitatott szepesváraljai csontváz. A csehszlovák időkben kiemelkedő kutatói voltak a régió korszakának Ladislav Bánesz (főként Kelet-Szlovákia), Juraj Bárta (főként Nyugat-Szlovákia, 1965-ben jelent meg a Slovensko v staršej a strednej dobe kamennej című monográfiája) és Stanislav Šiška (főként Kelet-Szlovákia és a neolitikum időszaka). Szlovákia első modern átfogó régészeti áttekintését Jan Eisner (Slovensko v pravěku. Bratislava 1933) adta. Ma kifejezetten ezen korszakkal a régészek közül főként Ľubomíra Kaminská (Kelet-Szlovákia) foglalkozik.
Neolitikum és rézkor
Az újkőkorszak és a rézkor időszakában fokozatosan délről a Kárpát-medence ezen részén is elterjedtek a neolitikus forradalom vívmányai (csiszolt kőeszközök, földművelési technikák, növénytermesztés, háziasítás, kerámiakészítés stb.), valamikor i. e. 5500 után. Szlovákia területe azonban a szlovákiai régészetben használt felosztás szerint egészen a rézkor középső szakaszáig (badeni kultúra) legalább két területi egységre tagozódik: Nyugat- és Kelet-Szlovákiára.
Míg Nyugat-Szlovákiában a neolitikum időszakát a vonaldíszes kerámia kultúrája nyitja, majd azt a zselízi kultúra váltja és a lengyeli kultúra egyes fázisai követik, addig Kelet-Szlovákiában az alföldi vonaldíszes kerámia kisebb helyi csoportjai alakulnak ki, melyeket a bükki kultúra rétegez felül, majd kisebb hiátust követően a polgári komplexum kezdeti csoportjai telepednek meg.
A rézkor időszakában Nyugat-Szlovákiában folytatódik a lengyeli kultúra, ami befejeződvén a Bajč-Retz-csoportba megy át. Ezt követően jelenik meg a két területi egységet először egységesítő badeni kultúra, amely a fiatalabb rézkor fázisában területi egységeire esik szét, helyet adva kisebb csoportoknak (zsinegdíszes kerámia kultúrája, Makó–Kosihy–Čaka-kultúra, Somogyvár–Vinkovci-kultúra, Strachotín-Držovice típus, csepeli csoport) illetve hatásoknak, melyeknek végül feltehetőleg a harangedényes kultúra inváziója vet véget.Jozef Bátora – Peter Tóth 2016: Súčasný stav poznania kultúry zvoncovitých pohárov na juhozápadnom Slovensku. Musaica Archaeologica 2016/1, 129-154. Ez már az új technológiák megjelenése miatt átmenetet képez a bronzkor felé. Kelet-Szlovákiában szintén folytatódik a korábbi polgári fejlődés, majd a badeni kultúra következik, végül a Nyírség–Zétény-csoport (szk. Nyírség–Zatín) és a kelet-szlovákiai halomsíros kultúra jelenik meg. 2024-ben a Jamnaja-kultúrához tartozó sírt tártak fel a Gatályon.dolnyzemplin.korzar.sme.sk
Kiemelkedő régészkutatók: Jan Lichardus, Klára Marková, Juraj Pavúk, Jozef Vladár és mások.
Bronz- és vaskor
A bronz használatának elterjedésével az újonnan preferált alapanyag után új kort különítünk el. Ennek hossza és felosztása nemcsak területfüggő, de a kutatás állásával párhuzamosan is folyamatosan eltolódott. A mai elfogadott nézetek szerint Szlovákián a bronzkorszak kb. Kr. e. 2300-750 közé tehető. Ezen tág kor tagolására a szlovákiai régészeti kutatás a négyes (kora- Kr. e. 2300-1500, közép- Kr. e. 1500-1300, fiatalabb- Kr. e. 1300-1000 és késő bronzkor Kr. e. 1000-750) felosztást alkalmazza. A bronz használata is délről terjedt át ezen területre, így előzményeit a délebben fekvő kultúrákban is megfigyelhetjük.
Szlovákia területe ezen korban nem volt egységes, hanem egyes területei nagyobb kulturális egységek részét képezte. A Szepesség, Kelet-, és dél Közép-Szlovákia a Tisza vidékének, a Vág-mente és Észak-Szlovákia a tőle északra (Kis-Lengyelország) és északnyugatra (Észak-Morvaország) eső területek, míg Nyugat-Szlovákia a Dunántúl, Dél-Morvaország és Ausztria kulturális fejlődéséhez kapcsolódott szorosabban. Az egyes területek benépesítésében elsődleges szerepe volt az éghajlati viszonyoknak és az ebből származó föld minőségének. A temetkezések alapján nagyon leegyszerűsítve elmondható hogy a halomsíros kultúrákat az urnamezős kultúrák váltották fel.
Ebből az időszakból ismertek a következő régészeti kultúrák és csoportok, melyek közül azonban nem mind itt alakult, illetve kristályosodott ki, Nyugat-Szlovákiában: csepeli csoport (szk. csepelská skupina), chłopice-vígvári- (szk. skupina Chłopice–Veselé), nyitrai csoport (szk. Nitrianska skupina), Úněticei- (szk. Únětická kultúra), gátai- (szk. Wieselburská), hatvani-, hévmagyarádi kultúra (szk. Maďarovská), mészbetétes edények népe (szk. Severopanónska inkrustovaná kultúra), halomsíros- (szk. Mohylová), lausitzi- (szk. Lužická), velaticei- (szk. Velatická), csekei- (szk. Čakanská, korábban Čačianska), podolí-i kultúra (szk. Podolská), hetényi csoport (szk. Chotínska), Leitha-csoport (szk. skupina Leitha); Kelet-Szlovákiában: csontosfalvai csoport (szk. Koštianska), ottományi- (szk. Otomanská), pilinyi kultúra (szk. Pilinská), felsőszőcsi csoport (szk. kultúra Suciu de Sus), gávai- (szk. Gávska), kiétei kultúra (szk. Kyjatická).
A kora vaskor (hallstatti kultúra) időszakában Nyugat-Szlovákiában a Kalenderberg-kultúra terjedt el, amelynek valószínűleg a szkítákKorábban egyes kutatók szerint trákok lehettek. Az „etnikumokkal", történelmi népekkel való azonosítás egyébként az adott korban nem mérvadó, hiszen a korabeli írott források ezen területekről kevés információval rendelkeztek. (Vekerzug-kultúra) térhódítása vetett véget, míg Közép- és Észak-Szlovákiában a lausitzi kultúra élt tovább, annak is az árvai csoportja, valamint Kelet-Szlovákián a kustánfalvai kultúra jelenik meg. A vas használatának elterjedését összekapcsolják a 8. században feltűnő kimmerekként azonosított csoportokkal.
A késő vaskort (La Tène-korszak) az 5. század végétől, a kelták megjelenésétől számítjuk, akik fokozatosan előbb nyugaton (például Hetény,Ratimorská, P. 1975 Das keltisches Gräberfeld in Chotín (Südslowakei). Alba Regia XIV 1973, 85–95; 1979 Praveké a včasnostredoveké lokality v Chotíne. Spravodaj Oblastného podunajského múzea 1, 35-48; 1981 Keltské pohrebisko v Chotíne I. Západné Slovensko 8, 15-88. Gellér, Kéménd, Komárom, Ógyalla, Tornóc, UdvardBeňadik, B. - Vlček, E. - Ambros, C. 1957: Keltské pohrebiská na juhozápadnom Slovensku. Bratislava. temetők), majd keleten is (például Szepesjánosfalvaspis.korzar.sme.sk) megtelepednek. Jelenlétük egyik leghíresebb bizonyítéka a pozsonyi oppidumban vert pénz, melyre a „biatec" megjelölés került (ezen pénzlelet volt látható a szlovák 5 koronás hátoldalán is). További oppidumok kerültek részleges feltárásra és így szakmailag igazoltak például: Bosác,rtvs.sk; tvnoviny.sk; Vö. Nemesváralja illetve Szentmáriai-víztározó-Havránok, de más lelőhelyeken is feltételezhetőek. A dákok Kr. e. 2. század végén való megjelenésével a két eltérő kultúra katonai konfliktusba kerül, amelyből körülbelül Kr. e. 44 körül a dákok kerülnek ki győztesen. Nyugaton Nyitra, keleten Zemplén vált jelentős dák központtá, míg nyugaton és északon a két kultúra és a helyi elemek (akiket gotinoknak vélnek) keveredése is megfigyelhető. Ebből alakul ki a puhói kultúra (szk. púchovská kultúra).
Kiemelkedő régészkutatók: Jozef Bátora, Blažej Beňadik, Václav Furmánek, Klára Marková, Mária Novotná, Jozef Paulík, Ladislav Veliačik, Jozef Vladár, Jozef Bujna, Karol Pieta és mások.
Ókor Római kor (császárkor)
Az ókort Szlovákia területén a rómaiak megjelenésétől számíthatjuk, ami feltételezések szerint Kr. e. 6-ban a Marbod elleni „hadjárat" során történhetett meg. Közvetlenül mégsem ők voltak e terület történelmének fő alakítói (eltekintve az oszd meg és uralkodj elvének alkalmazásától), hanem az 1. században északnyugat felől beözönlő germán törzsek.