Kiefer Ferenc (Apatin, Jugoszlávia [ma Szerbia], 1931. május 24. – Budapest, 2020. november 21.Elhunyt Kiefer Ferenc nyelvész, az MTA rendes tagja (MTA.hu)) Széchenyi-díjas magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az általános nyelvészet és a nyelvi szemantika neves kutatója. 1992 és 2002 között az MTA Nyelvtudományi Intézet igazgatója.

Fiatalkora Családjával 1943-ban költözött át Bajára. Középiskolai tanulmányait a bajai Cisztercita Gimnáziumban kezdte, de 1949-ben eltanácsolták onnan, később tudott csak leérettségizni. Segédmunkásként, majd raktárosként dolgozott az akkori Sztálinvárosban (ma: Dunaújváros). 1952-ben eredetileg orvosi egyetemre akart jelentkezni, de átirányították a József Attila Tudományegyetem (JATE) Természettudományi Kar matematika–fizika szakára, ahol 1956-ban szerzett tanári diplomát.

Diplomájának megszerzése után általános iskolai tanárként helyezkedett el, majd 1957 és 1961 között Baján, majd 1962-ig a budapesti Eötvös József Gimnáziumban tanított. Közben levelező tagozaton beiratkozott a JATE Bölcsészettudományi Kar német–francia szakára, ahol 1962-ben szerzett másoddiplomát előbb német nyelvből, majd 1965-ben francia nyelvből (ugyanekkor kapta egyetemi doktori címét).

Tudományos pályafutása 1962-től az MTA Számítástechnikai Intézetének tudományos munkatársa, itt kezdett el nyelvészettel foglalkozni a Halmazelméleti és matematika-logikai modellek a nyelvben című tanulmányával. 1965–1966-ban Ford-ösztöndíjasként vezető amerikai egyetemeken volt lehetősége megismerkedni a kortárs nyelvtudomány legújabb eredményeivel. 1973-ban került az MTA Nyelvtudományi Intézetébe, melynek tudományos főmunkatársa, majd tudományos tanácsadója lett. 1984 és 1992 között az intézet igazgatóhelyettese, majd 2002-ig igazgatója. Közben 1982-ben egyetemi tanári kinevezést kapott az ELTE Bölcsészettudományi Kar Általános Nyelvészeti Tanszékére. Később a Nyelvtudományi Intézetbe kihelyezett Elméleti Nyelvészeti Szakcsoport majd Tanszék professzora, 2002-től professor emeritus. 1993 és 2018 között az Acta Linguistica Hungarica főszerkesztője.

Számos külföldi egyetemnek volt vendégprofesszora. 1969 és 1971 között a Stockholmi Egyetemen tanított. Ezután készítette el az első magyar–svéd szótárt. Tanított több párizsi egyetemen (Vincennes 1971–1972, Sorbonne 1978–1979, École Pratique des Hautes Études 1994), a Stuttgarti Egyetemen (1971–1972), az Aarhusi Egyetemen (1977), az Antwerpeni Egyetemen (1984) és a Bécsi Egyetemen is (1986, 1988, 2002).

1971-ben védte meg a nyelvtudományok kandidátusi, 1978-ban akadémiai doktori értekezését. Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának lett tagja. 1987-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. 1999-ben a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály elnökévé választotta; e minőségében az MTA elnökségének is tagja lett. Az osztályt 2008-ig vezette. 1993-ban a londoni székhelyű Academia Europaea, 1995-ben a párizsi székhelyű Európai Tudományos és Művészeti Akadémia és az Osztrák Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. A Stockholmi, illetve a Párizsi XIII. Egyetem díszdoktora. 2003–2013 között a Comité International Permanent des Linguistes elnöke.

Munkássága Kiefer Ferenc kutatóként, egyetemi oktatóként, szerkesztőként, tudományszervezőként úttörő szerepet játszott a 20. század közepén kialakuló új nyelvészeti paradigmák, a generatív nyelvelmélet és a formális szemantika eredményeinek és módszereinek magyarországi meghonosításában, a magyar nyelv jelenségeinek e paradigmák keretében való elemzésében, és a magyar adatokon alapuló eredményeknek a szintaxis, szemantika, morfológia, fonológia, pragmatika kurrens elméleteibe való integrálásában.

Szerteágazó munkásságának legfontosabb területe a jelentéstan volt. E téren legnagyobb hatású eredményei a morfológiai és mondattani eszközökkel kódolt jelentéstani megkülönböztetések vizsgálatához kötődnek. Elemezte az aspektuális különbségek jelölését, az információs szerkezet (topik és fókusz) kódolását, a modalitás fajtáinak kifejezőeszközeit és ezeknek az információs szerkezettel való interakcióját (megkülönböztetve a szubjektív és objektív episztemikus modalitást), illetve a mátrixigék faktivitását befolyásoló tényezőket. A magyar nyelvre megállapított törvényszerűségeket, összefüggéseket magyarul elsősorban monográfiákban tette közzé (Az előfeltevések elmélete (1983), Jelentéselmélet (2000; 2007), Lehetőség és szükségszerűség (2005), Aspektus és akcióminőség, különös tekintettel a magyar nyelvre (2006)); a magyar adatok elemzésének elméleti tanulságait pedig angol nyelvű tanulmányokban, nemzetközi folyóiratokban publikálta.

Úttörő kutatásokat végzett a pragmatika területén is, például foglalkozott a mondatfajták, mondatjelentések és az illokúciós erő összefüggéseivel, a beszélői attitűdöknek az egyes illokúciós aktusokban használt kifejezőeszközeivel (pl. J. Searl, F. Kiefer, M. Bierwisch (szerk.): Speech Act Theory and Pragmatics, Dordrecht, 1980).

Az 1980-as években kutatócsoportot szervezett egy új, a generatív nyelvelmélet elveit és módszertanát követő magyar grammatika, a Strukturális magyar nyelvtan megírására. A Kiefer Ferenc által szerkesztett monumentális mű négy kötetben jelent meg 1992 és 2008 között (Mondattan, Fonológia, Morfológia, A szótár szerkezete). A Mondattant angolul is kiadta az Academic Press a Syntax and Semantics sorozat 27. köteteként. Kiefer Ferenc e köteteknek nem csak szerkesztője, hanem társszerzője is volt. Különösen nagy részt vállalt a Morfológia kötet megírásában; ő írta (egyedül, illetve Ladányi Máriával közösen) a szóképzéssel, a szóösszetétellel, a ragozással, valamint az igekötőkkel foglalkozó fejezeteket. A produktivitás, illetve szabályosság kérdésével, a természetes morfológia érvényesülésével, az eseményszerkezet (aspektus, telicitás, akcióminőség) alaktani megjelenésével, a szóösszetételek és a szóképzés szintaktikai, szemantikai és pragmatikai problémáival kapcsolatos eredményeit angol nyelvű tanulmányok és könyvfejezetek sorában is közzétette. Kiefer Ferenc öröksége a nemzetközi morfológiai kutatások talán legfontosabb éves konferenciájává vált Vienna – Budapest International Morphological Meeting is.

Tudományos közleményeinek száma 185, köztük 10 könyv és 25 szerkesztett kötet.

Családja Nős, második felesége Janczyszyn Júlia lengyel származású pszichológus. Első házasságából egy leánygyermeke, második házasságából két fiúgyermeke született.

Díjai, elismerései Munkácsi Bernát-díj (2000) Széchenyi-díj (2008) Révai Miklós-emlékérem (2011) Akadémiai Aranyérem (2018)

Főbb publikációi Matematikai nyelvészeti tanulmányok; Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ, Bp., 1964 A Theory of Structural Semantics (társsz.), Mouton, The Hague, 1966 On Emphasis and Word Order in Hungarian Indiana University Press, Bloomington, 1967 Mathematical Linguistics in Eastern Europe (szerk.), American Elsevier, New York, 1968 Bevezetés a generatív nyelvelméletbe; TIT, Bp., 1969 (A TIT Idegennyelv-oktatási Választmánya kiadványsorozata) Mondattani-szemantikai tanulmányok, OMKDK, Budapest, 1970 Swedish Morphology, Skriptor, Stockholm, 1970 Generative Morphologie des Neufranzösischen, Niemeyer, Tübingen, 1973 Essais de sémantique generale, Mame, Paris, 1974 Speech Act Theory and Pragmatics (társszerk.), Reidel, Dordrecht, 1980 Az előfeltevések elmélete, Akadémiai kiadó, Budapest, 1983 Magyar–svéd kéziszótár, Akadémiai kiadó, Budapest, 1984 A magyar nyelv kutatásának általános nyelvészeti vonatkozásai : akadémiai székfoglaló : 1988. február 15., Budapest, Akadémiai Kiadó, 1991 Strukturális magyar nyelvtan I. Mondattan (szerk.) Akadémiai kiadó, Budapest, 1992, 2015 Új magyar nyelvtan (társszerző), Osiris, Budapest, 1998 The Syntactic Structure of Hungarian. Syntax and Semantics 27. (társszerk.), Academic Press, New York, 1994 Strukturális magyar nyelvtan II. Fonológia (szerk.), Akadémiai kiadó, Budapest, 1994, 2016 Jelentéselmélet, Corvina, Budapest, 2000 Strukturális magyar nyelvtan III. Morfológia (szerk.), Akadémiai kiadó, Budapest, 2000, 2018. A magyar nyelv kézikönyve (társszerk.), Akadémiai kiadó, Budapest, 2003 Igék, főnevek, melléknevek. Előtanulmányok a mentális szótár szerkezetéről, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2004 Lehetőség és szükségszerűség. Tanulmányok a nyelvi modalitás köréből, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005 Magyar nyelv (szerk.), Akadémiai kiadó, Budapest, 2006 Aspektus és akcióminőség. Különös tekintettel a magyar nyelvre. Eseményszerkezet – mondatszemantika; Akadémiai, Budapest, 2006 Jelentéselmélet; 2. bőv., jav. kiad.; Corvina, Budapest, 2007 (Egyetemi könyvtár) Strukturális magyar nyelvtan IV. A szótár szerkezete (szerk.), Akadémiai kiadó, Budapest, 2008 Twenty years of theoretical linguistics in Budapest. A selection of papers from the 2010 conference celebrating the twentieth anniversary of the Theoretical Linguistics Programme of Eötvös Loránd University; szerk. Kiefer Ferenc, Bánréti Zoltán; HAS Research Institute for Linguistics–Tinta, Bp., 2012 + DVD (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához) From thought experimenst to real experiments in pragmatics (társz.). In: Alessandro Capone, Franco Lo Piparo, Marco Carapezza (eds.), Perspectives on Pragmatics and Philosophy, Springer, Berlin., 2013, 53-86 Perspectives on Pragmatics and Philosophy (könyvrészlet, 2013) Strukturális magyar nyelvtan (szerk., 2015)

Jegyzetek

Források

MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 572. old., Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján Szakmai életrajz az ELTE Nyelvészeti Tanszék honlapján A HírExtra cikke Kiefer Ferenc MTI-interjújáról Kiefer Ferenc; munkatárs Markó Alexandra; ELTE Fonetikai Tanszék, Bp., 2001 (Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások) Újabb tanulmányok a strukturális magyar nyelvtan és a nyelvtörténet köréből. Kiefer Ferenc tiszteletére barátai és tanítványai; szerk. Bakró-Nagy Marianne, Bánréti Zoltán, É. Kiss Katalin; Osiris, Bp., 2001

Kategória:Magyar nyelvészek Kategória:Magyar matematikusok Kategória:Magyar professor emeritusok Kategória:Akadémiai aranyérmesek Kategória:Széchenyi-díjasok Kategória:Vajdasági magyarok Kategória:1931-ben született személyek Kategória:2020-ban elhunyt személyek Kategória:Apatiniak Kategória:Magyar szakírók