bélyegkép|260px|Kora gótikus zsinagóga Sopronban, a mai Új utcában Nem tudjuk, mikor települtek le az első zsidók Sopron környékén – annyi bizonyos, hogy az Árpád-korban már szervesen beilleszkedtek a város életébe.

1526 előtt bélyegkép|260px|Az egykori privát zsinagóga egy Új utcai ház udvarában; szemben középkori lakótorony

Az első írott emlékek a 13. századból maradtak fenn: az idő tájt 10–16 család élt a Zsidó utcában. Nem vásárolhattak maguknak házat a város más utcáiban, itt azonban a keresztényekkel elegyest laktak. Főleg kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkoztak, és bár komolyabb vagyonra egyikük sem tett szert, 1300 körül mégis felépítették Közép-Európában szinte egyedülálló, kora gótikus zsinagógájukat.

Az első, konkrétan említett zsidó egy bizonyos Teha (vagy Teka) várispán vagy gróf (comes) volt. Ő a Sopron melletti Röjtökőr (Rwtwkewr) ura volt 1228-ig, és II. András király alatt nagy szerepet játszott a környéken – talán nem véletlen, hogy a 13. században a mai megyehatár tájékán állt egy „Sydány” nevű falu.

Bár a soproni zsidók váltig erősítették, hogy őseik már a 10. században itt laktak és privilégiumaikat a 11. században kapták, erre nincs döntő bizonyíték. 1526-ban, amikor a várossal élet-halál harcot vívtak, mert ragaszkodtak városukhoz és a jogaikhoz, így panaszkodtak: „Pedig őseink majdnem 600 esztendeje már, hogy itt éltek nyugalomban anélkül, hogy bárki is zavarta volna őket. Sőt a sírfeliratokból is kitűnik, hogy 600 évvel ezelőtt a temető őseinké volt”.Soproni Levéltár Ladula XLVIII. et y.y.fasciulus I.Nr.74

I. Károly 1324. január 25-én kiadott rendeletében megerősítette Sopron privilégiumait, és új telepeseket hívott a városba:

„Minthogy mi Sopron városunkat különös kegyelemmel és kedvezéssel akarjuk kitüntetni, hírül adjuk a lakosoknak, hogy minden szabadállású embert, úgy keresztényt mint zsidót biztosítunk, hogy a mi különös oltalmunk alatt szabadon jöhet a mi városunkba Sopronba, hogy ott időzzön és biztonságban lakjék. És ígérjük, hogy őket különös kedvezéssel és királyi kegyelemmel mindig támogatni fogjuk.”Theiner A.: Vetera monumenta historica Hung.saer.illustr.

Ez a királyi levél elég szűkszavú ugyan de mégis fontos tényt közöl: amíg Ausztriában és Németországban a zsidók kamarai szolgaságban éltek, addig e levél szabad állásúaknak – libere conditionis – nevezi őket.

Egy 1354-ben kelt oklevélS.V.Lt. Lad.VIII.et H.fasc. I.Nr.10 már letelepedett, zálogkölcsönzéssel foglalkozó zsidókat említ a városban. Egy Israel nevű zsidónak több háza is volt Sopronban. Ugyanebben az évben a (katolikus) papjukkal elégedetlen soproni polgárok panaszos iratukban egyebek között azzal is megvádolták papjukat, hogy egyházi felszereléseket és kegytárgyakat zálogosított el zsidó kereskedőknél.

Nagy Lajos uralkodásával a soproni zsidók helyzete jelentősen romlott. Az uralkodó különféle módokon korlátozni kívánta azokat, akik nem akartak keresztény hitre áttérni. Fessler Ignác szerint „a királynak egy hibája volt, az ő türelmetlen hitbuzgósága, ami azon kor általános gondolkodási módjában leli mentségét”. Miután a király a zsidókat megrendszabályozni vagy megtéríteni nem tudta, kiűzte őket az országból.Kohn S.i. m. 133 A soproni zsidók kivándoroltak, és letelepedtek IV. Rudolf osztrák főherceg birtokán a szomszédos Német-Újhelyben. Nagy Lajos, miután belátta, hogy a gazdasági élet szempontjából nélkülözhetetlenek, visszahívta őket.Hajnik J. a zsidók Magyarországon - Magyar Akad. Ért. V. kötet 203-204. old.

1365-ben, a zsidók kiűzése után a soproniak kieszközölték Rudolf (fő)hercegnél, hogy a nála letelepedett zsidók csak akkor érvényesíthessék adósleveleiket, ha külön elismerő nyilatkozatot hoznak Nagy Lajos királytól.S.V.Lt. oklevél Emellett szabadalomlevél védte meg őket attól, hogy a zsidók őket adósságaik miatt Ausztriában perbe foghassák.S.V.Lt.Lad.L.fasc.III.Nr.54. Ezekkel a teljesíthetetlen feltételekkel gyakorlatilag megszabadultak adósságaiktól.

1368-ban Nagy Lajos visszavonta a kirekesztő rendeletet, a zsidók újra beköltözhettek a városba. Tanultak az esetből, és elkezdtek biztosítékot kérni. Így 1375-ben, amikor Emerlein és Jona mester német-újhelyi zsidók 1000 bécsi font fillért adtak kölcsön Sopron városának, az adóslevélben kikötötték, hogy az összeget 8 évre adják, „kivéve ha az elfogatás szüksége rávinné és kényszerítené őket vagy, ha a hatalmaknál, urunknál való kegyvesztettség forogna fönn, vagy pedig az országból elbocsátaná, vagy börtönbe vetetné őket, akkor Sopron városa egy évi felmondás után köteles az összeget visszafizetni”.

Egy 1379-ben kiállított telekkönyv felsorolja a város összes házát és azok tulajdonosait.S.V.Lt.Lad.VIII.et.H.fasc.Nr22 L. A város ekkor két részből állt: belváros (indre stat) és külváros (vor der stat).

Mindegyik városrész tíz házsort foglalt magában, tehát húsz szerből állt. A zsidók főképp a belvárosban laktak: itt találjuk a Tröstell, Afrell, Smerl, Jöndel, Vinkel, David, Vinckhel, Zörell, Euerl, Offendl, Smoyel zsidók házait és a Tuckhaust – a fürdőházukat. Ebből az okmányból kitűnik, hogy 1379-ben még nem volt külön zsidó utca. A Zsidó utca (Judengasse) utcanevet azonban már 1320-ban bizonyítottan használták a mai Új utca neveként; az 1379-es összeírás idején ebben az utcában tíz ház (és a zsinagóga) volt zsidók tulajdonában.

1405 nyarán Zsigmond háborúra készült Bosznia és Dalmácia ellen, ezért a város 3000 aranyforint és 500 kamarai forint adót vetett ki a zsidókra. Összehasonlításképpen: Eperjesre összesen 500 aranyforint adót vetettek ki.Fessler II. 302. 1. 2. jegyzet

1431-ben Zsigmond külön királyi szabadalomlevelet adott ki. A régi szabadságokra (antiquis libertatibus) hivatkozva Gara Miklós nádor felszólította Sopron városát, hogy a közöttük lakó zsidókat régi szabadságaikban, úgyszintén azokban is amiket Zsigmond nekik adományozott, csonkítatlanul és háborítatlanul őrizzék meg.S.V.Lt.Lad.IV.et.D.fasc.IV.Nr.282. datum bude sabbato proximo post f.b. Ambrosii couf. 1431.

1440-ben Luxemburgi Erzsébet elrendelte, hogy az összes zsidót űzzék ki házaikból, és négy házba zsúfolják őket össze. Ezt tartják az első soproni zsidó gettónak. Ekkor mintegy 400 zsidó élt a városban.S.V.Lt.Lad.XLVIII.et y y fasc.1.Nr.4. Ugyanekkor a Zsidó utcát Új utcává keresztelték át – tehát ekkor már volt ilyen utca; ezt máig Új utcának hívják.

1441. február 25-én Luxemburgi Erzsébet özvegy királyné Sopront és környékét nyolcezer aranyért elzálogosította III. Frigyes német-római császárnak. A várost birtokba vevő Frigyes a soproniakhoz írt levelében meghagyta, hogy ne háborgassák a zsidó vagyont, ami 16 házból és egy zsinagógából állt.

1463. július 19-én Hunyadi Mátyás megegyezett Frigyessel, hogy 80 ezer forintért visszaadja a koronát és az elzálogosított területeket.

1452-ben Frigyes meghagyta Sopron városának, hogy tűzzön ki tárgyalást Mayrlein és Muslein zsidók, valamint Satler István soproni polgár között, és igyekezzen a feleket békésen kiegyenlíteni. Ha azonban a két zsidó hitelező és Satler adós nem jut egyezségre a főösszegről és kamatról, ezt haladéktalanul jelentsék neki, hogy az ügyet ő maga méltányosan elintézhesse.S.V.Lt.Lad.k.fasc.III.Nr.115

1460 július 25-én Frigyes az alábbi levelet intézte Sopron városához: „Azt halljuk, hogy a mi zsidóink Sopronban különféle módon zaklattatnak. Komolyan ajánljuk, hogy ezentul az ilyen zaklatásoktól megkíméltessenek és úgy tartassanak, amint régóta szokásban van. Ti magatok se zaklassátok őket, nehogy ezáltal Sopronból elűzessenek, hanem inkább a mi fennhatóságunk alatt maradjanak”.Eredetije levélalakban, zárlatán vörös pecséttel S.V.Lt. Lad.K.fasc.III.Nr.190

Mátyás király uralkodása alatt Magyarországon nem bántották a zsidókat; Mátyás privilégiumaikat is megerősítette.

1490 közepén – Mátyás halála után – Sopron városa az összes soproni zsidót börtönbe vetette.

1497-ben a német-újhelyi (Bécsújhely) zsidókat elűzték lakóhelyükről, és ők Sopronban nyertek menedéket. Érdekesség, hogy a 136 évvel azelőtt Sopronból kiűzött zsidókat Német-Újhelyen fogadták be. Szapolyai János elrendelte, hogy Sopronnak legalább három hónapra be kell fogadnia a menekülőket.

1518-ban II. Lajos megkétszerezte a zsidókra kirótt adókat.Kohn 268.1. Ezeket Mendel Jakab zsidó prefektusnak kellett beszednie.

1521-ben a soproni polgárok a zsidókra támadnak. A pogrom talán azok miatt a pénzügyi követelések miatt kezdődött, amelyeket II. Lajos is megemlít 1521. május 25-i rendeletében: „…szokásaik mellett tartsátok meg őket és minden adósaik részéről származó ügyekben tartoztok nekik igazságot tenni”.S.V.Lt.Lad XVIII.et.y.y.fasc.I.Nr.15.

1522-ben a soproni polgárok – köztük maga a polgármester is – levelet írtak a királynak panaszaikkal: „Az egész város módfelett megterheltetik a héberek sokasága által, akik az igaz hitnek ellenségei és napról napra mindjobban elhatalmasodnak, úgy hogy az öregeket és fiatalokat összeszámítva 400-on fölül vannak, akik a városnak legjobb és legkellemesebb részeit lakják, anélkül, hogy annak romjait megtataroznák. Utálatos uzsoráikkal pedig a nyomoruságos keresztényeknek nehéz munka árán szerzett savát, vérét kiszívják és őket, hacsak ellent nem állnak bűntényekre csábítják. Ezen okból kegyelmeskedjék Felséged a kérelmezőket és a nyomoruságos soproni népet ilyen gyilkosságtól és örökös dögvésztől aminőt a felette hitetlen zsidók okoznak, méltó és igen nemes orvoslás által megszabadítani. Kegyeskedjék a zsidókat messze a városból kiűzni, amiért felséged halhatatlan dicsfényben fogja elnyerni az égi diadalt.”HS.V.Lt.Lad.XLVIII.et.y.y.fasc.II.Nr.74. (Az eredeti szöveg az 1. mellékletben)

1523-ban Sopron városa helyi törvényben elrendelte, hogy a zsidók megkülönböztetésük jegyeként úgynevezett zsidó ruházatot viseljenek. Egyúttal megtiltották nekik, hogy vasárnap, valamint a tizenkét apostol és Mária ünnepén kereskedjenek.

1526-ban a város lakossága megvádolta a zsidókat azzal, hogy együttműködnek a törökökkel, és erre hivatkozva ismét kiűzték őket Sopronból.

1526-tól 1867-ig

1867-től 1921-ig

1921-től 1945-ig A deportálás 1944. március 19-én Sopront megszállták a német csapatok. Egy-két napig a városban semmi jele nem volt annak, hogy mi készül a soproni zsidóság ellen. 1944 áprilisában a baloldalinak minősített soproni zsidókat elfogták, és Budapestre, a Mosonyi utcai rendőrség épületébe szállították. Köztük volt Raab Márton és dr. Fischmann Bernát soproni ügyvéd is.

Április végéig a zsidóknak el kellett bocsátaniuk keresztény háztartási alkalmazottaikat. Ezen felül elvették földbirtokaikat, üzleteiketS.V.Lt. 7792. sz. 1944. ápr. 22., 50500/1944. K.K.M. rendelet

1944 májusában összeírólistát (Jaross-listát) állítottak össze a soproni zsidókról. Ezen a listán 1803 zsidó, 54 kikeresztelkedett és 13 kivételezett szerepelt: ez volt a gettósítás alapja.

Sopronban is kinevezték a Zsidó Tanács (Altesten Rat der Juden in Sopron) tagjait.SL Pm. 1944/6675. (Pm. VI. 12. 1944)

Elnöke: Rosenheim Zsigmond

Tagjai: Goldschmied Sándor, Krámmer Viktor, dr. Krausz Béla, dr. Lederer Manó, Rosenberg József, Steiner Emil, dr. Hacker Béla (a kikeresztelkedettek képviselője)

Tanácsadók: Goldschmiedt Szigfried (az ortodox hitközség elnöke), Krausz Mihály (a neológ hitközség elnöke)

Titkár: Paschkusz Salamon

Május közepén a német Orstkommando utasítására Sopronban is kijelölték a zsidók összeköltöztetésére szolgáló utcákat és házakat: a főbb utcákat zsidómentessé kellett tenni. A Papréten a 4. sz. háztól a tornacsarnokig kerítést húztak, onnan az Ikva patak volt a gettó határa a községi házakig. Kijelölték az Új utcát is, aminek két bejáratát sárga lánccal zárták el. További gettókat alakítottak ki: a Jakobi-féle gyárépületben, a Tanítóképzőben, az Ezüst utcában, az Újteleki utcában és a Rákóczi utcában.

Az orvosokat egy ideig meghagyták lakásukban, de a főispán rendeletére utóbb nekik is gettóba kellett költözniük.S.V.Lt.10116.,100/IX. 1944.

Többen, így: Kohn Árminné, dr.Schiller Jenő gyermekorvos, dr. Molnár Vilmos orvos