Szoraja (Iszfahán, 1932. június 22. – Párizs, 2001. október 25.). Teljes neve: Szoraja Eszfándijári(-BahtijáriA bahtijári egy iráni törzs neve, ahonnan a királyné származott.), perzsául: ثریا اسفندیاری بختیاری [soræˈjːɔː esfændijɔːˈriː bæxtijɔːˈriː]. Iráni (perzsa) királyné. Mohammad Reza Pahlavi perzsa sah (császár) második felesége királynéi rangban. Keresztény vallású volt, amit politikai okokból eltitkoltak a sahhal való házasságkötésekor.Evangélikus vallásúnak keresztelték meg, majd már válása után az amerikai Episzkopális egyházba lépett be. Szoraja az apja révén az iráni Bahtijári törzs előkelő származású tagja, az anyja ágán pedig egy Oroszországban letelepedett német származású család sarja, de az anyai rokonai az októberi forradalom után 1917-ben Németországba menekültek. Származása révén Szoraja tökéletesen beszélt perzsául és németül, és jól boldogult az orosz nyelvvel is.
Élete első tíz hónapját még Iránban töltötte, majd édesanyjával a Szovjetunión keresztül Németországba utazott anyja szüleihez, 1933 májusában. Először Berlinben, a nagyszüleinél lakott, majd 1937-ben visszatértek Iránba.
1948-ban lovasbaleset érte, erős alhasi fájdalmaktól szenvedett, és emiatt nyolc napig kórházban feküdt. Ez későbbi életére is kihatással volt, mert ettől kezdve aggódott amiatt, hogy nem lehet gyermeke. Ebben az időben a korábbi uralkodóház, a Kádzsár-dinasztia egy tagja is feleségül kérte. 1950-ben Londonba ment egy nagynénjéhez, angol nyelvtudását tökéletesíteni. Itt talált rá a sah legidősebb édestestvére, Samsz Pahlavi iráni hercegnő, aki menyasszonynézőbe utazott ide. Az elvált, de még fiúutódot nélkülöző sah édesanyjának, az iráni anyacsászárnénak Szoraja egy másik, az udvarba bejáratos nagynénje megmutatta feltűnően szép unokahúga fényképét, ami így a sah kezébe is eljutott, akinek felkeltette az érdeklődését a 18 éves, különleges szép ifjú hölgy. A Bahtijári törzsből való menyasszonyválasztást személyes okok, valamint a menyasszony szépsége mellett politikai okok is ösztönözték, hiszen Mohammed Reza sah az apjával ellentétben mérsékeltebb politikát folytatott, így a törzsekkel való megbékélést szorgalmazta. Ugyanakkor „elterelő hadművelet” is volt Ali Razmára miniszterelnökkel szemben, akivel a sah szeretett volna leszámolni. Az esküvőt. 1951. február 12-én tartották meg, és Szoraja azt a cobolyprémes bundát hordta, amelyet Sztálin ajándékozott neki erre az alkalomra.
A házasságkötés után közvetlenül két esemény vetett árnyékot az idillinek beharangozott házasságra. Az egyik volt az Ernest Perron-ügy. Ernest Perron a sah közeli barátja és nyíltan homoszexuális volt. Szoraja eltávolíttatta férje mellől az addig elválaszthatatlan barátját, a sah pedig erre válaszul száműzte az udvarból Szoraja bizalmas nagynénjét, Forough Zafart azzal az ürüggyel, hogy kémkedik.
A család és főleg a sah anyja kezdettől fogva ellenséges volt Szorajával, és meddősége még inkább elhidegítette a kapcsolatukat. Végül 1958-ban kimondták a válást. Ezután Európában telepedett le, és többnyire az NSZK, Olaszország, Svájc, Spanyolország és Franciaország között osztotta meg otthonát, és belevetette magát a társasági életbe, valamint az éjszakai szórakozásokba. Időnként az USA-ban is megfordult hosszabb-rövidebb időre. Szoraja kipróbálta magát a filmművészetben is színésznőként, de az egyetlen film, amelyet forgatott, csúfosan megbukott.
69 évesen párizsi lakásán érte a halál 2001. október 25-én csütörtökön. Hivatalosan természetes halált állapítottak meg, gutaütés szerepelt halála okaként, de nem boncolták fel. Öngyilkosság és gyilkosság is felmerült gyanúként, de ezeket sohasem vizsgálták.
Származása bélyeg|150px|Szardar Asszad, Szoraja apai nagyapja 1909-ben Apja, Halil Eszfandijári-Bahtijári (1901–1983) az iráni Bahtijári törzs előkelő származású tagja, Irán bonni nagykövete volt 1952–1961 között. Szoraja apai nagyapja, Szardar Asszad Bahtijári (1856–1917) lovas hadsereggel rendelkezett és olajmező birtokosa volt. Reza Pahlavi iráni sah, aki letörte a törzsi vezetők befolyását, rátette a kezét a törzs jövedelmeire és nevetséges összeget kínált az olajmezőkért, amit nem fogadtak el, ezért többüket bebörtönözték, Halil bátyját a sah halálra is ítélte. Apjának kilenc testvére volt.
Anyja, Eva Karl (1906–1994) Oroszországban letelepedett német származású család tagja, aki Moszkvában született. Szoraja anyai nagyapja, Franz Karl már Szentpéterváron látta meg a napvilágot, de az ő apja türingiai hajótulajdonos volt, aki II. Sándor orosz cár felkérésére 1860-ban az orosz hajógyártás fellendítése ürügyén ment Oroszországba. Az első világháború idején a Karl családot német származása miatt Szibériába internálták, ahonnan az októberi forradalom után 1917-ben Németországba menekültek.
Származása révén Szoraja tökéletesen beszélt perzsául és németül, és jól boldogult az orosz nyelvvel is.Az oroszt a sah harmadik felesége, Farah császárné is beszélte családja Oroszországhoz fűződő kapcsolatai révén. Szoraja szülei egy estélyen ismerkedtek meg Berlinben, ahol apja közgazdásznak tanult az egyetemen. 1926-ban házasodtak össze és két évvel később, 1928-ban Iránban telepedtek le. Itt született meg Iszfahán városában hat évi házasság után első gyermekük, Szoraja.
Élete Gyermekkora Élete első tíz hónapját még Iránban töltötte, majd édesanyjával a Szovjetunión keresztül Németországba utazott anyja szüleihez, 1933 májusában. Először Berlinben, a nagyszüleinél lakott, majd szeptemberben apja is csatlakozott hozzájuk. Ekkor egy négyszobás lakásba költöztek. Miután egyrészt Irán megtiltotta a külföldi valuta kivitelét az országból, így apja nem tudott hozzájutni a birtoka jövedelmeihez, másrészt Adolf Hitler hatalomra jutása is megnehezítette a család életkörülményeit, 1937-ben visszatértek Iránba – ismét anyja szülőhazáján keresztül –, ahol ekkor született meg öccse, az egyetlen testvére, Bizsán Eszfándijári (1937–2001), aki szőke és kék szemű volt.
Szoraja, apja kedvenceként, fiús lány volt, szeretett fára mászni. Perzsa és német órákat is vett Iszfahánban, ahol a némettanára Elli Mentel volt, aki sok német honfitársával szemben Irán 1941-es közös szovjet–brit megszállásakor sem hagyta el a perzsa államot, bár a németeket ez időben kémeknek tartották és többségükben kiutasították az országból. Természetesen anyját védte a házassága is. Az iszfaháni német templomot is bezárták, így ezután az angol templomba járt, ami viszont jó hatással volt az angol tudására. 1944-ben angol misszionárius iskolába íratták be, perzsa kultúrára pedig Pákraván mester oktatta. Szoraja jó eszű kislány volt, így már 14 évesen záróvizsgát tehetett. 1947-ben Svájcban folytatta tanulmányait, ahol francia nyelvtudását tökéletesíthette.
1948-ban lovasbaleset érte, erős alhasi fájdalmaktól szenvedett és emiatt nyolc napig kórházban feküdt. Ez későbbi életére is kihatással volt, mert ettől kezdve aggódott amiatt, hogy nem lehet gyermeke. Ebben az időben a korábbi uralkodóház, a Kádzsár-dinasztia egy tagja is feleségül kérte. 1950-ben Londonba ment egy nagynénjéhez az angol nyelvtudását tökéletesíteni. Itt talált rá a sah legidősebb édestestvére, Samsz Pahlavi iráni hercegnő, aki menyasszonynézőbe utazott ide. A két éve már elvált, de még fiúutódot nélkülöző sah édesanyjának, az iráni anyacsászárnénak Szoraja egy másik, az udvarba bejáratos nagynénje megmutatta a feltűnően szép unokahúga fényképét, ami így a sah kezébe is eljutott, akinek felkeltette az érdeklődését a 18 éves, különösen szép ifjú hölgy és nővérét kérte meg, hogy újabb képeket küldjenek a részére, valamint hogy „becserkéssze” az arajelöltet. Szoraját így meghívták a londoni iráni nagykövetség egy fogadására. Ezután Samsz hercegnő magával hívta Párizsba, miközben a fiatal lányt „tesztelte”, hogy megfelelő feleség válhat-e belőle öccse számára.
Házassága 1950. október 8-án a hercegnővel és apjával, aki Rómában csatlakozott hozzájuk, megérkeztek Teheránba. Alighogy megérkeztek, egy telefonhívás fogadta a palotából, hogy az anyakirályné várja vacsorára. Természetesen a sah is megjelent ott. Az apja épp hogy csak hazavitte lányát, máris azt az utasítást kapja, hogy még az éjszaka térjen vissza a palotába Szoraja válaszával, hogy hozzámegy-e a sahhoz. Miután igent mondott, október 11-én már meg is tartották az eljegyzést a palotában és az esküvőt december 27-ére tűzték ki. A Bahtijári törzsből való menyasszonyválasztást személyes okok és a menyasszony szépsége mellett politikai okok is ösztönözték, hiszen Mohammed Reza sah apjával ellentétben mérsékeltebb politikát folytatott, így a törzsekkel való megbékélést szorgalmazta. Ugyanakkor „elterelő hadművelet” is volt az angolokkal titokban folyó, az 1933-as olajkitermeléssel kapcsolatos megállapodások újrafogalmazásának tárgyalásáról, melyet az uralkodó népszerűségének növelésére használtak fel Ali Razmára miniszterelnökkel (1901–1951) szemben, akivel a sah szeretett volna leszámolni, ezért is érte kellemetlenül menyasszonya hirtelen megbetegedése, aki hastífuszt kapott. Az esküvőt így kénytelenek voltak elhalasztani, végül csak 1951. február 12-én tartották meg. Bár Szoraja még ekkor is alig állt a lábán, a perzsa vallási hagyományok szerint a perzsa újévet, a nouruzt követően három hónapig kerülendő volt a házasságkötés, a sah azonban addig nem várhatott. Éppen ezért az ifjú férj a Golesztán Palota termeibe nagy kályhákat állíttatott be és orvosa utasítására a menyasszony vastagon felöltözött, hogy a szertartást véghez lehessen vinni a sah akaratának megfelelően. Szoraja ekkor azt a cobolyprém bundát hordta, amit Sztálin ajándékozott neki erre az alkalomra.
Ernest Perron A házasságkötés után közvetlenül két esemény vetett árnyékot az idillinek beharangozott házasságra. Az egyik volt az Ernest Perron-ügy. Ernest Perron a sah közeli barátja volt, akivel a svájci Le Rosey internátusban ismerkedett meg, ahol a nála tíz évvel idősebb Perron a sah elválaszthatatlan társa lett. Perron nyíltan homoszexuális volt.Abbas Milani (1949–) történész, iranológus, Stanford Egyetem, konferenciaelőadása, lásd Abbas Milani: Character as Destiny: The Portrait of the Shah as a young man, Synopsis for Oxford Conference – 2014. május 13.