Ludwig Hilbersheimer, (Karlsruhe, 1885. szeptember 4. – Chicago, 1967. május 6.) német építész és várostervező, építész-teoretikus és publicista, oktató a Bauhausban.
Életrajza 1885-ben született Karlsruhéban. 1906–1911 között Karlsruhéban építészetet tanult, többek között Friedrich Ostendorfnál.
Ezután áttelepült Berlinbe, ahol építészként működött. 1919-től számos művészeti kritikát írt, beszámolókat Berlin kulturális életéről például a Das Kunstblattba vagy a Sozialistische Monatsheftbe.
1922-ben újra építészeti és várostervezési kérdésekkel kezdett foglalkozni; megvalósult néhány berlini lakó- és egy üzletháza, valamint egy lakóháza (Weissenhofsiedlung) az 1927-es stuttgarti Die Wohnung kiállításra. Egyidejűleg írásai jelentek meg a modern építészetről és várostervezésről, például Großstadtarchitektur (1927), és Beton als Gestalter (1928).
1929 tavaszától 1933 áprilisáig működött a Bauhausban; kezdetben az építéstan és a szerkezettervezés vezetője volt, később a lakás- és városépítés szemináriumának tanára.
1933-tól – politikai okokból – publikációs tevékenységének korlátozására kényszerült. Építészként dolgozott Berlinben.
1938-ban Chicagóba (Illinoisba) emigrált, ahol a Ludwig Mies van der Rohe vezette Illinois Institute of Technologyn a város- és környezet-tervezés professzora, 1955-tői pedig az intézmény igazgatója lett. 1963-ban a berlini Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. 1967-ben halt meg Chicagóban.
Válogatás publikációiból (a wikipedia.de szócikke alapján) Großstadtbauten; Aposs-Verlag, Hannover, 1925 Großstadtarchitektur; Julius Hoffman Verlag, Stuttgart, 1927 Beton als Gestalter; mit Dr. Julius Vischer, Julius Hoffmann Verlag, Stuttgart, 1928 Internationale neue Baukunst; Julius Hoffmann Verlag, Stuttgart, 1928 Hallenbauten; J. M. Gerhardt, Leipzig, 1931 The New City. Principles of Planning; Paul Theobald, Chicago, 1944 The New Regional Pattern. Industries and Gardens. Workshops and Farms; Paul Theobald, Chicago, 1949 The Nature of Cities. Origin, Growth, and Decline. Pattern and Form. Planning Problems; Paul Theobald, Chicago, 1955 Mies van der Rohe; Paul Theobald, Chicago, 1956 Entfaltung einer Planungsidee; Bauwelt Fundamente 6, Berlin, Frankfurt, Wien, 1963 Contemporary Architecture, It´s Roots and Trends; Paul Theobald, Chicago, 1964 Berliner Architektur der 20er Jahre; Florian Kupferberg Verlag, Mainz, Neue Bauhausbücher, 1967
Jelentősége a Bauhaus-eszme kiteljesedése szempontjából Hilberseimer főként teoretikus, aki az elsők között írt a modern építészetről. Gyakorta sematikusnak bélyegzett várostervei is arról tanúskodnak, hogy elsősorban elméleti ember volt. A gyakorlatból vett kortársi gondolatokat általánosította, s ezekből alakította ki a várostervezésről elvont téziseit. (The New City. Chicago, 1950; The Nature of Cities. Chicago, 1955)
Jegyzetek
Források és irodalom A Rassegna különszáma: (1986.8. H. 27): Luwig Hilberseimer 1885-1967 Kiállítási katalógus: (Bauhaus-Archiv, Berlin, 1986): Der vorbildliche Architekt. Mies van der Rohes Architekturunterricht 1930-1958 am Bauhaus und Chicago
Kategória:Bauhaus oktatói Kategória:Német építészek Kategória:Várostervezők Kategória:Karlsruheiek Kategória:1885-ben született személyek Kategória:1967-ben elhunyt személyek Kategória:Német egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Amerikai egyetemi, főiskolai oktatók