Miguel de Cervantes Saavedra (spanyol kiejtése: ; Alcalá de Henares, 1547. szeptember 29. – Madrid, 1616. április 23.) kalandos életű spanyol regény- és drámaíró, költő, Don Quijote figurájának megalkotója, a spanyol irodalom talán legismertebb képviselője.Pavlović-Samurović Lj. - Soldatić D., 275–276. o.
Sok irodalomtörténész a Don Quijotét tartja az első, mai értelemben vett regénynek, illetve a spanyol arany század irodalmi csúcspontjának. Először Cervantes írt (olasz mintákból kiindulva) mai modern értelemben vett novellákat spanyolul. Cervantes egész életében sikeres színpadi szerző szeretett volna lenni, a regényt alacsonyabb rendű műfajnak tartotta. Ennek ellenére a korabeli színházak rendre visszautasítottak a műveit, mondván: azok unalmasak és nehézkesek. Az korabeli színházak sikerszerzői Lope de Vega, Calderón de la Barca és Tirso de Molina voltak. Költőként sem volt annyira jelentős, kortársai nem is tartották igazi poétának. Egész életművét átszövik az önéletrajzi elemek, írásaiban gyakran megnyilvánult a bukolikus reneszánsz költészet iránti vonzalma is.
Alcalá de Henares városkában született. Iskolai tanulmányait Córdobában kezdte, majd Sevillában és Madridban folytatta. Ott ismerkedett meg kora spanyol színházával. 1570-ben párbajban megsebesített egy építőmestert, ezért menekülnie kellett Spanyolországból. Itáliába utazott, ahol Giulio Acquaviva szolgálatába állt, akiből hamarosan bíboros lett, Cervantes pedig az ő asztali felszolgálója. A következő évben katonai pályára lépett, és részt vett a lepantói csatában. Bal karja a harcokban megsebesült, majd lebénult. A La Goleta felmentésére induló keresztény seregben is szolgált. 1575-ben elhatározta, hogy visszatér Spanyolországba, de a hajót, amelyen utazott, berber kalózok támadták meg. Miguel és öccse, Rodrigo Cervantes az algíri pasa fogságába esett. Rodrigót hamarosan ki tudták váltani, de Miguel csak öt évi rabság és több sikertelen szökési kísérlet után térhetett haza. Ezután hivatali munkákat vállalt Spanyolország különböző városaiban, ennek során gyakran került összetűzésbe a helyi hatóságokkal, többször be is börtönözték. 1605-ben kiadta a Don Quijote első, 1615-ben második kötetét. A regény nagy sikert aratott, és hamarosan elterjedt egész Európában.
Életrajza Gyermek- és ifjúkora Cervantes családjáról folyamatosan vitatkoznak a tudósok. Néhányuk szerint ókeresztények voltak, míg mások azt állítják, hogy újkeresztények.Rosa Rossi, 262–264. o. Américo Castro történész szerint Cervantes anyja újkeresztény (tehát mór vagy zsidó) volt.Byron, 32. o. Mivel erre semmiféle bizonyíték nincs, Cervantes converso (áttért) származását a műveiben található idézetekkel, motívumokkal igyekeznek alátámasztaszi, azonban az irodalomtörténészek nagy része ezt nem tartja elegendőnek, így nem is foglalkoznak komolyabban az üggyel.
bélyegkép|300px|Cervantes háza Valladolidban Az mindenesetre biztos, hogy Cervantes nehéz és kalandos élete Alcalá de Henares kisvárosában, egy kisnemesi családban kezdődött. Születése pontos idejét nem tudni, csak annyit, hogy 1547. október 9-én keresztelték meg a Santa María la Mayor-templomban. A hagyomány szerint szeptember 29-én, Mihály (Miguel) napján született. Édesapja anyai részről orvoscsaládból származott, de ő gyermekkora óta süket volt, ezért nem végezhette el azokat a szükséges stúdiumokat, amelyek abban az időben valakit orvossá tettek. Így aztán ugyan gyógyszerész és sebész volt, de nem számított igazi orvosnak . Cervantes édesanyja, Leonor de Cortinas hét gyermeknek adott életet, akik közül Miguel volt a negyedik.
1551-ben a család Valladolidba költözött. A következő évben Miguel édesapja, Rodrigo de Cervantes ellen adósság és fizetési kötelezettség elmulasztása miatt szomszédjai pert indítottak. Rodrigót először bebörtönözték, de végül nemesi jogán szabadlábra helyezték. 1553-ban egy rövid időre visszatért családjához, majd édesapjához, Juan de Cervanteshez költözött Córdobába. Az író nagyapja városi jogász volt, 1556-ban halt meg. Miután Rodrigo apja segítségével munkát szerzett az inkvizíció börtönében, családját is magához hívta Córdobába.
Miguel Córdobában, Alonso de Vieras akadémiáján kezdte meg iskolai tanulmányait. Tanárainak hamar feltűnt az irodalom iránt tanúsított nagy érdeklődése. Valamivel később a jezsuiták iskolájában folytatta tanulmányait. Ezekben a hónapokban találkozott először Lope de Rueda drámaíró színpadi műveivel. Lope de Rueda, a spanyol arany század színházának előfutára, nagy hatással volt az ifjú Cervantesre. Miután Rodrigo de Cervantes szülei meghaltak (édesanyja Leonor de Torreblanca 1557-ben hunyt el), a Cervantes család ismét útra kelt. Először Granadában, majd Sevillában telepedtek le. Miguel Sevillában is a jezsuiták iskolájában tanult. Tanára Acevedo atya volt, aki komédiáival szórakoztatta a diákjait. Az atya nagy hatással volt Miguel későbbi drámáira. Az ifjú író ekkor kezdte el írni első színházi darabjait.
1564. október 30-án Rodrigo de Cervantest kinevezték a város Szent Mihály Egyházközségének seborvosává. Még aznap írásos meghatalmazást adott feleségének a család ügyeinek intézésére. Ebből arra lehet következtetni, hogy Leonor de Cortinas Alcalában maradt gyermekeivel, Rodrigo csak Miguelt vitte magával Sevillába. 1566-ban a család Madridba költözött, amely nagy fellendülésben volt II. Fülöp uralkodása alatt. Cervantes ebben az időben írta első verseit. Egy évet tanult az Estudio de la Villa iskolában, amelyet a kor híres humanistája, Juan López de Hoyos vezetett. Juan López de Hoyos így emlékezett Cervantesre:" nuestro caro y amado discípulo" (szeretett és kedves tanítványunk). Ezután Rómába utazott, ahol Giulio Acquaviva d'Aragona (aki 1570-ben bíboros lett) szolgálatába állt.Alvar - Arroyo, Gran Enciclopedia Cervantina, 2227. o. Cervantesnek egy utcai összetűzés miatt kellett Madrid városát elhagynia. Az Archivo de Simancasban talált dokumentumok szerint Miguel de Cervantes 1569-ben egy párbajban megsebesítette Antonio de Sigurát. E tette miatt a bíróság egyik kezének levágására és tíz év száműzetésre ítélte az írót. Cervantes előbb Sevillába, majd Rómába menekült. Még ez év decemberében megjelent López de Hoyos gyászkötete Erzsébet királyné haláláról és temetéséről Relación (Historia y relacion verdadera de la enfermedad, felicissimo transito, y sumptuosas exequias funebres de la Serenissima Reyna de España Doña Isabel de Valoys, nuestra Señora... Compuesto y ordenado por el Maestro Iuan Lopez [de Hoyos], Cathedratico del Estudio desta villa de Madrid) címen. A kötetben Cervantes négy gyászverse is szerepelt. Ezek az első nyomtatásban megjelent művei.
Katonai pályán bélyegkép|jobbra|200px|A lepantói csata (1572) körül Itáliában Acquaviva kardinális asztali felszolgálója lett, ebben a minőségében járta be egész Itáliát. 1571-ben Miguel öccse, Rodrigo de Cervantes Itáliába érkezett Diego de Urbina századával, amelyhez Miguel is csatlakozott. Ezt bizonyítja Mateo de Santisteban Rodrigo de Cervantesről 1578-ban írt jelentése. A La Goleta felmentésére induló keresztény seregben szolgált 1571-ben, és még ebben az évben az író is részt vett a lepantói csatában is a Marquesa nevű gálya katonájaként. A harc során két helyen is megsebesült: „két muskétalövés által a mellkasán és a bal kezén”. Ennek következtében bal keze lebénult. Cervantes nagyon büszke volt a dicsőséges győzelemben vállalt szerepére, innen kapta ragadványnevét: el Manco de Lepanto (Lepanto rokkantja). A csata több művében is szerepelt.Martínez López-Cano, 72–73. o.
A győzelem után hat hónapig Szicília szigetén, Messinában lábadozott,J. Fitzmaurice-Kelly, 9. o. majd 1572 áprilisában folytatta katonai karrierjét. 1573-ban a Nápolyban állomásozó Don Manuel Ponce de León századában szolgált. Még ebben az évben rész vett Don Juan de Austria bizertei, korfui és tunéziai expedícióiban. Mindegyik expedícióban Manuel Ponce de León kapitány alatt szolgált.Garcés, M.A. Cervantes en Argel, 220. o.
Az algíri fogság Nápolyban Miguel és Rodrigo hajóra szállt, és az El Sol (A Nap) fedélzetén elindult Barcelona felé. A gályát azonban 1575. szeptember 26-án, Arnaut Mami vezetésével kalózok kerítették hatalmukba Costa Brava környékén, és a fivéreket Algírba szállították. Akkoriban ez bevett szokás volt, hogy az elrabolt személyekért búsás váltságdíjat kérjenek.Garcés, M.A. 236. o. 1576 áprilisában Cervantes apja megtudta, hogy fiai Algírban vannak fogságban, ezért pénzt kezdett gyűjteni a kiváltásukra, kevés sikerrel. A Királyi Tanácstól () és a Kasztíliai Tanácstól (Consejo de Castilla) kért segítséget, de visszautasították. Ekkor Cervantes anyja, Leonor, felkereste a Keresztes Tanácsot (Consejo de la Cruzada), akik készségesen segítséget is nyújtottak neki, de az összegyűlt összeg nem volt elég a két testvér kiváltására. A mórok ugyanis úgy gondolták, hogy Miguel értékesebb fogoly, mivel fontos személyiségek (köztük Don Juan de Austria, a lepantói győztes) ajánlóleveleivel büszkélkedhetett, és 500 escudót kértek érte.J. Fitzmaurice-Kelly, 41. o. Így 1577-ben csak Rodrigót tudták kiváltani, Miguelt pedig megpróbálták megszöktetni. Algírban a szökést halállal büntették. Cervantes négyszer próbált megszökni, és a kutatók azóta is azon vitatkoznak, hogyan tudta megúszni a kivégzést.
Rodrigo de Cervantes szeptemberben már Valenciában volt, ahol sikerült elérnie, hogy Valencia és Mallorca kikötőjéből indítsanak el egy-egy felfegyverzett fregattot Miguel és társai megsegítésére. Ezen felbuzdulva az író több keresztény társával együtt ismét megkísérelte a szökést. A mallorcai fregatt sikeresen el is jutott az algíri partokig, de a szökés végül nem sikerült, mert Cervantest egy áruló feljelentette. Miguelt elfogták, és az algíri pasa elé vitték. Az uralkodó előtt Cervantes minden felelősséget magára vállalt. Az író 1578 márciusában titokban Oránba küldött egy mórt egy Don Martín de Córdobának címzett levéllel, de a küldöncöt Orán kapujában elfogták, és Hasszán pasa karóba húzatta. A következő év októberében Cervantes, egy vezeklő renegát és Onofre Exarque, egy valenciai kereskedő segítségével, felfegyvereztetett egy tizenkét evezős fregattot, az akció azonban nem járt sikerrel, mert ismét feljelentették a kitervelőket. Ezúttal egy orvos, Juan Blanco de Paz jelentette a pasának a szökési kísérletet. Miguel, amint tudomást szerzett erről, azonnal megjelent Hasszán pasa előtt, és mindent magára vállalt. Ennek következtében ismét öt hónapnyi börtönre ítélték.
Végül 1580-ban, öt évi rabság és több sikertelen szökési kísérlet után, a trinitárius atyáknak sikerült kiváltaniuk Cervantest a fogságból. Rabsága később két művében is megjelenik: El trato de Argel és a Los baños de Argel. Cervantes még hazatérése előtt megírta jelentését az Algírban történtekről. December 18-án apja kérésére tájékoztatót adtak ki az író algíri fogságáról Madridban. Cervantes ekkor már több hónapja Valenciában tartózkodott.
Kalandok Spanyolországban bélyegkép|Litográfia Cervantesről