bélyegkép|jobbra|188px|Az 1848-as zalatnai mészárlás áldozatainak emlékműve Ompolygyepűn Az erdélyi vérengzéseket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején követték el. Egyed Ákos romániai magyar történész szerint a halálos áldozatok száma – között volt, nemzetiség szerint 7500–8500 magyar, 4000–6000 román és mintegy 500 erdélyi szász, örmény zsidó és egyéb.

Háttere A románok 1848. május 15. és 17. között nemzetgyűlést tartottak Balázsfalván, ahol az általános szabadságjogokat és a románok, mint nemzet jogait követelték, többek között azt, hogy a román nemzet Erdélyben alkotmányos nemzet legyen, a román egyház egyenjogú legyen a többi egyházakkal, és hogy Erdély és Magyarország unióját addig ne tárgyalják, amíg a román nemzet nem vehet részt az országgyűlésben negyedik alkotmányos nemzetként. Ennek ellenére az erdélyi országgyűlés május 29-én kimondta Erdély unióját Magyarországgal.

Ezt követően Mihálcfalván a román parasztok elfoglalták az Esterházy család egy földjét. 1848. június 1-jén Gyulafehérvárról egy császári bizottságot küldtek Mihálcfalvára, hogy kinyomozza a törvénytelenségeket, de több ezer obrézsai, oláhcsesztvei és alsókarácsonyfalvi paraszt megakadályozta a bizottságot, hogy bemenjen a faluba. Másnap, június 2-án Anton von Puchner egy ezredet küldött, hogy lefegyverezze a parasztokat, és megvédje a bizottságot. A parasztok ellenálltak, és az összecsapások során tizenkét román paraszt és egy magyar katona meghalt. Más források szerint a lelőtt parasztok száma 14, a sebesülteké (akik közül többen utóbb szintén meghaltak) 50 volt.

Puchner döntése, hogy egy székely ezredet küldött a felfegyverzett román parasztok ellen fontos szerepet játszott az politikai-etnikai feszültségek kiéleződésében. A mihálcfalvi események leírása megjelent a császárpárti Der Siebenbürger Bote újságban, olyan színezettel, hogy radikális magyar támadás történt a román polgári lakosság ellen, annak ellenére, hogy a konfliktus időpontjában a székely határőrség még osztrák parancsnokság alatt állt. Ez az esemény, amelyet a császárpárti propaganda követett, további nyugtalanságot és ellenségeskedéseket váltott ki a térségben, és hozzájárult az erdélyi románok tömeges felfegyverkezéséhez, illetve a második balázsfalvi gyűlés megszervezéséhez 1848. szeptemberben.

Magyarok ellen végrehajtott vérengzések Az alábbi táblázat csak a feljegyzett áldozatokat tartalmazza, azonban a meggyilkolt polgári lakosság teljes számát nehéz megbecsülni. Több tucat olyan erdélyi falu van, ahol az (többnyire magyar) áldozatok száma ismeretlen. Ezen kívül a számok nem tartalmazzák azokat, akik nem a mészárlásban, hanem fogságban, menekülés közben, vagy kényszerű áttelepítés közben haltak meg.

Település Dátum Áldozatok száma Megjegyzések Algyógy 1848. október 85 többnyire polgári lakosság Borosbocsárd 1848. október 73 többnyire polgári lakosság Diód 1848. október 25 Helyi nemes családok Gyulafehérvár 1848. október 42 Tömeges kínzás, égetés, polgári lakosság legyilkolása Gerendkeresztúr 1848. október 200 polgári lakosság Székelykocsárd 1848. október 60 polgári lakosság Hátszeg 1848. október 15 A helyi lakosság legyilkolását a román ortodox pap rendelte el. Marosújvár 1848. október 90 Városi lakosságA környékről 90 magyar nemest fogdostak össze, akiket Balázsfalvára akartak hurcolni. Azonban alighogy elindultak Marosújvárról, a csoportot egy román pap megimádkoztatta, majd mindannyiukat legyilkolták, holttesteiket a Marosba dobva. Mikeszásza 1848. október 150 Egy család kivételével minden helyi lakost meggyilkoltak. Kisenyed 1848. október 14. 141 Ezt a települést a magyarok annyira biztonságosnak gondolták, hogy még a szomszédos településekről is ide jöttek védelmet keresni. A románok ostromolni kezdték a falut, de a magyarok több napig kitartottak. Amikor megadták magukat, legyilkolták őket. Zalatna 1848. október 22–24. 640–700 A várost felgyújtották, a menekülő polgári lakosságot Ompolygyepű határában legyilkolták. Magyarigen 1848. október 29. 200 A pap kivételével a teljes magyar lakosságot meggyilkolták. Boklya 1848. október 31. 30 Többnyire polgári lakosság Felvinc 1848. november 13. 200 A székely lakosságú Felvincet a személyesen Avram Iancu által vezetett sereg dúlta fel, itt 30 magyart öltek meg, az elmenekült lakosságból további 170 halt éhen vagy fagyott meg a téli hidegben. Köpec 1848. december 9. 51 A hídvégi császári győzelem után az osztrákok a román és szász felkelőket küldték a falu feldúlására. A falut felgyújtottákm 51 embert megöltek, köztük egy nyugalmazott cs. és kir. tisztet. Hétfalu 1848. december 23. 55

Nagyenyed 1849. január 8–17. 600–1000 Többnyire polgári lakosság. Az egész várost felégették és elpusztították.Tömeges kínzás és erőszak. Lásd: nagyenyedi vérengzés. Alsójára 1849. január 15. 150 Polgári lakosság Borosbenedek 1849. január 400 A román görögkatolikus pap parancsára a teljes megyar lakosságot meggyilkolták. Hari 1849. január 18 Abrudbánya 1849. május 9. és 17. 1100–1200 Tömeges kínzás és erőszak. Az áldozatok többnyire helyi bányászok, városi tisztviselők és családtagjaik voltak. Bucsesd 1849. május 9. 200

Röviddel a háború után, 1850-ban a császári udvar összeszámláltatta az áldozatokat. Ennek az összeszámlálásnak a hitelessége azonban vitatott, mivel a hatóságok csak a románok és szászok által lakott területen végeztették el, és a magyarak elleni legsúlyosabb vérengzéseket, például a nagyenyedit, abrudbányait és zalatnait nem is említették.

A román vérengzések áldozatai között több ismert személyiség vagy annak a rokona volt. Madách Imre testvérét, Máriát férjével és fiával együtt gyilkolták meg a román felkelők, és holttestüket a disznók elé vetették. Sass Flóra, az első női Afrika-kutató szüleit és testvéreit a Ioan Axente Sever által vezetett román felkelők gyilkolták meg Nagyenyeden.

Románok ellen végrehajtott vérengzések

Település Dátum Áldozatok száma Megjegyzések Mihálcfalva 1848. június 2. 12 vagy 14 fegyveres összecsapás Puchner magyar nemzetiségű császári ezredével Nadab 1848. szeptember 10. 3 A sorozás megtagadása miatt. Aranyoslóna 1848. szeptember 12. 30 Sortűz a sorozásnak ellenálló tömegbe Buttyin 1849. augusztus 6. 8 A magyar csapatok fosztogatásának ellenálló polgári lakosság lemészárlása

A Wiener Zeitungban megjelent hivataloslisták szerint a magyar katonai bíróságok 4425 férfit, 340 nőt és 69 gyermeket ölettek meg tárgyalás nélkül Erdélyben. A 4425 románként feltüntetett áldozat közül azonban 165 magyar, 252 szász, 72 zsidó, valamint cigányok és más nemzetiségűek is voltak.

Következményei A mészárlások elkövetői nem kaptak büntetést, nyugodt körülmények között élhették le hátralevő életüket, sőt településeket neveztek el róluk szülőhazájukban, szobrokat emeltek nekik, többek között Nagyenyed városában is. A lemészárolt magyaroknak azonban sok helyen még emléket sem állítottak. Nagyenyeden egy táblát helyeztek el, amelyre felvésték a pogrom dátumát. Az egyetlen igazi emlékmű Ompolygyepű és Zalatna között található, egy 10 méter magas obeliszk „PAX” felirattal, mely az itt kivégzett zalatnai polgároknak állít emléket.

Jegyzetek

Fordítás

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek Karl von Urban Ioan Dragoș Hatvani Imre

Kategória:Erdély történelme Kategória:1848–49-es forradalom és szabadságharc Kategória:Népirtások