Lugossy Mária (Budapest, 1950. május 9. – Budapest, 2012. augusztus 15.) Munkácsy Mihály-díjas magyar ötvös-, szobrász-, üvegtervező- és éremművész, érdemes művész.
bélyegkép|jobbra|180px|A forradalom lángja (1956) szobor a budapesti Kossuth téren
bélyegkép|jobbra|250px|A II. világháború áldozatainak emlékműve Székesfehérvárott bélyegkép|jobbra|188px|Benedek István sírja a Farkasréti temetőben
Életrajza Lugossy Mária eredetileg ötvösnek készült, 1969–1973 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán, az ötvös tanszéken, majd 1973–1975 között a Főiskolai Továbbképző Intézetben folytatta tanulmányait.
Már pályája kezdetén is a köztéri alkotások érdekelték leginkább, amit diplomamunkájának témája is tükröz: egy négy méteres elektronikus óra a Győri Közlekedési és Távközlési Főiskola aulájában.
Munkája mellett folyamatosan képezte magát, illetőleg oktatta művész szakmáját, módszereit. 1977–1978-ban a győri Acélszobrász szimpóziumon (Rába művek), 1982-ben a Frauenauban és Nový Borban rendezett Nemzetközi Üvegszimpóziumokon vett részt. 1984-ben Sars-Poteries-ben és a londoni Royal College of Art „Üveg és Építészet” Nemzetközi Üvegszimpóziumain, valamint az „Üveg és Szobrászat és Építészet” Nemzetközi Szimpóziumon Hergiswilben és Immenhausenben folytatott eszmecserét. 1991-ben Sars-Poteries-i Nyári Egyetemen és Château Beychevelle-ben vendégtanárként adott elő. 1994-ben ugyancsak Sars-Poteries-ben, majd 1998-ban Pilchuck-ban tartott előadás-sorozatot a Nyári Egyetemen vendégtanárként. Pályafutása során hazánkon kívül is számos díjban részesült, többek között Japánban, Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban.
Tagságai Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Érem Szakosztály, Szobrász Szakosztály. FIDEM, Fédération Internationale de la Médaille d'ArtFIDEM Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 1993. Magyar Szobrász Társaság Magyar Művészeti Akadémia, 2007. G. A. S. (Glass Art Society, USA)
Társadalmi szerepvállalásai 1992-ig a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Érem Szakosztály vezetője, jelenleg a Küldöttgyűlés tagja, és a Szobrász Szakosztály vezetője. Szobrász Társaság vezetője 2005–2008 A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) állandó szakmai kollégiumának tagja (Képzőművészeti Szakmai Kollégium)
Művészete Gazdag gondolatiság jellemzi művészetét, melyben az alábbi periódusokat szokták elkülöníteni, mind a téma, mind az anyagválasztás és kezelés szerint.
Pályakezdése idején, konstruktivista korszakában fémmel dolgozott, köztéri órákat, ékszereket, érmeket, kisplasztikákat készített. Köztéri óráit a gyakorlati hasznosság, a plasztikai finom megformáltság és a filozófiai tartalom hármasa jellemzi. 1975–1977 között Bohus Zoltánnal, Csiky Tiborral, Nádler Istvánnal, Harasztÿ Istvánnal és másokkal részt vett a Győri Vagon- és Gépgyárban szervezett szobrászati művésztelep létrehozásában. Céljuk az építészekkel együttműködve a városképben átszervezni az emberi környezetet, a közterek funkcióját információs plasztikákkal bővíteni. Terveket készítettek a győri és a kispesti városkép átalakítására. (Ez azonban nem valósult meg).
Harmonikus, ugyanakkor letisztult formavilágú érmei hozzájárultak a műfaj megújulásához. Krómacél kisplasztikái a geometrikus absztrakció jegyében készülnek felhasználva az ipari eszközöket, az ebből adódó formaalakítási lehetőségeket.
Később új anyagokat is bevont a művészi megformálásba: a fémet eleinte plexivel, ásványokkal, majd optikai üveggel kombinálja. A szervetlen, tisztán geometrikus és a szerves, természeti, burjánzó formák kettőssége, hangsúlyozva a különböző szintű kidolgozottsággal, többértelmű gondolati tartalmat hordoz. Ennek a gondolati sornak egyik leglátványosabb állomása a Gyorsuló tér című nagyméretű installáció volt (1981, Dorottya Galéria).250x400x600 cm-es méretben egy pontba futó erővonalak mentén, a földtől egyre emelkedő magasságban, a földön szétterülő anyag fokozatosan légiesebbé válik. Az alsó részben grafitporral lefestett fa, majd feketésszürke vaslemez, alumíniumhatású rétegek és végül homokfújt üveglapok belülről megvilágítva alkotják az egyre emelkedő művet. Az erővonalak fókuszában intenzív fény jelenik meg. A mű az ősrobbanás előtti utolsó pillanatot jelképezi.
A kozmikus látomás után az élet keletkezése vált az 1980-as évek elejétől induló alkotói periódus témájává. Sajátos világképben az Őstenger, Őskövület hasadékai, Ősanya nyer megfogalmazást, amelyek magukban hordozzák az életet. Ekkor ragasztott, polírozott és homokfúvott síküveg lapokkal dolgozott. A geometriai formában (gúlában, lencsében) megjelenik az életet szimbolizáló belesüllyesztett kisebb motívum (üveglencse, higany, acélgolyó, a későbbiekben bronzfigura), mely a művészetet jelképező zárvány megfelelője. A magasabb rendű életet az üvegtömbbe süllyesztett, bronzból készült torzóra emlékeztető formák előlegezik meg. Majd figurák, emberi testek, fejek, bronz-, ill. vasöntvények kerülnek a szabályos mértani testbe, amelyet burjánzó, matt felületű matéria vesz körül (Minden idők áldozatai, Kristály-éjszaka stb.).E korszak induló darabja az '56-os emlékmű kompozíciója: a füstszínű üveglapokból készített fekete obeliszken a lázadás szimbólumaként egy mesterien mintázott bronz férfi felsőtest feszül, amint ki akarja magát szakítani az őt körülölelő matériából.
A legújabb művekben egyre nagyobb szerepet kap a kő. Nagyméretű kő a mű alapteste, amelyben a kisebb üveglencse hat a kő zárványaként (Mikrokozmosz). Az üveghatású fekete gránit használata jelzi az új anyagra való áttérés folyamatosságát (Emlékmű a II. világháború székesfehérvári áldozatainak, A forradalom lángja).
2004-től ismét a legfontosabb filozófiai kérdésekhez fordult a „Jégkorszak” című, Műcsarnokban megrendezett kiállításában, mely egyben művészetének összegzése volt. Az élet keletkezése, fenntartása, s pusztulása gondolatát járta körül a 3 teremnyi installációban.Az első teremben türkizkék vízfelületen álltak sárga mészkő kövek üveg zárványokkal „Genezis”, „Zárvány”, „Születés”, az édenkerti állapotokat voltak hivatva bemutatni. A második teremben már a pusztulásra utalt maga az is, hogy a kék szín feketére váltott és hogy emberi töredékek jelentek meg a tardosi vörös mészkövekbe ágyazva különböző formákban. A harmadik terem az ember nélküli, rideg kővilág, a hajdan volt civilizáció diszkrét, alig észrevehető jeleivel. Tovább lépve elindult egy „Hordozható Természet” sorozat, különböző anyagok felhasználásával (fa, üveg, fém) a legkülönbözőbb méretekben.
Legújabb, „Napló” címmel megrendezett kiállításában a kisebb klón figurák beépülnek különböző könyv szobrokba és köztéri szobor-makettekbe.
Díjai 1977 – I. Országos Érembiennále, Sopron 1978 – Győri Művésztelep, „Alkotói–díj” 1981 – Fiatal Képzőművészek Stúdiója, Szeged, II. díj 1981 – III. Országos Érembiennále „Ferenczy Béni-díj”, Sopron 1981 – Smohay János-díj, Székesfehérvár 1982 – A Művelődési Minisztérium kiállítási nívódíja 1983 – Munkácsy Mihály-díj, Budapest 1984 – Glas–symposium, Immenhausen, I. díj 1985 – II. Coburger Glaspreis, Elismerő oklevél 1986 – Le Verre au Féminin en Europe, Transparence Galerie, I. díj, Brüsszel 1987 – Kleinplastik Triennale, Bürgerpreis, Fellbach 1987 – Jutta Cuny-Franz Erinnerungspreis, Bécs 1987 – VI. Országos Érembiennále, Sopron, Művelődési Minisztérium díja 1987 – VII. Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás, Műcsarnok, Kiállítási díj 1989 – XI. Országos Kisplasztikai Kiállítás (Biennále), Pécs 1989 – Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének díja 1989 – Tavaszi Tárlat, Bakonyi Múzeum, Veszprém, Zirc város díja 1989 – Az 1956-os forradalom mártírjainak emlékművére kiírt pályázat II. helyezés 1990 – Glass '90 in Japán, Tokió, különdíj 1990 – I. Országos Üvegművészeti Triennále, Tihanyi Múzeum, Baranya Megyei Múzeumok díja 1990 – The Suntory Prize '90, Suntory Museum of Art, Tokió, Nagydíj 1990 – VIII. Országos Érembiennále, Sopron, Művészeti Alap díja 1990 – BIVA. I. Nemzetközi Üvegbiennálé, Musée Léger, Biot, nagydíj 1992 – Chateau Beyckevello, International Centro d'art contemporain, Nagydíj 1992 – Gold Award, Kristallnacht témára kiírt pályázaton, Interfaith Institute, Philadelphia. 1992 – XXIII. FIDEM, London British Museum, Nagydíj 1993 – Carpe Diem Galerie, Párizs, közönségdíj 1993 – A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia levelező tagjai sorába fogadta 1994 – A II. világháború székesfővárosi áldozatainak emlékművére kiírt pályázat, I. díj 1996 – In memoriam 1956, II. díj Mosonmagyaróvár, Művelődési Ház; 1996 – Fődíj a Suntory Prize '96 kiállításon 1997 – Nagy Imre-emlékplakett 1998 – Nívódíj az 1848-as emlékkiállításon, Veszprém 1998 – Finn Éremművészek Szövetségének díja, FIDEM, Hága. 2012 – Érdemes művész
Kiállításai Egyéni kiállítások 1974 – Magyar Építőművészek Szövetsége (Bohus Zoltánnal és Ardai Ildikóval közösen,) Budapest 1975 – Győri Ifjúsági Ház (Bohus Zoltánnal és Csiky Tiborral közösen), Győr 1977 – Szoboszlói Kisgaléria (Bohus Zoltánnal közösen), Hajdúszoboszló 1977 – Helikon Galéria, Budapest 1977 – Egri Kisgaléria (Bohus Zoltánnal közösen), Eger 1978 – József Attila Megyei Művelődési Központ (Bohus Zoltánnal közösen), Salgótarján 1978 – Művelődési Központ (Bohus Zoltánnal közösen), Eger 1978 – Uitz Terem (Bohus Zoltánnal közösen), Dunaújváros 1979 – Vasas Galéria (Bohus Zoltánnal közösen), Diósgyőr 1980 – Kék Kápolna (Deim Pállal közösen), Boglárlelle 1980 – Varsói Magyar Intézet (Bohus Zoltánnal közösen), Varsó 1981 – „Gyorsuló Tér” Dorottya Utcai Kiállítóterem, Budapest 1982 – Fekete Sas Patika, Székesfehérvár 1983 – IV.Országos Érembiennále, Lábasház, Sopron (a III. Biennále nagydíjasainak önálló kiállítása) 1984 – Lobmeyr Studio, (Bohus Zoltánnal és Buczkó Györggyel közösen), Bécs 1984 – Modern Hungarian Nodals (Nodals and Anti–Nodals) Goldsmiths' Hall, London 1984 – Christ Church, Oxford 1985 – Pécsi Galéria (Bohus Zoltánnal közösen), Pécs 1985 – Kaposvári Galéria (Bohus Zoltánnal közösen), Kaposvár 1985 – Heller Gallery, New York 1986 – Galerie Ingrid Mensendiek, Düsseldorf 1986 – Coleridge Gallery, London 1986 – Galerie d'Amon, Párizs 1987 – Mária Lugossy, Zoltán Bohus, Kunst im Rathaus, Fellbach 1987 – Museum des 20. Jahrhunderts, Bécs 1987 – Galerie Trois, Genf 1988 – Üvegszobrok, Tihanyi Múzeum (Bohus Zoltánnal és Buczkó Györggyel), Tihany 1989 – Lugossy Mária – EST – kiállítással, a Műcsarnok Kamaratermében, Budapest 1989 – Habatat Gallery, Detroit, USA (Bohus Zoltánnal) 1989 – Galerie D'Amon, Párizs 1990 – Galerie L, Hamburg (Bohus Zoltánnal) 1991 – Ueda Gallery, (Bohus Zoltánnal), Tokió 1992 – „Zárványok” Dorottya utcai Kiállítóterem, Budapest 1993 – Carpe Diem Galerie, Párizs 1993 – World Economic Forum, Davos 1993 – NIKI Gallery, Tokió 1994 – Habatat Galleries, Detroit, (Bohus Zoltánnal) 1995 – Akadémiai székfoglaló kiállítás, Fővárosi Képtár, Budapest 1996 – Galerie 'L., Hamburg [Bohus Zoltánnal] 1997 – Vigadó Galéria, Budapest (kat.) 1997 – San Nicolo Galerie, Velence 1997 – G. Rob van den Doel, Hága 1998 – Városi Művészeti Múzeum Képtára [Bohus Zoltánnal], Győr 2000 – Dorottya utcai Galéria, Budapest 2001 – Vármúzeum, Tata 2001 – Mestermű Galéria, Veszprém 2001 – Frankfurti Könyvvásár, Frankfurt 2001 – Vízivárosi Galéria, Budapest 2002 – Üvegpiramis Galéria, Budapest 2004 – Jégkorszak, Műcsarnok, Budapest 2009 – Plasztika, Vízivárosi Galéria, Budapest
Csoportos kiállítások 1973 – XV. Nemzetközi Triennále, Palazzo del'Arte, Milánó 1975 – Jubileumi Képzőművészeti Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1977–1985 – I-től V-ig Országos Érembiennále, Lábasház, Sopron 1978 – Magyar Szobrászati Kiállítás, Műcsarnok, Budapest 1979 – XV. Biennale Internazionale della Piccola Scultura, Padova 1979 – Magyar Éremkiállítás, Helsinki, Stockholm 1979 – FIDEM, XVIII. Kongresszus és kiállítás, Lisszabon 1979 – Magyar Napok, Kortárs Képzőművészeti kiállítás, Firenze, Milánó 1980 – Licht–Form–Gestalt, Kunstmuseum, Düsseldorf