Iklód-szentiványi és gálfalvi Szent-Iványi Domokos (Budapest, 1898. április 28. – Heidelberg, 1980. július 19.) magyar diplomata, a második világháború alatti Magyarország egyik meghatározó alakja. Családja és származása Az ősrégi nemesi származású iklód-szentiványi és gálfalvi Szent-Iványi család sarja. Apja iklód-szentiványi és gálfalvi Szent-Iványi Gábor (1864–1910), anyja zólyomi Wagner Hortense (1865–1932) volt. Az apai nagyszülei iklód-szentiványi és gálfalvi Szent-Iványi Kálmán (1839–1916), Maros-Torda vármegye alispánja, és országgyűlési képviselő, magyar királyi határ-rendőrségi tanácsos, az orsovai határszéli rendőrség vezetője, és tompati Botos Katalin (1843–1904) voltak. Az anyai nagyszülei zólyomi Wagner József (1838–1922), budapesti bérháztulajdonos, és ivánfalvi Patrubány Berta (1839–1905) voltak. Házasságai Első feleségét, dr. Henter Margit (1895–1968) asszonyt, 1965-ben vette el Budapesten, azonban hamarosan elhunyt. Hamarosan elvette a nála jóval fiatalabb második nejét, a polgári származású Pongrác Ágnest, akinek a szülei dr. Pongrácz Endre (1919–1997), vaskúti seborvos, és Koncz Ella (1921–1995) voltak. Az apai nagyszülei dr. Pongrácz Ernő (1882–1972) seborvos, és Novák Ida voltak; dr. Pongrácz Ernő eredetileg a "Potucsek" név alatt született Potucsek Antal és Bajnovics Mária gyermekeként. Dr. Potucsek Ernő magyardiószegi illetőségű ugyan-ottani lakos saját, valamint Zoltán nevű kiskorú gyermeke családi nevének "Pongrácz"-ra kért átváltoztatása az 1915-ben a belügyminisztérium engedte meg. Egyik nejétől sem született gyermeke Szent-Iványi Domokosnak.
Élete A Pázmány Péter Tudományegyetemen Jog-és Államtudományi Karán végzett. Gróf Teleki Pál tanársegéde lett, aki diplomáciai pályára irányította. A Sorbonne-on és a Collège de France-ban képezte tovább magát. Kitüntetéssel vizsgázott az École des Sciences Politiques diplomáciai osztályán. 1927 és 1935 között az USA-ban és Kanadában követségi tanácsos volt. 1938 szeptemberétől Teleki az Amerikai Egyesült Államokba küldte, hogy tanulmányozza az USA állásfoglalását egy esetleges háborús konfliktus esetén. Szent-Iványi előre látta, hogy Németország elveszti a háborút és a Szovjetunió ezáltal befolyása alá vonja a kelet- és közép-európai országokat. Teleki Pál egy diplomáciai tájékoztató osztályt állított fel, melynek ő lett a főnöke. Ebben az időben írta meg Csonka-Magyarország külpolitikájáról szóló könyvét.
Az 1944. március 19-e után, a német megszállást követően létrehozta a Magyar Függetlenségi Mozgalom (MFM) nevű szervezetet, amely a legeredményesebb ellenálló mozgalom volt. A Magyar Közösség titkos szervezeteire támaszkodva irányította Ifjabb Horthy Miklós ún. kiugrási irodáját. Az ő megbízottja volt Koszorús Ferenc ezredes, aki katonáival megakadályozta a budapesti zsidók deportálását. Soos Géza római szövetségi tanácsos az MFM megbízásából szervezte meg az Auschwitz-jegyzőkönyvet és juttatta el Horthy Miklós kormányzóhoz és Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímáshoz. Ő készítette elő a Sztójay-kormány leváltását, valamint a Faragho Gábor-vezette fegyverszüneti bizottság tagjaként ő készítette elő az 1944. október 11-én aláírt fegyverszüneti egyezményt.
1944 decemberében az Ideiglenes Nemzeti Kormányban a külügyminiszteri tárcát ajánlottak fel neki, amelyet azonban visszautasított. 1946-ban az ÁVH a Magyar Közösség tagjaként letartóztatta, megverték, majd az első Magyar Közösség-perben a Jankó Péter által elnökölt népbíróság 15 évi kényszermunkára ítélte. 1956. október 26-án, a forradalom alatt szabadult ki, ezt követően 1957-től nyelvtanításból élt. 1972-ben az NSZK-ban telepedett le, ahol megírta emlékiratait. A halál is ott érte, 1980. július 19-én.
Források Életrajza a Magyar katolikus lexikonban Életrajza a Nemzeti Örökség Intézetének honlapján Jegyzetek
Kategória:Magyar diplomaták Kategória:Magyarországi németek Kategória:Heidelbergiek Kategória:1898-ban született személyek Kategória:1980-ban elhunyt személyek Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek