Šibenik (, , ) város Horvátországban, Šibenik-Knin megyében. A Šibeniki egyházmegye püspöki székvárosa.
Fekvése A Šibeniki-öböl partján, a Krka folyó torkolatánál fekszik. Šibenik-Knin megye közigazgatási és kulturális székhelye.
Nevének eredete Neve a horvát sib (= bozót) főnévből ered.
Története Sibenik erődjének alapítása a múlt ködébe vész, de a 9. században már bizonyosan állott. A város az erőd körül alakult ki.
Először 1066-ban IV. Petar Krešimir horvát király uralkodása alatt említik. A magyarok Szent László király uralkodása alatt foglalták el, de később Velence birtoka lett. 1124-ben II. István serege foglalta el, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. A gyakori hatalomváltások ellenére a város fejlődése ez időszakban is töretlen volt. 1298-ban VIII. Bonifác pápa egyházmegye székhelyévé tette. 1409-ben Nápolyi László százezer aranydukátért adta el Velencének. A város vezetői azonban megtagadták a behódolást és három évig álltak ellen a velencei ostromnak. Velence csak 1412. október 30-án tudta elfoglalni.
Ezután 400 évi velencei uralom következett, mely alatt a város autonómiát élvezett. A török 1570-ben, 1647-ben és 1659-ben is sikertelenül próbálta elfoglalni. 1649-ben hatalmas pestisjárvány pusztított és a lakosság háromnegyedét megölte. A Velencei Köztársaság bukásával (1797-ben) a Campo Formió-i békeszerződés a várost a Habsburg Birodalomnak juttatta. A Habsburg uralom kezdetén a város megyeszékhely lett, de a Napóleon francia seregei 1806. február 18-án elfoglalták Dalmáciát és bevonultak a városba. 1809-től a Francia Császárság Illír tartományainak része lett. Napóleon oroszországi kudarca után az osztrák csapatok 1813. november 1-jén vonultak be a visszafoglalt városba. Sibenik újra megyeszékhely és önkormányzati székhely lett. A 19. század végén a város fejlődése új lendületet kapott, 1883-ban kórház létesült, 1895-ben vízerőmű épült a Krkán. 1900-ban a város lakossága elérte a tízezer főt. 1918-ban az újonnan alakult Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd a Jugoszláv Királyság része lett.
A Lika vasútvonal 1925-ben épült meg. 1941. április 15-én német és olasz csapatok vonultak be a városba, de a város környéke rövidesen az antifasiszta partizánharc színtere lett. Az olasz kapituláció után német csapatok szállták meg a várost, míg három napi heves harc után 1944. november 3-án foglalták el a jugoszláv partizánok, a város a szocialista Jugoszlávia része lett. Az 1960-as évekre Sibenik a környék ipari központja és fontos kikötője lett. 1991. június 25-én a sikeres népszavazás után kikiáltották a független horvát államot. Erre a jugoszláv hadsereg támadásba lendült, de a várost a horvát hadsereg és a város polgárai a szeptember 12. és 16 között dúlt hatnapos csata során sikeresen megvédték. Ezután többször is tüzérségi támadás érte. Végül 1995-ben a horvát hadsereg „Vihar” nevű offenzívájával legyőzte a szerb támadókat. 2001-ben a hozzá tartozó településekkel együtt volt, melyből , 1627 szerb nemzetiségű.
Nevezetességei bélyegkép|jobbra|180px| Mestrovic: J. Dalmatinac szobra jobbra|300px|bélyegkép|Šibeniki Szent Jakab katedrális A Szent Jakab katedrálisÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2029. Juraj Dalmatinac zárai születésű építész és szobrász alkotása. 1431-ben kapta a megbízást építésére és 1473-ig, haláláig dolgozott rajta. Művét 1505-ben a kupola megépítésével Niccolo Fiorentino fejezte be. A székesegyház három hajós, a három apszis metszéspontjában magasodó kupolája 32 m magas. 1555-ben szentelték fel. A déli apszis alatt gazdagon díszített keresztelőkápolna található, melynek bejárata az első emeleten a téglalap alakú sekrestye dongaboltozatos verandája alatt található. A katedrális kizárólag kőből épült, előre gyártott monolit elemekből. Jellemzője a belső tér és az építészeti megoldások szerves egysége, valamint az egyedi ikonográfiai szobrászati alkotások. 2000 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján A székesegyház déli falának támaszkodva áll a Püspöki palota,Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2018. egy gótikus-reneszánsz épület, amelyet a 14. és a 16. század között építettek, majd a 19. században számos átalakításon esett át. U alaprajzú, két emeletes épület, mely egy központi udvarral rendelkezik. A kúttal ellátott központi udvart oszlopos reneszánsz árkádok és reneszánsz portál határolja. A belső udvar főhomlokzata reneszánsz, nyugati oldalán egy gótikus triforáma (14. század) és Szent Mihály domborműve (15. század) található. A palota kőből épült, kívülről vakolt. A fő reprezentatív homlokzatot a 19. században építették. A Szent Mihály erőd 70 méter magasan emelkedik a tenger felett. Északnyugati része már a vaskorban is létezett, a horvátok az illír erőd továbbépítésével erősítették meg. Mai formájában a 15. és 18. század között alakult ki, 1663-ban és 1775-ben robbanásoktól szenvedett károkat, melyek után helyreállították. A bástyákkal erősített városfalakÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2025. a 17. században épültek meg, de nyugati része már a 15. században épült a török ellen. Legnagyobbrészt 1864-ben bontották le. A Szent Miklós erőd a 16. században épült a tenger felől várható török támadás ellen, később a velenceiek tovább erősítették. Ennek köszönhetően az Adria part egyik legerősebb erődje lett. A Szent János erőd 115 méter magas dombon a belvárostól északra áll. 1646-ban építette Antonio Leni velencei hadmérnök. 1647-ben török támadást vert vissza. Az erőd jelenleg felújítás alatt áll, amely 2019-ben ér véget. A Subićevac erőd 1647-ben épült a Szent János-erődtől délkeletre és szintén szerepe volt a török támadás elhárításában. A Szent János templomÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2032. a 15. században épült. A templom még a gótikus korban épült, de a reneszánsz és a barokk korban átépítették. A templom délkeleti oldala mentén egy háromemeletes késő barokk harangtornyot építettek, amely a földszinten levő sekrestye fölött emelkedik. Tornya nyugati falára 1648-ban szerelték a város első mechanikus óráját. Egyhajós épület, négyzet alakú apszissal és sekrestyével. A hajót és az apszist gótikus boltozatok borítják. A templom kőből épült, kívülről vakolatlan. A templom déli homlokzatán a kórushoz vezető lépcsőt építettek. A lépcső bejárata feletti áthidalót Ivan Pribislavić šibeniki művész domborművel díszítették, korlátját pedig Nikola Fiorentinac gótikus-reneszánsz készítette stílusban . A Szent Antal (régebben Szent Krševan) templomÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2037. 12. századi eredetű, a 15. században gótikus stílusban építették át, de a későbbi átalakításokkal reneszánsz és barokk stílusjegyeket is szerzett. Egyhajós épület, félkör alakú apszissal. A déli oldalhoz egy sekrestyét építettek hozzá. Az apszis félkupolával van fedve, a hajó felett pedig fából készült tető van. A templom Kőből épült, kívülről vakolatlan. A főhomlokzaton román stílusú ajtó található, lunettával. Ma kiállítóhelyként használják. A Szent Lőrinc-templomÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2038. a 17. században épült a ferences rend részére, vele szemben áll az 1650-ben épített ferences kolostor. A kétszintes kőből készült harangtorony a 18. század végén épült, a nyugat-keleti tájolású templom a kóruson keresztül kapcsolódik a kolostorhoz. Egyhajós épület, tágas sekrestyével. A szentély félköríves, boltozatos, elöl barokk portál található, amelynek timpanonjában Szent Lőrinc 18. századi szobra látható. A kolostor egy nagy épületkomplexumot foglal magában. A kapcsolódó épületekből a legfontosabb a 15. századi Foscolo-palota, melynek déli homlokzata (háromemeletes) a virágzó gótika időszakához tartozik. Gazdag képtár található benne. A Szent Ferenc templomÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2039. és kolostor a 14. század második felében épült. A templom egyhajós, gótikus épület, téglalap alakú apszissal, nyugat-keleti tájolással. A 15. században építették hozzá a presbitériumot és a Szent Kereszt-kápolnát. A 17. században a templomot barokk stílusban újították meg, új kazettás mennyezete kapott festményekkel díszítve, a 18. században pedig egy hagyma alakú, barokk tornyot építettek hozzá. A kolostort a 14. században építették a városfalak mentén, ahol a Szent Márton és Szent Mihály-templomok találhatók. Belső udvarral és kolostorkerttel rendelkezik. Szent Márton-templomot a 19. században könyvtárrá alakították át az első emeleten. Földszintjén két reneszánsz és egy központi gótikus portál található. Előtte híres szökőkút található, élő teknősökkel. A Szent Borbála-templomÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2036. a 15. század első felében épült gótikus stílusban. Ma egyházmegyei múzeumként szolgál. Egyhajós épület, nyugat-keleti tájolással, négyzet alakú apszissal. A templomhajó és az apszis boltozatos, gótikus, csúcsíves boltozattal. A homlokzaton egy gótikus fülke található, Szent Miklós kőből faragott szobrával. Az óra 16. - 17. században készült. Az oromzaton két barokk harangdúc áll. A templomban két 15. századi kápolna található, amelyeket Ivan Pribislavić épített. A Szent Vid-templom a 13. - 14. században épített egyhajós épület, nyugat-keleti tájolással, négyszögletes apszissal. A templomhajó és az apszis gótikus boltozattal van fedve. A homlokzaton félköríves lunettával ellátott, román stílusú kapuzat található. Fölötte egy egyszerű faragott rozetta, a homlokzat tetején pedig harangdúc található. A belső tér vakolt, és a vakolaton népi falfirkák láthatók, amelyek a gályákat és egy falakkal védett lakott helyet ábrázolnak.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5836. Szent Kereszt-templomotÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5201. 1605 és 1608 között építették Jerome Mondelle tervei szerint. Építője Antun Nogulović volt. A harangtornyot a 18. század végén építették. A templom reneszánsz-barokk stílusjegyekkel rendelkezik. Egyhajós, hosszúkás épület, négyzet alakú apszissal, amely a hajó teljes szélességére kiterjed. A templom értékes kazettás mennyezettel rendelkezik. Kőből épült, kívülről vakolatlan. Az oromzatos homlokzat profilozott portállal, két rozettával, valamint a keresztre feszítés domborműves ábrázolásával és 12 szent szobrával van ékesítve. A templomban értékes műtárgy gyűjtemény és levéltár található. A Szent Miklós-templomÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5202. a 17. század első felében épült. A templom egyhajós épületként épült, négyzet alakú apszissal. A külső építési munkálatok a templom előcsarnokába vésett dátum szerint 1672-ben fejeződtek be. Belsejének különleges értéke a 17. század végén készült kazettás famennyezet. A mennyezeti kazettákba különböző időszakokban készült képek kerültek, melyeket šibeniki családok, többnyire a Szent Miklós Testvériség tagjai ajándékoztak az egyháznak. Az adományozót a rajtuk látható családi címer vagy egy szöveg, néhányukon pedig az adakozók miniatűr alakja teszi egyértelművé. Az ÚjtemplomÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2007. egy reneszánsz egyhajós templom félköríves apszissal, oszlopos átriummal és a testvériség gótikus házával. A presbitérium négyzet alakú sokszögű apszissal, kupolás boltozattal, a homlokzat reneszánsz portállal, fából készített, kazettás mennyezettel rendelkezik. Megmaradt M. Parkić és A. Moneghin 1628-as falfestményeinek egy része, melyek az Újszövetség jeleneteit ábrázolják. Barokk harangtornya 1753-ban épült. A sarokház földszintjén a Siralom gótikus domborműve látható. A harangtorony első emeletén egy másik Siralom domborművet találunk, amely Juraj Dalmatinac egyik késői munkájának vagy Nikola Firentinac munkájának tulajdonítható.