thumb|263px|Norvégia térképe. Lásd még: Norvégia atlasza|right
Norvégia észak-európai ország, a Skandináv-félsziget nyugati és északi részében, északkeletre az Északi-tengertől, északra a Skagerrak szorostól, nyugatra az Atlanti-óceántól (a Norvég-tengertől) és délnyugatra a Barents-tengertől terül el. Keleten hosszú szárazföldi határa van Svédországgal, jóval rövidebb Finnországgal északkeleten, illetve egészen északkeleten egy rövid határa Oroszországgal is.
Alakja nagyon elnyúló. Partja egyike a világ leghosszabb és legtagoltabb partvonalainak. A zegzugos partvonal közelében mintegy ötvenezer sziget pettyezi a tengert. A norvég szárazföld 13 északi szélességi fokon nyúlik át, az 58°-tól a 71° túl (Svalbard pedig a 81°-tól is északabbra esik). Merőleges irányban a norvég földek a keleti hosszúság 5°-tól a 31°-ig terjednek. (De Jan Mayen a nyugati hosszúság 9°-án, Kvitøya a keleti szélesség 33°-án helyezkedik el.)
A világ egyik legészakibb országa. Európa leghegyvidékibb országa, amelyben óriási területeket ural a Skandináv-hegység. Az ország átlagos tengerszint feletti magassága 460 méter és területének 32 százaléka a favonal felett fekszik.
Az országon átnyúló hegység geológiailag folytonos Skócia és Írország hegyeivel, sőt az észak-amerikai Appalache-hegységgel is. A geológusok szerint mindezek a hegységek egybefüggtek az ősi Pangaea szuperkontinens széttöredezése előtt.
A Würm-glaciális, illetve sok korábbi jégkorszak idején a mai Norvégia teljes területét vastag jégtakaró fedte. A jég mozgása mély völgyeket vájt ki. Amikor a jég felolvadt, ezek megteltek tengervízzel és kialakultak Norvégia híres fjordjai.
A jégtakaróból való „kibontakozás” ma is tart, az ország évente több milliméternyit „nő” ki a tengerből, különösen a keleti partvidék, illetve a hosszú fjordok belső részei, ahol a jégtakaró a legvastagabb volt. Ez egy nagyon lassú folyamat és az legutóbbi eljegesedést követően a tenger nagy területeket fedett még évezredekig azok közül, amelyek ma szárazon fekszenek. Oslóban (Aker) a tenger korábban olyan területeket fedett, amelyek ma 221 méterrel van a tengerszint felett, Stavangerben ez a különbség 25 méter, Stadnál 5 méter, Trondheimnel 180 méter, Tromsønél 50, Kirkenesnél 75 méter. A régi tengerfenék ma a legjobb norvég mezőgazdasági területek közé tartozik.
A magashegyi területeken a gleccserek őrzik a jégtakaró emlékét, bár később alakultak ki. A Kr. e. 7000 és Kr. e. 3000 közti időszakban (a holocén éghajlati optimum idején) a régió klímája 1-3 °C-kal magasabb volt a jelenleginél és a korábbi gleccserek ekkor csaknem teljesen felolvadtak.
A jég felszínalakító munkájának eredményeképp a norvég Sogne-fjord a világ második legmélyebb fjordja, a Hornindalsvatnet pedig Európa legmélyebb tava.
Statisztikák thumb|right|220px|Norvégia - régiók és megyék
Területe: Teljes: 324 220 km² Szárazföld: 307 860 km² Víz: 16 360 km² Svalbarddal és Jan Mayennel együtt: 385 199 km²
Területi összehasonlítás: Valamivel nagyobb, mint Új-Mexikó, valamivel kisebb mint Vietnám. Három és félszer nagyobb, mint Magyarország. Svalbardot és Jan Mayent is számítva, területe valamivel nagyobb, mint Japáné.
Szárazföldi határai hossza: Teljes: 2515 km Szomszéd országok: Finnország 729 km, Svédország 1619 km, Oroszország 196 km.
Tengerpartja: 25 148 km (a kontinensen); 83 281 km (a szigeteket is beleértve)
Tengeri területigénye: Parti zóna: 10 tengeri mérföld (19 km) Kontinenstalapzat: 200 tengeri mérföld (370 km) Kizárólagos gazdasági zóna: 200 tengeri mérföld (370 km) Territoriális vizek: 12 tengeri mérföld (21 km)
Fizikai földrajza A Skandináv-hegység A Skandináv-hegység az ország legszembeszökőbb földrajzi egysége. Kezdete délen a skagerrak-parti Setesdalsheiene. Innen észak felé tart, felölelve az ország jórészét, keresztülmetszve a Vestlandet fjordjaival. Ebben a részében található a Hardangervidda, Jotunheimen (a 2469 méteres Galdhøpiggennel), a Sognefjell és a Trollheimen északon, nagy gleccserekkel, mint a Jostedalsbreen, a Folgefonna és ad Hardangerjøkulen. Trondheimtől délre a hegylánc kelet felé fordul, olyan láncokkal, mint a Dovrefjell és a Rondane és többnyire enyhén emelkedő platókkal éri el. Svédország határait. Ezután a hegység északkelet felé haladva követi a határt (a neve itt Kjølen). Nordlandban és Tromsben újra sok nagy fjord szeli keresztbe. A tengerrel találkozva itt sok szigetet hoz létre. A Skandináv-hegység Északkelet-Tromsban a Lyngeni-alpokba megy át, majd eléri Finnmark északnyugati részét. Az Alta-fjordtól a Nordkappig (Északi fok) haladva fokozatosan egyre alacsonyabbak lesznek a hegyek és végül elérik a Barents-tenger partjait.
A Skandináv-hegység természetes határokat alakított ki; belőle minden irányban völgyek ágaznak ki. Az így létrejött fizikai régiók azonban csak részben fedik egymást Norvégia hagyományos régióival és megyéivel.
Déli part A Skagerrak és az Északi-tenger partvidéke a hegységtől délre, nyugaton Stavanger, keleten az Oslo-fjord külső része közt alacsonyabban fekvő vidék. Az országnak ebben a részében a völgyek tipikusan észak-déli irányúak. Dombos vidék, de vannak teljesen lapos részei, mint Jæren és Lista. thumb|180px|left|A Lyse-fjord Prekestolen felől
Délkeleti rész A hegyektől keletre eső vidékre (Østlandet és Telemark és Røros jórésze) a keleti parton észak-déli irányú völgyek, nyugatabbra inkább északnyugat-délkeletiek a jellemzőek, és a völgyek az Oslo-fjord felé tartanak. A leghosszabb völgyek az Østerdal és a Gudbrandsdal. Az Oslo-fjord körül nagy alacsonyan fekvő terület található. Itt van a Glomma folyó és a Mjøsa tó is.
A nyugati fjordok A nyugatra eső vidékre (a Vestlandet Stavangertől északra) jobban jellemzőek a hegyek, amelyek itt egész a tengerpartig nyomulnak, bár a part felé közeledve magasságuk csökken. A vidéket a nagy fjordok uralják, amelyek közt a legnagyobbak a Sogne-fjord és a Hardanger-fjord. Itt van a turisták által kedvelt Geiranger-fjord is. A partot párhuzamos sziklaszigetek lánca (a Skjærgård) védi, amelyek védett útvonalat biztosítanak az 1600 kilométeres Stavanger-Nordkapp útvonal csaknem teljes hosszán. A fjordok és a völgyek általában nyugat-keleti irányúak, északabbra északnyugat-délkelet irányba tartanak. thumb|right|350px|Néhány Észak-Norvégia fő szigetei közül
Trondheim régió A Dovrétól északre eső vidék (Trøndelag, kivéve Rørost) barátságosabb képet mutat, lekerekítettebb formákkal és hegyekkel. A völgyek itt a Trondheim-fjord felé tartanak és hozzá közel érve egy jelentős alföldbe torkollnak. Északabbra helyezkedik el a Namdalen völgy, amely a Namsos körüli régióba torkollik. A Fosen-félszigetre és a legészakabbi partvidékre (Leka) ismét a hegyek és a keskenyebb völgyek jellemzőek.
Az északi fjordok A még északabbra fekvő vidéket (Nordland, Troms és Finnmark északnyugati része) ismét a meredekebb, partig hatoló hegyek jellemzik és a nagyszámú fjord. E térség déli részében a fjordok és völgyek általában nyugat-keleti irányúak, északabbra inkább északnyugat-délkeleti az irányuk. (A Saltfjellet hegylánc kivétel, itt a völgyek nagyjából észak-déliek.) E hosszan elnyúló régióhoz sok sziget tartozik, mint Lofoten és Vesterålen szigetei és Senja.
A Távol-északkelet A Nordkapptól keletre elterülő (Finnmarksviddának és Kelet-Finnmarknak megfelelő) part és szárazföldet kevésbé uralják a hegyek, a terület tengerszint feletti magassága jellemzően 400 méternél kisebb. Nagy, széles fjordok nyúlnak el észak-déli irányban. A norvég partokra jellemző kis sziklás szigetek itt hiányoznak. Legkeletebbi részében található a kelet-nyugati irányú Varanger-fjord, az egyetlen az ország nagy fjordjai közül, amelynek kelet felé van a kijárata. thumb|200px|Norvégia partjai mentén több, mint százezer sziget és szigetecske van. Hinnøya, a legnagyobb partmenti sziget, 200 kilométerre a sarkkörön belül Spitzbergák Északabbra, a Sarki-óceán vizein fekszik a Spitzbergák szigetív. Hegyek borítják, ezeket pedig gleccserek fedik, különösen a szigetív keleti részében, amelynek több, mint 90 százalékát borítják a gleccserek. A Spitzbergákon az Austfonna Európa legnagyobb gleccsere.
Jan Mayen-sziget Jan Mayen szigete a norvég szárazföldtől északnyugatra fekszik, félúton Grönland felé. Itt van a Beerenberg, Norvégia egyetlen aktív vulkánja.
Bouvet-sziget A nagyobbrészt gleccserekkel borított, csak fókák és madarak lakta sziget a Dél-Atlanti-óceánban fekszik, az 54. szélességi körön.
I. Péter-sziget Szintén gleccserek és egy vulkán uralják a Csendes-óceán deli részében, a 69. szélességi körön és a 90. nyugati hosszúsági fokon elhelyezkedő I. Péter-sziget látképét. A Bouvet-szigettel együtt Norvégia külső függősége, nem a norvég királyság része.
Maud királyné föld Ugyancsak norvég függőség, az Antarktisznak a Déli-sarkig nyúló egy része. A világ legnagyobb jégmezője borítja, amelyből itt-ott nunatakok emelkednek ki. A norvég Troll kutatóállomás egy hegy jégmentes lejtőjén épült.
Napsütés, időzóna Az északi sarkkörön túli norvég területeken nyáron éjszaka is fent van a nap, télen pedig nappal is sötét van, de ezeknek az időszakoknak a hossza a szélességi körtől függ. Például Longyearbyenben, ha az északi horizont tiszta, a napkorong április 19. és augusztus 23. közt a horizont felett van, a téli sötétség pedig október 27-étől február 14-éig tart. Nordkappban e két periódus május 11. - július 31. és november 19. - január 22., Tromsøben május 17. - július 25. és november 26. - január 15., Bodøben május 30. - július 12. (az atmoszferikus fénytörés miatt igazi sarki éjszaka itt nincs). A szárazföld jórészén a sarki éjszaka sem teljes sötétséget jelent, Tromsøben például a dél körüli órákban van nemi derengés. Longyearbyenben azonban a sarki éjszaka periódusának közepén majdnem teljes a sötétség. A napok és éjszakák hossza az ország déli részében is nagyot változik év közben: Oslóban a nyári napforduló idején a nap 03:54-kor kel és 22:54-kor nyugszik, a téli napforduló idején ugyanakkor csak 09:18-kor kel és már 15:12-kor lenyugszik.
A hosszú napfény időszaka - amikor a nap este 8 óra után nyugszik - az ország egészében körülbelül április 1-jétől szeptember 10-éig tart, kivéve Finnmark keleti részét. A rövid napfény időszaka, mikor a nap délután 4 óra előtt lemegy, Stavangerben november 24. - január 7., Oslóban november 11. - január 19., Trondheimben november 4. - január 28., Tromsøben október utolsó vasárnapjától február 18-áig, Vardøben október 19-étől március 2-áig.
Az ország északi része az aurora borealis zónájában helyezkedik el, de a sarki fény néha Norvégia déli részében is megfigyelhető.
Norvégia a keleti hosszúság 15°-nak megfelelő közép-európai időt használja. Mivel az ország kelet-nyugati irányban is nagyon megnyúlt, jelentős különbségek vannak országon belül a napkelte és a napnyugta idejében. A közép-európai idő zónájában így Finnmark kora reggel napsütést „nyer”, este pedig veszít, a Vestlandet pedig fordítva. A nyári időszámítást (GMT + 2 óra) március utolsó vasárnapjától október utolsó vasárnapjáig alkalmazzák.
Az apály és dagály közti vízszintkülönbség a déli partokon kicsi, északon nagy; Mandalban 0,17 méter, Oslóban és Stavangerben 0,3 méter, Bergenben már 0,9 méter, Trondheimben, Bodøben és Hammerfestben 1,8 méter, Vadsøben pedig 2,17 méter.
Éghajlata thumb|left|210px|A hőmérséklet 2008. május 5-én nagyjából az évszakra jellemző volt, bár az ország legdélebbi részében a szokásosnál valamivel melegebb volt. thumb|210px|right|Norvégia térképe az éves átlagos hőmérséklettel (1961-1990) Norvégia éghajlata északi fekvéséhez képest mérsékelt. Ez főképp annak köszönhető, hogy az Észak-atlanti-áramlat, illetve meghosszabbítása, a Norvég áramlat felmelegíti a levegőt és ezt a délnyugati szelek a szárazföld fölé szállítják.
Csapadék