bélyegkép|jobbra|250px|Légifotó a várról Gímes vára () ma rom a Tribecs-hegység déli oldalán, 514 m tengerszint feletti magasságban, körülbelül 5 km-re északra Gímestől. Egykor a Forgách családnak volt jelentős erőssége.

Története bélyegkép|jobbra|188px|A várrom Bár Gímes helységet már az 1113-ból fennmaradt 2. zobori oklevélben is említik, a várat magát valószínűleg csak 1265 körül kezdi építtetni Ivánka fia András. Az oklevelek tanúsága szerint ekkoriban Divénykőnek hívhatták. Még a 13. században több sikertelen cseh támadás is érte a várat. Ezután birtokosai a Hontpázmány nembeliek felosztották egymás között.

Az interregnum ideje alatt Csák Máté ostrommal keríti hatalmába, és egészen haláláig megtartja azt. Halála után szállott a koronára, majd Erzsébet királyné juttatta Forgách Balázs pohárnokmesternek, jutalmul amiért az halálosan megsebesítette Kis Károlyt. Forgách azonban a bosszú áldozatává vált. Ezen eseményeket a népköltészet is megörökítette.Vágd csak fiam, vágd Forgách, Tied leszen Gimes és Gács vagy Balázs öld meg a királyt, Neked adom Gimes vár(á)t [ (A Pallas nagy lexikona - Lantosok)] Ezek után a várat a Forgách család bírta. 1412-ben a bárói család 2 tagja osztozott rajta. 1461-ben az Elefántyak elpusztították a kisheresztényi vámot és megostromolták a várat.Follajtár Ernő 1934, 174.

A későbbi időszakban elavulttá vált és elvesztette harcászati szerepét, sorsa a közeli Nyitra várának helyzetétől függött. A törökök 1589-ben a Gímes környéki falvakat dúlták fel, majd 1663-ban is, de a várat nem vették be. Mivel a Forgách család Habsburg-párti volt, ezért az 1701-es császári felrobbantási parancs sem érintette. 1704-től II. Rákóczi Ferenc csapatai foglalták el, egészen 1708-ig. A trencséni csata után azonban Forgách Simon gróf is száműzetésbe kényszerült. Uradalmát elkobozták és Jan Vratiszláv kancellárnak adták el. 1712-ben Forgách Pál rozsnyói püspök vette meg tőle. A várat 1712-ben és 1755-ben is újjáépítették a Forgáchok és a várban barokk kápolnát alakítottak ki.

1722-ben a család barokk kastélyt építtetett, így a vár fokozatosan elvesztette a többi szerepét is. 1885-ig használták ill. lakták a várat, de mivel nem felelt meg a kor követelményeinek és az átalakítás hatalmas összeget emésztett volna fel, így végleg a faluban álló 18. századi barokk kastélyba költöztek. Egyes adatok szerint 1848-ban végleg elhagyták. A vár elhanyagolt állapotba került és pusztulásnak indult.

Korábbi leírások Vályi András szerint "GIMES. Gymes. Régi Vár Nyitra Vármegyében, földes Ura G. Forgách Uraság, melly innen is neveztetik. Építtette e’ Várat András Ivánkának fia, a’ mint IVdik BÉLA Királynak Diplomájából nyilván látható, melly kőlt MCCLVIdik esztendőben. Épült e’ Vár egy magos, és kősziklás hegyen, 1242dik esztendő után, erdős helyekkel körül vétettetve. A’ Várnak egész alkotmánya három részekre osztattatott: az alsóbb részében vagynak az örzőknek, másoknak, és lovaknak készült alkalmatosságok. Fellyebb pedig a’ földes Uraságnak lakó helye, ’s a’ t.; azután pedig az erősségek, véd helyek, és tornyos vígyázó helyek. Kút helyett víz tartója van. E’ Várnak több építőji között nevezetesen megújjíttatta, ’s fel ékesíttette azt IIdik Zsigmond; valamint mostani birtokosai által is ékesíttetik."

Fényes Elek szerint:

Költészetben Arany János: [ Daliás idők]; [ Toldi szerelme]

Jegyzetek

További információk

A történelmi Magyarország várai Martin Bóna: A gímesi vár és Gímes község műemlékei. In: Gímes évszázadai Várwebáruház zamky.sk [ A Pallas nagy lexikona] Szalay József – Baróti Lajos: [ A magyar nemzet története] [ Magyar történet] Tóth Béla: [ Mendemondák]

Kategória:Szlovákia várai Kategória:Nyitrai járás