A lilaakác (Wisteria sinensis) a pillangósvirágúak családjába tartozó fás szárú, lombhullató kúszónövény a Wisteria nemzetségből.
Egyéb magyar nevei: kínai lilaakác, kúszóakác vagy kékakác.
Kínában honos, főként a Kuanghszi-Csuang Autonóm Terület, Guizhou, Hebei, Henan, Hubei, Shaanxi és Yunnan tartományokban. Bár indás kúszónövény, kialakítható belőle fa-jellegű alak, általában csavarodó törzzsel és ellapuló felső résszel.
Elterjedés, élőhely
Leírás A lilaakác balról jobbra csavarodó hajtásaival 8-10 méter magasra is felkúszó, erőteljes kúszócserje, páratlanul szárnyalt levelekkel. Gyors növekedésű, évenként akár 1-3 métert is nőhet. Kékeslila, gyengén illatos virágai áprilistól június elejéig, 20–30 cm hosszú, lecsüngő fürtökben nyílnak. Termése 12–15 cm hosszú, szőrös hüvely. Kisebb szárazságot még elviselő, meleg, napos fekvést kedvelő mezofiton. Fiatal korban ajánlatos vesszőit télire a föld felszínén betakarni, mert kissé fagyérzékeny, később azonban jól tűri a klímánkat.
Felhasználás
Kínából Európába és Észak-Amerikába 1816-ban(Bianchini, 1981) jutott el, és az egyik legnépszerűbb kerti kúszónövény lett dús, illatos virágzata miatt. Néhány területen azonban (például az Amerikai Egyesült Államok keleti részein), ahol a talajviszonyok hasonlóak a kínai környezetéhez, és így a növénynek kedvezőek, túlságosan is elterjedt.
Galéria
Jegyzetek
Fordítás
Források Lilaakác a gazlapon
Kapcsolódó szócikkek Fehér akác (Robinia pseudoacacia) Rózsás akác (Robinia hispida) Akácia nemzetség
Kategória:Növényfajok Kategória:Pillangósvirágúak Kategória:Mérgező növények Kategória:Cserjék Kategória:Dísznövények