Diego de Leo (Zenson di Piave, 1921. december 5. – Marostica, 2015. január 31.Morto De Leo il grande arbitro internazionale degli anni '60-'70 ) mexikói és olasz nemzetközi labdarúgó-játékvezető. Teljes neve Diego Pedro Luis Carpani De Leo. Polgári foglalkozása testnevelő és olasz nyelvtanár.

Pályafutása Labdarúgóként Gyermekéveiben mindenféle sportot űzött - atletizált, evezett, bokszolt, síelt -, a labdarúgást kedvelte a legjobban, ahol a kapus posztján szerepelt. 1949-ben - mint szaktanácsadó -, előnyös anyagiakat biztosító szerződést kapott a Dymajor nevű kolumbiai futballcsapatnál.

Nemzeti játékvezetés A játékvezetői vizsgát 1945-ben Olaszországban, Velencében tette le. A küldési gyakorlat szerint rendszeres partbírói tevékenységet is végzett. 1948-ban kivándorolt Argentínába, ahol egy évig profi játékvezetőként működött. 1951-ben visszatért hazájába, ahol négy éven keresztül működött az "A" Ligában. Újra Dél-Amerika következett, 1954-ben előbb Brazíliában, majd 1955-ben a perui Limában kapott szerződést, mint profi játékvezető, és egyben az ottani futballszövetség játékvezető-képző főiskolájának vezetője lett. 1959-ben a chilei futballszövetség szerződtette profi játékvezetőnek, és az ottani Testnevelési Főiskola futballbíróképző tagozatának előbb tanára, később igazgatója lett. 1962-óta él Mexikóban, ahová szintén profi játékvezetőnek szerződtették, mellette hivatásszerűen a játékvezetők képzésével foglalkozott. Nevéhez fűződik az egész világon, a maga nemében egyedül álló profi futball játékvezetőképző kollégiumának vezetése. Több mint mérkőzésen működött közre. A nemzeti játékvezetéstől 1971-ben vonult vissza.

Mottója: Nincs messze az az idő, amikor ezt az elismert hivatást, amit egyébként a labdarúgás fokozatos fejlődése is megkövetel, az egész világ magáévá teszi.

Nemzetközi játékvezetés 1964-től folyamatos résztvevője a CONCACAF és a CONMEBOL bajnokságoknak. A Mexikói labdarúgó-szövetség Játékvezető Bizottsága (JB) terjesztette fel nemzetközi játékvezetőnek, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) 1965-től tartotta nyilván bírói keretében. A FIFA JB központi nyelvei közül a spanyolt és a franciát beszélte. Több nemzetek közötti válogatott és klubmérkőzést vezetett, vagy működő társának partbíróként segített. Az első nemzetek közötti szereplése Guatemalában a Salvador–Holland Antillák ifjúsági mérkőzés volt. 1970-ben a Brazil labdarúgó-szövetség jubileuma alkalmából rendezett, Brazília–Világválogatott találkozót vezette. Az aktív nemzetközi játékvezetéstől 1971-ben búcsúzott. Nemzetek közötti válogatott mérkőzéseinek száma: 16 - "A" mérkőzés: 14, "B" mérkőzés 2.

Labdarúgó-világbajnokság A világbajnoki döntőhöz vezető úton Mexikóba a IX., az 1970-es labdarúgó-világbajnokságra a FIFA JB bíróként alkalmazta. A FIFA JB elvárása szerint, ha nem vezet mérkőzést, akkor valamelyik társának segít partbíróként. Egy csoportmérkőzésen volt partbíró. Arturo Yamasaki játékvezető társával a világbajnokság legjobb bírójának tartották. Kezdetben, mint a rendező ország első számú játékvezetője esélyes volt a döntő vezetésére, annál is inkább mert koránál fogva ez a nemzetközi torna volt számára az utolsó. Ám egy számára negatív esemény jelentősen megváltoztatta ezt az elvárást. Világbajnokságokon vezetett mérkőzéseinek száma: 1 + 1 (partbíró).

1970-es labdarúgó-világbajnokság Világbajnoki mérkőzés Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma 1970. június 6. Jalisco Stadion, Guadalajara csoportmérkőzés (3. csoport) Románia–Csehszlovákia 2 – 1

Olimpiai játékok Mexikó rendezte a XIX., nagy magasságú 1968. évi nyári olimpiai játékok olimpiai labdarúgó torna döntő mérkőzéseinek, ahol a FIFA JB bíróként alkalmazta. A döntő mérkőzésen (2–1)-es magyar vezetésnél kettő durva bolgár játékost kiállított, társukat védő harmadik hozzávágta a labdát, így ő is mehetett honfitársai után, a mérkőzés vége felé egy magyar is idő előtt befejezte a mérkőzést. Az olimpiai döntők közül első közép-amerikaiként, első mexikóiként a 12. döntő találkozót vezethette.

1968. évi nyári olimpiai játékok Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma 1968. október 13. Jalisco Stadion, Guadalajara csoportmérkőzés (C. csoport) Magyarország–Salvador 4 – 0 1968. október 26. Azteca Stadion, Mexikóváros döntő Magyarország–Bulgária 4 – 1

Copa América Peru rendezte a 25. 1957-es Copa Américát, ahol a CONMEBOL JB bíróként alkalmazta.

1957-es Copa América Copa América mérkőzés Időpont Helyszín Mérkőzés típusa Mérkőzés Eredmény Nézők száma 1957. március 17. Nemzeti Stadion, Lima csoportmérkőzés Kolumbia–Uruguay 1 – 0

Sportvezetői pályafutása Chilében, az 1962-es labdarúgó-világbajnokságon, Mexikóban, az 1968. évi nyári olimpiai játékokon és az 1970-es labdarúgó-világbajnokságon a mérkőzések vezetésében tanítványai segítettek játékvezetőként vagy partbíróként. Aktív nemzetközi pályafutását befejezve a FIFA Játékvezető Bizottság (JB) tagja, nemzetközi játékvezető ellenőr.

Pozitív sztori A Venezuelai labdarúgó-szövetség meghívására, a Kis Világ Kupa nemzetközi tornán a Millonarios–Real Madrid CF mérkőzést vezette, amikor a két csapat egy-egy játékosa indulatosan összeverekedett. Mindkettőjüket kizárta a játékból, de a karhatalom képtelen volt a játékosokat eltávolítani a pályáról. Félbeszakította a játékot, öltözőbe vonult és fürdött, amikor a rendezők közül a helyi rendőrparancsnok és a kormány egyik tagja megjelent. Ha öt percen belül nem tér vissza a pályára, és nem vezeti tovább a mérkőzést, letartóztatjuk és törvény teljes erejével kötelezzük a mérkőzésen jelen lévő hatvanezer néző belépőjegyének visszafizetésére. Megértette, felöltözött és partjelzők - ők már hazamentek - nélkül a tomboló közönség üdvrivalgása mellett levezette a mérkőzést.

Negatív sztori Az 1970-es labdarúgó-világbajnokságon a Brazília–Románia mérkőzés nézőjeként, túlzott alkohol befolyása alatt, erőszakkal akart beülni Sir Stanley Rous elnök páholyába, amiért azután a rendezők kivezették a nézőtérről. Ez az etikátlan magatartás volt a gátja, hogy döntő mérkőzést vezethessen.

Írásai Az általa szerkesztett futballszabálykönyv - Reglas del futból - első esetben 1957-ben Limában, a másodikban, 1960-ban Santiagoban, a harmadik kiadás 1965-ben Mexikóban jelent meg.

Sikerei, díjai 1971-ben a nemzetközi játékvezetés hírnevének erősítése, hazájában 10 éve a legmagasabb Ligában (osztályban) folyamatosan tevékenykedő, eredményes pályafutása elismeréseként, a FIFA JB felterjesztésére az 1965-ben alapított International Referee Special Award címmel és oklevéllel tüntette ki. 1975-ben az olasz lovagrend tagjai sorába vették fel sporttevékenységének elismeréseként.

Jegyzetek

Források Somos István: Síppal a világ körül - Sport Kiadó, 1965.

Külső hivatkozások

Kategória:1921-ben született személyek Kategória:2015-ben elhunyt személyek Kategória:Mexikói labdarúgó-játékvezetők Kategória:Olasz labdarúgó-játékvezetők