Trogir (németül és innen átvéve magyarul Trau, latinul Traqurium) város és község (járás) Horvátországban. A városközpont „Trogir történelmi városközpontja” néven az UNESCO kulturális világörökség-jegyzékében szerepel.
A község (járás) települései Arbanija, Divulje, Drvenik Mali (Ploča), Drvenik Veliki, Mastrinka, Plano, Trogir és Žedno.
Fekvése Splittől 27 km-re, az Adriai-tenger partján, a Kaštelai-öböl végénél fekszik, és kikötője van. A város tulajdonképpen egy aprócska szigeten fekszik Čiovo szigete és a szárazföld között. Környékén számos festői tengeröböl található, különösen a Seget- és a Saldun-öböl nagyon szép.
Története Először az illírek alapítottak itt települést, ők voltak az őslakosok amikor első gyarmatosítóként a Siracusai görögök hódították meg a környéket és i. e. 390-ben Vis (Lissa) szigetén megalapították Issát és az i. e. 3. században Traguriont. E görög településeket görög geográfusok is megemlítik. Pompeius elleni győzelme után Caesar megszüntette a települések függetlenségét és a terület a Római Birodalom része lett. Ifj. Plinius római történész az 1. században Traguriumot mint római várost és fontos kikötőt említi. A Római Birodalom kettészakadása után a város Dalmáciával együtt a Bizánci Birodalom része lett.
A bizánciakat hamarosan elsöpörte a népvándorlás vihara, majd a 7. században avarok és szlávok érkeztek erre a vidékre és az új hódítók a korábbi romanizált őslakókkal keveredtek. 814 körül Nagy Károly hódította meg a várost. A 10. században Trau a megalakuló horvát állam része lett és a horvát királyoktól kiváltságokat kapott.
A horvát királyi ház kihalásával a terület a Magyar Királyság része lett és 1105-ben a város megnyitotta kapuit Kálmán mint dalmát király serege előtt. 1108-ban a király a várost kiváltságokban részesítette. 1116-ban Velence foglalta el, de még ez évben visszatért a magyar uralom alá. 1124-ben II. István ismét elfoglalta, de 1125-ben ismét Velencéé lett. 1137-ben II. Béla serege foglalta el. 1164-ben Bizánc békekötéssel szerezte meg, de 1167-ben behódolt III. Istvánnak. 1170-ben ismét bizánci sereg foglalta el, de 1180-ban III. Béla visszafoglalta. A tatárjárás során 1242-ben ide menekült IV. Béla az üldöző tatárok elől. 1322-ben a velenceieké lett, de 1356-ban Nagy Lajosnak meghódolt. 1420 júniusában a velencei sereg véres csatában foglalta el a várost, ezzel addigi kiváltságait elveszítette. A velencei uralom a 18. század végéig tartott. A város vezetői ez időszakban folyamatos harcot vívtak a kormányzók és nemesek önkényeskedései ellen. A török hódítók elleni szüntelen harc a 17. századra tönkretette a város gazdaságát.
A Velencei Köztársaság megszűnésével a város Napóleon császár Illír tartományának része lett, a francia uralom 1814-ig tartott. A város ezután a Habsburg Birodalom részévé vált. 1867-ben Strossmayer püspök támogatásával horvát nemzeti könyvtárat alapítottak és a város a horvát kultúra egyik központja lett. 1918-ban a Monarchia összeomlásával a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941 áprilisában olasz csapatok szállták meg Traut, és a város Olaszország része lett, de 1944-ben felszabadult, visszakerült Jugoszláviához, és 1990-ben egy népszavazás után a független Horvátország része lett.
Gazdaság
A turizmus a legfontosabb gazdasági szektor a Trogiri-régióban, fedezve az önkormányzati költségvetések felét. Trogir az egyik leggyorsabban fejlődő kikötőváros Horvátországban, köszönhetően a hajóbérlés egyre nagyobb népszerűségének. A várost körülvevő területeken jelentősek a mezőgazdasági munkálatok, továbbá a halászat sem tölt be elhanyagolható szerepet a környék gazdasági infrastruktúrájában. A városban működik a Trogir nevű hajógyár, amelyet a 20. század elején építettek. A hajógyár 2 hajót tud egyszerre befogadni, összesen 55 000 tonna vízkiszorítással. 1990 és 2004 között 93 hajó készült el a gyárban. Ezen kívül számos televíziós produkciónak is helyt adott a város, többek között a Doctor Who-nak 2010-ben, a BBC minisorozatának a Jonathan Strange & Mr Norrell-nek 2015-ben és a Trónok harcának amelyben a település Qarth városát jelenítette meg.
bélyegkép|250px|jobbra|Trau (balra) és a Čiovo sziget (jobbra) bélyegkép|jobbra|250px|A Kamerlengo-erőd
Nevezetességei Az óváros a 13. és 15. század között épített városfalakon belül alakult ki. Védelmi rendszerének fő részei a Kamerlengo-erőd és a Szent Márk torony.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1406. A Kamerlengo-erőd a sziget délnyugati részén áll, mai formáját a 15. században nyerte el. Délebbre áll a Szent Márk torony, szintén 15. századi építmény. A két építmény között a francia megszállás alatt épített klasszicista stílusú gloriettÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1407. áll. A Kamerlengo-erőd a város délnyugati részén épült abból a célból, hogy megakadályozza a tengeri csatorna felől a kikötőbe való bejutást. Az erőd trapéz alaprajzú, a tenger felé néző monumentális sokszögű toronnyal és a többi sarkain épített kisebb tornyokkal. Az erőd körül támfallal rendelkező sánc volt, a város felé pedig északi és keleti oldalon széles vizesárok védte. A kastély északi oldalán található a vár lunettás főkapuja a felvonóhíddal. A belső udvarban állt a Szent Márk-kápolna, valamint lakóépületek voltak a várnagy és a legénység számára. Az erőd 1420 után épült, amikor Trogir is a Velencei Köztársaság része lett.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3634. A város főterén áll a Split-Makarskai főegyházmegye egyik korábbi székesegyháza, a Szent Lőrinc-székesegyház,Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3489. mely a 13. és 15. század között épült román-gótikus stílusban. Főkapuja Dalmácia legértékesebb épületszobrászati alkotása 1240-ben készült, Radovan mester műve. Keresztelőkápolnája 1464-ben készült, Andrea Alesi alkotása. A nyolcszög alakú szószék a 13. századból való. A gótikus kórus 14. századi, freskóit itáliai mesterek festették. A gótikus Szent Jeromos-kápolna 1438-ban épült, a Boldog Ivan Ursini kápolna 15. századi, a legszebb reneszánsz építmény Dalmáciában. A székesegyház előtti téren áll a városi loggia,Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5104. mely a város főterének délnyugati sarkán épült a 13. században. A három emelet magas fa tetőt oszlopok támasztják alá, északi és nyugati végén korinthoszi oszlopfőkkel, déli és keleti végén kőkonzolokkal. Az oszlopok között kőkorlát található. A keleti falon egy kőből faragott dombormű látható, amely a velencei oroszlánt és a város védőszentjeit, Szent Lőrincet, boldog trogiri Ivánt, Nikola Firentinac műhelyének alkotása 1471-ből. Az oroszlánt ábrázoló központi mezőt 1932-ben eltávolították. A dombormű lábánál egy kőasztal található a bírák számára. A déli falon látható dombormű Beriszló horvát bánt ábrázolja lóháton, Ivan Meštrović munkája. A loggiát 1892-ben újították fel. A Szent Sebestyén-templomot 1476-ban építették reneszánsz stílusban a fő főtér déli oldalán Trogir polgárainak fogadalmi templomaként, hálából a pestistől történt megmenekülés emlékére. A templom Nikola Firentinac alkotása. Az északi homlokzat a tér felé, míg a félköríves apszis dél felé néz. A főportál sekélyen profilozott kerete felett egy Szent Sebestyén szobor található. A homlokzat fölött egy kétszintes, kupolás kivitelű óratorony emelkedik. A templom déli falán egy falazott lépcső található, amely a városi loggiából az óratoronyba vezet.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1408. A kora középkori Szent Borbála-templom a legrégebbi templom a városban. A 9. századi, kőlapokkal borított épület négyzet alakú apszisa kelet felé néz. A nyugati homlokzatot sekély lizénák tagolják. A lunettás fő portál egy ősi szarkofág részeiből készült, amelyekbe az ókeresztények kereszteket faragtak, míg az áthidalót fonott motívumok díszítik. A fonat alatt egy felirat áll, amely szerint a templomot Maius prior és unokatestvére 1000 körül építették. A templomot eredetileg Szent Mártonnak szentelték, de később miután a régi Szent Borbála-templomot lebontották Szent Borbála lett a titulusa.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1867. A fő főtér keleti oldalán található a városháza (Općinska palača) 15. századi épülete, amelyet a gótikus hercegi palota helyén emeltek. A kétszintes kőépületet 1890-ben J. Slade és A. Bezić tervei alapján renoválták fakszimile kőplasztikák beépítésével. A gazdagon profilozott kerettel rendelkező főportált boltíves ablakok és oldalsó bejáratok veszik körül. A kandeláberrel díszített ablakpárkányokat Nikola Firentinac műhelyének tulajdonítják. Az első emeleten az íves ablakok Tripun Bokanić alkotásaihoz tartoznak. A 17. és a 18. század fordulóján az épület aulájában színházat alakítottak ki. Az előcsarnok és az udvar falaiba a 19. század végi felújítás során számos kő címert építettek be, az udvaron pedig a trogiri heraldika alkotásaiból egyfajta lapidáriumot hoztak létre.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1560. A történelmi városközpont keleti részén, a tengerparton áll a Keresztelő Szent János-templom. A román stílusú templom a 12. század végén és a 13. század elején épült egy bencés apátság korai keresztény épületének a helyén. Egyhajós hosszúkás épület, négyszög alakú apszissal, amelyet a szentély északi oldalán helyeztek el. A templom szabályos kőtömbökből épült, nyeregtetővel borítva. A profilozott kőkerettel, nyolcszögletű oszlopokkal és lunettával ellátott főkapuzat központjában Isten Bárányának szobra látható. A déli homlokzaton a Cipiko család címere és egy bencés alak látható. A tető rekonstrukcióját a 20. század 30-as éveiben végezték. A templomban a 13. századból való középkori freskók és a Ciripko család sírjai találhatók.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1405. A trogiri kisloggia a déli városkaputól keletre, a város falain kívül található. A 16. század első felében épült téglalap alaprajzzal, faragott kövekből, három emelet magasságú tetővel borítva. A nyugati és déli oldalon szabályos ritmusban nyolc darab nyolcszögletű féloszlopot helyeztek el. Az oszlopok profilozott, négyzet alakú talppal rendelkeznek, kőgerendákat és fatetőt hordoznak. A loggiába a déli és a nyugati oldalon kialakított bejáratokon keresztül lehet bejutni. Régen utazók befogadására szolgált, újabban pedig halpiacként működik.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1409. Szent Miklós erőd. Déli, a kikötő felőli városkapu (Porta Civitatis). A Szent Miklós-templomot és kolostort 1064-ben alapították. Később román-gótikus házakkal, a román stílusú Szent Miklós toronnyal és a gótikus Vitturi-toronnyal bővítették. A mai templom a 15. századból származik, padozata alatt pedig a kora középkori Szent Dujam-templom maradványai rejtőznek. A templom egyhajós, téglalap alaprajzú és téglalap alakú apszissal. A sekrestye felett a harangtornyot Tripun Bokanić műhelyének tulajdonítják, amely a 16. század végén és a 17. század elején működött Trogirban. A főhomlokzat közepén reneszánsz ablak, alatta pedig Nikola Firentinac domborműve látható. A templom belsejét a 18. században díszítették, a stukkók Giuseppe Montiventi, abarokk márvány oltárok Nicola Grassi alkotásai. A földszinten található a kolostor gyűjteménye, amelyben többek között Kairosz márvány domborművét, Achilleusz domborművét, valamint a 13. és 15. század között készített művészeti alkotásokat tekinthetünk meg.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3490. A Szent Domonkos-templomot és kolostor a városmag déli oldalán, a tengerparton található. A négyszög alaprajzú apszissal díszített csarnoktemplom a 14. században épült, majd nyugati irányban bővítették. A homlokzaton találjuk a lunettás portált, melynek domborművét Nikola Dente mester alkotta. Belül egy fából készült nyitott tetőzetet találunk gazdagon faragott konzolokkal. A templom belsejét trogiri Blaž Jurjev, Nikola Firentinac, ifjabb Jacop Palma és mások művei díszítik. A ciszternát és a kerengőt keresztboltozatos csarnokok veszik körül. Az emeleten szinte az egész nyugati oldalt elfoglalja a refektórium. Az északi szárnyat az 1944-es bombatámadás során elpusztították, és már soha nem építették újra.Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3491.