bélyegkép|jobbra|150px|Nyilvános rendezvényen jelnyelvet használó tolmács (Raimond Spekking fotója) thumb|thumbtime=5|Preservation of the Sign Language (1913)
A jelnyelv a vizuális kódrendszerek egyik legfejlettebb formája, amelyet főként, de nem kizárólag a siketek használnak. Az 1960-as évek óta a szakemberek már önálló nyelvként kezelik. A 2009. évi CXXV. törvény a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról a magyar jelnyelvet a hivatalos nyelv szintjére emelte Magyarországon.
Bizonyított, hogy a jelnyelvnek is van egy sajátos hangtana, alaktana és mondattana. Általában az adott nyelv nyelvtani sajátosságai jellemzik a jelnyelvet. Szókincse pontos nyelvtani szabályok szerint rendeződik, így annak nyelvjárásai is lehetnek. Tanulásának nehézségei összemérhetők a hangzó nyelvekével. A jelelés előnyös a perifériás látásra és a reakcióidőre.http://www.infobeteg.hu/Hirek/A-jelnyelven-beszelok-periferias-latasa-es-reakcioideje-is-jobb
Téves feltételezés, hogy a jelnyelv nemzetközi. Valójában minden országnak van egy sajátos jelnyelve, amelyet elsősorban a siketek használnak. Tehát a siketek nem ugyanazt a jelnyelvet használják Németországban, mint mondjuk Magyarországon. Igaz, hogy vannak hasonló jelek egyes jelnyelvekben. Létezik azonban egy mesterségesen kialakított jelnyelv is, a Gestuno nyelv, amely éppoly nehezen tud teret nyerni, mint az eszperantó.
Egy másik tévhit szerint a jelnyelv a gesztusok természeténél fogva lassabb, mint a beszéd. A kézmozgás ugyan valóban lassabb, mint az artikulációs mozgás, de a minden szinten jelen lévő egyidejűségnek köszönhetően a jelelés és a beszéd tempója közel azonos, nem ritka eset az sem, hogy a jelelés gyorsabb.
A jelelésnek természetesen vannak szabályai: törekedni kell a jel pontos kivitelezésére, fontos a gesztikuláció, mimika és testtartás.
Szokás, hogy a jelelők, hallók és siketek egyaránt, a jobb megértés érdekében néma artikulációval kísérik jelelésüket. Ennek szabályai: a megszokottnál lassabb beszédtempóra van szükség, vigyázni kell, nehogy a túlartikulálás hibájába essünk, mindig a jelelést kísérő beszédről lehet csak szó.
Erről a szokásról eltérőek a vélemények. Az ellenvélemények szerint mivel a hangzó nyelv és a jelnyelv szórendje különböző, ezért a jeleléssel együtt artikuláló egyén az egyik nyelvet törni fogja. A siketek nem mindig tátognak, amikor egymással beszélgetnek, és beszédzavarok esetén is értelmezhetetlenné válhat a szájkép, vagy a néma jelelő nem képes szavakat formálni a szájával. Asperger-szindrómás, autista jelelőkkel is előfordul, hogy nem tudnak egyszerre jelelni és tátogni.
A jelnyelv éppen olyan verbális kommunikációs eszköz, mint a hangzó nyelv. Ezért használata nem nevezhető mutogatásnak: egy önálló nyelvről van szó. Nem „mutogatunk”, hanem jelelünk!
Egyes elméletek szerint a jelnyelveknek az emberi nyelv kialakulásában is szerepük volt. Ezek szerint az első nyelvek jelnyelvek voltak.Hewes (1973), Premack & Premack (1983), Kimura (1993), Newman (2002), Wittmann (1980, 1991) Az elmélet felveti azt a kérdést, miképp tért át az ember a beszédre.
Miért természetes nyelv a jelnyelv?
Néhány fő érv, amelyek miatt valódi, természetes nyelvnek tekintjük a jelnyelvet: ugyanolyan komplex rendszer, mint bármelyik más nyelv, (a hangzó nyelvek) van létező, élő, beszélő közössége változataiban létezik (Magyarországon összesen hét nyelvjárást különböztetünk meg) és ezzel együtt összefügg egy szociolingvisztikai kérdés is: az, hogy a siket nyelvhasználók verbális repertoárja (nyelvi készlete) ugyanolyan teljes és változatos, mint a halló embereké ugyanolyan alkalmas betölteni a megismerő, a kommunikatív funkciót, sőt identitásjelző funkciói vannak, tehát identitás-szimbólumként is rendkívül fontos a siket közösség számára változik, ami ugyancsak sajátossága a természetes emberi nyelveknek az érintettek spontán módon használják a jelnyelvet a saját kommunikációjukban. van jelnyelvi szleng
Jelnyelvkutatás külföldön és hazánkban A jelnyelvkutatás története az Amerikai Egyesült Államokba, az 1960-as évekig nyúlik vissza, amikor William C. Stokoe kutatásainak köszönhetően megfogalmazták a legfontosabb érvet: a jelnyelv éppúgy kettős tagoltságú, mint bármelyik hangzó nyelv. Márpedig a nyelvészetben ez a legfőbb érv amellett, hogy természetes emberi nyelvnek tekintünk-e valamit. William C. Stokoe arra jött rá, hogy a jelnyelvben is megvalósul a kettős tagoltság kritériuma. A jelnyelvben a kézformák, a mozgások, illetve az artikulációs helyek (tehát a tér, amelyben egy jel létrejön) számítanak a legfontosabb ilyen komponenseknek, más néven kerémáknak, melyek a hangzó nyelvben a fonémák megfelelői. Vannak, akik a kerémákat szintén fonémának nevezik (szinesztéziával). A kézformák, mozgások ugyanúgy nem értelmesek, mint ahogy a hangok a hangzó nyelvben, viszont jelentés-megkülönböztető szerepük van: ha egy komponenst megváltoztatunk, ahogy a beszélt nyelvben egy hangot megváltoztatunk (pl.: por-bor), akkor ugyanúgy egy egészen más jelentéshez jutunk, vagy esetleg egy üres elemhez, amelynek nincs jelentése. Ez volt a legdöntőbb érv, mely a jelnyelv természetes nyelv voltát mutatja s ahogyan a hangzó nyelvek fonémakészletében is vannak különbségek és azonosságok, ugyanúgy a jelnyelvek kézforma készletében is vannak olyan elemek, amelyek a világ összes jelnyelvében megtalálhatók, de olyanok is, amelyek meglehetősen ritkának számítanak. A beszélt nyelvekhez hasonlóan a jelnyelvekben is vannak morfémák, lexémák, szintagmák.
Magyarországon az 1990-es évek közepétől több vonalon indult meg a magyar jelnyelv kutatása. Elsősorban a Pécsi Tudományegyetemen, (korábban Janus Pannonius Tudományegyetem), valamint az ELTE Elméleti Nyelvészeti Programjának keretén belül és az ELTE Magyar Nyelvi Tanszékén. Főleg fiatal nyelvészek és egyetemi hallgatók foglalkoztak a témával kapcsolatban, akiknek köszönhetően kezdetben szakdolgozatok és OTDK munkák születtek. Később egyfajta szakmai szemléletfordulás következett be, melynek eredményeképpen a PTE-n, az ELTE-n, (kisebb részben Szegeden és Debrecenben is) nem jutott ki úgy hallgató a magyar vagy akár az idegennyelv-szakos képzésből, hogy ne lett volna tisztában azzal, hogy a siketek jelnyelve teljes értékű, természetes emberi nyelvnek számít, a téma iránt érdeklődők pedig esetleg egy-két speciális kurzust is elvégezhettek a siketek kétnyelvűségével vagy a jelnyelv grammatikájával kapcsolatosan.
Kutatási feladatok, módszertan A jelnyelv kutatásának módszertana igen eltérő képet mutat a hangzó nyelvéhez képest s ezzel együtt különböző problémák is lépnek fel. A szakembereket a kutatásmódszertanon belül elsősorban két részkérdés foglalkoztatja: az adatgyűjtés, leginkább a jelnyelvi adatok gyűjtésének problematikája, illetve az adatok lejegyzésének sajátos lehetőségei és igényei, mely vizuális módon történik. A kutatási feladatok rendkívül sokrétűek: az elméleti jellegű nyelvírás mellett a különböző interdiszciplináris vizsgálatokra (pszicholingvisztika, neurolingvisztika, szociolingvisztika) és alkalmazásokra (tananyagok kidolgozása, törvényi szabályozás szorgalmazása stb.) is figyelmet kell fordítani. Ennek ellenére a témával intenzíven vagy kevésbé intenzíven foglalkozó kevés ember részéről hiányzik az igazi összetartás, a team-munka a magyar jelnyelv sikeres sztenderdizációjának érdekében. Tipológia A hangzó nyelvekhez hasonlóan a jelnyelvek is osztályozhatók típusuk szerint. Így vannak ragozó, hajlító, poliszintetikus, inkorporáló és izoláló jelnyelvek. A szórend is más lehet a különböző jelnyelvekben: az amerikai jelnyelv alapszórendje SVO, az osztrák jelnyelvé SOV. A beszélt nyelvek hatása az egyes jelnyelvekre nagymértékben eltér, még egy jelnyelv különböző változatai között is. Az amerikai jelnyelvben egész dialektuskontinuum alakult ki e mentén. Nem hasonlítanak a hangzó nyelvekre a jelnyelveknek azon változatai, amiket nem ért hangzó nyelvi hatás. Az amerikai jelnyelv a szórendet kivéve jobban hasonlít a japán, mint az angol nyelvre.
A jelnyelv, pontosabban jelnyelvek alapja a szimulákrum, a mozdulattal felidézett mozgásos történés, vagy valaminek a jellemző mozgása, alakja, térbeli tulajdonsága. (pl. kavar: főz, konyha, szór: hint, fűszer, szór, mosópor, hintőpor, hajó, bölcső-ringat, szül, születik-új). A jelnyelvben egyszerű kifejezéseket használnak (például a Holnap majd elmegyek a boltba, veszek tejet, kenyeret mondat jelnyelvi fordításban holnap fog menni vesz tej, kenyér). A jelnyelv nyelvtana a térben van, és térbeli egyeztetést használ. A jelnyelvben nem mindig és nem mechanikusan helyettesíti a jel a szavakat. Pl. a becsukom az ajtót, DE ez nem így néz ki: én + be (irány) + csuk (jel) + ajtó (jele). A ragozás többi részét proformmal végzik, a levegőben, a kezemmel "lenyomom a kilincset". A proform utánozza magát a mozdulatot, történést (pl. találkozás, csók, halál, sorban állás).
Nyelvcsaládok Az egyes jelnyelvek rendszerint nem állnak rokonságban az adott országban beszélt nyelvekkel. A jelelt nyelvek, például a jelelt magyar inkább az adott hangzó nyelv jelelt változatának tekinthető, mint önálló jelnyelvnek. A modern jelnyelvek közül több a Pedro Ponce de Leon (1520-1584) spanyol bencés szerzetes által kifejlesztett kézjeleken alapuló kommunikációs eszközre épült.http://www.depositum.hu/tudosok.html Egy játékban szerepel az 1620-as évszám, mint a jelbeszéd feltalálásának ideje, ezt talán a jelnyelvre értik.http://jatekdij.hu/tartalom/tarsasjatek/Timeline-talalmanyok.pdf A BANZSL nyelvcsaládba tartozik a brit, az ausztrál, és az új-zélandi jelnyelv. A család tagjai továbbá a dél-afrikai és az új-skóciai jelnyelv. A japán jelnyelvcsaládot a japán, a tajvani és a koreai jelnyelv alkotja. A francia jelnyelvcsalád népes. Ide tartozik a francia jelnyelven kívül a québeci, és az orosz jelnyelv. Tagjai továbbá a holland, a flamand, és a belga-francia jelnyelv, és még mások, mint a spanyol, a mexikói, és a brazil jelnyelv. Az amerikai jelnyelv szintén a francia jelnyelvcsalád tagja, ami egy külön ágat képvisel. Több nyelv is alapul rajta, például a bolíviai jelnyelv. A thai jelnyelv a bangkoki, a Chiang Mai jelnyelv és az amerikai jelnyelv keveréke. Az amerikai jelnyelv befolyását sejtik az ugandai, a kenyai, a Fülöp-szigeteki, és a maláj jelnyelvben. A SIL egy jelentése szerint a magyar, a cseh, és a szlovák jelnyelv egy külön csoportot alkot. Ide tartozónak gondolják a román, a bolgár, és a lengyel jelnyelvet is. A német jelnyelv nagy hatással volt az izraeli jelnyelvre. Az izlandi jelnyelv a dán jelnyelvből ered, bár a több évszázados elkülönülés a jelek szignifikáns különbözőségéhez vezetett. A fenti SIL-jelentés szerint az Oroszországban, Moldovában és Ukrajnában jelelt nyelvek nagyon közel állnak egymáshoz. Anekdotikus megfigyelések szerint a finn, a svéd és a norvég jelnyelv szintén rokon. Ez a skandináv jelnyelvcsalád. Jordánia, Szíria, Palesztina, Irak, és feltehetően Szaúd-Arábia jelnyelvei dialektuskontinuumot alkotnak, vagy az észak-arab jelnyelv nyelvjárásai. Ismert szigetnyelvek a nicaraguai, az Al-Sayyid beduin és a Providence-szigeti jelnyelv.
A gyógypedagógiában A gyógypedagógiában vitatott, hogy mennyire lenne hasznos a jelnyelv bevezetése a siketek oktatásába. Két módszer alakult ki, az auditív-verbális és a kétnyelvű módszer.
Az auditív-verbális módszer hívei szerint a jelnyelv képszerűsége miatt nem teszi lehetővé az elvont gondolkodás kialakulását. Ezért a hangnyelv oktatása és a beszédtanítás nemcsak egy új nyelv elsajátítását jelenti, hanem az elvont gondolkodás kialakítását is. Ezt a folyamatot demutizálásnak nevezik.
A kétnyelvű módszer hívei szerint a jelnyelv, mint teljes értékű nyelv nem ennyire képszerű; használatával éppúgy kifejlődik az elvont gondolkodás, mint a hangnyelvvel. Azonban hangsúlyozzák, hogy a hangzó nyelvet és a beszédet is tanítani kell, mert ez teszi lehetővé a jelnyelvet nem ismerő hallókkal való kommunikációt.