1881-ben nyitották meg Magyarország első fogaskerekű keskeny nyomtávú szénszállító vasútvonalát a salgótarjáni Vasgyár–Salgóbánya–Szénrakodó között. A vasút fogaskerekű és adhéziós szakaszok váltakozásával 5830 m hosszban épült ki, 222,6 méter szintkülönbséget leküzdve.
Története Salgó és a szomszédos Vecseklő szenének kitermelését 1867-ben kezdték meg, majd a kiaknázás joga átkerült a Salgótarjáni Vasfinomító Társulathoz. A bányák művelését megkezdték, a szenet mintegy 6 km hosszú, lóvontatású keskeny nyomtávú pályán juttatták le a vasgyárba. Ahogy nőtt a gyár kapacitása, úgy volt igény az egyre nagyobb mennyiségű szénre, amit az elavult szállítás nem tudott biztosítani. A gyár igazgatója, Borbély Lajos 1880. május 30-án javasolta a gőzüzemű szállítás bevezetését. Gömöry József bányaigazgató tanulmányútjai után láttak hozzá a kialakításhoz.
Az új, részben fogasléces vaspálya a vasgyárat kötötte össze a 3,5 km távolságra lévő Salgóbányával. Salgóról lefelé szenet, felfelé bányafát, élelmet szállítottak. Az utak rossz állapota miatt a lakosság részéről is elsődleges közlekedési eszközzé vált, illetve a kirándulók is örömmel vették igénybe, ugyanis a vasút felső szakaszán a táj panorámájában gyönyörködhettek.
1883. február 2-án a mozdony fogaskerekéből kitört néhány fog, amelyet ugyan a személyzet indulás előtt észlelt, és naplózott. A balesetveszélyt ugyan felmérték, de a kockázatot kicsinek tartották. A Kútház előtti lejtőn a teljes szerelvény elszabadult, majd a Kútház előtti kanyarban kiborult, azonban a baleset megelőzhető lett volna, ha minden féket behúznak, és a fékező nem ugrik ki a szerelvényből elsők között. A balesetben meghalt a fűtő és hat utas. A baleset után a svájci Winterthurból hoztak új, nagyobb teljesítményű mozdonyokat. A mozdonyok átlagos menetsebessége a fogaspályán 8 km, az adhéziós pályán 12 km volt óránként.
Az 1950-es években a Salgón, Rónán üzemelő bányákat összevonták, a két bányát összekötő vágaton vitték a szenet Rónára, ahonnan drótkötélpályán juttatták le a vízválasztói erőműhöz. A mozdonyon történő áruszállítás így feleslegessé vált, azonban a személyszállításban továbbra is jelentős volt: a helyi lakosság mindennapi tevékenysége során vette igénybe, de idegenforgalmi értéke is mérhető volt. 1952-től már csak anyag- és személyszállítás céljára volt igénybe véve, a karbantartás hiánya miatt azonban állapota leromlott. 1957 decemberében felszedték a fogaskerekű pályát, így a kisvasút története véget ért.
Járműpark A fogaskerekű vasút járművei 1916 és 1932-benVasúttörténet (kisvasut.hu) Jármű megnevezése 1916 1932 Adhéziós mozdony (B) 1 1 Adhéziós mozdony (C) 1 1 Fogasmozdony (B) 1 1 Fogasmozdony (C) 2 3 Személykocsi (fedett és nyitott) 2 3 Személykocsi fékes 3 3 Fogas teherkocsi 48 49 Fát szállító kocsi 23 12 Fát szállító kocsi, emelt oldalú 1 1 Közönséges kocsi 100 146 Adhéziós vaskocsi fékkel 21 21 Osztrák szénszállító kocsi vasból 1 1 Kavicsszállító kocsi 1 1 Tolató-kocsi 1 1 Összesen 206 244
Jegyzetek
Források Cs. Sebestyén Kálmán – Szvircsek Ferenc (szerk.): Salgótarjáni új almanach (Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre, Salgótarján, 1997)
További információk Cikk a fogaskerekű vasútról a Kisvasút.hu-n Térkép a fogaskerekűről és a salgótarjáni keskeny nyomközű bányavasúti hálózatról a Kisvasút.hu-n
Kategória:Salgótarján közlekedése Kategória:Fogaskerekű vasutak Kategória:Magyarország megszűnt kisvasútjai