Az ódélarab, másik nevén epigrafikus (feliratos) délarab (himjári, a Himjári királyságról vagy szajhadi, a Szajhadi királyságról) négy, az ókorban az Arab-félsziget déli részén, az i. e. 9. és i. sz. 6. század között beszélt, egymással rokon, önálló írásrendszerrel rendelkező sémi nyelv gyűjtőneve, mely a félsziget déli területein élő népek között kialakult, úgynevezett délsémi nyelvekRitkán délnyugati sémi nyelvek. legősibb formája. Elnevezése ellenére a klasszikus arab nyelvtől különálló csoportot képez, neve a földrajzi elhelyezkedésére utal. Hatalmas mennyiségű () feliratból és néhány egyéb ókori szövegből ismeretes. Önálló írásrendszere az ódélarab írás.Ma az etiópiai D’mt királyságban* a ge’ez nyelv lejegyzésére szolgál.(??)
Az ide tartozó négy nyelv a szabái (vagy szabá, a Bibliából is ismert Sábai királyság nyelve, mely a fordítás nyomán (Ésaiás 45:14, Ezékiel 23:42) a magyarban szabeusként honosodott meg),A cikkben a meghonosodott magyar elnevezést használjuk. a máini (minai, madhabi, a magyarban gyakran mineus), a katabáni és a hadramauti. Beszélt nyelvként való kihalásuk az i. sz. 4. és 7. század közé tehető, de egyértelműen csak az iszlám és a vele együtt terjedő klasszikus arab nyelv hatására szűntek meg.
A nyelvcsoport besorolása Az ódélarab nyelvek elhelyezkedése és rokonsága a többi sémi nyelvvel máig nem teljesen tisztázott, ezért erre több modell is létezik. A hagyományos (régebbi) felosztás szerint az ódélarab az arabbal, az újdélarab nyelvekkel (melyek nem leszármazottjai az ódélarabnak, hanem a modern arab dialektusai), valamint az etiópiai sémi (ethiosemitic) nyelvekkel együtt alkották a délsémi nyelvek ágát.ld.: Faber, Alice: Genetic Subgrouping of the Semitic Languages. In: Robert Hetzron (ed.): The Semitic Languages. London, Routledge, 1997., p. 3-15. (5.)
Az újabb csoportosítások azonban az ódélarabot nyelvtani sajátosságai miatt már nem a délsémi nyelvek közé helyezik, hanem az arabbal és az északnyugati sémi nyelvekkel (héber, arám stb.) együtt egy új kategóriában, mint központi (centrális) sémi nyelveket kezelik.ld.: Huehnergard, John: Features of Central Semitic. In: Biblica et Orientalia 48 (2005), p. 155-203. (160.)
Ma már az a korábban széles körben elterjedt és a régebbi szakirodalomban fellelhető nézet is érvényét vesztette, mely szerint az etióp geez (ge’ez) nyelv az ódélarab közvetlen leszármazottja lenne.
A délarab nyelveknek létezik egy másik – pusztán területi alapú – felosztása is, melyben az ódélarab mellett a modern délarab nyelveket is felsorolják, így adva a területnek az ókortól napjainkig tartó nyelvi folyamatosságot. Ez a felosztás is érvényes, ekkor azonban tudni kell, hogy az iszlám elterjedése korában a területen élők körében nyelvcsere történt, s nevük ellenére az ó- és újdélarab nyelvek nem állnak leszármazási kapcsolatban egymással.
Az ódélarab nyelvek felosztása bélyegkép|jobb|250px|Jemeni ódélarab feliratos kő. Archaeológiai Múzeum, Isztambul Az ódélarab négy fő dialektusra vagy nyelvváltozatra tagolódik, melyek az őket beszélő királyságokról kapták neveiket.
szabeus (szabái): A Sábai királyság és a késői Himjári királyság nyelve, mintegy 6000 felirattal dokumentálva. ószabeus: az i. e. 8. és 2. század között; középszabeus: az i. e. 1. és az i. sz. 4. század között: harámi (amiríti): a Máintól északra fekvő területek nyelve; középső szabeus: a központi sábai terület feliratainak nyelve; déli szabeus: a radmani és himjári feliratok nyelve; „pszeudo-szabeus”: Nadszrán és környékének nyelve; késői szabeus: az 5. és 6. században; máini (madhabi, mineus): az i. e. 8. és 2. század között Dzsauf és Haram városállamok és a késő-máini kereskedelmi kolóniák nyelve (Máinon kívül Dédán és Madá'in Szalih kolóniákon, valamint Egyiptomban és Déloszon is megtalálhatóak). Körülbelül 500 felirat képviseli. katabáni: A Katabán királyság nyelve az i. e. 5. és az i. sz. 2. század között. Körülbelül 2000 felirattal. auszáni (awszani): az i. e. 8. és az i. e. 1. / i. sz. 1. század közötti Auszan (Awsan) királyság nyelve, mindössze körülbelül 25 felirattal dokumentált. A katabánitól csak kis mértékben különbözik. Egyéb variánsok, mint például a radmani törzsek nyelve. hadramauti (hadrámi): Hadramaut nyelve, az i. e. 5. és az i. sz. 4. század között. Körülbelül 1000 felirat, ezek közül egy Déloszon.
A fenti dialektusok közül a szabeus úgynevezett „h-nyelv”, míg a többi úgynevezett „sz-nyelv”, ami azt jelenti, hogy a szabeusban a 3. személyű személyes névmás és a tárgyrag „h”-t mutat, míg a többiben „sz”-t (s1). Legarchaikusabb közülük a katabáni.
A nyelv forrásai Az ódélarab meglehetősen jól dokumentált nyelvi csoport, a korpuszt mintegy 10.000 felirat teszi ki, szókészlete pedig 2500 körül mozog,ld.: Beeston – Ghul – Müller – Ryckmans: Sabaic Dictionary ami egy szinte csak feliratokból ismert nyelvnél igen jelentősnek mondható. A feliratok elsősorban adományozási és felajánlási (votív, illetve dedikációs) jellegűek (sztéléken, kőlapokon, templomi tárgyakon), építési feliratok, történeti-dokumentatív jellegű, kisebb részben irodalmi szövegek, még kisebb részben személyes feljegyzések.A teljes korpusz itt: CSAI: Corpus of South Arabian Inscriptions .
A nyelv megfejtése Az ódélarab nyelvtani áttekintése Fonetika Az ódélarab 29 mássalhangzóval rendelkező, magánhangzókat nem jelölő írás. bilabiális dentális alveoláris poszt-alveoláris palatális veláris uvuláris faringális glottális nem emfat. emfatikus nem emfat. emfatikus zár-hang zöngétlen 10px 10px () 15px 15px 10px () zöngés 10px 15px 15px rés-hang zöngétlen 15px 15px () 15px () 15px(s3 / ś) 15px () 15px(s1 / s) 15px () 15px () 15px zöngés 10px () 10px 10px () 15px () nazális 15px 15px laterális 15px pergőhang 15px félhangzó 15px 15px (y) laterális réshang zöngétlen 15px(s2 / š) 10px ()
Morfológia Személyes névmások Mint minden sémi nyelvben, az ódélarabban is létezik a személyes névmás független (vagy abszolút, ragozhatalan)Csak a szabeusból adatolható. és úgynevezett függő alakja. Ez utóbbi a független személyes névmások rövidült alakjának tekinthető (bár ez a leszármazás nem minden esetben látszik). Az alakok megegyeznek az általános sémi személyes névmásokkal.
A független alakok az alanyt jelölik (nominális mondatban: mrʾ ʾt úr vagy te, igei mondatban: hmw f|ḥmdw ők megköszönték), míg a függő alakok (lényegében ragként funkcionálva, nevük ezért névmási szuffixum is), attól függően, hogy milyen szófajhoz járulnak, az összes többi esetet: prepozíciók végén az alanyt (ʿm|s1mn kettőjük|kel); névszók végén birtokragként funkcionálnak (ʿbd|hw szolgá|ja, bhn|s1w fia); igék végére kerülve pedig többnyire tárgyat jelölnek (qtl|hmw megölte|őket), ritkábban a részesesetet (datívuszt).
Személyes névmások Független alakok Függő alakok (névmási szuffixumok v. birtokragok)szám/személy/nem szabeus szabeus máini, katabáni, hadramauti Egyes1. c.n -n 2. m.nt, t -k -k2. f. -k 3. m. h(w) -hw, -h -s1w(w), -s13. f.h -h, -hw -s1, -s1yw (katab.), -(yw),-s3(yw) (hadr.) Kettes2. c. -kmy -tmy3. c.hmy -hmy -s1mn (máin), -s1my (katab., hadr.)3. m. -s1m(y)n (hadr.) Többes1. c. -n 2. m. ntmw -kmw 2. f. 3. m. hmw -hm(w) -s1m3. f.hn -hn -s1n
Névszók Nem A többi sémi nyelvhez hasonlóan, az ódélarab névszók is hím- vagy nőneműek. A hímnem jelöletlen (-∅), a nőnem végződése -t. A -t megjelenhet szóvégen (bʿl úr – bʿl|t úrnő, hgr város (m.) – fnw|t csatorna (f.) ), a státuszoknál pedig a hímnemű alak és a státuszvégződés között (-m → -tm, ld. a táblázatban).
Szám A névszók egyes, kettes és többes számban állhatnak. Az egyes számnak nincs külön képzése.
A többes szám képzése külső és belső képzéssel (azaz végraggal vagy belső szóalakváltozással és ehhez járuló elő-, utó- vagy belső ragokkal), valamint ezek kombinációival történhet. Mint a sémi nyelvekben általában, itt is lehetséges ugyanazon alapszóból különféle módon többféle többest is képezni, akár jelentésmegoszlással, akár anélkül (lásd a példákat).
A külső képzésű többes végződése hímnemben a státuszok szerint változik, a nőnem végződése mindig -t (vagy -ht; kiejtése valószínűleg *-āt, így a -h- magánhangzóbetűként funkcionál): n|t nő → n|ht nők (máini).
A leginkább az arabból ismert belső képzésű, úgynevezett tört többes szám az ódélarabban ritka. ʾ -előraggal: byt ház → ʾ|byt házak; t-végraggal (gyakran m-előragos, azaz participiális képzésű szavaknál): m|fd torony → m|fd|t tornyok; a kettő együtt: ḫrf év → ʾ|ḫrf|t évek, byt ház → ʾ|byt|t házak. -w-/-y-belső raggal: ḫrf év → ḫrwf / ḫryf / ḫryft évek. Mindezek mellett előfordul a rag nélküli képzés is: fnw|t csatorna (f.) → fnw(∅) csatornák
Helyenként a reduplikált többes is kimutatható: l isten → ll|t istenek.
A kettes szám végződései a szó státuszától függnek: ḫrf év → ḫrf|n két év (stat. indet.).
Státuszok A sémi nyelvekre jellemző státuszok (a névszó úgynevezett állapotai vagy helyzetei) itt is léteznek, ezek röviden a névszók különféle mondat- vagy szószerkezetbeli kapcsolatait jelenítik meg. A státuszok szoros összefüggésben vannak a nemmel és a számmal. A hímnemű szavaknál a szótőhöz, a nőneműeknél a -t-vel bővült tőhöz járuló ragokat nevezhetjük státuszragoknak is, de általában nem szokás így nevezni őket, mivel a lenti rendszer adja a névszók tulajdonképpeni ragozását.
Status indeterminatus(határozatlan helyzet) (-m / -n)Status determinatus(határozott helyzet) (-n)Status constructus(szerkesztett helyzet) (-ø /-yø / -wø) szám / nem: hn (-ø-)nn (-t-) hn (-ø-)nn (-t-) hn (-ø-)nn (-t-)egyes -m (-hm)-tm (-thm) -n (-hn)-tn (-thn) -ø-tøtöbbes -n (-hn)-tm (-thm) -nhn (-hnhn)-tn (-thn) -w / -y-tøkettes -n (-hn)-tn (-thn) -nhn (-hnhn)-tnhn (-thnhn) -ø / -y-ty Az első alakok a szabeusból valók, a zárójelben lévők a hadramauti és máini alakok, melyek a státuszvégződések előtt egy – valószínűsíthetően magánhangzót jelölő – plusz -h-val bővülnek.
A határozatlan helyzet (status indeterminatus) a névszó általános, közelebbről meg nem határozott alakja, az ódélarabban ezt egyes számban -(h)m (mimáció), többesben és kettesben -(h)n végződés fejezi ki: lm|m egy (közelebbről meg nem határozott) szobor / szobor általában.
A határozott helyzet (status determinatus) nagy vonalakban megfelel a névelős névszónak, ezt minden számban és nemben -(h)n (nunáció) fejezi ki: a stat. indet. -m-je -n-re változik (egyes szám), ahol pedig már -n áll, ott még eggyel bővül (többes és kettes -n → -n|hn). lm|n a szobor, br|hn a tenger (hadr.).
A szerkesztett helyzet (status constructus) a névszó legrövidebb alakja, az előző státuszok -m- és -n-jének leesésével alakul ki – lényegében a szó ragozatlan formája. Szerepe alapvető, mivel ez a státusz képezi a birtokragozás valamint a birtokos szerkezet alapját (a két előző státusz ragozhatatlan és birtokviszonyban sem állhat). A rag leesésekor többes és kettes számban egy biztosan vokalikus (-í vagy -é, illetve -ú (-ó) ejtésű) szóvégi -y vagy -w jelenhet meg. A státusz akkor jelenik meg, amikor a szó egy másiktól valamilyen vonatkozásban – többnyire birtokként – függésbe kerül, vagyis egybe lesz „szerkesztve” egy raggal, szóval vagy tagmondattal:
birtokviszonyban: birtokrag előtt (ezt nevezik status pronominalis-nak, birtokrag előtti helyzetnek is): ʿbd|hw szolgá|ja (szab.), bn|s1ww fia (katab.); önálló birtokos előtt: mlk|y s1b Sába két királya (szab.), gn|hy myft Majfa'at két fala (hadr.); vonatkozói mondatban: kl s1bt w|by w|tqdmt, s1by w|b tqdmn mry|hmw »minden expedíció és|háború és|támadás«, amit kezdtek és|vezettek, irányítottak az ő két királyaik
Eset Az (arabhoz hasonló) hármas esetvégződési rendszer, melyet szóvégi rövid magánhangzók segítségével fejeztek ki (alanyeset -u, tárgyeset -a, függő eset -i) nagy valószínűséggel az ódélarabban is létezett, de a vokalizáció hiánya miatt nem érhető tetten.
Igék Igeragozás