A Hartlaub-túzok (Lissotis hartlaubii) a madarak osztályának a túzokalakúak (Gruiformes) rendjébe, azon belül a túzokfélék (Otitidae) családjába tartozó faj.
Rendszerezése A fajt Theodor von Heuglin német felfedező és ornitológus írta le 1863-ban, az Otis nembe Otis Hartlaubii néven. Sorolták az Eupodotis nembe Eupodotis hartlaubii néven.
Előfordulása Afrika keleti részén, Dél-Szudán, Etiópia, Kenya, Szomália, Szudán, Tanzánia és Uganda területén honos. Természetes élőhelyei a mérsékelt övi gyepek, szubtrópusi vagy trópusi gyepek, szavannák és cserjések, valamint szántóföldek.
Megjelenése Testhossza 60 centiméter, testtömege 15–16 kilogramm. Háta, melle és farka fekete, testének többi része szürke. A tojók valamivel kisebbek, fejük és nyakuk krémszínű, sötétbarna mintázattal. Hasuk fehér, farkuk világosabb, mint a hímeké. bélyegkép|240px
Életmódja Többnyire egy helyben élő, nem vonuló faj. A Serengeti síkságon azonban január és február hónapokban és ősszel szeptember-októberben regionálisan kisebb mértékben vonulnak az állományok.
Táplálkozása, mint a túzokféléknél általában vegyes, növényi eredetű táplálékot és rovarokat egyformán fogyaszt.
Szaporodása Szaporodási időszaka a táplálékban bővebb esős időszakra esik, így elterjedési területén nem egységesen költ. Etiópiában áprilisban kezdődik a szaporodási időszaka. Délebbre, a kelet-afrikai szavannákon kétszer is költ, az esős időszakokban januárban és júniusban, amikor a rejteket adó fű a legmagasabb. A fiókák krémszínűek vagy fahéj barnák, sötétebb barna pettyekkel tarkítottak.
Természetvédelmi helyzete Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Kenyabirds.org.uk
További információk
Kategória:Lissotis Kategória:Madárfajok Kategória:Dél-Szudán madarai Kategória:Etiópia madarai Kategória:Kenya madarai Kategória:Szomália madarai Kategória:Tanzánia madarai Kategória:Uganda madarai