Képviselő
Mosonmagyaróvár (németül: Wieselburg-Ungarisch Altenburg, latinul: Ad Flexum, horvátul: Stari Grad) város Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Mosonmagyaróvári járás székhelye. Légvonalban Győrtől 35 km-re, Soprontól 56 km-re, Pozsonytól 33 km-re, Rajkától 15 km-re, Bécstől 76 km-re, Budapesttől pedig 140 km-re helyezkedik el, közel az osztrák és a szlovák határhoz. Lakossága körülbelül 34.300 fő,KSH Helységnévár, 2022. január 1., Microsoft Excel táblázat ezzel pedig a megye harmadik és Magyarország 27. legnépesebb települése.
Moson városa, Moson vármegye eredeti székhelye volt a Magyar Királyságban, majd a megyeszékhely később Magyaróvárra került. A két várost 1939-ben egyesítették, és mára a dualizmus szinte minden jele eltűnt, mivel a két város közötti tér fizikailag és kulturálisan is fejletté vált. A név hossza miatt a várost a helyiek Móvárként, a külföldiek Mosonként is emlegetik. Itt található a Hansági Múzeum.
A település már a római korban lakott volt, ekkor a neve Ad Flexum (jelentése: „kanyarban”) volt. A várost Bécs első török ostromának kudarca után a törökök visszavonulásukkor, 1529-ben, majd a második török ostrom után 1683-ban ismét felgyújtották. A régió legtöbb más települése nagyrészt ugyanerre a sorsra jutott.
A magyarosítás következtében a 19. század vége felé a két város elvesztette német többségét. A környező német ajkú falvakban nagyrészt 1945-ig változatlan maradt a lélekszám.
1904-ben Lúcsony községet egyesítették Magyaróvárral, majd 1919-ben Magyaróvárt városi rangra emelték. A Monarchia 1918-as bukása után Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg magyaróvári birtokára költözött, és a város első polgáraként tartották számon, majd itt halt meg 1934-ben. Ma a sétálóövezetben egy emlékmű állít emléket neki.
1941-ben a városban 466 zsidó élt, ez a lakosság mintegy 3 százalékát jelentette. Magyarország 1944. márciusi német megszállása után a magyar közigazgatás 1944 májusában kötelező gettókat állított fel, melyekbe a környékbeli zsidókat is kényszerítették. Június elején a gettó foglyait Győrbe deportálták, majd onnan az auschwitzi koncentrációs táborba. A korábban számszerűsített német ajkú lakosság többségét 1945–1946-ban telepítették át.
Mosonmagyaróvár városrészei
1. Magyaróvár Az első ismert település a Mosoni - Duna és a Lajta összefolyásánál létrejött római erőd, Ad-Flexum castruma és a hozzátartozó polgári település volt. Magyaróvár első várát Győr nembeli Konrád építette fel Moson 1271-es elpusztítása után. A kialakuló település 1354-ben királynéi kiváltságokat kapott, a városi fejlődés felgyorsult. Mária Terézia a királynéi városhoz tartozó uradalommal együtt 1766-ban hozományul lányának ajándékozta, városi kiváltságait lassan elvesztette, mezővárossá süllyedt. Hírnevét az 1818-ban alapított Magyaróvári Gazdasági Akadémia és a főhercegi mintagazdaság tartotta fenn. Trianon nyomán vármegye-központ szerepe megszűnt, járási székhellyé vált. Az első világháborúban létesült hadi giga-üzem (Ipartelep) részeire a két világháború között gyárak sora települt. Újabb városrészek születtek (a XX. század elején Mofémtelep, Károlyliget és Újtelep, a ’60-as évektől a Városközpont, a rendszerváltás körül - és után - a Halászi úti lakóterület, a Gyöngyös lakóterület, a Lajta lakókert...)
2. Moson A Mosoni - Duna, a Lajta mocsaras partvonulata és a Hanság ingoványos világa között évezredek óta természetes átjárót képezett a Mosonyi kapunak nevezett szoros. A honfoglalás után gyepű-kapuként szolgált, majd a keresztény állam létrejöttekor a király a határispánság várával erősítette meg. Az erősséget II. Ottokár cseh király 1271-ben elpusztította, a vármegye központja Óváron éledt újjá. A török háborúk után a Mosoni - Duna kikötőjétől szekereken fuvarozták Bécs felé az Alföld, Temesköz és Bánát uszályokon Győrig szállított gabonáját. A kikötőre iparok sora települt, Moson polgársága gazdagodott, a település szépült. 1944-ben a kereskedő zsidóság nagy részét deportálták, a háború után a módos németajkú paraszt-polgárokat kitelepítették. A megkopott városrész rehabilitációja csak a rendszerváltás után indult el.
3. Majrok Az óvári vár északi oldalának védelmét biztosító mocsarat 1786-ban lecsapolták. Az így felszabaduló területre költöztek a városból kitiltott tűzveszélyes létesítmények: fazekasműhelyek, terménytárolók. Ezeket követték az uradalom alkalmazottai. A XIX. század végén főhercegi minta-tehenészet létesült. Az 1813-ban folytatódó lecsapolás eredményeként a Majrok mellett megteremtették a főhercegi ligetet, a város "Park"-ját (Wittmann park). Itt nyílt meg a város új köztemetője, s bővült a város keleti irányban a Halászi úti -, a rendszerváltás után a Gyöngyös telepi és a Duna lakóparki lakóterülettel
4. Lucsony és Károlyliget A vár melletti, Lajta-ágakkal körülzárt terület a török háborúk idején a keresztény hadak gyülekező helye volt. Beépítésére a háborúk lezárulása után nyílt lehetőség. Első hullámban az uradalom alkalmazottai, majd iparosok is költöztek ide. Idővel a kis telep önálló faluvá nőtt saját kocsmával, bíróval, mészárszékkel, templomocskával. Magyaróvár városához 1905-ben csatlakozott. Az akadémia számos tudományos intézménye települt a hangulatos városrészbe. Az 1968-ban fúrt termálkút vizére - az egykori híres tormaföldek helyén - gyógyfürdőt és szállót építettek. Lucsonyhoz közvetlenül kapcsolódóan, a Lajta-kanyarban lévő egykori liget XX. század eleji kiparcellázásával jött létre a tisztviselőknek, akadémiai dolgozóknak otthont adó Károlyliget, mely máig megőrizte kertes-családiházasfasoros arculatát.
5. Mofémtelep A városban az első komoly "zöldmezős" ipari beruházás a Hirtenbergi Vadásztöltény-, Gyutacs és Fémárugyár megtelepedése volt 1899-ben. Az üzemekhez munkás lakótelep is épült. A gyár utóda a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár (MOFÉM), mely hamarosan a város második legnagyobb ipari létesítménye lett. A lakótelep bővült, művelődési házat, sport-uszodát, iskolát építettek. Az 1990-es évek végén egy híd építésével feltárták a Lajta túlpartját, ahol néhány év alatt nőtt ki a földből a Lajta lakókert városrész rendezett utcáival, fasoraival, korszerű házaival.
6. Ipartelep A világháborúra készülő Monarchia nagyszabású fegyverkezésbe fogott. Moson és Óvár határában, a vasút mellett építették meg a városnyi méretű gyárat, a "Lőporgyárat". Az 500 holdat meghaladó területű üzem az ipari csarnokokon kívül vasútállomást, villanytelepet, tűzoltóságot, vízművet, munkás és tisztviselő lakásokat, tiszti kaszinót - sőt még templomot is - tartalmazott. A létesítmény a korai vasbeton építészet kiemelkedő alkotása. Trianon után a gyárat leszerelték, helyén számos, később jelentőssé váló üzem települt.
7. Városközpont Az egyre iparosodó város sokasodó munkásainak lakást kellett biztosítani. A megoldás: a Moson és Óvár közötti 2 km-es beépítetlen sávban lakótelep építhető. Az 1960-ban indult hagyományos szerkezetű, majd a ’70-es években panelosra váltott technológiával közel 3000 lakást építettek. Az egyesült város súlypontjában lévő lakótelepen - a Városközpontban - intézmények sora létesült: iskola, óvoda, művelődési ház, rendőrség, pártház, szálloda. A Városközpont - szemben más városok számos sivár lakótelepével - máig megőrizte, illetve kialakította barátságos, élhető arculatát.
Természeti adottságok, földrajzi környezet
Mosonmagyaróvár az északi szélesség 47-48° és a keleti hosszúság 17-18° által megjelölt tér északnyugati szögletében helyezkedik el. E kistáj természetes kapocs Szlovákia, Ausztria és Magyarország között.
Területén fut össze a Hegyeshalom (Bécs) felől érkező 1-es és a Rajka (Pozsony) felől jövő 15-ös (korábbi számozással 150-es) főút, illetve van itt leágazása az M1-es autópályának, valamint áthalad rajta a Bécs-Budapest (Párizs-Isztambul) nemzetközi vasútvonal, melynek állomása is van a városban.
Közúton Győrtől 39 km-re, Pozsonytól 34 km-re, Bécstől 84 km-re, Budapesttől pedig 160 km-re van, s mind a magyar, mind az osztrák fővárosból könnyen megközelíthető közúton és vasúton is.
Mosonmagyaróvár Győr-Moson-Sopron vármegye harmadik legnagyobb városa, vonzáskörzetében 25 településsel 931 km²-nyi területen, ahol mintegy 70 ezer ember él. Az ország két fontos határállomásához, Hegyeshalomhoz és Rajkához való közelsége fontos gazdasági, pénzügyi (vám), idegenforgalmi, közlekedési, ipari és kereskedelmi központtá teszi. Szellemi és humán infrastruktúrája a vonzáskörzet lakóinak igényeit is kielégíti, egyeteme pedig fontos felsőoktatási és tudományos bázis.
Mosonmagyaróvár a Dunántúl északnyugati részén, a Kisalföld legmélyebb középtáján, a Győri-medence északi csücskében fekszik. Ennek kistájai a folyóvízi üledékkel feltöltött Mosoni-síkság és a Szigetköz. Északon és keleten a Szigetköz, délen a Hanság, nyugaton pedig a Pándorfi-fennsíkig húzódó síkság határolja a várost. Területén folyik át a Lajta, amely itt egyesül a Mosoni-Dunával. Maga a város is a Duna hatalmas, 50–200 m vastag törmelékkúpjára épült. Mosonmagyaróvár két folyója közül a Mosoni-Duna Oroszvár és Dunacsún között ágazik ki a Dunából, medre kanyargós, középszakasz jellegű, vízállását a rajkai zsilip szabályozza. Kiegyenlített vízjárású, galériaerdőkkel szegélyezett vize különösen alkalmas vízi sportok űzésére. 125 km megtétele után torkollik a Dunába.
A Lajta Alsó-Ausztriában ered, hossza 182 km, esése a forrástól a torkolatig 1150 méter. Vízjárása erősen függ a csapadéktól, meglehetősen szeszélyes, vízminősége védelmet igényel.
A táj kialakításában döntő szerepe volt az Ős-Dunának, amely a Brucki-kapun át a síkságra érve hatalmas homok- és kavicsréteget rakott le. A térség felszíne teljesen sík, tengerszint feletti magassága 112-128 méter. A fiatal feltöltődés miatt kevés az értékesíthető ásványkincs: homokon és kavicson kívül termálvíz található itt. Mosonmagyaróváron és környékén az anyakőzet mindenütt kavics, a talaj gyengén humuszos öntéstalaj, a mélyebben fekvő területeken gyakoriak a réti talajok.
Mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű kiegyenlített éghajlat jellemzi e vidéket, amely egyúttal Magyarország egyik legfelhősebb és legszelesebb része. Évente 1820-1900 a napsütéses órák száma, a borult napok évi átlaga 130-140 nap, a derülteké 40, míg a ködös napoké 20, a hótakarós napoké pedig 35-40. Elég szélsőségesen jelentkezik a csapadékeloszlás, évi átlagos mennyisége 560–600 mm, de egyes napokon nagy mennyiségű eső zúdul a területre. Évente 130-140 körül van a csapadékos napok száma, júniusban és júliusban esik a legtöbb csapadék, a legszárazabb hónap a január, legmelegebb a július, a hőmérséklet évi átlaga 9,5-10,5 °C, a téli átlag 3,3 °C. Január és július átlagai között a különbség 21-32 °C, de a szélső értékek közötti különbség elérheti az 55-58 °C-ot. Gyakori a késő tavaszi és a kora őszi fagy, ami a növénytermesztésben olykor komoly károkat okoz. Kétszer van áradás a folyókon, a tavaszit (jeges ár) a hóolvadás, a kora nyárit (zöldár) a csapadékmaximum idézi elő. Egész évben mindössze 50-60 a szélmentes napok száma, az uralkodó szélirány a nyugati és északnyugati, ezt követi gyakoriság tekintetében a délkeleti, déli szél.
Valamikor e tájon a természetes növénytakaró nagyon változatos volt. A Hanságban a lecsapolás előtt az égeres láperdők, zsombékok, mocsárrétek voltak a jellemzők, az alacsony ártéri területeken puha- és keményfás ligeterdők, tölgyesek díszlettek. Természetes növénytársulások már csak az ártéri részeken, a Mosoni-Duna partján és az elhagyott vízmedrekben találhatók. A természetes erdőtársulás fái a tölgy, kőris és a szil, a kultúrerdők leggyakoribb fája a nyár, fűz, akác, kőris. Napjainkban a település és környéke nagyrészt művelés alatt álló kultúrtáj. A város legrégibb és legnagyobb ligete a Wittmann park, amelynek névadója Wittmann Antal uradalmi jószágkormányzó, a Lajta szabályozója és az akadémia megszervezője.