A Kőszegi-hegység (németül Günser Gebirge vagy Günser Bergland, horvátul Kiseško gorje) az Alpokalja egyik kistája, harmadrészben Vas vármegye, kétharmad részben az ausztriai Burgenland (Őrvidék) területén. A Magyarországra eső, 58 km²-nyi területű, erősen tagolt, zárt középhegységi tömböt keletről és délről a Kőszeghegyalja fennsíkja, Ausztria területén délnyugatról a Felső-Őrség, északnyugatról a Borostyánkői-hegység, északról a Bucklige Welt és a Pulyai-medence határolja. Legmagasabb csúcsa a magyar–osztrák határon emelkedő 882 méteres Írott-kő, amely egyben a Dunántúl legmagasabb pontja.
Egyes földrajztudományi tájfelosztások a Kőszegi-hegység részeként kezelik az ausztriai Borostyánkői-hegységet is, míg az ellenkező nézetet vallók azzal érvelnek, hogy a Gyöngyösfői-hágó két, szerkezetileg elkülönülő tájra osztja a Keleti-Alpok eme vonulatait. Ez utóbbi, elfogadottabb álláspont szerint a Kőszegi-hegység csupán a hágótól keletre elterülő hegységtömböt foglalja magába.
A Kőszegi-hegység tektonikai ablak, a rohonci ablakcsoport (Möltern, Borostyánkői-hegység, Kőszegi-hegység, Vas-hegy) része,Zentai 1. o. ahol a későbbi rétegek lepusztulása miatt a környezetüknél régebbi kőzetek találhatók a felszínen.
A pusztán magyarországi kontextusban kidolgozott Magyarország földrajzi kistájainak katasztere a határon átívelő Kőszeg–Rohonci-hegység Magyarországra eső egyharmadát fogja fel Kőszegi-hegységként.
Földtan és domborzat
bélyegkép|250px|jobbra|Az osztrák-magyar határ az Írott-kői kilátóból nézve bélyegkép|250px|jobbra|Kilátás a Kőszegi-hegységről Velem felett 250px|jobbra|bélyegkép|A Kőszegi-hegység vonulata Narda felől A hegység kőzetei a középső jurában szétnyíló Pennini-óceánágban keletkeztek.Hartai A felgyűrődött alaphegység jura és alsó kréta kori metamorfitösszletből, kristályos palából (kvarcfillit, mészfillit, zöldpala stb.), agyagpalából, homokkőből és gneiszből épül fel, illetve Cák térségében jellemző kőzetalkotó elem a dolomitkonglomerátum. A későbbi korokban a hegységre rakódott képződmények lepusztultak, így a Kőszegi-hegység – a közeli Vas-hegyhez hasonlóan – tektonikai ablak.
A hegység felszíne rendkívül tagolt, tönklépcsők, hegygerincek, mállási folyamatok eredményeként létrejött gombasziklák és rétegfejek, a völgyfőkön pedig periglaciális kőtengerek, kőfolyások, törmeléklejtők teszik morfológiailag változatossá a felszínt. A Gyöngyös felső szakaszának teraszos eróziós völgye mellett 60–100 méter mélyre vágódott, szurdokszerű patakvölgyek szabdalják a kistájat (Bozsoki-völgy, Velemi-völgy, Szerdahelyi-völgy stb.).
Magyarország legnagyobb relatív reliefű hegységei közé tartozik, területének 72%-án 100 m/km²-esnél nagyobb szintkülönbség tapasztalható. A 25%-osnál meredekebb lejtők alkotják a hegység 23%-át, a 12%-osnál nagyobb lejtőkategóriába esik további 37%-nyi terület. A Kőszegi-hegység átlagos tengerszint feletti magassága 548 méter, az előzőek fényében jelentős szintmagasság-különbségekkel: a Kőszegdoroszlótól nyugatra mért 250 méteres magasság a légvonalban 7 kilométerre lévő Írott-kőig – a hegység, egyben a Dunántúl legmagasabb csúcsáig – 882 méterre emelkedik. A középhegység északkeleti irányban lejtő fő gerince az Írott-kő (882 m), Kendig (726 m), Irány-hegy (665 m), Óház-tető (609 m), Pintér-tető (497 m) vonulaton húzódik. Az ebből merőlegesen elágazó oldalgerincek közül a nevezetesebbek északnyugaton a Stájerházak (551 m), a Vörös-kereszt (467 m) és a Tábor-hegy (646 m), a Kőszeghegyalja felőli délkeleti oldalon pedig a Kalapos-kő (587 m), a Péterics (601 m), a Szent Vid-hegy (568 m), a Szabó-hegy (419 m) és a Kálvária-hegy (392 m).
Az osztrák oldal jelentős csúcsa, egyben Burgenland második legmagasabb hegye a 862 méteres Nagy Szarvaskő. A hegycsúcs az Írott-kő kilátótól nyugatra 3 km-re fekszik. Jelenleg is itt működik egy Tv torony, valamint 1955-2012 között üzemelt egy tüdő-szanatórium is.Szellemház a Szarvaskőnél
Az Alpok SOIUSA-nak (Suddivisione Orografica Internazionale Unificata del Sistema Alpino) megfelelő felosztása szerint a Stájer Elő-Alpok része.
Vízrajz A Kőszegi-hegységben számos, ingadozó vízhozamú (3–25 l/min) forrás fakad. A hegység a Rába folyó vízgyűjtő területéhez tartozik. A kelet-északkelet–nyugat-délnyugati vonulatú zárt középhegységi tömböt mintegy félkör alakban fogja közre a Gyöngyös, melynek Güns nevű ága a Gyöngyösfői-hágótól északkeletre, majd a másik ággal, a Zöbern-nel Léka (németül: Lockenhaus) város területén egyesülve kelet felé, azután Kőszeg felett dél-délkeleti irányba fordul. A Gyöngyös-patak gyűjti össze a hegységből északnyugati és északi irányba folyó kisebb patakok, például a rendkívül bővízű, óház-tetői Hétforrás (450 l/min) vízét. Ugyancsak a Gyöngyös-patakba torkollik Lukácsházánál a Bozsoki-patak kivételével a hegység magyarországi területén eredő kisebb patakok vízét összegyűjtő Szerdahelyi-patak, amelynek maximális árvízi hozama eléri a 14 m³/s-ot. A Bozsoki-patak és az Ausztriában eredő Rohonci-patak (németül: Rechnitzbach) Bozsok és Bucsu községek közötti egyesüléséből keletkező Arany-patak Szombathely területén torkollik a Perint-patakba, amely Gencsapátitól a Gyöngyös-patakból elágazó mederben folyik. (A meder elágazásának nincs természetföldrajzi oka, az valószínűleg a Savariának nevezett patak mentén várost alapító rómaiak műve volt.Tóth Endre: Savaria római topográfiája In: Vasi Szemle, 2008/6. szám. Ma a Gyöngyös-patak Sárvárnál, a Sorokpolánytól Sorok nevet viselő Perint-patak pedig Zsennyénél ömlik a Rábába. A Gyöngyösfői-hágótól délre a Pinka patak vízgyűjtő területéhez tartozó Alszószénégetői-patak (németül: Unterkohlenstätterbach), Glasbach és Tauchenbach gyűjtik össze a Kőszegi-hegységből nyugati, délnyugati irányba induló vízfolyások vizét. A Pinka Körmend felett ömlik a Rábába.
Éghajlat Az Alpokalja egyéb kistájaihoz hasonlóan mérsékelten hűvös és mérsékelten nedves területeink közé tartozik, jelentős klimatikus különbségekkel az alacsonyabban és a hűvös-nedves zónába tartozó magasabban fekvő területek között. Az évi középhőmérséklet az alacsonyabb magasságokban 8,5–9,2 °C, az Írott-kő térségében 7,5–8,0 °C között alakul. Ez utóbbi területen a fagymentes időszak fél évnél rövidebb időt tesz ki (175 nap), s 15 nappal meghaladja a peremterületek fagymentes napjainak számát. Az évi napsütötte órák száma sehol nem haladja meg az 1800-at.
Az évi csapadékmennyiség átlaga 750–800 mm között alakul, az Írott-kőn jóval meghaladja a 800 mm-t, egyes források szerint eléri a 950–1000 mm-es tartományt. Az egynapi legtöbb csapadékot Kőszeg-Stájerházaknál mérték (100 mm). Az átlagos maximális hóvastagság az Írott-kő térségében 45 cm, de itt mérték a mai Magyarországra hullott legvastagabb, 151 cm-es hótakarót is.
A Kőszegi-hegység uralkodó széliránya az északi, jelentős különbségekkel a csúcsok és a szélvédettebb helyek átlagos szélsebességében.
Talaj és növényzet 250px|jobbra|bélyegkép|Őszi kikerics a Kőszegi-hegységben 250px|jobbra|bélyegkép|A Kőszegi-hegység télen, középen a Szent Vid-templommal A mállott alapkőzetre (agyagpala, gneisz) savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok települtek, ezek borítják az összterület 66%-át. Felső rétegük szerves anyagban gazdag ugyan, de savanyú kémhatásuk és kedvezőtlen vízgazdálkodásuk miatt csupán erdőgazdálkodásra alkalmasak, nagyrészt erdő borítja őket. A Kőszeg–Cák–Velem-vonaltól keletre, az összterület 33%-án agyagbemosódásos barna erdőtalajok találhatóak. Noha ugyancsak erősen savanyú és rossz vízgazdálkodású talajok, nagy részükön mégis szántóművelés folyik (búza, árpa, vöröshere, silókukorica). A Szerdahelyi-patak völgyét nyers öntéstalaj fedi (1%).
A Kőszegi-hegység potenciális erdőterület, de a sziklabércek természetes növénytakaróját különféle fátlan növénytársulások alkotják. Az erdőtársulásokat tekintve jelentős eltéréseket tapasztalni az Írott-kő és a Pintér-tető közötti fő hegygerinc két oldalán. Északi lejtőin, illetve mindkét lejtő 600 méter feletti részein a bükkösök, a déli oldal alacsonyabb területein a gyertyános-kocsánytalantölgyesek és a sziklaerdők a jellemzők. A hegység keleti peremvidékén telepített szelídgesztenyések terülnek el, de az erdőállományban is jelentős a részaránya (30%) a nem őshonos, telepített fenyőfajoknak. Gyakoriak a korábbi irtásréteken kialakult magaskórósok és erdősztyepek, a patakvölgyekben az égerligetek. A korábban nagy területeket elfoglaló hegyi rétek a hegylábi részek kivételével nagyrészt özönfajokkal beerdősültek, az értékes láprétek eltűntek. A hegység területén élő növényfaj többek közt a kígyózó korpafű (Lycopodium annotinum L.) .
Az erőteljes alpi hatás eredményeként a hegységet növényföldrajzilag a kelet-alpi flóravidék Ceticum flórajárásába soroljuk. A védett növényfajok száma 100–120 közötti. Az alpi hatást mutató elterjedtebb növények közé tartozik a keskenylevelű hölgymál, az osztrák és a havasalji tarsóka, a fehér sáfrány, valamint az erdei aljnövényzetben a bordapáfrány, a széleslevelű harangvirág, a hármaslevelű kakukktorma és a fecsketárnics. A Kőszeghegyalja felőli hegylábi részekre a másutt is megszokott középhegységi társulások a jellemzőek.
A hegység jelentős része a Kőszegi Tájvédelmi Körzet védelme alatt áll, további jelentős természeti értékei a bozsoki Sibrik-kastély ősparkja, a velemi Szent Vid-hegy jura–kréta kori metamorfkőzet-feltárása és a bozsoki kalapos kövek.
Területhasznosítás* Terület Területarány Lakott terület 124,1 ha 2,2% Szántó 840,7 ha 14,6% Kert 288,5 ha 5,0% Szőlő 23,2 ha 0,4% Rét, legelő 361,3 ha 6,3% Erdő 4 132,6 ha 71,6% Vízfelszín 0,0 ha 0,0% * A területhasznosítási adatok a kistáj Magyarországra eső területére vonatkoznak.
Népesség
Őskori népesség
A vidék őskora, a Kárpát-medence többi részéhez hasonlóan, négy korszakra osztható: kőkorszak, rézkor, bronzkor, vaskor.
Kőkorszak A kőkorszakon belül a őskőkorszak (paleolitikum) alsó és középső szakaszaiból nincsenek emberi tevékenységre utaló jelek a vidéken. Felső paleolitikumi kőeszközöket is csak szórványosan találtak Gencsapáti mellett, a jégkorszakbeli meleg vizű források környékén.Károlyi 2003 Középső kőkorszakbeli (mezolitikum) leletek Vas-megyéből nem ismertek, de a szubalpin területek vegetációjának a Kr. e. 8. évezred végén és a 7. évezred elején bekövetkezett változása, ezen belül a mogyoró terjedése már emberi beavatkozásra utal.Sümegi 25. old. Továbbá Lukácsháza határában előkerült az újkőkorszakban (neolitikum) nyersanyagként használt a Bakony-hegységbeli Szentgálon bányászott radiolarit (májszínű, kemény kovakő)Víz előtti 10. old. és ha csekély arányban is, de ez a kőzet alkotta a Torony melletti hasonló korú település kőnyersanyagának egy részét is.Ilon 23-26. old. Ezek a leletek arra utalnak, hogy voltak olyan mezolit népcsoportok amelyek a szentgáli kőzetet eljuttatták a letelepedett földművesekhez.Bánffy 8-9. old. A környék első neolitikus kultúrájának kialakulásában is feltehetően szerepet játszott a Nyugat-Dunántúl mezolitikus közösségeinek életmódváltása is, áttérésük a letelepedett életmódra. Itt persze ne gondoljunk túl nagy közösségekre, a napi élet családi keretekben szerveződött és egy család fennmaradásához minimálisan 50 km2 területre volt szükség.Sümegi 22-23. old. Ez nagyságrendileg Kőszeg teljes területének felel meg.