Mikus Sándor

Mikus Sándor (Sződ, 1903. augusztus 11. – Budapest, 1982. szeptember 17.) Kossuth-díjas magyar szobrászművész, pedagógus.

bélyegkép|jobbra|200px|Derkovits Gyula szobra. bélyegkép|jobbra|200px|Jurisics Miklós szobra Kőszegen. bélyegkép|jobbra|200px|Csortos Gyula sírja a Kerepesi temetőben. Mikus Sándor alkotása. bélyegkép|jobbra|200px|Mikus Sándor sírja Budapesten. A síremlék a művész saját műve. Kerepesi temető: 42/1. bélyegkép|jobbra|200px|Rózsa Ferenc emlékkút a budapesti VII. ker. Szenes Hanna parkban.

Pályafutása Autodidaktaként rajzolt és mintázott portrékat, karikatúrái már korán elárulták művészi adottságait. Egy Lehel úti szabadiskolában ismerkedett meg a szobrászattal. 1924-1927-ig az Újpesti Egyesült Izzóban műszerészként dolgozott. Pfeifer Ignác műegyetemi tanár, az Izzó kutatómérnöke Öreganyám c. portréját megvásárolta, s ekkor Bernáth Aurél és Pátzay Pál biztatására Olaszországba utazott hat hónapos tanulmányútra. Rövidebb megszakítással 1930-ig élt itt, előbb Firenzében, majd Rómában, ahol Pátzay Pál műtermében dolgozott. 1930-tól a gyár ösztöndíjasa volt. Már ugyanebben az évben kiállított a velencei biennálén.

Első gyűjteményes kiállítását 1932-ben az Ernst Múzeumban rendezte meg. Az 1937. évi párizsi világkiállításon két aranyérmet nyert, bár műveit a párizsi magyar pavilon építésze, Györgyi Dénes, s nem a hivatalos szervek mutatták be. 1941-ben a Tamás Galériában állította ki újabb, az emberi test plasztikájának lényeges elemeit hangsúlyozó bronz kisplasztikáit (Mosakodó, Fésülködő, Mezítlábas nő) és érmeit. A Fésülködő nő c. szobra a New York-i világkiállításon is szerepelt.

1946-tól a budapesti Százados úti művésztelepen dolgozott. 1946-49-ben Csepelen a munkás művészeti kör vezetője lett. Ebben az évben négy szobrászati pályázat első helyezettje volt. 1949-ben állították fel Ózdon Petőfi-szobrát. 1949-től 1975-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1958 és 1961 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola elnöke volt.

1950-ben pályázat útján ő készítette el a Sztálin emlékművet, amelyet az 1956-os forradalom és szabadságharc idején ledöntöttek.

Számos köztéri alkotásra is kapott megbízást, amelyeknél többnyire korábbi kisplasztikai kompozícióit használta fel. Pl. a várpalotai Táncoló leánykák c. szobrához, melyet 1959-ben állítottak fel, egy 1942-es munkáját formálta meg nagy léptékben, a Szoptató anya című 1960. évi velencei biennálén szereplő szoborhoz pedig az 1940-es az Anyaság c. munkáját nagyította fel. Az 1930-as években készült Fésülködő nő című kisplasztikáját szintén 2 méteresre nagyítva Kalocsán állították fel 1965-ben. Anya c. szobrát 1970-ben a Tungsram-lakótelepnek ajándékozta.

Műveinek egy része a Magyar Nemzeti Galériában, a debreceni Déri Múzeumban, a Fővárosi Képtárban, Moszkvában, Bécsben, Angliában, Mexikóban található.

Díjai, kitüntetései Szinyei Társaság szobrászati díja (1933) Diplôme d'Honneur és Grand Prix – Párizsi Világkiállítás (1937) Kossuth-díj (1949, 1952) Érdemes művész (1952) Kiváló művész (1959) SZOT-díj (1977) Munka Érdemrend arany fokozata (1978) Szocialista Magyarországért Érdemrend (1978)

Társulati tagságai Munkácsy Céh tagja Rippl-Rónai Társaság tagja Képzőművészek Új Társaságának (KÚT) tagja Magyar Képzőművészek Egyesületének tagja. 1938 – Új Művészek Egyesületének alelnöke 1949 – Képző- és Iparművészek Szövetségének alapító tagja 1957-1962 – a Képző- és Iparművészek Szövetségének elnöke volt.

Kiállításai Egyéni kiállítások 1932 – Ernst Múzeum, Budapest 1938 – Ernst Múzeum, Budapest 1941 – Tamás Galéria, Budapest 1942 – Tücsök Irodalmi és Művészeti Szövetkezet 1942 – Nemzeti Szalon, Budapest 1952 – Balatoni Múzeum, Keszthely 1961 – Műcsarnok, Budapest (gyűjteményes) 1962 – Keszthely (gyűjteményes) 1963 – Móra Ferenc Múzeum, Szeged (gyűjteményes) 1964 – Kuny Domokos Múzeum, Tata (gyűjteményes) 1966 – Athén 1969 – Újdelhi – Kalkutta 1974 – Budapesti Történeti Múzeum, Budapest 1975 – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest 1976 – Egyesült Izzó 1977 – Csili Művelődési Központ, Budapest 1984 – Budapest Galéria (Lajos utca), Budapest (emlékkiállítás).

Válogatott, csoportos kiállítások 1930 – XV. velencei biennálé, Velence 1932 – Ernst Múzeum, Budapest 1933 – Fiatal Művészek Kiállítása, Műcsarnok, Budapest 1937 – Világkiállítás, Párizs 1939 –Új szerzemények, Fővárosi Képtár, Budapest 1940 – Új Magyar Művészek Egyesülete 1942 – Nemzeti Szalon, Budapest 1948 – Közösségi művészet felé, Magyar Képzőművészek Szabadszakszervezete 1958 – XXIX. velencei biennále, Velence 1960 – XXX. velencei biennále, Velence.

Művei Műveiben, figuráiban az ember mindennapi tevékenységét, élethelyzeteit, megszokott mozdulatait a klasszikus szobrászati hagyományok felhasználásával fejezte ki. Az 1940-es évek végéig kisplasztikákat és érmeket, majd pályája második szakaszában megrendelésre készült monumentális együtteseket alkotott. Egy-egy témát kompozíciók sorozatával bontott ki. A klasszikus szobrászat eszményeivel áthatott művészetét harmonikus komponálásmód, összefogott arányok, puha, sima felületek jellemzik. Kizárólag az emberi alak megmintázásával, bronzba öntésével, kőbe faragásával foglalkozott. Munkásságának kiemelkedő sorozatai a portrék és a női aktábrázolások, a szűkszavú, dekoratív motívumvilágra redukált érmek. Emberalakjai nyugalmat, erőt és időtlenséget sugallnak. Köztéri művei bélyegkép|jobbra|250px|Sztálin (1951, Budapest) bélyegkép|jobbra|166px|Fiatalok (Miskolc, Kilián-déli városrész, Gagarin utca) Petőfi-szobor (mészkő, 1949, Ózd) 1949. március 15-én avatták fel.) Petőfi-mellszobor (mészkő, 1949, Csepel, lebontották) Guszev kapitány (domborműves emléktábla, kő, 1949, Budapest, V. ker., Guszev [ma: Sas] u. 28., lebontották, 1997 óta a Fővárosi Képtárban található) Parlamenter-emlékmű (Steinmetz kapitány) (kétalakos bronz, 1949, Vecsés, 1956-ban ledöntötték, 1957-ben új, egyalakos bronz, 1993 óta a budatétényi Szoborparkban) A Szabad Nép-székház domborműve (mészkő, 1949, Budapest, VIII. ker., József krt. 1991-ben lebontották (Beck Andrással, Kerényi Jenővel) Sztálin-szobor (bronz, mészkő talapzattal, 1951, Budapest, Dózsa György út, 1956-ban ledöntötték). A szobor épen és 1956 után A Sztálin szoborpályázat (1951) anyagát lásd Nő mandulaággal (dombormű, 1955, Zalaegerszeg) Felszabadulási emlékmű (1955, Kaposvár) Anya gyermekkel és labdával (1956, Budapest, Kelenföldi lakótelep) Domborművek (terrakotta, 1956, Kazincbarcika) Kévekötő és Munka után című terrakotta domborművei balkondíszként Kazincbarcikán, az Egressy út 23. és 25. és Rákóczi tér 2-4. számú házak homlokzatán. Köztérkép.hu Barátság emlékmű, 1957. Veszprém József Attila utca Labdarúgók (bronz, 1958, Budapest, Népstadion, Felvonulás út) Táncoló lányok (A két lányalakot megformázó szobor 1942-készült. A várpalotai Jó Szerencsét Művelődési Ház előtt helyezték el 1959-ben.) Számoló kislány (bronz, 1959, Budafok) Richard Wagner (mészkő, 1960, Budapest, Operaház) Mihail Ivanovics Glinka (mészkő, 1960, Budapest, Operaház) Felszabadulási emlékmű (bronz, 1961, Székesfehérvár, lebontva) Dalosok (bronz, 1961, Szigetszentmiklós, Csepel Autógyár Művelődési Ház) Anyaság (bronz, 1961, Jakarta) Gyermekét tápláló anya (mészkő, 1963, Budapest, XI. ker., Vegyész u.) Jurisics Miklós (bronz, 1963, Kőszeg, vár) Kőműves Kelemenné-dombormű (terrakotta, 1964, Budapest, XI. ker., Egry J. Általános Iskola) Ülő nő (mészkő, 1964, Budapest, XIV. ker., Kacsóh P. úti lakótelep) Korsós lány (bronz, 1964, Vác, Ady Endre sétány) Kígyóölő (bronz, 1964, Hatvan, Magyar Szocialista Munkáspárt székháza) Fiatalok (Húszévesek lettünk) Miskolc, Könyves Kálmán utca 19. Táncoló lány (bronz, 1965, Veszprém, Vegyipari Egyetem Diákszálló) Kétfigurás kompozíció (bronz, 1966, Miskolc, Kilián lakótelep) Fésülködő női akt (bronz, 1966, Kalocsa, Szabadtéri Színpad) Rózsa Ferenc-emlékkút (bronz, 1966, Budapest, VII. ker., Rózsa F. u.) Szoptató anya (mészkő, 1967, Budapest, XIV. ker., Ilka u., Apáthy I. Kórház) Korsós nő (1967, Veszprém, Wartha Vince utca) Derkovits Gyula-portré (bronz, 1969, Szeged, Pantheon) Fekvő nő (haraszti mészkő, 1969, Budapest, Szabolcs u., Orvostovábbképző Intézet) Kislány ugrókötéllel (bronz, 1969, Budapest, Országos Korányi TBC Intézet) Szovjet hősi emlékmű (bronz, 1970, Budapest, XVI. ker., Hősök tere, lebontották, 1992 óta a Szoborparkban) Segner János András-portrédombormű (kő, 1970, Szeged, Pantheon) Csortos Gyula-síremlék (kő, 1970, Budapest, Kerepesi temető) Lenin (bronz, 1970, Pécs, lebontották) Ruhafacsaró (bronz, 1970, Budapest, XII. ker., Nagy J. u., Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei Bizottsága) A szobor kisplasztikája bélyegkép|jobbra|167px|Küzdelem 700 éves emlékmű (bronzdombormű, 1971, Győr) Bokányi Dezső-portré (haraszti mészkő, 1971, Budapest, Dózsa Gy. út, Építők Szakszervezete) Női figura (bronz, 1971, Felsőgöd, transzformátorállomás) Küzdelem (bronz, 1972, Budapest, XIV. ker., Uzsoki u.) A szobor 1947. évi kisplasztikája Lenin-portré (gipsz, 1972, Budapest, Igazságügyi Minisztérium) Zrínyi Ilona (carrarai márvány, 1972, Kaposvár, Általános Iskola) Nő könyvvel (carrarai márvány, 1973, Diósjenő, Művelődési Ház) Segner János András-portré (bronz, 1974, Debreceni Orvostudományi Egyetem) Korsós nő (bronz, 1974, Baja) Felszabadulási emlékmű (bronz, 1974, Abony) Kétfigurás kompozíció (bronz, 1975, Helsinki, magyar nagykövetség) Olvasó nő (mészkő, 1975, Mosonmagyaróvár, Fémszerelvénygyár) Mányoki Ádám-portré (mészkő, 1975, Szokolya, községi tanács) Három tavasz (bronz, 1976, Debrecen) Segner János András-portrédombormű (kő, 1977, Halle) Jean Henri Dunant-dombormű (márvány, bronz, 1978, Budapest, V. ker., Arany János u., Magyar Vöröskereszt) Demjén Attila-síremlék (portrédombormű, bronz, kő, 1978, Budapest, Farkasréti temető) Séllyei István- és Kocsi Csergő Bálint-portrédombormű (bronz, 1978, Pápa, Petőfi Sándor Gimnázium)Emléktábla (Március 15. tér, Református gimnázium falán) Zászlós fiú (Tanácsköztársasági emlékmű) (kő, bronz, 1979, Veszprém) Áprily Lajos-portré (bronz, 1981, Visegrád) Korsóvivő (bronz, 1984, Bercel, Pihenőpark) Pfeifer Ignác-portré (bronz, 1984, Budapesti Műszaki Egyetem) Táncoló lányok (bronz, 1984, Budapest, XVI. ker., Szolnoki u.) Ülő nő, Mikus Sándor-síremlék (mészkő, 1985, Budapest, Kerepesi temető).

Kisplasztikái Mosakodó, Fésülködő nő, Mezítlábas asszony Számoló kislány Anya gyermekével. (mészkő) Magyar Nemzeti Galéria

Síremlékek Csortos Gyula (Kerepesi temető 10-7-32). Stark Béla (Kerepesi temető 35-1-84) Saját síremléke (Kerepesi temető 42/1).

Érmei Cuoco Kata Pátzay Pál (1934) Rippl-Rónai József érem (1937) Emlékéremterv, női alakos (1969)

Jegyzetek

Források [ Magyar életrajzi lexikon]

Újpest lexikon

Irodalom Aradi N.: 35 év, 35 művész, Budapest, 1980 D. Fehér Zsuzsa: Mikus Sándor. Budapest, 1955 D. Fehér Zsuzsa: Mikus Sándor műtermében. In: Műterem, 1958. 5. szám D. Fehér Zsuzsa: Mikus Sándor új kisplasztikái. In: Művészet, 1963. 8. szám Elek Artúr: A Tamás Galéria kiállítása. In: Pesti Napló, 1941. ápr. 20. Kállai Ernő a Pester Lloyd 1941. április 20-ai számában elismeréssel írt szobrairól Kállai Ernő: Mikus Sándor. In: Művészetszemlélet, 1949. április 15. Rabinovszky Máriusz: Mikus Sándor a Sztálin-szoborpályázat nyertese In: Szabad Művészet, 1951. január Kovács P.: A tegnap szobrai. Fejezetek a magyar szobrászat közelmúltjából, Szombathely, 1992 Móra László: Mikus Sándorról. In: Magyar Nemzet, 1987. 241. szám Pogány Ö. Gábor: Mikus Sándor pályakezdése In: Művészet, 1963. 8. szám Pogány Ö. Gábor: Mikus Sándor újabb művei. In: Művészet, 1968. 8. szám Pogány Ö. Gábor: Mikus Sándor. Katalógus-előszó, Budapest, 1975 Szíj Rezső: Mikus Sándor művészportréi In: Művészet, 1972. május Szíj Rezső: Mikus Sándor. Budapest, 1977. Vayer L.: Mikus Sándor hatvanéves. In: Művészet, 1963. 8. szám

Kapcsolódó szócikkek A szocreál kiállítás a MODEM-ben

Kategória:Magyar szobrászok Kategória:Kossuth-díjasok Kategória:1903-ban született személyek Kategória:1982-ben elhunyt személyek Kategória:SZOT-díjasok