A 1988-ban bemutatott japán animációs fantasy film, Mijazaki Hajao írásában és rendezésében és a Studio Ghibli gyártásában.
A film egy professzor két fiatal lányáról szól, akik kapcsolatba kerülnek az erdő egyik szellemével a háború utáni Japánban. A film főszereplőit Hidaka Noriko, Szakamoto Csika és Takagi Hitosi szeijúk szólaltatják meg.
A Totoro – A varázserdő titka 1988. április 16-án került a mozikba Japánban. Az Egyesült Államokban a Tokuma Japan Communications adta ki először 1993-ban, majd 2006-ban a Disney egy újraszinkronizált változatban jelentette meg.
A film 1988-ban elnyerte az Animage Anime Grand Prix díját és a Mainichi Film Awardot a „legjobb film” kategóriában.
Magyarországon a Best Hollywood adta ki 2007-ben és az M2, az M1 és a Digi Film televíziócsatorna is műsorára tűzte.
Cselekmény bélyegkép|balra|280px|Szacuki és Mei háza (:ja:サツキとメイの家) az Expo 2005-ön
Japánban járunk 1958-ban, a Kuszakabe család feje, Kuszakabe Tacuo régészprofesszor és két lánya, Szacuki és Mei egy régi vidéki házba költöznek Japán egyik községében, hogy közelebb legyenek Kuszakabe Jaszukóhoz, az anyához, aki a közeli kórházban épül fel betegségéből. Első látásra a vén, roskadozó ház nem tartalmaz számunkra annyi izgalmat, de a gyermekek örömteli felfedező útja során apró, fekete lényeket vesznek észre, amik elbújnak előlük. A kis varázslények, amik elhagyatott házakban telepednek meg, és a megfelelő gazda érkezése után elhagyják az otthont.
Egy nap Mei két nyúlfül-szerű valamit pillant meg a fűben és követni kezdi őket. A két varázslény egy csibi (törpe) és egy csu (közepes) totoró, akik egy vadrózsáson keresztül egy kámforfán lévő nagy lyukba szaladnak, ahova Mei követi őket. Itt találkozik és összebarátkozik egy ó (hatalmas) totoróval, aki üvöltések sorozatával mondja el nevét, amelyet Mei „Totoró”-nak azonosít (az eredeti változatban ez a „troll” (óriás) szó elferdítéséből származik). Mei a nagy totorón álomba szenderül, de mikor Szacuki rátalál, egy sűrű vadrózsával körülvett kis tisztáson találja magát. Többszöri kísérlete ellenére sem tudja megmutatni a családnak Totoro fáját, de apja megvigasztalja, hogy ő az erdő védőszelleme és meg fogja mutatni magát, ha úgy akarja.
Egy esős éjjelen a lányok apjuk buszára várnak a megállóban és aggódni kezdenek, hogy miért nem jött azzal a busszal, amelyre számítottak. Miközben várakoznak, Mei elalszik Szacuki hátán és hirtelen megjelenik mellettük Totoro, így elsőként Szacuki is láthatja őt. Az eső ellen Totoro csak egy levéllel a fején védekezik, ezért Szacuki egy esernyőt ad neki, ő pedig cserébe egy apró csomagot ad, amiben makkok vannak. Egy buszra emlékeztető formájú óriási macska, Cicabusz érkezik, mellyel Totoro elmegy. Röviddel ezután az apa is megérkezik.
bélyegkép|jobbra|250px|Szacuki (jobbra), Mei (balra) és a Cicabusz (hátul)
A lányok elültetik a magokat. Néhány nappal később egy éjszaka felébrednek és látják, amint Totoro és két kisebb társa szertartásos táncot kezdenek járni az elültetett magok körül. Csatlakoznak hozzájuk és a kikelő magvakból egyetlen hatalmas fa nő ki. Totoro egy mágikus repülő pörgettyűn viszi el őket egy útra. Mikor reggel felébrednek, a fa eltűnt, de a magok kicsíráztak.
Egy táviratból, amit a kórház küldött, a lányok megtudják, hogy édesanyjuk tervezett hazalátogatása elmarad, mert betegsége miatt a kórházban kell maradnia. Szacuki komolyan aggódni kezd és fél, hogy elveszítheti édesanyját és ráripakodik Meire. Mei megsértődik, úgy gondolja, hogy egészséges ételekkel meggyógyíthatja őt és egy cső kukoricával (amit ő maga szedett) gyalog indul el a kórházba, ami egy felnőttnek több óra járásra van.
Szacuki és szomszédai az eltűnt Mei keresésére indulnak, már a közeli tóban is keresik. Szacuki kétségbeesésében visszatér a kámforfához és Totoro segítségét kéri. Totoro boldogan segít és hívja a Cicabuszt, amely az elveszett Meihez viszi, majd lányokat át a környéken a kórházig utaztatja, mások számára láthatatlanul. A kórház melletti fán ülve hallják szüleik beszélgetését és kiderül, hogy csak egy kisebb megfázás miatt kellett anyjuknak a kórházban maradnia. Titokban az ablakpárkányra helyezik a kukoricát, ahol szüleik megtalálják, majd a Cicabuszon hazautaznak. Amikor a Cicabusz megérkezik, eltűnik a lányok szeme elől.
A záróképsorokban látható, hogy Mei és Szacuki édesanyja hazatért és a lányok más gyerekekkel játszanak, közben Totoro és barátai titokban figyelik őket.
Szereplők SzereplőJapán hangAngol hangMagyar hang1. angol változat(Streamline, 1988)2. angol változat(Disney, 2005)Hidaka NorikoLisa MichelsonDakota FanningBálint SugárkaSzakamoto CsikaCheryl ChaseElle FanningMolnár IlonaItoi SigeszatoGreg SnegoffTim DalyRajkai ZoltánSimamoto SzumiAlexandra KenworthyLea SalongaIncze IldikóAmagasza TosijukiKenneth HartmanPaul ButcherBerkes BenceTakagi HitosiFrank WelkerTacuka NaokoCarl MacekFrank WelkerKanta nagymamájaKitabajasi TanieNatalie CorePat CarrollIllyés MariKanta édesanyjaMarujama HirokoMelanie MacQueenTörtei TündeBrianne SiddallTamási Nikolett További magyar hang Orosz István
Megvalósítás Miután Mijazaki Hajao megírta és leforgatta a Nauszika – A szél harcosait (1984) és a Laputa – Az égi palotát (1986), megkezdte a Totoro – A varázserdő titka rendezését a Studio Ghibli számára. Mijazaki Takahata Iszaóval párhuzamosan dolgozott, aki a Szentjánosbogarak sírját forgatta. A Totoro – A varázserdő titkát Tokuma Jaszujosi executive producer finanszírozta.
Oga Kazuo rendezőművész rajzolta meg a film koncepciós rajzait, miután Mijazaki Hajao egy képet mutatott neki, amelyen Totoro egy szatojamán áll. A rendező vetélytársra lelt Ogában, míg Oga a forgatáson szerzett tapasztalatai nagyban megalapozták pályafutását a Studio Ghiblinél. Oga és Mijazaki a film színvilágát illetően kerültek vitába, Oga Akita prefektúra fekete talaját, míg Mijazaki a Kantó régió vörös talaját kívánta megjeleníteni a filmben. A végső munkát Szuzuki Tosio producer így jellemezte: „A természet lett lefestve tiszta színekkel.”
Totoro nem egy japán mitológiai alak, hanem teljes egészében Mijazaki képzelőerejének szüleménye. A lényt többféle állat, tanuki, macska és bagoly összegyúrásából alkották meg. Mei karakterének modellje Mijazaki unokahúga volt.
Megjelenések bélyegkép|jobbra|250px|A Totoro – A varázserdő titka eredeti logója Japán A Totoro – A varázserdő titka 1988. április 16-án került a japán mozikba, egy napon a Szentjánosbogarak sírjával. A két filmre egy jeggyel lehetett bejutni, és ezt tartják „az egyik legmegkapóbb, legrendkívülibb dupla jegynek, melyet valaha a közönség rendelkezésére bocsátottak”.
Egyesült Államok A film első angol szinkronját a Streamline Pictures készítette a Japan Airlines és Oneworld-partnerei számára 1988-ban. A jogokat a Troma Films és a Fox Video birtokolta, a filmet VHS-en és DVD-n is forgalmazta. Az Egyesült Államokban először a Tokuma Japan Communications Egyesült Államokbeli leányvállalata jelentette meg 1993. május 7-én My Friend Totoro címmel. A Nauszika – A szél harcosai durván átszerkesztett angol változata nagy csalódást jelentett Mijazaki számára, ezért a Totoro – A varázserdő titka egyik részének módosítását sem engedélyezte. Meg kellett hagyni a szereplők eredeti neveit (Cicabusz, angolul Catbus kivételével), a fordításnak olyan közel kellett állnia az eredeti szöveghez, amennyire csak lehetett, a film egyik részét sem lehetett módosítani sem kulturális, sem nyelvi okok miatt, ezért bizonyos részek problémát jelentettek a nézők számára, különösen a „Totoro” név eredtének elmagyarázása. Az első angol változatot John Daly, Derek Gibson és Jerry Beck társproducer készítették és VHS-en, illetve laserdisc-en volt kapható. Ez a változat volt a Tokuma egyetlen otthoni videózásra is megjelent filmje az Egyesült Államokban. 2004-ben a 20th Century Fox és a Troma jogai lejártak. A Disney újraszinkronizált változata 2005. október 23-án jelent meg és a 2005-ös Hollywood Film Festivalon is bemutatták. A változat televíziós vetítési jogait a Turner Classic Movies birtokolta, a televíziós premierre 2006. január 19-én került sor, a TCM eredeti nyelven angol felirattal is vetítette. DVD-n 2006. március 7-én jelent meg, 2010. március 2-án több Studio Ghibli-filmmel együtt megért egy újrakiadást DVD-n és Blu-ray discen is, azonban azóta elfogyott a készlet.
Magyarország Magyarországon egy tizenkét részes Studio Ghibli-sorozat tagjaként a Best Hollywood adta ki DVD-n 2007. október 2-án. A DVD magyar, japán és angol szinkron mellett magyar és angol feliratot is tartalmaz. Televízióban először az M2 televíziócsatorna vetítette 2008. május 3-án, majd később az M1 és a Digi Film is műsorára tűzte.
Filmzene A Tonari no Totoro Soundtrack 1988. május 1-jén jelent meg Japánban a Tokuma Shoten kiadásában. A CD a film Hiszaisi Dzsó által komponált betétdalai mellett öt, Inoue Azumi által énekelt dalt is tartalmaz. A lemez két újrakiadást is megélt 1996. november 21-én és 2004. augusztus 25-én.
Fogadtatás
Roger Ebert, a Chicago Sun-Times filmkritikusa a Totoro – A varázserdő titkát a „Great Movies” válogatásának részévé tette és Mijazaki Hajao egyik legkedvesebb munkájának nevezte. Ebert így jellemzi a filmet: „a Totoro – A varázserdő titka tapasztalaton, helyzeten és felfedezésen alapul – nem konfliktuson vagy fenyegetésen.” Hatását így jellemzi: „…nem fogja megnyerni a nemzetközi közönséget csak azért, mert melegszívű. Gazdag humorban a két feltűnően életszerű kislány nyomon követése révén… Egy kicsit szomorú, egy kicsit ijesztő, egy kicsit meglepő és egy kicsit informatív, ahogy maga az élet is. Egy helyzeten alapul nem egy történeten és az élet csodái, illetve a képzelőerő forrásai szolgáltatnak minden kalandot, amire szükséged van.”
Leonard Klady a Variety szórakoztatóipari magazin írója szerint a Totoro – A varázserdő titka nem demonstrál többet a „kellő televíziós technikai megoldásoknál”, egy sima családi történet, amely nem jelent veszélyt a Disney egyeduralmára. A filmet „tompított pasztellek, homogenizált képi stílus és üres cselekmény jellemezi”. Klady a film környezetéről így ír: „Egyértelműen a nemzetközi közönséget szólítja meg, a film különböző kultúrák dezorientáló kombinációját adja, amely egy senki földjére visz és sokkal összezavaróbb mint lenyűgözőbb.”
Stephen Holden a The New York Timestól a filmet „vizuálisan nagyon szépnek” találta és úgy érezte, hogy a film „nagyon elbűvölő” volt, amikor „szétáradt varázslata”. Kritizálta azonban, hogy a film nagy része „tele van tömény, gépies etyepetyével”.
Oga Kazuo stílusa az International Herald Tribune szerint „korszerűsíti a hagyományos japán animizmust a természetes világ érzésével, amely lélekben teljesen élő”. A film „egy olyan korban játszódik, amely egyszerre modern és nosztalgikus, egy fantasztikus, már különösen hihető világot teremt a modernitással együtt élő természetfeletti lényekkel. Oga hátterei minden fának, sövénynek és fuvallatnak az úton meghatározott melegségérzetet adnak, melyek készek átugrani az érzékelhető életbe.”
Matthew Leyland a Sight & Soundtól a 2006-os DVD-kiadás kritikájában írja, hogy „Mijazaki családi meséje feltűnően szegényes feszültségben, konfliktusokban és fordulatokban, s emiatt az elejétől a végéig félrevezető… ami megragadja a nézőt az a lányok minden gyerek számára érthető tettei, amint dolgoznak, játszanak és letelepednek új környezetükben.” Leyland dicsérte a film DVD-változatát, de megjegyezte, hogy a lemezről hiányzik a forgatásának képei, storyboardokban viszont túl bőséges.