Stari Grad (ča nyelvjárásban Stori Grod, Paiz, olaszul Cittàvecchia) város és község (járás) Horvátországban, Hvar szigetén. A város a (mai nevén) Hvar-Brač-Visi egyházmegye első püspöki székvárosa volt.
A község (járás) települései Közigazgatásilag Stari Grad városán kívül Dol, Rudina, Selca kod Starog Grada és Vrbanj falvak tartoznak még a községhez (járáshoz).
Fekvése Hvar szigetének nyugati részén, a sziget egy szárazföldbe mélyen benyúló szűk öblének, a Starogrojska-öbölnek a két partján terül el.
Története A mai Stari Grad területén valószínűleg már a görög letelepedés előtt illír település állt, de erre határozott bizonyítékot még nem találtak. A város írott története i. e. 385-től kezdődik, amikor az Égei-tengeri Párosz szigetéről érkezett görög telepesek a mai Stari Grad területén megalapították első kolóniájukat. Ennek szülőföldjük után a Párosz nevet adták. A kolóniát azonban nem sokkal alapítása után megtámadták a sziget illír lakosai. A görögök a mai Lezha helyén állt Lissosra menekültek, mely akkor I. Dionüsziosz szürakuszai türannosz uralma alatt állt, majd az ottani hajóhaddal tértek vissza és kivívták a győzelmet. Ez volt az első ismert tengeri csata, melyet az Adriai-tengeren vívtak. Párosz kolóniája egészen i. e. 235-ig virágzott, ekkor az illírek országának, Illíriának része lett. I. e. 229-ben az első római–illír háború során a szigetet a rómaiak foglalták el, és szövetségesüket, a korábbi illír hadvezért, Pharoszi Démétrioszt tették meg helytartónak. A szövetség azonban nem tartott sokáig, ezért i. e. 219-ben rómaiak megindították ellene a második római–illír háborút. Démétriosz a vereség után V. Philipposz makedón királyhoz menekült. A sziget Pharosz városával ezután Illyricum római tartomány része volt. A rómaiak az illír település maradványain felépítették saját erődítményüket és településüket. Ma is megtalálhatók a város területén a vaskos római falak, a lakóépületek és a templomok alapfalai. A 2. században municípiumi státuszt kapott. Az 5. században a város délkeleti részén felépült az első keresztény templom, majd a 6. században ennek a falaira építették az a kettős bazilikát, amely a mai Szent János templom közelében állt. Az ókori települést 776 körül a szlávok betörése semmisítette meg. 250px|bélyegkép|balra|A kora középkori bazilikai alapfalai
Bíborbanszületett Konstantin császár szerint Hvar a 10. században a neretvánok kenézségének része volt. A 11. században a neretvánok területeivel együtt a középkori Horvát Királyság részét képezte. Ezután felváltva hol a horvát-magyar királyok, hol a bizánci császárok, hol a velenceiek uralma alatt volt. 1147-ben Stari Grad székhellyel megalapították a hvari püspökséget. 1180-ban I. Manuél bizánci császár halála után ismét III. Béla magyar király uralma alá került. A magyarok ütőképes hajóhad híján azonban nem tudták tartósan megvédeni államuk tengermelléki részeit. Mivel az uszkók kalózok a velenceiekkel vívott csatározásaik során lényegében megszüntették a helyi kereskedelmet a dalmát városok Velencéhez fordultak oltalomért. Követve a szomszédos városok példáját 1278 februárjában a hvariak is a velencei uralom mellett döntöttek. A velencei hatóságok ekkor a sziget fővárosát, egyúttal a püspökség székhelyét Stari Gradról Hvarra helyezték át, mely ezután kedvező fekvése miatt a köztársaság egyik legfontosabb városa lett. A 14. század közepén Hvar újra a horvát-magyar királyok uralma alá került. I. Lajos magyar király halála után azonban utódlási harcok törtek ki Luxemburgi Zsigmond, a bosnyák Tvrtko és László nápolyi király között. 1403-ban Zárában az utóbbit koronázták horvát királlyá, aki végül belátta a további háborúskodás hiábavalóságát. 1409-ben Dalmáciát egyszerűen eladta a Velencei Köztársaságnak. 1420-ig a dalmát városok egymás után ismerték el a velencei fennhatóságot.
1510-ben Matij Ivanić vezetésével felkelés tört ki a szigeten a velencei uralom ellen, mely négy évig tartott és visszavetette a sziget gazdasági és kulturális fejlődését. A felkelésnek a Bolnál összegyűjtött velencei seregek vetettek véget. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később a Jugoszláv Királyság része lett. 1941 és 1945 között névleg a Független Horvát Állam része volt, ténylegesen azonban olasz, majd német megszállás alá került. A második világháború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. A délszláv háború idején 1991. november 7-én a JNA légiereje kétszer is bombázta a település melletti, főként mezőgazdasági gépek által használt repülőteret. Ennek következtében egy kisgép és a leszállópálya is károkat szenvedett. 2011-ben 1885 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.
Népesség Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 2.843 3.217 3.363 3.386 3.120 2.469 2.468 1.941 1.446 1.531 1.460 1.607 1.676 1.836 1.906 1.885
Látnivalók Maga a város a sziget felőli oldalon húzódik, vele szemben az öböl túlpartján a nyaralónegyed terül el.
A város belseje felé vezető tér valaha árkádos térség volt. A velencei időkben épített árkádokat az osztrák uralom alatt lebontották.
Az árkádos térséget a Pod luza-t átszelve a városka büszkeségéhez, a város egykori patricius családjának, a Hektorović családnak a várkastélyáhozÖrökségvédelmi jegyzékszáma: RST-0020-1962.. érünk, mely a 15. században épült. a neve "Tvrdalj", mely kétemeletes, szürke kőépület, vaskos "törökváró" falakkal.
bélyegkép|balra|160px|Petar Hektorovic költő mellszobra A Hektorovićok közül kitűnt az 1487 és 1572 között élt humanista Petar Hektorović, filozófus, költő, aki a kastély építtetője volt, aki - akárcsak a mi Berzsenyink niklai birtokára - visszavonulva, földjének és költészetének élt.
A kastély építtetőjének szellemét a főbejárat feletti márványtábla felirata is jellemzi: "Omnium conditori" (a mindenség teremtőjének).
A kastély előcsarnokából a díszkert hangulatos részéhez, a híres halastóhoz jutunk. A kastély kertje - amely márványasztalaival, padjaival, megmaradt fáival ma csak halvány képet nyújt régi szépségéről - a Hektorović Múzeum része. Emeletén képtár található, a halastó melletti épületben pedig kis néprajzi gyűjtemény található.
A Tvrdalj bal oldala mellett áll a Hektorovićok reneszánsz-barokk stílusú magánkápolnája a Sv. Rok (Szent Rókus) templom,Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5713. melynek barokk stílusú főoltárát Szent Rókus, a bal oldali mellékoltárát pedig egy 18. századi Madonna-kép díszíti. A templomnak kazettás famennyezete van, s 18. századi díszes muránói üvegcsillárja is van.
A Rókus templomon túl a Tvrdalj kertje mögött a várszerűen megerősített egykori dominikánus kolostorÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6536. található, mely a 15. században épült. A kolostort az Adriát végigsarcoló Ulus Ali török kalóz még 1571-ben felégette. Romjait csak az 1800-as évek vége körül építették újjá. A templomban levő "Krisztus siratása" című kép Leonardo Corona műve, de egyesek Tintoretto-nak tulajdonították. A festményen a művész Arimathiai József képében Petar Hektorović költőt, Magdaléna alakjában pedig ennek leányát Lukréciát festette meg. A kolostor épületében kis helytörténeti múzeum is van.
További nevezetességek bélyegkép|jobbra|260px|Stari Grad, Kikötő A Szent István templom 1605-ben épült. A templomnak három hajója van. A homlokzaton három ajtó található, reneszánsz-barokk díszítéssel, azonos stílusú rozettával. Oromzata félkör alakú, az oldalhajók felett barokk volutákkal. A középső hajó magasabb az oldalhajóknál, melyeket ovális ablakok világítanak meg. Az oldalhajók és a sekrestye ajtókerete barokk. A belső teret négyszögletes pilaszterek választják el egymástól, amelyek sarkaiban reneszánsz díszek találhatók. A boltozat szakaszokra oszlik, mindegyiket egy sekély boltozat borítja. A szentély szögletes. Az 1753-ban épült harangtorony külön található a templom délnyugati oldalán.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5555. A torony az egykori görög település köveiből készült. A toronyba beépítve egy vitorlást ábrázoló római dombormű található, mely a legrégibb hajóábrázolások egyike.
A Szent János-templom elődje 4. század végén épült ókeresztény templom nyolcszögletű keresztelőkápolnával. A 6. század folyamán ehhez két ókeresztény templom épült. A déli templom részben máig megmaradt, helyén lakóház épült és közvetlen kapcsolatban áll a régészeti lelőhelyként bemutatott keresztelőkápolnával. A vértanúkultuszhoz kapcsolódó északi templom (az oltárt a mártírok ereklyéje fölé helyezik) teljes terjedelmében egyhajós boltozatos épületként maradt fenn. A templomokat brači kőből építették, a belső teret pedig freskókkal díszítették. A padozatot pedig a salonai műhelyekben készült mozaikokkal díszítették.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6505.
A Szent Miklós-templom a tengerészek testvériségének központja a város déli részén épült 1500 körül. Az egyhajós, négyzet alakú apszissal rendelkező épület gótikus-reneszánsz stílusban épült. A templom központi részét boltíves dongaboltozattal boltozták, a nyugati részen pedig csúcsosan boltozott templom hajója. A templomnak a nyugati és az északi homlokzaton két reneszánsz portálja van lunettával, az oromzatban pedig egy rozetta található fogazott motívummal, felette két harang számára készített harangdúccal. A templom déli fala mentén lakást építettek, amelyben 1579-ben egy remete lakott. A sekrestye az 1793 és 1798 közötti időszakban épült hozzá.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6359.
Szent Lúcia-templom az óváros történelmi központjának délkeleti szélén a Szent János templomtól délre található. A templom az egykori ferences harmadrendi kolostor egy részének átalakításával jött létre. A templomot a harmadrendi kolostorral együtt Nikola Barbeta pap építtette 1500 körül. A kolostort a törökök 1571-ben felgyújtották. 1873-ban a templomot alaposan felújították, mely által szokatlan, hosszúkás téglalap alakot öltött. Ebből az alkalomból a templom titulusát Szent Vincéről Szent Lúciára változtatták. Az eredeti templom valószínűleg a mai romos kolostor nyugati részén volt, amelyből csak az északi fala látszik, amely a mai templomtól keletre található. A faragott kőből épült templomon a régi falazat szakaszai ma is észrevehetőek.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5634.
Šime Ljubić (1822-1896), a híres régész, történész, a JAZU alapítójának, valamint a zágrábi Régészeti Múzeum egyik alapítójának nyolcszögletű mauzóleuma a 19. század végén épült a Starogradski-öböl délnyugati részén, a kikötő közelében. A mauzóleum építője az akadémikus barátja, Nikola Račić (1859-1935) volt.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6280.
A településtől 1 km-re keletre fekvő Smričić területén transzformátorállomás alapozása közben római villa rustica maradványaira bukkantak. E falaktól északra, a földmunkák során a helyiek mozaik kockákat találtak. A Vrboskához vezető út építése során további falmaradványokat, kerámia töredékeket, ősi oszlopok részeit és a farosi falakból származó kőtömböket találtak. A legtöbb lelőhely lepusztult, de jelentőségének megállapításához tervszerű régészeti ásatásra lenne szükség.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5548.
Az öböl északnyugati részén, a tenger mellett található a gótikus Szent Jeromos-templom. A félköríves apszissal rendelkező egyhajós épületet kőlapokkal fedett tető borítja. A homlokzatához egy ispotályt építettek, amelyen egy feliratos Szent Jeromos dombormű látható. A déli homlokzaton Szűz Mária és a gyermek sérült domborműve található.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5086.