Eino Leino (költő)

Eino Leino (Paltamo, 1878. július 6. – Tuusula, 1926. január 10.) költő, újságíró, író, a finn költészet egyik úttörője. Verseiben ötvözte a modern és a népies elemeket egyaránt. Legtöbb munkájának a stílusa a Kalevalán, valamint népdalokon alapszik. A természet, szerelem és a kétségbeesés gyakori témák Leino munkásságában. Még ma is széles körben olvassák Finnországban, verseit gyakran idézik.

Fiatalkora Eino Leino Armas Einar Leopold Lönnbohm néven született Paltamóban, és a családban tíz gyermek közül a hetedik volt. A sok felnőtt között magányos, koraérett gyermekké vált, és korán a könyvek felé fordult. Az iskolát Kajaaniban kezdte el, Ouluban, majd Hämeenlinnában folytatta. 1895-ben, tizenhat éves korában felvették az egyetemre. Noha fiatalabb volt diáktársainál, ezek szellemi vezérüknek tekintették.

Már az elemi iskolában elkezdte finnre fordítani Johan Ludvig Runeberg verseit. 1896-ban jelent meg az első két versgyűjteménye, Maaliskuun lauluja, (Márciusi dalok) illetve Tarina suuresta tammesta címmel. Húsz éves korában bátyjával, Kasimir Leinóval, aki költő, kritikus, színigazgató és az irodalmi élet ismert alakja volt, megalapítottál a Nykyaika (Jelen) című folyóiratot, amely a maga korában egyedülállónak számított. A célja nem a nemzeti nyelv vagy identitás ügyének előmozdítása, hanem a nemzetközi irodalmi kitekintés volt. A lap jó minőségű volt, de ez nem jelentett hosszú életet: egy évvel később megszűnt, és az adósságok kifizetése a Leino fivérekre maradt.

1899-ben az akkor 21 éves Eino Leino a Päivälehti című újsághoz került, ahol kulturális ügyekkel foglalkozott. 1904-ben a lap utódjának, a Helsingin Sanomat-nak a színikritikusa lett. A közismertséget az hozta meg számára, hogy ugyanebben az évben a Helsingin Sanomat állandó vezércikkírója lett.

Pályafutása thumb|200px|Eino Leino: Helkavirsiä Korai költészetére nagy hatással volt a Kalevala és a finn mitológia; ebben az értelemben a finn újromantika első és legfontosabb kimunkálója volt. Ennek legjobb példája az 1903-ban megjelent Helkavirsiä (A tavaszi ünnep énekei) című gyűjteménye, amelyben a Kalevala versformáját összekapcsolta a legújabb európai irodalmi áramlatokkal. A modern francia költők közül elsősorban Rimbaud volt rá nagy hatással.

1902-ben Leino beleszeretett háziasszonya lányába, Freya Schoultzba, akivel 1905-ben házasodtak össze. Ebből a szerelemből született a Talvi-yö című, 1905-ben megjelent versgyűjtemény. Ugyanebben az évben jelent meg Päivä Helsingissä című prózakötete, valamint a Väinämöisen kosinta és Hiiden miekka, Pentti Pääkkönen, Lydian kuningas és Meiram című színpadi művei. Az 1905-ös évben oroszországi eseményei rengeteg munkát adtak neki vezércikkíróként, mintegy 110 írása jelent meg Teemu álnéven. Nézeteit tekintve Leino egyértelműen az Ifjúfinn Párt híve volt, és a passzív ellenállás szószólója.

1906-tól kezdve jelent meg az elnyomó oroszosítás időszakáról szóló trilógiája: Tuomas Vitikka (1906), Jaana Rönty (1907) és Olli Suurpää (1908). Közben színdarabokat is írt: Lalli (1907), Maunu Tavast (1908) és Tuomas piispa (1909). 1908-ban újabb verseskötetet adott ki Halla, egy műfordításkötetet Maailman kannel címmel és Goethe Iphigénia Tauriszban című drámájának fordítását.

1908–1909-ben európai utazást tett. Visszatérve belevetette magát az éjszakai életbe, de ugyanakkor ontotta magából az írásokat. 1911 és 1913 között jelent meg a modern kapitalista világot ábrázoló regényciklusa: Työn orja (A munka rabja), Rahan orja (A pénz rabja), Naisen orja (Az asszony rabja) és Onnen orja (A szerencse rabja). 1912-ben irodalmi körútra indult az országban, hogy megismertesse műveit. Ugyanebben az évben létrehozta Helsinkiben a Seurasaari szigeten az ország első szabadtéri színházát, Kaarle Halme rendezővel együtt filmet készített, amelyet 1915-ben mutattak be. Közben Dante Isteni színjáték-ának fordításán dolgozott, és új lapot indított Sunnuntai címmel, ami 1918-ig jelent meg.

A finn polgárháború lelkileg megviselte Leinót, mivel egyaránt meg tudta érteni mindkét harcoló felet, a fehéreket és a vörösöket. 1921-ben Gustav Suits észt költő és felesége irodalmi körutat szerveztek számára Észtországban, ahol kedvező fogadtatásra lelt. Utóbb a depresszió egyre inkább elhatalmasodott rajta, és sok időt töltött kórházban. Utolsó jelentős irodalmi műve az Elämäni kuvakirja (1925) volt, amelyet egy memoársorozat első darabjának szánt.

1926-ban halt meg, mindössze 47 évesen. Közköltségen temették el.

Családja és magánélete Első felesége Freya Schoultz volt, akitől 1906-ban lánya született, de ekkorra kapcsolatuk megromlott. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki szerelme L. Onerva (Hilja Onerva Lehtinen) költőnővel, aki egész életén át barátja is maradt. 1908-ban együtt utaztak Olaszországba, ami hatalmas botrányt jelentett, mivel még mindketten házasok voltak. 1913-ban Leino ismét megházasodott, felesége Aino Kajanus hárfaművész lett, de ez a házassága sem tartott sokáig. 1916 és 1919 között Aino Kallas írónővel állt szerelmi kapcsolatban, egy észt diplomata feleségével. 1921-ben Hanna Laitinen banki tisztviselővel kötött házasságot. Bár nem váltak el, a kapcsolatuk nem működött, és a költő elköltözött otthonából.

Emlékezete Életrajzát szeretője és élethosszig tartó barátja, L. Onerva írta meg. 1947-ben az Otava könyvkiadó megalapította az Eino Leino Társaságot, amelynek első tevékenysége az volt, hogy gyűjtést szervezett a költő szobrának felállítására. A Lauri L. Leppänen által 1953-ban készített szobor Helsinkiben az Esplanadin áll. Születésnapja, július 6-a a költészet napja Finnországban, zászlós ünnep. Közel hetven évvel a halála után, 1995-ben a róla írt regény, Hannu Mäkelä Mestari című műve közönségsikert aratott.

A finn könyvkiadók alapítványa és az Eino Leino Társaság közösen alapította a költőről elnevezett Eino Leino-díjat.

Életében megjelent művei Verseskötetek

Maaliskuun lauluja, Otava, 1896 Tarina suuresta tammesta y.m. runoja, WSOY, 1896 Yökehrääjä, Otava, 1897 Sata ja yksi laulua, Otava, 1898 Tuonelan joutsen, näytelmäruno, Otava, 1898 Ajan aalloilta, WSOY, 1899 Kuvaelmia muinaisajoilta 1899 Hiihtäjän virsiä, Otava, 1900 Kivesjärviläiset, kertova runoelma, Otava, 1901 Pyhä kevät, Otava, 1901 Kangastuksia, Otava, 1902 (A Nap fia) Helkavirsiä, Otava, 1903 (Tavaszünnepi dalok I.) bélyegkép Simo Hurtta. Runoja isonvihan ajoilta, Otava, 1904 Talvi-yö, Otava, 1905 (Téli éjszaka) Turjan loihtu, näytelmäruno, Emil Vainio, 1907 Halla, Otava, 1908 (Éjszakai fagy) Tähtitarha, Kirja, 1912 Painuva päivä, Kirja, 1914 Elämän koreus, Kirja, 1915 Helkavirsiä. Toinen sarja. Otava, 1916 (Tavaszünnepi dalok II.) Karjalan kuningas, runonäytelmä, Kirja, 1917 Leirivalkeat, Kirja, 1917 Vapauden kirja, runovalikoima, Kirja, 1918 Bellerophon, runotarina, Ahjo, 1919 Juhana Herttuan ja Catharina Jagellonican lauluja. Nil nisi mors, Ahjo, 1919 Lemmen lauluja, runovalikoima, Kirja, 1919 Simo Hurtta. Runoja isonvihan ajoilta, toinen sarja, Otava, 1919 Ajatar. Tietovirsiä, Otava, 1920 Kodin kukka ja uhrikuusi, runotarina, Ahjo, 1920 Syreenien kukkiessa, Minerva, 1920 Vanha pappi, kertomaruno, Otava, 1921 Pajarin poika. Karjalaisia kansantaruja. Otava, 1922 Puolan paanit. Karjalaisia kansantaruja, Otava, 1922 Helkavirsiä 1–2, yhteislaitos, Otava, 1924 Shemeikan murhe. Uusia runoja, Gummerus, 1924

Prózai művei bélyegkép Päiväperhoja. Pieniä tarinoita, Eero Erkko, 1903 Kaunosielu. Kuvaus, Otava, 1904 Päivä Helsingissä. Pilakuva, Otava, 1905 Tuomas Vitikka. Romaani, Otava, 1906 Jaana Rönty. Romaani, Otava, 1907 Olli Suurpää. Romaani, Otava, 1908 Rikos. Tutkielma. Helsingin Sanomissa keväällä 1908 jatkokertomuksena ilmestynyt novelli, Julk. uudelleen: Eino Leinon Seura, 1949 Nuori nainen. Neljä kertomusta, Yrjö Weilin, 1910 Työn orja. Romaani, Yrjö Weilin, 1911 Rahan orja. Romaani, Yrjö Weilin, 1912 Naisen orja. Romaani, Kirja, 1913 Onnen orja. Romaani, Kirja, 1913 Seikkailijatar. Venäläinen kertomus, Karisto, 1913 Mesikämmen. Joulutarina vanhoille ja nuorille, Kirja, 1914 Pankkiherroja. Kuvaus nykyaikaisesta suomalaisesta liike-elämästä, Kirja, 1914 Paavo Kontio. Lakitieteen tohtori. Romaani, Kirja, 1915 Musti. Eläintarina, Karisto, 1916 Alla kasvon kaikkivallan. Mystillinen trilogia. Erään aikansa lapsen ajatuksia, tunnustuksia ja kaukonäkyjä, Karisto, 1917 Ahven ja kultakalat. Tarina syvyyksistä, Ahjo, 1918 Elina. Murroskauden kertomus, Minerva, 1919 (2. painos nimellä Punainen sankari) Kolme lähti, kaksi palasi. Tarina kieltolain Suomesta, Minerva, 1926

Színművei Johan Wilhelm, Wesanderin kirjakauppa, 1900 Sota valosta, Otava, 1900 Naamioita I: Väinämöisen kosinta, Hiiden miekka, Pentti Pääkkönen, Lydian kuningas, Meiram, näytelmiä, Otava, 1905 Naamioita II: Melankolia, Lalli, Niniven lapset, näytelmiä, Otava, 1907 Naamioita III: Maunu Tavast, Simo Hurtta, Ritari Klaus, näytelmiä, Vihtori Kosonen, 1908 Naamioita IV: Carinus, Alkibiades, näytelmiä, Vihtori Kosonen, 1909 Naamioita V: Tuomas piispa, Tarquinus Superbus, Shakkipeli, näytelmiä, Vihtori Kosonen, 1909 Naamioita VI: Kirkon vihollinen, Maan parhaat, Ilotulitus, näytelmiä, Yrjö Weilin, 1911 Kalevala näyttämöllä, näytelmiä, Yrjö Weilin, 1911

Filmforgatókönyve bélyegkép Kesä (Nyár), 1915 (rendező: Kaarle Halme)

Művei magyarul 1914-ben a Franklin kiadó jelentette meg egy kötetét Tavaszünnepi dalok: Finn balladák címmel, fordította "Somkúti" (teljes neve nincs feltüntetve).mokka.hu adatbázis Az 1920-as években a Pásztortűz közölte néhány versét Pálffy Márton fordításában. [műfordítás címszó] 1943-ban Kodolányi János fordított a verseiből, ezek az Északi csillagok: Finn rokonaink költészete című antológiában jelentek meg 1944. februárban. 1972-ben versei jelentek meg a Csillagok Suomi egén című antológiában, Gellért Sándor fordításában a bukeresti Kriterion Könyvkiadónál. Válogatott verseit 1978-ban az Európa Könyvkiadó adta ki Himnusz a tűzhöz címmel, Képes Géza fordításában.

Lejno Ejnó: Finn balladák; ford. Somkuti [Zolnai Gyula]; Franklin, Bp., 191? Lejno Einóː Tavaszünnepi dalok finn balladák; ford. Somkuti [Zolnai Gyula]; Franklin, Bp., 1914 (Olcsó könyvtár) Himnusz a tűzhöz Válogatott versek; vál., ford., utószó Képes Géza; Európa, Bp., 1978

Hivatkozások

További információk

Kategória:Finn költők, írók Kategória:1878-ban született személyek Kategória:1926-ban elhunyt személyek