Harcművészeti kézikönyveknek nevezzük azokat a könyveket, amelyek abból az indíttatásból keletkeztek, hogy a háborúk, küzdelmek résztvevői számára leírást nyújtsanak az alkalmazható harci eljárásokról.

Előzmények thumb|300px|Beni Hasszán sírjában talált birkózó-sorozatok. A legkorábbi harcművészeti „vívókönyvek” csupán képsorozatokból álltak. Kitűnő példa erre az egyiptomi Beni Hasszán sírjában felfedezett freskó, amely körülbelül i. e. 2000-ből származik. Ezek a sorozatok birkózókat ábrázolnak akik egymást próbálják különböző módokon leteperni. Ezekhez hasonló ábrázolások később felbukkannak az attikai vázákon a klasszikus görög kortól kezdve.

A görög vázák képein később gyakran felbukkannak olyan alakok, amelyek láthatóan birkóznak egymással. Aztán ott van néhány példa a kínai irodalomból, mint például Szemacsien az i. e. 2. században írt könyvében ír a kínai birkózásról, de sajnos ez a műve nem maradt az utókorra. Az első fennmaradt kínai szöveg a „Kézzel küzdés hat fejezete”, amelyet az i. sz. 1. századból származó Hansúban található meg.Henning, Stanley E. (Fall 1999)."Academia Encounters the Chinese Martial arts". China Review International 6 (2): 319–332. Az un. „harci sztélét” i. sz. 728-ban építették a Saolin Monostorban.

Az Agni-purána a legkorábbi fennmaradt (körülbelül 8. század) indiai harcművészeti kézikönyv,Zarrilli, Phillip B. (1992). "To Heal and/or To Harm: The Vital Spots (Marmmam/Varmam) in Two South Indian Martial Traditions Part I: Focus on Kerala's Kalarippayattu". Journal of Asian Martial Arts amely több fejezetet tartalmaz, amelyekben végigvezeti a tanulót a korabeli küzdőtechnikákon és utal korábbi szútrákra is, amelyek még ennél is korábban keletkeztek.P. C. Chakravarti (1972). The art of warfare in ancient India. Delhi. Az Agni-purána leírja, hogy a harcos hogyan javíthat a saját hősiességén és hogyan tudja megölni az ellenséget különböző harci módszereket használva. Utal arra is, hogyan kell szekereken, lovakon, elefánton és gyalog háborúzni. A gyalogos harcrendszert olyan alosztályokra osztották, mint a fegyveres és a fegyvertelen küzdelem.J. R. Svinth (2002). A Chronological History of the Martial Arts and Combative Sports. Electronic Journals of Martial Arts and Sciences. Az előbbi az íjászatot, a kard, a dárda, a hurok, a buzogány, a csatabárd, a csakram, egyéb vas hajítófegyverek, a páncélzat és a szigony használatát írja le.Zarrilli, Phillip B. A South Indian Martial Art and the Yoga and Ayurvedic Paradigms. University of Wisconsin-Madison. Az utóbbi pedig magában foglalja a birkózást, a térdrúgásokat, az ütéseket és a rúgásokat is.

Minden más kézikönyv a középkorból vagy későbbről származik. Egy régi indiai „harcművészeti kézikönyv” a Malla-purána, amelyben azon birkózó technikák listája található, amelyeket a 13. században Gudzsarátban használtak. A legrégibb fennmaradt, a történelmi európai harcművészetek egyik vívásnemét – kard és ökölpajzs (buckler) – részletező kézikönyv a 13. század legvégén készült MS I.33 kódex (1270-1320). Korábban úgy vélték, hogy létezett egy másik 13. századi vívókönyv, amit egy bizonyos Phillipe del Serpente mester írt 1295 körül. A vívástörténeti kutatás megállapította, hogy egy hibás forrásmegjelölés miatt jelent meg a szakirodalomban ez az adat.Del Serpente

Néhány művet „csak illusztrációval” készítettek, de ettől nem szenvedtek hátrányt a prózai jelleggel is felruházott kézikönyvekkel szemben, inkább érdekes kiegészítői voltak azoknak (ebben a „stílusban” készült a késő középkori német Bilderhandschriften.)

Történelmi európai harcművészetek Német Fechtbücher thumb|200px|A Cod. 44 A-as számú mű lapján vom Tag és Alber guardokban látható két vívó A Fechtbuch (többes számban: Fechtbücher) a korai újfelnémet nyelvben "harci kézikönyv"-et jelent.a fechten rokon az angol "fight" (küzdelem, harc) szóval és a korai új felnémetben is "harcot, küzdelmet jelentett; ellentétben a mai némettel, ugyanis fechtent "vívásnak" fordítják, ezzel szemben Gefecht kifejezés megőrizte az eredeti "küzdelem, csata, harc" jelentést. A kései középkorban és a reneszánszban készült kéziratok vagy nyomtatott könyvek a német vívóiskola rendszerébe engednek betekintést. Rendszerint ez a terminus a 15. és a 16. század közötti német kézikönyveket ölel fel, ám a dolog természete nem engedi, hogy egyértelműen elválaszthatóak legyenek Európa más részeinek rendszereitől (különösen az olasz és francia iskoláktól), valamint a későbbi századokból származó könyvektől megkülönböztethetőek legyenek.

A Fechtbuchok listája:

Német iskola Johannes Liechtenauer: Zettel, elveszett (14. század) Royal Armouries MS I.33 (Walpurgis Kézirat) (körülbelül 1300, megelőzve Liechtenauert) MS 3227a (kb. 1389) Sigmund Ringeck Fechtbuchja (1440-es évek) Codex Vindobonensis B 11093, Bécsben találták, és a "Gladiatoria" Lengyelországban fedezték fel, mindkettő 15. század közepe tájára datálható, de nem befolyásolta Liechtenauer. Hans Talhoffer Fechtbuchjai (több fennmaradt kézirat, amelyek 1443 és 1467 között keletkezett). Peter von Danzig Fechtbuchja , Cod. 44 A 8, 1452 Jud Lew Cod.I.6.4°.3 (1450-es évek), Augsburg Paulus Kal Fechtbuchja (1460-as évek) Cgm 558 az 1400-as évek végi svájci írás csak lazán kapcsolódik a német iskolához. Codex Wallerstein (Vom Baumans Fechtbuch), 1470s, Augsburg Solothurni Fechtbuch, szöveg nélkül, Paulus Kaltól sok mindent átvett, 1470-es évek, Solothurn Johannes Lecküchner Cod. Pal. Germ. 430, Heidelberg (1478), Cgm. 582, München (1482)http://www.pragmatische-schriftlichkeit.de/cgm582.html Cod. Guelf. 78.2, Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel (a 15. század vége) Peter Falkner P 5012, Kunsthistorisches Museum, Bécs Hans Folz Q566 (1480 körül), Weimar Hans von Speyer (MS M I 29) (1491)http://www.thearma.org/Manuals/Mertin_Siber/MS-Web.htm MS 862, 1500 körül, Kal és Falkner által befolyásolva, Wilhalm által szedve. Hans Wurm, grappling, (ca. 1505) "Goliath fechtbuch" (1510s)http://www.thearma.org/Manuals/Goliath/Goliath.htm Albrecht Dürer fechtbuchja HS. 26-232 (1512), Michigani Állami Egyetem Andre Pauernfeindt, Ergründung der ritterlichen kunst des fechtens durch freyfechter czu Vienn, Bécs, 1516 Jörg Wilhalm Fechtbuchjai (1520-as évek) "Egenolph": Der Altenn Fechter anfaengliche Kunst, névtelen, Christian Egenolph nyomtatta, 1529, Frankfurt am Main Hans Czynner MS. 963 (1538), Grác Paulus Hector Mair kivonatai (1540-es évek). Hans Lecküchner (1558) (ez egy reprint az Altenn Fechter anfaengliche Kunstból). Joachim Meyer "Grundtliche Beschreibung der freyen Ritterlichen vnnd Adelichen kunst des Fechtens in allerley gebreuchlichen Wehren mit vil schönen vnd nützlichen Figuren gezieret vnnd fürgestellet" (1570) Gunterrodt: "De veris principiis artis dimicatoriae" (1579), Wittenberg Codex Guelf. 83.4 (kb. 1591)http://www.thearma.org/essays/guelf.htm Mayster Hans Wilhelm: "Fechtbuch in Rapier und Dolchen" (1611) Michael Hundt: "Ein new Künstliches Fechtbuch im Rappier zum Fechten und Balgen" (1611) Jakob Sutor von Baden: "Neu Künstliches Fechtbuch" (1612) Hieronimo Cavalcabo: "Neues Kunstliches Fechtbuch", Jéna (1612)

Jegyzetek

Kategória:Harcművészetek Kategória:Könyvműfajok