A Fun Home, alcímén A Family Tragicomic Alison Bechdel, a Dykes to Watch Out For című képsor alkotójának grafikus memoárja. Az önéletrajzi ihletésű műben az írónő a vidéki Pennsylvaniában eltöltött gyermekkorát eleveníti fel, melynek központi eleme édesapjával való összetett kapcsolata. A mű által feldolgozott témák között megtalálható a szexuális irányultság, a nemi szerepek, az öngyilkosság, a diszfunkcionális családi élet, valamint az irodalom szerepe az önismeretben és az egyén családjának megértésében. A Fun Home megírása és megrajzolása hét évet vett igénybe, részben Bechdel különleges munkatechnikája miatt, melynek során az írónő az egyes szereplők megrajzolása előtt fényképeket készített saját magáról az alkalmazni kívánt beállításban és testhelyzetben.
A Fun Home az olvasók és a kritikusok körében egyaránt sikert aratott, és mintegy két hétig szerepelt a The New York Times bestsellerlistáján. A napilap ismertetőjében Sean Wilsey „úttörő alkotásként” jellemezte a művet, mely egyszerre „két műfajt (a képregényt és a memoárt) is több irányban terjeszt ki”. Több kiadvány nevezte a Fun Home-ot 2006 legjobb könyvének, mely többek között jelöltje volt a National Book Critics Circle által adományozott, valamint az Eisner-díjnak. Az utóbbiban három kategóriában került be az esélyes nyertesek közé, ebből egyben el is nyerte a díjat. A Fun Home francia nyelven és sorozat formájában először a Libération-ban jelent meg. A mű az Angoulême-i Nemzetközi Képregényfesztivál hivatalos kiválasztott művei között szerepelt és egy Franciaországban tartott akadémiai konferenciának is témája volt.
A Fun Home sikere mellett vitatott megítélésben is részesült, így például Missouriban egy közkönyvtár öt hónapra eltávolította a művet az intézmény polcairól, miután a helyi lakosok kifogást emeltek a tartalma ellen.
A mű cselekménye és tematikája A Fun Home elbeszélése nemlineáris és rekurzív. Ugyanaz az esemény többször is ismétlődik a műben, azonban mindig új információk és más témára áthelyezett hangsúly tükrében, mindig más formában. Bechdel a Fun Home szerkezetét egy labirintushoz hasonlította, melyben „ugyanaz ismétlődik, viszont kívülről spirálisan befelé a cselekmény a történet központja felé halad”. A PMLA akadémiai folyóirat egyik memoárokról szóló esszéjében Nancy K. Miller úgy vélekedett, hogy azzal, hogy Bechdel újra és újra visszatér egy adott jelenethez és témához „újraalkotja az emlékeket, melynek folyamán az újonnan hozzáfűzött elemek hatására alakul ki magának a memoárnak a szerkezete”. Mindemellett a memoár szerkezetének alakításában nagy szerepet játszanak az irodalmi, görög mitológiai és képzőművészeti utalások. Bechdel gyermek- és serdülőkorának eseményeit, valamint a családjával kapcsolatos történéseket ezeken az utalásokon keresztül mutatja be. Miller megfogalmazása szerint az elbeszélésben felhasznált irodalmi szövegek „nyomokat szolgáltatnak, igazakat és hamisakat egyaránt, a titokzatos családi kapcsolatok megfejtéséhez”.
A memoár központjában Alison Bechdel családja áll, különös tekintettel apjával, Bruce Bechdellel való kapcsolatára. Bruce Bechdel temetkezési vállalkozó és középiskolai angoltanár volt a pennsylvaniai Beech Creekben, ahol Alison és testvére felnőttek. A mű címe abból ered, ahogyan a család a halottasházat (angolul „funeral home”) becézte, azt a vállalkozást, melyben Bruce Bechdel felnőtt és később dolgozott. Két hivatása a Fun Home-ban a halál és az irodalom központi témájában jelenik meg.
A memoár egyik síkja Bruce Bechel megszállottságát mutatja be, mellyel megpróbálja helyreállítani a család viktoriánus házát. Az esztétika hajszolása összefüggésben áll a közte és családja közötti érzelmi távolsággal, melyet ridegséggel, és alkalmanként dühkitörésekkel fejez ki.Bechdel, Fun Home, 11., 18., 21., 68–69., 71. o. Az érzelmi távolság pedig a rejtett homoszexuális irányultsággal van kapcsolatban. Bruce Bechdelnek korábban homoszexuális kapcsolatai voltak a katonaságban, majd később néhány középiskolás tanítványával, akik közül néhányan a család barátai, vagy éppen bébiszitterei voltak.Bechdel, Fun Home, 58–59., 61., 71., 79., 94–95., 120. o. Negyvennégy éves korában, két héttel azután, hogy a felesége bejelentette szándékát a házasság felbontására, Bruce Bechdel egy Sunbeam Bread-teherkocsi elé lépett, mely halálra gázolta.Bechdel, Fun Home, 27–30., 59., 85. o. Bár az eset nem volt egyértelmű, Alison Bechdel mégis arra következtetett, hogy apja öngyilkosságot követett el.Bechdel, Fun Home, 23., 27–29., 89., 116–117., 125., 232. o.
A Fun Home másik központi eleme Alison Bechdel saját belső vívódása szexuális identitása felett, leszbikusságának elfogadása és annak felvállalása szülei előtt.Bechdel, Fun Home, 58., 74–81. o. A memoár őszintén és nyíltan mutatja be szexuális fejlődését, melyben helyet kapnak az írónő gyermekkori naplójának részletei, anekdoták az önkielégítésről, valamint első szexuális tapasztalatának története.Bechdel, Fun Home, 76., 80–81., 140–143., 148–149., 153., 157–159., 162., 168–174., 180–181., 183–186., 207., 214–215., 224. o. Alisonban és apjában, Bruce Bechdelben homoszexualitásukon kívül közös vonás a kényszerbetegségre való és művészi hajlamuk, bár utóbbi egymással szemben álló esztétikai értékrendet képvisel. „Én spártai voltam, az apám athéni. Én modern, ő viktoriánus. Én butch, ő nelly. Én haszonelvű, ő esztéta.” – írta Alison Bechdel.Bechdel, Fun Home, 15. o. Ez a szembenállás feszültséget okozott apa és lánya kapcsolatában; mindketten megpróbálták kifejezni elégedetlenségüket a rájuk erőltetett nemi szereppel: „Nem csak inverzek voltunk, hanem egymás inverziói is. Amíg én kompenzálni próbáltam a benne lévő férfiatlanságot, addig ő megpróbált egyfajta nőiességet kifejezni rajtam keresztül. Az ellentétes szándékok háborúja volt, mely így arra ítéltetett, hogy a végtelenségig dúljon.”Bechdel, Fun Home, 98. o. Ennek ellenére a műben olvasható, nem sokkal Bruce Bechdel halála előtt folytatott apa-lánya beszélgetés a konfliktus részleges feloldását mutatja.Bechdel, Fun Home, 220–221. o.
Bechdel a mű több pontján is felveti a gondolatot, hogy vajon leszbikusként való színvallása volt-e az a tényező, mely végül apja öngyilkosságához vezetett.Bechdel, Fun Home, 57–59., 86., 117., 230–232. o. Erre a kérdésre soha nem születik egyértelmű válasz, de Bechdel közelről is megvizsgálja az apja rejtett és az ő nyíltan vállalt homoszexualitása közötti kapcsolatot, és hangot ad az apja iránt érzett tartozás érzésének is, mind pozitív, mind pedig negatív megvilágításban.
Az utalás mint eszköz A Fun Home-ban található utalások nem csupán szerkezeti vagy stilisztikai szerepet töltenek be. „Ezeket az utalásokat (…) nem csupán a leírás eszközeként alkalmazom. Számomra a családom leginkább a fikció keretei segítségével válik valóságossá. Talán az én rideg művészi távolságtartásom önmagában jobban hozzásegít ahhoz, hogy átadjam a családunkat jellemző sarki-klímát, mint bármely konkrét irodalmi összehasonlítás.” – írta Bechdel.Bechdel, Fun Home, 67. o. Bechdel, a mű narrátoraként, az apjával való kapcsolatára mint a mitológiai Daidaloszéra és Ikaroszéra tekint.Bechdel, Fun Home, 3–4., 231–232. o. Gyermekként a családjáról és neogótikus otthonukról kialakított képe összekeveredett benne Charles Addams Addams Family-sorozatának figuráival.Bechdel, Fun Home, 34–35. o. Bruce Bechdel öngyilkossága Albert Camus Boldog halál és Sziszüphosz mítosza című művein keresztül elevenedik fel.Bechdel, Fun Home, 27–28., 47–49. o. A férfi gondosan felépített művészi és intellektuális világát F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby című regényéhez hasonlítja, és narrátorként azt sugallja, hogy Bruce Bechdel saját életének egyes elemeit Fitzgeraldot mintázóan alakította ki, ahogyan az az író életéről szóló The Far Side of Paradise című könyvben olvasható.Bechdel, Fun Home, 61–66., 84–86. o. Bruce felesége, Helen Henry James Washington Square és Egy hölgy arcképe című regényeinek főhőseihez hasonlatos.Bechdel, Fun Home, 66–67., 70–71. o. Helen Bechdel amatőr színésznő volt, és a színművek, melyekben szerepelt szintén utalásokat tartalmaznak a férfival való házasságának egyes vonatkozásaira. Helen és Bruce Bechdel A makrancos hölgy egyik főiskolai előadása révén ismerkedtek meg, melyben mindketten szerepeltek. Alison Bechdel megjegyzése szerint ez előjele volt szülei későbbi házaséletének.Bechdel, Fun Home, 69–70. Helen Bechdel Lady Bracknell szerepében jelent meg Oscar Wilde Bunbury című darabjának helyi előadásában; Bruce Bechdelt itt az íróhoz hasonlítja.Bechdel, Fun Home, 154–155., 157–158., 163–168., 175., 180., 186. o. Bruce homoszexualitása Marcel Proust az Az eltűnt idő nyomában című regényén keresztül jelenik meg.Bechdel, Fun Home, 92–97., 102., 105., 108–109., 113., 119–120. o. Az írónő saját és apja közös művészi és kényszerbetegségre való hajlamait E. H. Shepard a Békavári uraság és barátai című gyermekkönyvhöz készített illusztrációira való utalásokon keresztül tárgyalja.Bechdel, Fun Home, 130–131., 146–147., 150. o. Bruce és Alison Bechdel homoszexualitásukat sugallják egymásnak mikor memoárokat ajándékoznak egymásnak: az apa Colette összegyűjtött írásait tartalmazó Édenek és börtönök című könyvet adja lányának; nem sokkal ezután Alison Kate Millett Flying című életrajzi művének egyik könyvtári példányát adja apjának, melyet az írónő egy „ ékesszóló tudatalatti gesztusnak” nevezett.Bechdel, Fun Home, 205., 207–208., 217–220., 224., 229. o. Visszatérve a Daidalosz-mítoszhoz Alison Bechdel saját magát Stephen Dedalus, apját pedig Leopold Bloom, James Joyce Ulysses című regényének szereplőinek képébe helyezi, további párhuzamokat húzva Télemakhosszal és Odüsszeusszal.Bechdel, Fun Home, 201–216., 221–223., 226., 228–231. o.
Az irodalmi utalások mellett, melyek egyértelműen azonosíthatók a mű szövegében, Bechdel a Fun Home képeibe is számos vizuális utalást szőtt különböző televíziós műsorokra, valamint a népszerű kultúra egyéb elemeire. Ezek gyakran az egyes jelenetek egy háttérben található televíziókészülék képernyőjén jelennek meg. A képi utalások között megtalálható az Az élet csodaszép című film, Bert és Ernie a Szezám utca szereplői, a smiley-arc, Maci Laci, Batman, a Prérifarkas és a Kengyelfutó Gyalogkakukk, Richard Nixon lemondása és az 1960-as évek egyik népszerű szituációs komédiája, a The Flying Nun.Bechdel, Fun Home, 10–11. o. (It's a Wonderful Life), 14. o. (Sesame Street), 15. o. (Smiley Face), 92. o. (Yogi Bear), 130. o. (Batman), 174–175. o. (Road Runner and Wile E. Coyote), 181. o. (Nixon), 131., 193. o. (The Flying Nun)
Az alkotói folyamat és a mű képi világa A Fun Home fekete vonalrajz-technikával, valamint szürke és zöld bemosásos színezéssel készült. Sean Wilsey véleménye szerint a Fun Home paneljei „egyesítik R. Crumb részletességének és technikájának szakértelmét a mű saját komolyságával és érzelmi összetettségével”. A Gay & Lesbian Review Worldwide cikkében Diane Ellen Hamer kiemelte azt a kontrasztot, mely Bechdel szereplőinek roppant egyszerű, mégis határozott megrajzolása, valamint a hátterek részleteinek kidolgozására fordított műgond, így a televíziós műsorok, a fali poszterek és a halottasház bonyolult, és ismétlődően visszatérő képeinek tekintetében figyelhető meg. „Nagyon fontos számomra, hogy az emberek képesek legyenek ugyanolyan fokozatosan kibontakozó módon olvasni a képeket, ahogyan a szöveget. Nem szeretem azokat a képeket, amiknek nincs információtartalmuk. Olyan képeket akarok, amelyeket olvasni, értelmezni kell, amikben elmerülhet az ember. Különben mi értelme az egésznek?” – nyilatkozta Bechdel 2007-ben a The Comics Journal-nak adott egyik interjújában.Emmert, 46. o.