Split (, , ) Horvátország második legnagyobb városa Split-Dalmácia megyében, Dalmácia legnagyobb városa, igazgatási és gazdasági központja, a Split-Makarskai főegyházmegye érseki székvárosa.
Fekvése A város Közép-Dalmáciában a a Jadro és Žrnovica folyók torkolatánál, a Kaštelai-öböl és a Spliti csatorna által határolt félszigeten fekszik. Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Közlekedési csomópont, vasútvonal köti össze Zágrábbal.
Éghajlata
Nevének eredete Neve a görög aszpalathosz (= tüskebokor) főnévből ered, de lehet, hogy illír eredetű, és a latin palatium (= palota) főnévhez igazították hozzá, mivel Diocletianus római császár 293 és 305 között palotát emeltetett a kis halászfaluban, és ide vonult vissza. A város hivatalos neve 1918-ig az olaszban használatos Spalato maradt, ezt követően vezették be a ma ismert szláv változatot: Split.
Története Ókor
A város helyén eredetileg görög kolónia volt, majd római uralom alá került. A település első lakója Diocletianus császár volt, aki 293-ban palotát építtetett a barátságos tengeröbölhöz. Lemondása után ide vonult vissza és itt, ebben a 38 700 négyzetméteres (180 × 215 méteres) luxuspalotában töltötte élete utolsó éveit. A népvándorlás során a 7. században a közeli Salona lakossága a hódítók elől a palota biztonságos falai közé menekült.
Középkor 150px|bélyegkép|Szent Márton-templom A palota körül alakult ki a későbbi város, majd horvát uralom alá került. A 9. században elterjedt a kereszténység is és felépítették a város első templomát. A városi kikötőtől nyugatra lévő félszigeten a 10. században kezdték el építeni a bencés rendhez tartozó monostort, amelyet a Szent István vértanú tiszteletére szenteltek fel. Ezt a félszigetet később Sustipan-félszigetnek nevezték el. Split városa 1105-ben magyar uralom alá került, amikor Könyves Kálmán hadjárata során, katonai beavatkozás nélkül diplomáciai úton megegyezett a várossal. Split elfogadta a magyar uralmat, az uralkodó esküt tett a város előtti gyűlésen Split szabadságainak a megtartásáról, majd pedig a város polgárai esküdtek hűséget a magyar uralkodónak. Ezt követően Kálmán ünnepélyes bevonulást (adventus) tartott Splitben, amelyekhez hasonlóra került sor más dalmáciai városokban az 1105. évi hadjárat során.Gál Judit: Az Árpád-házi királyok és hercegek ünnepélyes bevonulásai a dalmáciai városokba. In: Micae Mediaevales IV. Fiatal történészek dolgozatai a középkori Magyarországról és Európáról. Budapest, 2015 kölcsönös eskütételt követően bevonult a városba. Könyves Kálmán halálát követően, 1116-ban Velence foglalta el a várost. 1124-ben II. István rövid időre ismét elfoglalta, de 1125-ben újra Velencéé lett, egészen 1136-ig, amikor II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. 1167-ben Bizánc szerezte meg a III. István magyar királlyal folytatott harcok során. Miután Manuel bizánci császár elhunyt, 1180-ban III. Béla magyar uralkodó visszafoglalta a korábban magyar fennhatóság alatt lévő dalmáciai területeket.Makk Ferenc: The Árpáds and the Comneni. Political relations between Hungary and Byzantium in 12th century. Budapest, 2015. 1200 körül a város érseke Imre király korábbi nevelője, Perugiai Bernát lett. Itt szállt tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király. Ide menekült 1242-ben IV. Béla a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve lányai, Katalin és Margit. Az Árpád-korban Split fontos szerepet töltött be a magyar uralkodók számára. Ez a város volt Dalmácia egyházi központja, a magyar királyok számára pedig fontos volt, hogy a város egyházi és világi életében is vezető szerepet betöltő érsek magyar származású, vagy a magyar királyhoz közel álló személy legyen. 1113 és 1294 között néhány kivételtől ez meg is valósult. Ezeknek a magyar kötődésű érsekeknek sorát Manasses nyitotta (1113−1116), őt követte Gaudius (1136−1158), Absalom (1159–1161), Lombardiai Péter (1161-1166), Kán nembeli Péter (1185–1190), Péter korábbi pannonhalmi apát (1191-1196), Perugiai Bernát (1200–1217), Guncel (1219-1242), István választott érsek és zágrábi püspök (1242–1243), Csák nembeli Ugrin (1244-1248), Rogerius (1249–1266), Buzád nembeli János (1266–1294).Gál Judit: „Qui erat gratiosus aput eum” A spliti érsekek szerepe az Árpádok királyságában. In: Magister historiae. ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. Budapest 2014.
1322-ben a város Velencéhez pártolt, de 1357. július 8-án a magyarok visszafoglalták. 1420-ban azonban végleg Velence birtoka lett és a városállam uralma csak 1797-ben ért véget. Ekkor előbb osztrák, majd 1806 és 1813 között francia, végül ismét osztrák uralom alá került.
A 19-20. században 1805–1813 között Dalmácia és ezzel együtt Split is Napóleon uralma alá került. Ennek emlékét ma a Marmontova utca őrzi. 1813-ban a Habsburg Birodalom része lett, azonban a városban erős belső konfliktus volt az olaszok és nem olaszok között.
1912-ben megépítették a vasutat, így Dalmácia összeköttetésbe került Horvátországgal.
A Monarchia felbomlásával a független Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941-ben olasz megszállás alá került, de 1943-ban az olasz kapitulációval megszűnt az olasz uralom is. 1979-ben az UNESCO a belvárost a világörökség részévé nyilvánította.
Lakosság A 2011-es népszámlálás szerint a város lakossága 178 102 fő volt, ebből 96,24% horvát, 1,42% szerb, 0,37% bosnyák és 1,97% egyéb nemzetiségű volt, köztük montenegróiak, macedónok, albánok, szlovének, olaszok és magyarok. A népszámláláskor a város lakosságából 108-an vallották magukat magyarnak (0,06%). A népszámláláskor a város lakosságának 98,27%-a horvát anyanyelvűnek vallotta magát.
Vallási szempontból a lakosság túlnyomó többsége római katolikusnak vallotta magát (86,15%), emellett jelentős felekezetnek számítanak az ortodox keresztények (1,18%), a protestánsok (0,2%), a muszlimok (0,54%). A fentiek mellett egyéb keresztény vallások, a zsidó vallás és különböző keleti vallások voltak még jelen a városban. A lakosság 1,61%-a agnosztikusnak, míg 6,56%-a ateistának vallotta magát.A 2011. évi népszámlálás hivatalos adatai: http://www.dzs.hr/default_e.htm
Politika bélyeg|250px|A város központja Konzulátusok Egyesült Királyság Írország Finnország Németország Hollandia Dánia Szlovénia Olaszország Svédország Spanyolország Chile Ausztria Csehország Szlovákia
Nevezetességei Paloták Az egykori Diocletianus-palota falai között található a tulajdonképpeni óváros. Diocletianus vízvezetéke a palotával egy időben épült. Az egyik leglátványosabb és legjobb állapotban fennmaradt ókori vízvezeték az országban.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6026. A Papalić-palotaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5125. a város legjelentősebb gótikus emléke. A késő gótikus palotát a 15. század közepén építtette a spliti Papalić nemesi család, mely az építést Juraj Dalmatinacra bízta. Az egész komplexum északi fala nem más, mint egy ősi fal maradványa. A palota régebbi részei román stílusúak a 13. századból. A harmadik emeletet 19. században építették. Ekkor készült a portál, a loggia, a külső lépcső, és az első emeleti nagyterem festett famennyezete. A palota mintául szolgált a 15. század második felének összes spliti palotája számára. Az 1950-es felújítás után az épületben a városi múzeum kapott helyet. A középkori városházaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4686. gótikus épülete Split világi városvezetésének székhelye volt. Az épület részben megőrizte eredeti román-gótikus megjelenését, de miután a kommunális és a kormányzói palotát 1825-ben lebontották neogótikus stílusban alaposan átépítették. Az eredeti épületből csak a főhomlokzati árkádsor három boltívvel, az északi fal, és a Szent Lőrinc-kápolna maradt fenn, melyet 1455-ben építettek a városháza és a Karepić-palota közé. Az épület 1910 és 2005 között a Néprajzi Múzeumnak adott otthont, ma pedig leggyakrabban kiállítóhelyként használják. Az Agubio-palotaÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5757. a gazdag kereskedő, később nemesi rangot kapott Giovanni Battista Augubio késő gótikus palotája a 15. század második felében épült. Építését Juraj Dalmatimac körének tulajdonítják. A palota legrégebbi részei román stílusúak, ezt bizonyítja a palota második emeletén a pávát ábrázoló freskó. A gazdagon díszített udvari portál a családi címerrel a lunettában a nagy Papalić-palota portáljának mintájára készült, az áthidalóba az eredeti tulajdonos neve van bevésve. A kőszobrászati alkotásokat Andrea Alessinek, Juraj Dalmatinac műhelye legkiemelkedőbb mestere munkájaként tartják számon. A barokk korban különösen az udvari homlokzaton a palota számos átalakításon esett át. A Cindro-palota,Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5712. a város legszebb barokk épülete. A négy épületszárnyból álló, belső négyszögletes udvart körülölelő barokk palota a 17. században épült az ősi spliti nemesi család, a Cindro számára. Alapvető térbeli elrendezését máig megtartotta. Építészeti megoldásai közül kiemelkedik az előcsarnok lépcsője, valamint az első és a második emeleten a Krešimirova utca felé eső, nagyméretű, felújított fa mennyezettel rendelkező csarnokok. A kút káváját a Cindro család címerével, mely valószínűleg a palota udvaráról származik ma a Spliti Régészeti Múzeumban tárolják. A 17. századi barokk Miles-palotábanÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4896. ma a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia spliti székháza működik. Monumentális, háromemeletes barokk épület, melynek déli reprezentatív homlokzata Domenico Rossi velencei építész palotáira emlékeztet. A főhomlokzatból kiemelkedik az első emeleti nagy központi erkély, az első és a második emeleten pedig kisebb erkélyek láthatók díszes barokk kőkorláttal. A 17. és 18. századi Split reprezentatív lakóépítészetének kiemelkedő példája, Dalmácia egyik legszebb barokk palotája. A monumentális, négyemeletes Bajamonti-Dešković-palotátÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5616. 1858 körül építették Antonio Bajamonti spliti polgármester otthonaként, a megsemmisült délnyugati barokk Šperun bástya helyén. 1900-től a Dešković család tulajdona volt. Az első emeleti szalonokban a mennyezetet Antonio Zuccaro festette allegorikus ábrázolásokkal 1858-ban. A főhomlokzat tetőpárkánya fölött négy monumentális kőszobor, az „Erény allegóriája” a 18. századból Velencéből származik. A tetőtérben 19. század végén és a 20. század első felében kiemelkedő spliti fotósok és festők műtermei működtek. A palota a 19. századi Split lakóépítészetének legreprezentatívabb példája. A Peristil és a Decumanus utca sarkán áll a Grisogono család középkori palotája.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5205. A mai épületen az eredeti, 13. századi épületnek csak egy része látszik, a román stílusú palotát ugyanis a 15. században gótikus stílusban építették át. Az átépítés Juraj Dalmatinac köréhez és legközvetlenebb munkatársához, Andrea Alessihez köthető. A palotát, az első és második emelet festett gótikus mennyezetével együtt a 21. század elején felújították. A mennyezetet tartó díszes konzolok Nikola Firentinac munkái. A Cambi-palota a Vaskapu közelében a Diocletianus-palota nyugati falainak északi részére támaszkodik. A Bosanska utca alsó részén található, nyugati homlokzatável a Pjaca térre néz. A 15. század első felében építtette a Cambi nemesi család gótikus stílusban. Juraj Dalmatinac itteni tartózkodása alatt, a 15. század második felében meghosszabbították. A Cambi-palota nyugati homlokzatával a 15. század első fele spliti gótikus palotáinak legreprezentatívabb példája. A földszinten két ívelt nyílás, első emeleten, az épület központi tengelyében egy reprezentatív triforáma, mindkét oldalán pedig egy-egy monoforáma található. A második emelet gótikus monoforámáit mára befalazták. A harmadik emelet közepén egy kis erkély látható, kovácsoltvas korláttal, amely 19. századi építmény. A püspöki palota neoreneszánsz stílusú.
Templomok bélyeg|188px|A székesegyház híres harangtornya 188px|bélyeg|Óvárosi utcarészlet