A kantábriai nyelvjárás (spanyolul cántabro – nyelvjárásban cántabru – vagy montañés, a La Montaña-ból, amely a terület történelmi elnevezése) a spanyolországi Kantábria területén beszélt nyelvváltozat. Nyelvtörténetileg átmenetet képez az asztúriai dialektusok és a kasztíliai között, így a szakemberek egy része az asztúriai–leóni, míg mások a kasztíliai nyelvjárások között tartják számon. Beszélőinek száma jelentős mértékben fogy, ezért a kihalás veszélyei fenyegeti. A több mint félmilliós lakosú Kantábriában csupán háromezren beszélnek kantábriaiul.
Az ún. kantábriai nacionalisták (kantábristák) egy igen szűk csoportja a nyelvjárás elismerését követeli, mint Kantábria nyelvét, de ezt még a nacionalisták többsége is elutasítja.
Főbb sajátosságok
A magánhangzórendszer általánosságban a kasztíliaihoz igazodik, azonban néhány sajátos ponton eltér attól: A hangsúlytalan szóvégi -o helyén -u áll: hoyo → hoyu ’lyuk’, humo → humu ’füst’. A szóvégi hangsúlytalan -e helyett -i hangot találunk: leche → lechi ’tej’, buitre → buitri ’keselyű’. Ez azonban nem annyira elterjedt, mint az előző jelenség. Megfigyelhetőek egyéb magánhangzóváltozások is a szó belsejében, a szóvégi magánhangzó átalakulásának hatására: caldero → caldiru ’üst’, trueno → truínu ’mennydörgés’, pasado → peséu ’múlt’, reímos → rimus ’nevetünk’. Az -a, -as végződés magánhangzóját e-be hajlóan ejtik (az átírásban: ä), vagy e-vé alakul: hierba → hierbä ’széna’, leña → leñe ’tűzifa’. Ez kiterjed az igeragozásra is: cogía → cogíä vagy cogíe ’fogott’, salía → salíä vagy salíe ’kijött’. Megfigyelhető a ae, eo, oa kapcsolatok hangsúlytalan magánhangzójának félhangzóvá alakulása: traeré → trairé ’hozni fogok’, almohada → almuada ’párna’ stb. A hangsúly megváltozása az -íais igevégződésekben: hacíais → haciáis ’csináltátok’, cogíais → cogiáis ’fogtátok’. A hangsúlytalan magánhangzók hangszíne olykor labilis: astilla → estilla ’szálka’, cellisca → cillisca vagy zullisca ’hóvihar’. A mássalhangzórendszerben nincsenek jelentősebb eltérések a sztenderd kasztíliaihoz képest. Néhány jellegzetesség: A latin F-ből származó h- kiejtése az olyan szavakban, mint harina ’méz’, horno ’sütő’, humo ’füst’ stb. Az -ado, -ada, -eda végződésekben a -d- kiesik: nevada → nevá ’havas’, polvareda → polvorea ’porfelhő’, separados → separaos ’szétválasztottak’. Bizonyos területeken a szó eleji l- palatalizálódik: lodo → llodu ’latyak’. A magánhangzók közötti ll/y olykor nagyon gyengén ejtődik, palatális magánhangzók környezetében ki is eshet: trayendo → traendo ’hozva’, leyendo → leendo ’olvasva’. Az -se végű igék főnévi igenevében az -r kiesik: quemarse → quemase ’megégni’.
A nyelvtan tekintetében ugyanazok az ingadozások figyelhetőek meg, mint általában a kasztíliai nyelvjárási területeken. Az egyik legjellemzőbb sajátosság az asztúriai nyelvjárásokban szintén megtalálható ún. anyagi semlegesnem (neutro de materia), vagyis az anyagot jelölő nőnemű főnevek hímnemű melléknévvel történő használata: la carne asáu ’sült hús’, la leche fresco ’friss tej’.
Jegyzetek
Források , pp. 183–191.
Lásd még Spanyol nyelvjárások Asztúriai–leóni nyelv
Kategória:Spanyol nyelvjárások Kategória:Kantábria