thumb|right|250px|A Hawaii-típusú kitörés: 1. hamufelhő;2. lávaszökőkút;3. kráter;4. lávató;5. fumarolák6. lávafolyás7. láva- és hamuszintek8. aljzat9. szill10. magmacsatorna11. magmakamra12. kőzettelér (dyke)
thumb|right|250px|Lávaszökőkút és lávafolyás hasadékvulkánban thumb|right|250px|Aa-lávafolyás a Mauna Loából thumb|right|250px|Pahoehoe lávafolyás (Kilauea, 2003)
A Hawaii-típusú kitörés a kitörési típusok Walker-féle osztályozása szerint a magmás robbanásos kitörések egyik alaptípusa. Nevét a Csendes-óceánban található Hawaii-szigetekről kapta.
Ismertebb Hawaii-típusú típusú vulkánok
a Hawaii-szigetek vulkánjai; Izland vulkánjai; Mihara-yama (Japán), Piton de la Fournaise, (Réunion), A Jupiter Io nevű holdjának vulkánjai.
Magyarországon jellegzetesen Surtsey-típusú kitörésekkel kezdődött a Tihanyi-félsziget bazaltvulkanizmusa – ezeket később Stromboli- és Hawaii-típusú kitörések váltották fel.
Oka, feltételei
Ezek a kitörések olyankor alakulnak ki, amikor a mélységi gáztalanodás eredményeként a feltörő magmában az olvadék/gáz arány szélsőségesen a gázok oldalára tolódik el: az elegyben a gáz eléri, illetve gyakran túl is lépi az össztérfogat 70%-át. Ilyen mérvű gáztalanodásra leginkább a forró és ezért hígfolyós, bazaltos összetételű magma alkalmas, ezért a Hawaii-típusú kitörések elsöprő többségét bazaltvulkánok szolgáltatják (óceánközépi MORB és a forró pontokon OIB bazaltot szolgáltató vulkánok egyaránt).
Jellemzői
Az egyes kitörések igen kis (többnyire 0,05 km²-nél kisebb) területre dobnak ki anyagot. Az anyagszolgáltatás döntően effuzív: a felszínre jutó anyag több mint 90%-a láva; a piroklasztikum aránya alárendelt. A kitörési oszlop legfeljebb két kilométer magas. Legfőbb jellemzői a lávaszökőkutak: ezek azért alakulnak ki, mert a hígfolyós lávából hirtelen felszabaduló buborékok szétfröccsentik az olvadékot. A Hawaii-típusú kitörés rövid: néhány órától néhány napig tarthat.
Anyagtermelése
Az ilyen vulkánok egyedi jellemzője, hogy belsejükben nyugtalan felszínű lávatavak alakulnak ki. A Föld legismertebb ilyen lávatava 2018-ig létezett a Hawaii Vulkánok Nemzeti Parkban magasodó a Kilauea vulkán Halemaumau kráterében. Mivel a láva nagy többsége a felszínre érve a levegőbe fröccsen, a visszahulló anyagból úgynevezett klasztogenetikus lávafolyások alakulnak ki. A lávafolyások két alapvető fajtája: aa-láva (blokkláva); pahoehoe láva (kötélláva). További jellemző termékei: a lávafröccs-sáncok és a fröccskúpok
Felépítménye
Hasadék- és centrális vulkánok is produkálhatják. A centrális vulkánok lávaszökőkútjaiban többnyire jól megkülönböztethető egy külső és egy belső rész; a külső rész finomabb szemű anyaga gyorsabban lehűl, és ezért sötétebb a belsőnél. A hasadékvulkán lávaszökőkútja a lávafüggöny. A hasadékvulkánok kitörései idővel, ahogy a hasadékot a falára rakódó láva beszűkíti, centrális típusúakká alakulhatnak.
A forró, híg, habos láva gyorsan folyik; egyes esetekben a kitörés helyétől akár 40 km-re is eljuthat.
A Hawaii-típussal váltakozó kitörési típusok
Amikor a felszálló magmában a gáz térfogataránya 70% alá csökken, a Hawaii-típust jellemzően Stromboli-típusú kitörések váltják fel.
Azokban az időszakokban, amikor a felszínre jutó magmához érdemleges mennyiségű víz keveredik (betörő tenger-, illetve tóvízből vagy a nyugalmi időszak alatt felgyülemlő talajvízből), a vulkán freatomagmás kitörést produkál. A Hawaii-típus freatomagmás megfelelője a Surtsey-típusú kitörés.
Források
Harangi Szabolcs: Vulkánkitörési típusok és vulkánformák Japán tűzhányók – III. Kénköves pokol – a Naprendszer vulkanikusan legaktívabb égiteste
Kategória:Vulkanizmus, magmatizmus