bélyegkép|jobbra|350px|Gyepvasérc egy vár romjainál Lengyelország Opolei vajdaságának Stare Kolnie nevű falva közelében A gyepvasérc (mocsárvasérc) likacsos, szivacsos külsejű, tömötten földes vas-oxi-hidroxid, ami mocsaras, tőzeges helyeken, reduktív környezetben képződik. A legősibb idők óta használt, de nagyüzemi termelésre alkalmatlan, üledékes vasérc. A talajok minősítésénél a gyökérfejlődést akadályozó talajhibának számít.
Magyarországi lelőhelyei
recens tőzeglápokban (Somogy vármegye; főképp Nagyatád–Somogyszob környéke); a Nyírség „nyírvízlaposaiban” (a nyírségi gyepvasérc mintegy 3500–5000 éve keletkezett); a Borsodi-dombságon (Rudabánya–Putnok); a Fertő környékén; Nyugat-Dunántúlon (erről kapta a nevét Vasvár).
A Somogyszob határában található, óholocén korú gyepvasérc telep ismert földtani nevezetesség. Mezőtúr környéke, fazekas festéket készítettek belőle.
Összetétele
Fő ásványai: limonit, hematit, goethit; ezek aránya döntően a recens talajvíz helyzetének függvénye.
A reduktív környezet jeleként gyakran vivianitot (Fe3(PO4)2* 8 H2O) is tartalmaz.
Mindig idegen anyagokkal: homokkal, agyaggal, kavicsokkal, szerves maradványokkal stb. elegyesen jelenik meg; ezeket bekérgezi. Gyakran növénylenyomatokat is tartalmaz. A viszonylag sok kovasav és foszforsav mellett rendesen víz is több van benne, mint a más módokon keletkezett barnavasércekben (limonitokban). A legrégebben ismert és hasznosított vasércek egyike: olyannyira, hogy maga a limonit ásvány a gyepvasércről kapta a nevét: (leimon görögül gyepet jelent).
Az érc szerkezete rendszerint laza, porózus, vagy pizoidos, ritkán réteges. Tapintása földes. Van, amikor önálló rétegekként jelenik meg, és van, amikor csak a homokszemcséket, kavicsokat, illetve növénymaradványokat kérgezi be.
Keletkezése, előfordulása
Keletkezése alapvetően biokémiai folyamat, az úgynevezett vasbaktériumok műve. Ezek: elbontják a vasvegyületeket tartalmazó humuszanyagokat (azokkal táplálkoznak), és a vasat ferrihidroxid alakjában kiszabadítják belőlük; a ferrihidroxid lesüllyed a láp fenekére, és ott felhalmozódik. Az így képződött gyepvasérc telepek vastagsága többnyire nem éri el az 1 métert, kiterjedésük azonban esetenként igen nagy.
Ritkábban előfordul, hogy a talajban az elhalt gyökerek mentén mozgó, vastartalmú talajvízből a korhadó, megritkuló gyökérszövetbe rakódnak le a vas sói, és a szerves anyagot elkövesítik, „elvasasítják”. Ennek eredményeképpen a gyökerek helyén hosszú rudak, igen változatos, cseppkőszerű képződmények keletkeznek. Az egykori tönkök helyén a gyepvasérc emberfej nagyságát is elérő tömbökben jelenhet meg.
A mocsaras-lápos területeken rendszerint a széles, feltöltődő völgyekben, a vízfolyásokhoz közel jelenik meg.
Felhasználása
A már az ókorban bányászott vasérctípusok közül az egyik legfontosabb. Előnyei: a kohósítást megkönnyítő, porózus szerkezet; a kéntartalom szinte teljes hiánya; a telepek felszínközeli helyzete, a telepek könnyen művelhető jellege (az esetek többségében ásható, tömbjei kézzel rakodhatók). Hátrányai: az alacsony vastartalom; a nagy kovasavtartalom; a nagy foszfortartalom.
A Kárpát-medencében avar kori, a gyepvasércet hasznosító kohókat tártak fel például: Sopron környékén, Kaposvár-fészerlakon stb.
Ezeket a kohókat az avarokkal azonos technológiával vasat olvasztó honfoglaló magyarok átvették, tovább használták. A gyepvasércből damaszkolással készítették a minőségi (acél) fegyvereket (például szablyáikat); a piritből nyert, lényegesen rosszabb minőségű vasat a tömegcikkek gyártásához használták fel. Vas vármegye elnevezése összefügg ezekkel a lelőhelyekkel és az azokra alapuló korai vasfeldolgozással.
Források
Somogy Múzeum: Földtörténet Kiszely István: A magyar nép őstörténete Duna Gábor Dávid: Nyírség Erdőtelepítési termesztés-technológia… Cserny Tibor: Földtani ismeretek
Török Béla: A vasérctől a vastárgyig… Benke László: A BÁNYÁSZAT TÖRTÉNETE Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Második, átdolgozott, bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 150. Thiele Á., Török B.: Vastermelés, vaskihozatal és a kohósított gyepvasércek minimálisan szükséges vastartalma az avar és Árpád-kori vasbucakohászatban. HU ISSN 1786-271X
Kategória:Kohászat Kategória:Oxidásványok Kategória:Vasércek