A Fővárosi Állat- és Növénykert (a köznyelvben: Állatkert, rövidítve: FÁNK) Magyarország legrégebbi és a legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező állatkertje. Budapest XIV. kerületében, a Városligetben található az Állatkerti körút 6–12. szám alatt, területe, ami 1986 óta természetvédelmi terület, 18,4 hektár.
1866-os megnyitásától egészen az 1950-es évekig, az első vidéki állatkertek megalapításáig az ország egyetlen ilyen intézménye volt. Ma Magyarország egyik leglátogatottabb kulturális közintézménye: évente 1–1,1 millió látogatója van. A korszerű állatkertek többségéhez hasonlóan fő tevékenységi köre a természetvédelem, az oktatás, természetközeli szabadidős programok biztosítása, valamint a tudományos kutatás. Történetéből és ezzel összefüggő sajátosságaiból adódóan további célkitűzései közé tartozik a kulturális örökség védelme és gazdagítása is.
Története során több nevet is viselt: Pesti Állatkert (1866–1873); Budapesti Állatkert (1873–1907); Székesfővárosi Állatkert (1907–1912); Székesfővárosi Állat- és Növénykert / Budapest Székesfőváros Állat- és Növénykertje (1912–1948); Budapest Főváros Állat- és Növénykertje (1948–2001).
Fekvése 270px|bélyegkép|jobbra|Az Állatkert bejárata 1900 körül
A Városliget északi végében van. Északnyugatról a Nyugati pályaudvart a Rákosrendezővel, illetve a városligeti vasúti leágazással összekötő vasúti pálya, északkeletről a Hungária körút, délkeletről az Állatkerti körút, délnyugatról pedig a Dózsa György út határolja. Közvetlen közelében van a Fővárosi Nagycirkusz, a Gundel étterem, a Bagolyvár étterem, a Szépművészeti Múzeum, valamint a Széchenyi Gyógyfürdő.
A jelenlegi területet határoló utak közül az alapításkor csak az 1842-ben épített vasút volt meg, az összes többit már az állatkert alapítása után, nagyrészt a kert területének rovására alakították ki. Az állatkertből hasítottak ki területet a megszűnt Vidám Park egy részéhez.Eredetileg a Hermina út és a Mohács utca hossztengelyének vonalában volt a kert északkeleti határa és egykor a Fővárosi Nagycirkusz, valamint a két szomszédos étterem területe is hozzá tartozott. A Széchenyi gyógyfürdő helyét eredetileg a kert későbbi bővítéséhez foglalták le. A területcsonkítások következtében az eredeti, mintegy 18 hektáros területből 1912-re már csak 11 hektár maradt. Az 1950-es években további területvesztést okozott a Dózsa György út szélesítése, mivel a Dózsa György úti kerítést végig három méterrel beljebb hozták. A 2010-es években viszont visszakapta területeit, így ismét 18 hektáron működhet.
Területén eredetileg ártéri ligeterdő, bokorfüzes, illetve láprét lehetett; a táj arculatát a Duna és mellékvizei formálták. Erre utal az is, hogy a ligeterdei növénytárulásokra jellemző lágyszárú fajok, például a hóvirág, a gyöngyvirág és a ligeti csillagvirág ma is kiválóan érzik magukat a kertben.
Az elsősorban legelőnek használt terület az Árpád-korban előbb a Becsi család birtokának része volt, majd a tatárjárás után a Margit-szigeti domonkos apácák tulajdonába került. Végül – hosszas pereskedés után – Pest város lett a terület birtokosa. Ekkorra a vidék elmocsarasodott, egy részét futóhomok fedte.
A ma jellemző ligetes jelleg kialakítása 1755-ben kezdődött el fűzfák szervezett ültetésével. 1785-ben akácfák telepítésével igyekeztek megkötni a futóhomokot, majd az 1790-es évek derekán eperfákat is ültettek, a Valero Selyemgyár ellátásához. A fásítást 1799-től Witsch Rudolf, majd 1818-tól Nebbien Henrik irányította.
Az 1840-es években faiskola működött a területen, és egészen az Állatkert létesítéséig fennmaradt.
Története
A Fővárosi Állat- és Növénykert egyike a világ legrégibb állatkertjeinek: 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit. A ma is létező, több mint ezer újkori állatkert közül csupán 25-öt alapítottak a budapesti előtt.
Előzmények Bár az intézmény megnyitása előtt Magyarországon nem működött mai értelemben vett állatkert, a vadállattartás előzményei már évszázadokkal korábban megjelentek. A főként vadászati céllal létesített vadaskertek a középkortól kezdve elterjedtek voltak. A leghíresebbekkel természetesen az uralkodók rendelkeztek. IV. Béla királynak Zólyom mellett volt vadaskertje, amely még unokája, IV. László idejében is létezett. I. Lajos számára a diósgyőri vár közelében, a Csanyik-völgyben létesítettek vadaskertet. Híresek voltak még Zsigmond és Mátyás király vadaskertjei. Mátyás Budanyéken (a II. kerületben található Vadaskerti út környékén), Rákoson (a mai Városliget táján), Visegrád és Tata környékén tartott fenn vadaskertet, ezek közül különösen a budanyéki volt nevezetes. Mátyás után II. Ulászló, majd II. Lajos fejlesztette és használta, a török idők kezdetekor pedig I. Szulejmán is vadászott benne. Az uralkodók mellett az egyházi és világi hatalmasságok is létesítettek ilyen kerteket: a történeti adatok alapján legalább kétszáz ilyen kertről van tudomásunk, bár ezek természetesen nem mind azonos időben működtek.
A vadaskertekben természetesen főként hazai vadfajok voltak. A középkori Magyarországon azonban egzotikus állatok tartására is volt példa. III. Béla például tevéket ajándékozott Barbarossa Frigyes császárnak, amikor a keresztes hadak élén Magyarországon áthaladt. I. Lajosnak oroszlánja volt, amelyet Nápolyból kapott ajándékba. A legtöbb egzotikus állata valószínűleg Mátyásnak volt: a Velencei Köztársaságtól két oroszlánt kapott ajándékba, emellett egzotikus madarakat, például papagájokat is tartott. Ezek az állatok az egykori Márványvillát (Aula Marmorea) övező budai királyi kertben éltek, amely a mai Dózsa György-emlékmű területén lehetett (a Márványvilla egyetlen megmaradt oszlopa ma is ott áll).
Az Állatkert létesítését közvetlenül megelőző időkben a vándorcirkuszok állatseregletei nyújtottak lehetőséget arra, hogy az emberek megcsodálhassanak egyes egzotikus állatokat.
Alapítása bélyegkép|200px|Xántus János
Egy magyarországi állatkert alapításának gondolata már a reformkorban, az 1830-as, 1840-es években felvetődött. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, majd az utána következő évek viszonyai azonban nem kedveztek a létesítésnek. Hosszabb szünet után, 1859-ben került szóba ismét a létesítendő állatkert ügye. Az alapítási eszme úttörői közül Xántus János zoológus, etnográfus és utazó, Szabó József geológus professzor, Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója és Gerenday József, a Füvészkert igazgatója volt a leginkább tevékeny.
Bár a terv lelkes fogadtatásra talált, sőt, 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia is pártolólag foglalkozott az üggyel, a kivitelezésnek kezdetben számos, nagyrészt bürokratikus akadálya volt. Végül 1864-ben, a Magyar Királyi Helytartótanács jóváhagyásával megalakulhatott az „Állatkerti Részvénytársulat”. A szükséges tőkét részvényjegyek kibocsátásával igyekeztek biztosítani. Időközben Pest Szabad Királyi Városánál sikerült elérni, hogy 1865. szeptember 5-én, az akkor még Városerdőnek nevezett Városligetből 31 katasztrális hold és 600 négyszögöl (mintegy 18 hektár) területet a város harmincévi használatra díjmentesen (pontosabban évi egy arany jelképes bérleti díj fejében) átengedjen állatkert létesítése céljából.
A park beosztásának tervét Pecz Ármin városi főkertész készítette, az épületek megtervezésére pedig Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik kapott megbízást. Reitter Ferenc és Vogel József városi mérnökök vezetésével alakították ki a ma is meglévő, akkor 900 m²-es víztükrű Nagy-tavat, illetve az azt tápláló fúrt kutat is.
Az építési munkálatok befejezésére az 1866-os évben került sor, és az állatállomány nagyobbik részét is ekkor szerezték be. Az igazgató egy rövid ideig Leopold Fitzinger müncheni zoológus volt, majd a megnyitás előtt lemondott, és Xántus Jánost nevezték ki a helyére. Az Állatkert végül 1866. augusztus 9-én, csütörtökön nyitotta meg kapuit. Ekkorra a kertben 11 nagyobb és több kisebb épület készült el, és mintegy 500 állatot láthatott a közönség.
Erzsébet királyné zsiráfja Erzsébet királyné zsiráfja 1858. július 20-án született a Schönbrunnban. Ez az első zsiráf volt, amely Európában született, valamint egyben az első zsiráfja a magyarországi Fővárosi Állat- és Növénykertnek is; 1868. május 15-én érkezett az Állatkertbe. A nőstény példány Ferenc József magyar király ajándéka volt, méghozzá Erzsébet királyné közbenjárására. Erzsébet királyné, aki már a megnyitás után nem sokkal meglátogatta az Állatkertet, a következő évben, nem sokkal a koronázás előtt ugyancsak eljött egy látogatás erejéig. E séta során a királynét Xántus János, az igazgató vezette körbe, s ennek során került szóba a zsiráf kérdése. Ez az akkoriban még inkább zsiraffnak, vagy "foltos nyakorjánnak" nevezetett állat ugyanis hiányzott a Pesti Állatkertből, Schönbrunnban, a császári állatseregletben azonban több is akadt belőlük. Xántus fel is vetette, hogy vajon nem volna-e lehetséges a három bécsi állat egyikét ajándékképen megkapni. Az uralkodó ajándékozási szándékáról az Állatkert már 1867. június 24-én értesítést kapott a Magyar Királyi Belügyminisztérium útján, de az állatot akkor még nem lehetett elhozni, mert előbb az állat elhelyezési helyéről, a „nyakorjánházról” kellett gondoskodni. Az épület Lohr Antal tervei szerint, 4206 forintos költséggel 1868 tavaszára készült el, és azután lehetett megszervezni a zsiráf Pestre hozatalát.Budapest City Archives • HU BFL XV.17.b.312 Építő Bizottmány (ÉB) (1861-1873) • HU BFL XV.17.b Pest szabad királyi város tervei (1786-1873) • HU BFL XV.17 - Tervtár
A nőstény zsiráfot vemhesen hozták Pestre, majd 1868. augusztus 18-án megellett; alig 3 hónappal a születése után a nőstény borjú agybántalomban megbetegedett, amiért le kellett azt szúrni.Zalai Magyar Élet, 1944. január-március (5. évfolyam, 1-72. szám)1944-02-12 / 34. számO. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 7/1-2. (Budapest, 1965)Anghi, Cs.: Ritka nagyemlősök a régi Állatkertben 69-74. o. A kis zsiráfborjút kitömték és a Nemzeti Múzeumba vitték.Magyarság, 1934. május (15. évfolyam, 97-121. szám) Erzsébet királyné zsiráfja 1878-ban pusztult el Budapesten; dr. Margó Tivadar vette meg csontvázát.Vasárnapi Ujság – 1878. 1. 9. Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények • Merénylet az olasz király ellen (Passavanti Giovanni arczképével) 783. oldal (785. oldal)
Kezdetek Az első évtizedekben a bemutatott állatok zömmel a Kárpát-medence élővilágából kerültek ki, bár igazi egzotikus különlegességek is akadtak, például Erzsébet királyné ajándéka, egy zsiráf. Férje, Ferenc József Schönbrunnból 34 állatot ajándékozott a pesti kertnek. Az egyik legnépszerűbb állat – többek között Deák Ferenc kedvence – egy Kristóf nevű barnamedve volt, de számos majom és a kiemelkedő papagájgyűjtemény is gazdagította a kertet.
A kezdeti nagy érdeklődés hamarosan lelohadt, mivel a látogatók elsősorban a szenzációt, a látványosságot keresték a kertben. A kert vezetése ezt mutatványosok, komédiások alkalmazásával, sorsjegykibocsátással akarta orvosolni, egyúttal takarékossági intézkedéseket is bevezettek. Az új állatszállítmányok nagyon drágák voltak, ráadásul a történelem is közbeszólt: azok az állatok, amelyeket Xántus János küldött Amerikából, a porosz–osztrák háború miatt végleg Hamburgban maradtak.
Sokat rontott a helyzeten bizonyos Czimek József pénztárnok, akit minél olcsóbb takarmány vásárlásával bíztak meg. Czimek penészes, romlott árut vett, mire Xántus a kialakult helyzet miatt lemondott. Utódja Kriesch János zoológus lett, aki Czimekkel folytatott harcába ellenfelével együtt belebukott. Az igazgató lemondott, a pénztárnokot menesztették. Utódja rövid időre Hegyessy Kálmán lett, majd miután a nagyobb támogatottság reményében az Állatkerti Részvénytársulat átalakult Állat- és Növényhonosító Társasággá, Berecz Antal lett az igazgató. Pénz azonban ekkor sem érkezett elég, az állatállományt járványok, télen pedig a madárházakat fosztogató ligeti rókák pusztították. 1873-ban végül Serák Károly borsodi kisbirtokos ülhetett az igazgatói székbe.
A „Serák-korszak”