A Szojuz–24 (oroszul: Союз–24) szovjet, kétszemélyes Szojuz 7K–T típusú űrhajó. Az űrhajó szállította a harmadik, utolsó személyzetet a Szaljut–5 katonai űrállomásra.
Küldetés A Szojuz–24 személyzetének feladata volt az előző, műszaki problémák miatt megszakított repülés után a Szaljut–5 űrállomás használhatóvá tétele.
Jellemzői A CKBEM vállalat fejlesztette ki és építette meg. A Szojuz 7K–T űrhajó módosított, a katonai Almaz űrállomások kiszolgálására alkalmassá tett változata (GRAU-kódja: 11F615A9).
1977. február 7-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,5 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 239 km, apogeuma 269 km volt. Tömege 6800 kg. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz–14 napelemtáblák nélküli változatával megegyező, de a speciális katonai feladatokra szolgáló berendezésekkel látták el. Összesen 17 napot, 17 órát és 26 percet töltött a világűrben. Összesen 285 alkalommal kerülte meg a Földet.
Február 25-én belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Arkaliktól 36 kilométerre északkeletre értek Földet.
Személyzet Viktor Gorbatko, parancsnok Jurij Glazkov, fedélzeti mérnök
Források
Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, A Szojuz–24 az Encyclopedia Astronautica oldalán (angolul)
Külső hivatkozások
Elődje:Szojuz–23Szojuz-program1967–1981 Utódja:Szojuz–25
Szojuz-044 Kategória:Szojuz 7K–T/A9 Kategória:1977 az űrkutatásban